Iráni nosztalgia képekkel

Iráni nosztalgia - képekkel

Iráni nosztalgia – képekkel.
Háromszor jártam Iránban, amely aztán az egyik kedvenc országom lett.
Először 2017-ben, Isztambulból repültem Teheránba. Végigjártam a legismertebb helyeket, Teheránon túl Kasant, Eszfahant, Jazdot, Sirazt és persze az elképesztő Perszepoliszt és környékét a perzsa királysírokkal, és még egy sivatagi kanyar is belefért Khur vidékén. Főleg helyi buszokkal utaztam, de persze a fénypont a hálókocsizás volt Sirazból Teheránba. És a sok személyes találkozás irániakkal.
Aztán 2019-ben, türkmenisztáni túrám végén, egy kis határfolyó hídján gyalogoltam át Iránba, és bejártam az ország északkeleti részét sok megállóval Mashadtól Teheránig, például Neyshabur (Nisapur), Szemnan és a szentnek tartott város, Kóm érintésével.

Legutóbb pedig 2023-ban, a Hongkongból a Keletibe tartó utam Afganisztán és Törökország közötti szakaszán utaztam végig Iránon Mashadtól Teheránon, Reyen, Kazvinon, Zandzsanon, Tabrizon és a Kappadókiára emlékeztető, de annál izgalmasabb, most is élő falun, Kandovanon át az azeri és aztán a török határig, ahol már az iráni oldalról is kirajzolódó Ararát csúcsának látványa fogadott a naplementében.

A három utam során fantasztikus emberekkel találkoztam, csodás és hátborzongató dolgokat láttam, hallottam és tapasztaltam, és – remélem – sikerült kicsit jobban megértenem ennek a lenyűgöző kultúrájú országnak a történelmét, közelmúltját és jelenét.

Sokszor eszembe jut, amiket Teheránban, Tabrizban és másutt hallottam többektől a rendszer működéséről és gyengüléséről, és magam is tapasztaltam, hogy a rendszerellenes tüntetések leverése ellenére egyre csak növekszik a rendszer ellenzéke, és egyre több nő hány fittyet a szigorú ruházkodási előírásokra. 2017 és 2023 között hatalmas, szemmel látható változás volt ezen a téren.
És különösen élénken emlékszem arra, amit 2017-ben, Sirazban mondott nekem valaki arról, hogy attól fél, egy elkerülhetetlenül bekövetkező amerikai beavatkozás Irak sorsára juttathatja, és etnikai alapú feldarabolás áldozatává teheti Iránt. Kevesen tudják, de Irán lakosságának csak mintegy 50-60 százaléka perzsa, közel negyede azeri (jóval több azeri él Iránban, mint Azerbajdzsánban), és rengeteg kurd, lúr, beludzs, arab, türkmén is él az országban. Szóval Irán etnikai szerkezete kicsit emlékeztet az első világháború előtti Magyarországéra…
Bízom benne, hogy hamarosan egy teljesen békés és minél szabadabb országba térhetek vissza.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Régebbi posztjaim Iránról:

Tevepuszi első iráni utamon, 2017-ben.

Kóm/Qom, az iráni síita hittudósok fővárosa. 2019-ben. Bővebben…

Nisapuri Attár (eredetileg Muhammed Ibn Ibrahim Ferid-eddin) 12-13. századi misztikus költő, a szúfizmus egyik teoretikusa mauzóleuma. Neyshabour/Nisapur. Bővebben…

Maybod. Szelfi 2017-ben. Azóta nem fiatalodtam jelentősen.
Eszfahan/Iszfahan híres, “33 lyukú”, 400 éves kőhídja.

Első hálókocsiutam Iránban. 2017, Sirazból Teheránba. Bővebben…

Mashad látképe, 2019

Mashad. Reza imám mecsetkomplexuma. Bővebben…

A hatezer éves Tepe Hisszar maradványai Damghan város közelében.
Bővebben: Damghan-Tepe Hisszar valamint Nisapur-Basztam (bocs) – Damghan

Badab-e Szurt mészkőteraszai – mesebeli táj. Bővebben…

Még egy pár mészkőterasz Badab-e Szurtban.

A legnagyobb karavánszerájban helyi önkéntesekkel. Bővebben: A “karavánszerájok anyja”

Innovatív szappanelosztó rendszer.
Khomeini (Homeini) nagyajatollah, az 1979-es iszlám forradalom vezetőjének mecsete és sírja Teherán külvárosában. Az általa akkor a sah uralma után és azzal szemben megteremtett rendszer tartja kezében Iránt a mai napig, egyre alacsonyabb társadalmi támogatottság mellett. Egyáltalán nem mellesleg az iszlamizmus akkor a sahhal ugyancsak szemben álló baloldali és liberális erők támogatása mellett került hatalomra. Hamarosan jöttek azonban a jogokat, főleg a nők jogait korlátozó intézkedések. A sah sokakat elnyomó rendszerét egy másik, szintén sokakat elnyomó, iszlamista rendszer követte. Tanulság?

Teherán, Niavaran palota. Mohammad Reza Pahlavi, az 1979-ben megdöntött utolsó sah lakhelye. Tévesen sokan őt nevezik Reza Pahlavinak, pedig ő Mohammad apja volt. Bővebben…

Szúfi mauzóleum, Torbat-e Dzsam (Jam). Kisváros Mashad felé. 2023-ban ez volt ez első iráni megállóm, miután elhagytam Afganisztánt. Bővebben: Búcsú Afganisztántól és érkezés Iránba, 2023

Mashadban, 2023-ban. Bővebben: Másodszor Madhadban

Ez volt a mashadi szállásom. Elképesztő ételválaszték és elképzelhetetlen luxus az afgán szakasz után. Mindez meglepően olcsón.

Hálókocsizás Mashadból Teheránba az irániak luxivonatán. Bővebben: Luxusvonatozás Mashadból Teheránba

Hálókocsis hajnal. Mashadból Teheránba.
Érkezés Teheránba. Balra Homeini (Khomeini), jobbra utódja, a jelenlegi legfelsőbb vezető, Hamanei (Khamanei). Eléggé zavaró, hogy a médiában mindkettejükre előszeretettel úgy hivatkoznak: “az ajatollah”. Pedig ajatollah ezres nagyságrendben van és ez nem egy konkrét tisztséget, hanem egyfajta vallási rangot jelöl. Ez olyan, mintha azt mondanánk, “a püspök”, vagy – katonai analógiával – “az ezredes”. Helyesen ők mindketten az Iráni Iszlám Köztársaság egykori és jelenlegi legfelsőbb vezetői (angolul supreme leader) abszolút hatalom birtokosai. Az elnök Iránban hozzájuk képest beosztott. Még egy dolog: Homeini nem csupán ajatollah volt, hanem mardzsa (marja), vagyis nagy ajatollah. Ezt a feketeöves szintet a mostani vezető hivatalosan nem érte el.

Azadi (Szabadság) emlékmű, Teherán. Eredetileg a Perzsa Birodalom (valamilyen formában való) 2500 éves fennállásának emlékére épült, az iszlám forradalom után átbrendelték a sah utalma alóli felszabadulás emlékművévé. Bővebben: Teherán és a szelfiző turista szobra

Rey mecsete. Rey a selyemút jelentős állomása volt, ma Teherán külvárosa. Itt, a közelben temették el az utolsó előtti sahot, Reza Pahlavit. A mauzóleumát az iszlám forradalom lerombolta. A holtteste pár éve került elő egy közeli mecset felújításakor. A történetet részletesen elmesélem majd a készülő filmemben.
Még egy kép Reyből.
A mecsetben.
Qazvin bejáratánál selyemutas szoborcsoport.
Asúra idején érkeztem. Vallási ünnepségek sorozatával emlékeznek ilyenkor a síiták a 680-as kerbalai csatára, amikor életét vesztette Husszein, Mohamed próféta unokája, Ali kalifa (a tizenkettes síiták számára az első, a szunniták számára a negyedik) fia.
Friss citromlé nagy tételben.
Öljaytu ilkhanida (iráni mongol) uralkodó mauzóleuma tevékkel. Gonbad-e Soltaniyeh, Qazvin és Zanjan között. Cirka 700 éves építmény..
Zandzsan/Zanjan. Ünnepség és ételosztás.
Videózom Asúrakor. Zandzsan, Irán.
Hoppá. Ilyen sziklaformációk vannak az út mentén Tabriz felé.
Khomeini portréja és asúrára fellobogózott város. Ezzel együtt nem volt nagy tolongás a vallásos zenéket üvöltető és ételosztó kamionoknál, standoknál. Irán lakosságának egyes becslések szerint csak kb. 5 százaléka jár rendszeresen mecsetbe, ami azért jelentősen árnyalja a vallási fanatikus perzsákról festett képet. Konkrét olyan esetekről is hallottam, hogy valaki éppen az elmúlt évek rendszerellenes tüntetéseinek leverése miatt ábrándult ki a vallásból és a teokratikus államból, és azóta nem teszi be a lábát mecsetbe.
Asúra Tabriz bazárjában. Husszein nevét skandáló, magukat láncokkal ütlegelő gyászolók vonulása. Nőket ide nem engednek be ilyenkor.
Ugyancsak ott.
Kandovan – Kappadókia Iránban – csak sokkal érdekesebb, mert itt most is emberek laknak a barlangokban, és nem árasztotta el a tömegturizmus.
Kandovan.
Kandovani csacsi.
Tabriz kék mecsete.
Belül.
Szőnyegkereskedőkkel a tabrizi bazárban.
Ez egy egész komplex tartalmú kép, nélkülem is. Iránban vagyunk, ez viszont egy örmény keresztény templom és kolostor: mégpedig Szent István vértanúról (Surp Stepanosról) elnevezve. Örményül Maghardavanknak is nevezik ezt a helyet. Mögöttem viszont a hegyek már Azerbajdzsánban vannak, annak is a Nahcsivan nevű exklávéjában. És mindez nagyon közel a török határhoz.
Az Arasz folyó völgye. Balra Irán, jobbra Azerbajdzsán. Innen indultam a török határ felé.

Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom

Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom

Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom. Északon, Hokkaidó szigetén.

Az előző epizódban láttuk a mindentvivő cseresznyevirágzást Hakodate erődjében.

Most mutatok még pár képet a Hakodate-hegyről, a régi, kikötői városrészről és a reggeli halpiacról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Hakodate esti látképe a felvonóról.

Ez még a szállodám legfelső szintjéről. Ez volt a legpuccosabb, egyben a legkellemetlenebb szállásom. Nem csak a be- és kicsekkoláshoz, de még a reggelihez is sorba kellett (volna) állni. Amikor mondta az ember, hogy a reggelihez _húzzak sorszámot_, otthagytam..

Ez nem a szobám. Hanem a szálloda lobbija.

Szóval felvonóval a Hakodate-hegyre.

Jön az ellenfelvonó.
Már lent bemondták, hogy akár egy óra is lehet a várakozási idő a lemenetelre. Elég komoly turistaterelés.
 

Ráadásul a köd is leszállt, hideg is volt és hatalmas tömeg. El is ment a kedvem az egésztől.

Próbáltam volna lemenni, de ilyen sorok kígyóztak a hidegben a lefele menő felvonóhoz. Mit lehet tenni?

Beülni a büfébe.

Szaké és sör. Ezzel elleszek egy darabig.

Így egész kellemes.

Végül az ablaknál is lett hely. Másfél órát töltöttem itt.

A köd is felszállt, és a tömeg is lement. Így már teljesen jó volt.

Vissza a szállásra. Keresztény kápolna is van a szállodában. Később rájöttem, hogy ez alapvetően “esküvői kápolna”. Szóval alapvetően kulisszaként használják..

Másnap reggel. Nyugati stílusú tégla raktárépületek az 1900-as évek elejéről.

Kikötő.

Sorakoznak a 120 éves épületek. Fent a hegyen a kilátó, ahol az előző nap voltam. Miután – az amerikai fenyegetést követően – Hakodate az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt, sok amerikai, brit, orosz, kínai kereskedő telepedett le itt.

Miniautó.

Utcakép.

Iskolások szemetet szednek.

Buddhista templom jobbra, katolikus balra.

Hakodate katolikus temploma virágzó cseresznyefával.

Ez pedig egy utcával odébb az orosz ortodox templom. Pedig még mindig Japánban vagyunk.

Egy Nyikolaj nevű orosz szerzetes tevékenykedett itt, térített Japánban. Szentté is avatta az orosz ortodox egyház.

Még egy kép. A távolban a római katolikus, az előtérben az orosz templom. Anglikán templom is van a szomszédban.

Balra a távolban a tenger.

Amerikai metodista iskola volt ez az épület.

A kikötőhöz vezető utca.

A szapporói orosz konzulátus hakodatei kirendeltsége.

Az egykori városháza, illetve közösségi ház.

A régi brit konzulátus. Talán van, aki emlékszik rá, hogy a kínai Kasgarban található volt brit konzulátusról is mutattam képeket. Ott lakott egy ideig Stein Aurél. Itt nem.

Rövid, ám intenzív rohanás után elértem a villamost.

Vezetőfülke. A hátsó.

Hakodate reggeli piaca. Sok tengeri élőlény maradványával.

Kutyasétáltatás.

Itt kértem elvitelre valamit, mert rohannom kellett a vonathoz.

Arányok.

Az utolsó 5.000 jenesemet váltom fel. Japánban nem láttam gyűrött pénzt. Nagyon vigyáznak a bankjegyekre.

Halpiac.

Ez a vonat vitt Szapporóba. Nem sinkanszen, a gyors hálózat véget ér Shin-Hakodate állomáson. Ez csak olyan vacakabb vonat, amely csak 130 km/órával tud menni.

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást: Hakodate, Hokkaido szigete, Japán. Kiváló ötletnek bizonyult feljönni északra, és elszakadni a borzasztóan tömegturistás déli nagyvárosoktól, Kiotótól, Oszakától, Tokiótól. De azért ezekről is írok még.
 
Hakodate szuper hely, engem egyszerre emlékeztetett Észak-Amerikára, Skandináviára és Oroszországra.
 
Hakodate az egyik első japán kikötő volt, amely az agresszív amerikai “ágyúnaszád-diplomácia” és az ebből fakadó kanagawai egyezmény következtében az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt. Hamarosan amerikai, francia, brit, orosz, kínai kereskedők is letelepedtek itt, a Hakodate-hegy lábánál, a természetes kikötő mellett.
 
A fentről, a kilátótoronyból is megtekinthető Goryōkaku csillagerőd európai mintára, 1866-ra készült el. 1869-ben itt vívták meg utolsó jelentős csatájukat az 1603 óta fennállt Tokugawa sógunátus Hokkaidóra menekült és ott az “Ezo Köztársaságot” megalapító hívei, valamint az őket üldöző, a Meidzsi császár hatalmát a sógunnal szemben restauráló erők. Az utóbbiak nyertek, és gőzerővel indult el Japán modernizálása.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban még egy kis Hakodate
Az előző epizódban: szusivacsora a japán Alpokban

Az erőd sáncain.

Fentről jól látszik, csillagerőd ez a javából. Mondjuk mire elkészült, már nem éppen a legkorszerűbb objektum volt.

Ez nekem kb. olyan, mintha az Age of Empires screenshotja lenne. Aki érti, érti.

Cseresznyefaerőd.

A kilátótoronyban.

A Hakodate-hegy és a kikötő.

Tenger.

.

Csersznyemaci.

Plüsserőd. Gondolom, mindenki egyetért: ezt nem hagyhattam ott.

Önarckép a Goryōkaku toronnyal és cseresznyefákkal.

Sánc.

Erődcseresznye.

A torony.

Busszal érkeztem.

Ez még a vasútállomáson.

Hakodate mellett ér véget észak felé a sinkanszen. A városközpontba hagyományos vasút hoz.

Zárásként: Cseresznyefás önarckép a Goryōkaku erődben.

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké – és remekül szórakozó vendégek. Akik többnyire maguk is turisták, belföldi, japán turisták. A séf – és neje – nagyjáből az idő háromötödében rizsgombócot gyúr, halat szeletel és grillez (éget), a fennmaradó időben pedig a vendégekkel dumcsizik. Valószínűleg nem ez az elérhető legminőségibb étterem, de az ételek finomak voltak. A hangulat meg kiváló. A Japán Alpokban.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Cseresznyefa-virágzás kimaxolva Hakodatéban
Az előző epizódban Retrószálláson
Egészség. A rokonszenves úr egyből a szakéjából kínált. Hamarosan visszahívtam.
Az egész hely ekkora, mint ami ebből a képből és az előzőből látszik.

Mit válasszak?

Szaké.
Japán nyelvlecke
Egypálcás hal.
Gyere ki. .
Szasimi.
Hal minimál.
Nigiri. Na, ez elég brutális sor volt. Rendkívül finom halszeletek a rizshajókon.
Miso leves.
Kommunikáció. Ne aggódjon, aki általa ismeretlen nyelvű országba megy. Egy okostelefon mindent megold. (Ja, és nem, nem nagyon beszélnek angolul.)
A séf megpihen.

Retrószállás a Japán Alpokban

Retrószállás a Japán Alpokban

Retrószállás a Japán Alpokban, Yudanakában, nem messze a hómajmok parkjától. Szállodai viseletként hagyományos yukata és hozzá az obinak nevezett öv – átvehetők a recepción. Itt a saját onszen, vagyis forróvizes fürdő is tartozék. Az 50 foknál is melegebb természetes vizet hideg csapvízzel kell 38-42 fok közé hűteni. A reggeli mellé gépzongora, wurlitzer és japán Beatles-lemezek.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: szusizás és szakézás helyiekkel

Az előző epizódban: hómajmok a forró fürdőnél
Yukatában Yudanakában.
Hagyományos japán szállás. Tatami mindenhol.
Ilyen az épület.
A mosdó már a fedett teraszon.
Mély kád.
A szekrényben hagyományos melegítő felöltő. A yukata fölé.
Forró teavíz bekészítve.
A bőrönd felsérti a tatamit. A maci sem húzza a bőröndjét a tatamira. Te se tedd!
Obi!
Irány az onszen. Nemenként külön. Meztelenül kell belemenni. Tetoválással jellemzően nem látogathatók.
A termálforrásra épült a szálloda.
Nagyon forró. Pedig ez már hideggel elegyített. Még kell bele hideg.
Rendszabályok.
A reggelinél wurlitzer.
A legújabb slágerek.
Sőt több.
Kávégép és kislemezek.
Hálás szállóvendégek.
És a szállodatulajdonos.

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne. Cseresznyevirágzáskor a 7. században létrehozott Zenkō-ji buddhista szentélyben és környékén.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban hómajmok.
Az előző epizódban Kanazawa.

Japán, Hómajompark

Japán, Hómajompark

Japán. Hómajompark.
A vadon élő japán makákók szó szerint karnyújtásnyira élik az életüket. Alszanak, játszanak, kurkásszák egymást, valamint fürdenek a forró termálvizes medencében, az onszenben. Kivéve, amikor meleg van kint, mint amikor én voltam. Akkor hiába várnak a látogatók, eszük ágában sincs belemenni. Mármint a majmoknak. Este mindenesetre magasabbra húzódnak a hegyoldalban, aztán reggel újra indul a műszak. Kicsit rendezetlen a hely, kábelek, csatornák szerteszét. Így is érdekes, de lehetőleg menjetek télen. Akkor egyrészt _tényleg_ fürdőznek a majmok, másrészt a hó látványos és jótékony módon belep mindent.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: retrószállás a japán hegyekben

Az előző epizódban: Nagano
Kurkászás a majomparkban.
Bemenni nem, inni igen.
Az onszen peremén.
Korábban: ez a kisvonat (villamos) visz Yudanakába Naganóból. Itt is a NER..
belső
táj
vonatparancsnok
megálló
Badacsony
Yudanaka állomása. Nincs nagy forgalom.
Buszozás a majompark felé.
Induljunk.
Erdei út.
infótáblák
lelátás
nehéz az élet
bordásfalas gyakorlat
gyanús
ott még van valami
..
Állandóan működő gejzír is van.
Ez lesz a szállás.

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán. A szamurájkultúra egyik központja volt. És a gésák negyedei is egész épen maradtak fenn. Érkezéskor valószínűleg az év legrosszabb időjárását sikerült kifognom. De aztán kiderült. Minden. A cseresznyefa-virágzás szezonjának végefelé az esőcseppek mellett a virágok is hullanak. Kanazawa vára, bónusz vacsora és piac, aztán újra a pályaudvaron: irány Nagano!
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Nagano

Az előző epizódban: cseresznyefavirágzás Tokióban
Iskoláslányok üdvözölnek Kanazawa városban. Ez már másnap volt. Az előző nap borzasztó idő volt.
Itt úton Tokióból Kanazawa felé. Kilátás a vonatból. 300 km/h körül robogunk.
Ez még Tokió/Tokyo főpályaudvara. Megérkezett a sinkanszen.
A személyzet gyorsan kitakarítja a beérkező vonatot. Az üléseket is megfordítják, hogy menetirányban álljanak.
Az állomáson vettem kis elemózsiát az útra.
Hatalmas lábhely, dönthető ülések, konnektor. Ez a másodosztály..
Kanazawa állomása.
Borús időben szamurájmúzeum-látogatás.
Szamurájviselet nyuszifüllel.
Hagyományos gyógyszertár – ma múzeum.
Szamurájház.
Tatamiharmónia.
Kellemes szamurájkert.
Kert máshol.
Meglepetésként Krisztus-szobor.
A kisiskolások szigorúan rövidgatyában. Cseresznyefa-virágzás végén.
Teljesen véletlenül toppantam be ebbe az üzletbe. Kiderült, hogy natúr borokat árul a hölgy. Magyar natúr bort is árul.
“Szőlő” Kanazawában.
Irány a vár.
Kilátás. Cseresznyefasávval.
A várárokban gyűlik a cseresznyevirág.
Itt is.
Sok cseresznyevirág.
Cseresznyesétány.
Kanazawa modern művészeti múzeuma.
 
Étterem. A tulaj a kezembe nyomott egy nemkicsi üveg szakét. Itt hívom, hogy csatlakozzon a fotóra.
Wagyu marhadarab a parázson. Minden asztalra kiraknak egy mini grillezőt, magának sütögeti az ember a húst, halat, zöldséget.
Itt pedig kis halak. Az éttermes azt mondta, ennek a grillezésében segít, mert könnyű elrontani.
A mester munka közben.
Kanazawa egyik gésanegyede. Elég szépen megmaradt.
Az egyik, múzeummá alakított gésaház.
Ez is.
A pályaudvar előtt még kiugrottam a piacra.
Tenger mindenféle gyümölcsei.
Itt például tengeri sün.
Kanazawa állomásán. A következő vonatútra várva.
Onigiri: algába csomagolt, töltött rizsgombóc (háromszög). Meg még amit választottam a boltban.
A vonat mosdója. Itt is ülőkefűtéses és alvázmosós vécével. Továbbra is másodosztály.
Érkezés a következő állomásra.

Pár kép Japánból

Pár kép Japánból

Azt hittem, már lement a cseresznyevirágzás Tokióban. De nem. Pár kép Japánból.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Kanazawa
Cseresznyeszelfi.
Hama-rikyu park.
szintén
Kilátás a sógun egykori villája helyéről.
Turisták cseresznyevirágra vadásznak.
..
Tegnap még esett az eső. Cseresznyefavirág-hullás is volt.
a Yasukuni szentélynél
A császári palota kertje a Showa múzeumnál. Tegnap.
Ma már szebb az idő. A palotánál is.
folyt. köv.
 

Pár kép Vilniusból

Pár kép Vilniusból

Pár kép Vilniusból, Litvánia fővárosából. Március 19-én személyesen is mesélek róla a budapesti Európa Pontban. A részvétel ingyenes, regisztráció szükséges. Gyertek! A részletek a linkben!

Szóval a legnagyobb, de így is 3 millió lakos alatti balti ország fővárosában tört lengyel nyelven piacozunk, a híres léghajóról cepelinainak nevezett töltött gombócot és hideg borscsot eszünk. Megismerkedünk a híres litván uralkodóval, Steponas Batorasszal, vagyis Báthory István erdélyi fejedelemmel is. Valamint például Šandoras Petefis költővel.

És megtekintjük Európa egyik legjelentősebb túrórudiválasztékát. #i❤️sūreli

Vilnius, Halès turgus, vagyis vásárcsarnok. A hölgy – ahogy látható – mindenféle hústermékeket – és mézet! – árul. És ahogy szinte az összes eladó, ő is beszél litvánul, lengyelül és oroszul. Vilniust még mindig jelentős, 15%-os lengyel kisebbség lakja, a főváros környéki megye lakosságának közel fele lengyel. Az orosz pedig természetesen a cári birodalom és később a Szovjetunió öröksége.

Vilnius repterének felújított érkezési csarnoka.

Az egyetem egyik épülete. Az erdélyi fejedelem, később lengyel-litván uralkodó, Báthory István – litvánul Steponas Batoras – alapította 1579-ben.

Filozófia kar.

Magyar lektorátus az egyetemen.

Moras Jokajus: Egy magyar nábob, valamint Djula Iješas Šandoras Petefis című könyve.

Különös házasság..

Szép kar.

DC Valley, Vilnius modern üzleti negyedében. Sok nemzetközi cég telepedett meg itt.

Hagyományos, felújított faház Vilnius legdrágább kerületében.

Bolt előtt gazdájára várakozó kutyus.

A litván hideg borscs: šaltibarščiai. Nekem ez a kedvencem errefelé. Cékla, uborka, krumpli, kapor, kefir.

Cepelinai (vagyis Zeppelin), léghajó formájú krumpligombóc itt húsos töltelékkel, tejföllel és kevéske szalonnával.

Itt épp esett. Viszont gyönyörűen felújított régi épületek vannak az óvárosban. És a járda és az úttest is átgondolt, egységes, és nem is töredezett (ez valahogy nálunk nem megy).

A nyitóképen mutatott piac. Taxival jöttem ide. Idősebb sofőr volt. Oroszul váltottam vele pár szót. Kivéve, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, és visszavágott egy “egészségedre”-vel. Mindenesetre Moszkva mellett volt katona. Akkoriban nem kérdezték, hova akarsz menni – mondta.

Savanyúságos. Egymással lengyelül beszélt a két eladó: anya és lánya. Az egyik vásárlót lengyelül szolgálták ki, a következőt oroszul. Én először minimál lengyelül próbálkoztam, aztán ahogy sikerült.

Na, hát ilyen reggelit sikerült összevásárolnom. Májas, sajt, padlizsán meg ilyesmik. A kávét egy alapvetően gyümölcsleveket árusító üzletben vettem. A hölgy a bénázásomat látva kedvesen megkérdezte, hogy litvánul, oroszul, lengyelül, vagy angolul szeretnék-e (végre) rendelni..

Magyar goulash ebédre?

Buszvezető a szemerkélő esőben is tisztítja járműve ablakát.

Minden buszon: a célállomás neve váltakozik azzal, hogy “Vilnius ❤️ Ukrainą”.

A nemrégiben felújított vasútállomás. Nagyon szép, az előző posztban írtam róla külön.

Sūrelis – a litván Túró Rudi. A szovjet időkből ered, ahogy a magyar változat is. Oroszul сырок (kb. szürok). Rengeteg változata van.

Az egyiket még a vasútállomásnál teszteltem. Finom! A többi balti országban, Oroszországban, Belaruszban, Ukrajnában is érdemes megkóstolni az ottani változatokat.

MO művészeti központ.

Kilátás a katedrális felől a harangtoronyra.

Szent László magyar király kereszteseket vezet harcba a vilniusi katedrálisban.

Még egy kép a katedrálisból.

Kicsivel odébb. Réginek tűnik, valójában 2008-ra építették fel újra a litván uralkodók középkori palotáját, amely az évszázadok során, különösen az orosz megszállás(ok) alatt megsemmisült. Csak az alapok maradtak meg. Meg persze rengeteg lelet.

Az alagsorban megőrizték és láthatóvá tették a középkori alapzatot, utcarészleteket, fából készült, megmaradt kutakat. Erre épült a palota rekonstrukciója.

A Litvánia név hallatán leginkább egy kis ország jut eszünkbe, pedig… Itt egy térkép 1385-ből. A sárga a litván nagyfejedelemség. Ez egyesült perszonálunióban Lengyelországgal a következő évben, 1386-ban. A litván nagyfejedelem, Jogaila csak ekkor vette fel a kereszténységet, egyúttal elvette a lengyel királynőt, Jadwigát, vagyis Hedviget, aki a magyar-lengyel király, Anjou Nagy Lajos egyik lánya volt. Jogaila lengyel királyként II. Ulászló (Władysław Jagiełło) néven uralkodott. Így jött létre a Jagelló-dinasztia. Ebbe a házba tartozott a magyarként I. Ulászló nevű lengyel-magyar király, aki a várnai csatában, Hunyadi Jánostól elszakadva halt meg 1444-ben. Szintén Jagelló-házi volt a magyar mellett cseh király II. Ulászló és az ő fia, II. Lajos magyar-cseh király, aki a mohácsi csatából menekülve vesztette életét. Ugye mennyi történet van egyetlen térképben? És akkor még nem beszéltünk a német lovagrendről, amelyet 1410-ben győzött le a lengyel-litván szövetség, Zsigmond magyar királyról, aki igyekezett befolyást szerezni Lengyelországban, sem pedig a mongol Arany Hordáról, amelynek az összeomlása lehetővé tette a litván hódításokat. És persze a moszkvai fejedelemségről, amely kicsit később kezd szépen lassan felemelkedni, hogy idővel a világ legnagyobb területű országává váljon..

Kályhacserepek a középkori romok közül.

Steponas Batoras Pszkov mellett. Az 1579 és 1582 közötti hadjáratban a lengyel-litván állam – sok erdélyivel együtt – legyőzte Moszkvát.

A litvánok eleinte vonakodtak nagyfejedelmükként elfogadni Báthoryt, végül azonban történelmük egyik legjobb uralkodója lett. Nem én mondom, hanem a litvánok, itt a múzeumi tabló utolsó mondatában.

Szent Anna templom.

Esti látkép az Užupis negyed felől.

Peronas – bár bejárata a vasútállomáson. Az egyes vágány mellett.

Kutyabarát kocsmában vacsoráztam újra. Vajon mi van a tálon? (Vegánok ne nagyítsanak!)

Bevásárlóközpont sok fával. Nálatok is ilyen a Lidl?

Sok sūrelis.

Vilnius reptere.

Irány haza! Gyertek az Európa Pontba március 19-én. Tudnivalók a kommentben.