Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom

Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom

Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom. Északon, Hokkaidó szigetén.

Az előző epizódban láttuk a mindentvivő cseresznyevirágzást Hakodate erődjében.

Most mutatok még pár képet a Hakodate-hegyről, a régi, kikötői városrészről és a reggeli halpiacról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Hakodate esti látképe a felvonóról.

Ez még a szállodám legfelső szintjéről. Ez volt a legpuccosabb, egyben a legkellemetlenebb szállásom. Nem csak a be- és kicsekkoláshoz, de még a reggelihez is sorba kellett (volna) állni. Amikor mondta az ember, hogy a reggelihez _húzzak sorszámot_, otthagytam..

Ez nem a szobám. Hanem a szálloda lobbija.

Szóval felvonóval a Hakodate-hegyre.

Jön az ellenfelvonó.
Már lent bemondták, hogy akár egy óra is lehet a várakozási idő a lemenetelre. Elég komoly turistaterelés.
 

Ráadásul a köd is leszállt, hideg is volt és hatalmas tömeg. El is ment a kedvem az egésztől.

Próbáltam volna lemenni, de ilyen sorok kígyóztak a hidegben a lefele menő felvonóhoz. Mit lehet tenni?

Beülni a büfébe.

Szaké és sör. Ezzel elleszek egy darabig.

Így egész kellemes.

Végül az ablaknál is lett hely. Másfél órát töltöttem itt.

A köd is felszállt, és a tömeg is lement. Így már teljesen jó volt.

Vissza a szállásra. Keresztény kápolna is van a szállodában. Később rájöttem, hogy ez alapvetően “esküvői kápolna”. Szóval alapvetően kulisszaként használják..

Másnap reggel. Nyugati stílusú tégla raktárépületek az 1900-as évek elejéről.

Kikötő.

Sorakoznak a 120 éves épületek. Fent a hegyen a kilátó, ahol az előző nap voltam. Miután – az amerikai fenyegetést követően – Hakodate az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt, sok amerikai, brit, orosz, kínai kereskedő telepedett le itt.

Miniautó.

Utcakép.

Iskolások szemetet szednek.

Buddhista templom jobbra, katolikus balra.

Hakodate katolikus temploma virágzó cseresznyefával.

Ez pedig egy utcával odébb az orosz ortodox templom. Pedig még mindig Japánban vagyunk.

Egy Nyikolaj nevű orosz szerzetes tevékenykedett itt, térített Japánban. Szentté is avatta az orosz ortodox egyház.

Még egy kép. A távolban a római katolikus, az előtérben az orosz templom. Anglikán templom is van a szomszédban.

Balra a távolban a tenger.

Amerikai metodista iskola volt ez az épület.

A kikötőhöz vezető utca.

A szapporói orosz konzulátus hakodatei kirendeltsége.

Az egykori városháza, illetve közösségi ház.

A régi brit konzulátus. Talán van, aki emlékszik rá, hogy a kínai Kasgarban található volt brit konzulátusról is mutattam képeket. Ott lakott egy ideig Stein Aurél. Itt nem.

Rövid, ám intenzív rohanás után elértem a villamost.

Vezetőfülke. A hátsó.

Hakodate reggeli piaca. Sok tengeri élőlény maradványával.

Kutyasétáltatás.

Itt kértem elvitelre valamit, mert rohannom kellett a vonathoz.

Arányok.

Az utolsó 5.000 jenesemet váltom fel. Japánban nem láttam gyűrött pénzt. Nagyon vigyáznak a bankjegyekre.

Halpiac.

Ez a vonat vitt Szapporóba. Nem sinkanszen, a gyors hálózat véget ér Shin-Hakodate állomáson. Ez csak olyan vacakabb vonat, amely csak 130 km/órával tud menni.

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást

Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást: Hakodate, Hokkaido szigete, Japán. Kiváló ötletnek bizonyult feljönni északra, és elszakadni a borzasztóan tömegturistás déli nagyvárosoktól, Kiotótól, Oszakától, Tokiótól. De azért ezekről is írok még.
 
Hakodate szuper hely, engem egyszerre emlékeztetett Észak-Amerikára, Skandináviára és Oroszországra.
 
Hakodate az egyik első japán kikötő volt, amely az agresszív amerikai “ágyúnaszád-diplomácia” és az ebből fakadó kanagawai egyezmény következtében az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt. Hamarosan amerikai, francia, brit, orosz, kínai kereskedők is letelepedtek itt, a Hakodate-hegy lábánál, a természetes kikötő mellett.
 
A fentről, a kilátótoronyból is megtekinthető Goryōkaku csillagerőd európai mintára, 1866-ra készült el. 1869-ben itt vívták meg utolsó jelentős csatájukat az 1603 óta fennállt Tokugawa sógunátus Hokkaidóra menekült és ott az “Ezo Köztársaságot” megalapító hívei, valamint az őket üldöző, a Meidzsi császár hatalmát a sógunnal szemben restauráló erők. Az utóbbiak nyertek, és gőzerővel indult el Japán modernizálása.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban még egy kis Hakodate
Az előző epizódban: szusivacsora a japán Alpokban

Az erőd sáncain.

Fentről jól látszik, csillagerőd ez a javából. Mondjuk mire elkészült, már nem éppen a legkorszerűbb objektum volt.

Ez nekem kb. olyan, mintha az Age of Empires screenshotja lenne. Aki érti, érti.

Cseresznyefaerőd.

A kilátótoronyban.

A Hakodate-hegy és a kikötő.

Tenger.

.

Csersznyemaci.

Plüsserőd. Gondolom, mindenki egyetért: ezt nem hagyhattam ott.

Önarckép a Goryōkaku toronnyal és cseresznyefákkal.

Sánc.

Erődcseresznye.

A torony.

Busszal érkeztem.

Ez még a vasútállomáson.

Hakodate mellett ér véget észak felé a sinkanszen. A városközpontba hagyományos vasút hoz.

Zárásként: Cseresznyefás önarckép a Goryōkaku erődben.

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké

Szusi, szasimi, halak, csigák, szaké – és remekül szórakozó vendégek. Akik többnyire maguk is turisták, belföldi, japán turisták. A séf – és neje – nagyjáből az idő háromötödében rizsgombócot gyúr, halat szeletel és grillez (éget), a fennmaradó időben pedig a vendégekkel dumcsizik. Valószínűleg nem ez az elérhető legminőségibb étterem, de az ételek finomak voltak. A hangulat meg kiváló. A Japán Alpokban.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Cseresznyefa-virágzás kimaxolva Hakodatéban
Az előző epizódban Retrószálláson
Egészség. A rokonszenves úr egyből a szakéjából kínált. Hamarosan visszahívtam.
Az egész hely ekkora, mint ami ebből a képből és az előzőből látszik.

Mit válasszak?

Szaké.
Japán nyelvlecke
Egypálcás hal.
Gyere ki. .
Szasimi.
Hal minimál.
Nigiri. Na, ez elég brutális sor volt. Rendkívül finom halszeletek a rizshajókon.
Miso leves.
Kommunikáció. Ne aggódjon, aki általa ismeretlen nyelvű országba megy. Egy okostelefon mindent megold. (Ja, és nem, nem nagyon beszélnek angolul.)
A séf megpihen.

Retrószállás a Japán Alpokban

Retrószállás a Japán Alpokban

Retrószállás a Japán Alpokban, Yudanakában, nem messze a hómajmok parkjától. Szállodai viseletként hagyományos yukata és hozzá az obinak nevezett öv – átvehetők a recepción. Itt a saját onszen, vagyis forróvizes fürdő is tartozék. Az 50 foknál is melegebb természetes vizet hideg csapvízzel kell 38-42 fok közé hűteni. A reggeli mellé gépzongora, wurlitzer és japán Beatles-lemezek.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: szusizás és szakézás helyiekkel

Az előző epizódban: hómajmok a forró fürdőnél
Yukatában Yudanakában.
Hagyományos japán szállás. Tatami mindenhol.
Ilyen az épület.
A mosdó már a fedett teraszon.
Mély kád.
A szekrényben hagyományos melegítő felöltő. A yukata fölé.
Forró teavíz bekészítve.
A bőrönd felsérti a tatamit. A maci sem húzza a bőröndjét a tatamira. Te se tedd!
Obi!
Irány az onszen. Nemenként külön. Meztelenül kell belemenni. Tetoválással jellemzően nem látogathatók.
A termálforrásra épült a szálloda.
Nagyon forró. Pedig ez már hideggel elegyített. Még kell bele hideg.
Rendszabályok.
A reggelinél wurlitzer.
A legújabb slágerek.
Sőt több.
Kávégép és kislemezek.
Hálás szállóvendégek.
És a szállodatulajdonos.

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne

Nagano, az 1998-as téli olimpia helyszíne. Cseresznyevirágzáskor a 7. században létrehozott Zenkō-ji buddhista szentélyben és környékén.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban hómajmok.
Az előző epizódban Kanazawa.

Japán, Hómajompark

Japán, Hómajompark

Japán. Hómajompark.
A vadon élő japán makákók szó szerint karnyújtásnyira élik az életüket. Alszanak, játszanak, kurkásszák egymást, valamint fürdenek a forró termálvizes medencében, az onszenben. Kivéve, amikor meleg van kint, mint amikor én voltam. Akkor hiába várnak a látogatók, eszük ágában sincs belemenni. Mármint a majmoknak. Este mindenesetre magasabbra húzódnak a hegyoldalban, aztán reggel újra indul a műszak. Kicsit rendezetlen a hely, kábelek, csatornák szerteszét. Így is érdekes, de lehetőleg menjetek télen. Akkor egyrészt _tényleg_ fürdőznek a majmok, másrészt a hó látványos és jótékony módon belep mindent.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: retrószállás a japán hegyekben

Az előző epizódban: Nagano
Kurkászás a majomparkban.
Bemenni nem, inni igen.
Az onszen peremén.
Korábban: ez a kisvonat (villamos) visz Yudanakába Naganóból. Itt is a NER..
belső
táj
vonatparancsnok
megálló
Badacsony
Yudanaka állomása. Nincs nagy forgalom.
Buszozás a majompark felé.
Induljunk.
Erdei út.
infótáblák
lelátás
nehéz az élet
bordásfalas gyakorlat
gyanús
ott még van valami
..
Állandóan működő gejzír is van.
Ez lesz a szállás.

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán

Kanazawa, Ishikawa tartomány, Japán. A szamurájkultúra egyik központja volt. És a gésák negyedei is egész épen maradtak fenn. Érkezéskor valószínűleg az év legrosszabb időjárását sikerült kifognom. De aztán kiderült. Minden. A cseresznyefa-virágzás szezonjának végefelé az esőcseppek mellett a virágok is hullanak. Kanazawa vára, bónusz vacsora és piac, aztán újra a pályaudvaron: irány Nagano!
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Nagano

Az előző epizódban: cseresznyefavirágzás Tokióban
Iskoláslányok üdvözölnek Kanazawa városban. Ez már másnap volt. Az előző nap borzasztó idő volt.
Itt úton Tokióból Kanazawa felé. Kilátás a vonatból. 300 km/h körül robogunk.
Ez még Tokió/Tokyo főpályaudvara. Megérkezett a sinkanszen.
A személyzet gyorsan kitakarítja a beérkező vonatot. Az üléseket is megfordítják, hogy menetirányban álljanak.
Az állomáson vettem kis elemózsiát az útra.
Hatalmas lábhely, dönthető ülések, konnektor. Ez a másodosztály..
Kanazawa állomása.
Borús időben szamurájmúzeum-látogatás.
Szamurájviselet nyuszifüllel.
Hagyományos gyógyszertár – ma múzeum.
Szamurájház.
Tatamiharmónia.
Kellemes szamurájkert.
Kert máshol.
Meglepetésként Krisztus-szobor.
A kisiskolások szigorúan rövidgatyában. Cseresznyefa-virágzás végén.
Teljesen véletlenül toppantam be ebbe az üzletbe. Kiderült, hogy natúr borokat árul a hölgy. Magyar natúr bort is árul.
“Szőlő” Kanazawában.
Irány a vár.
Kilátás. Cseresznyefasávval.
A várárokban gyűlik a cseresznyevirág.
Itt is.
Sok cseresznyevirág.
Cseresznyesétány.
Kanazawa modern művészeti múzeuma.
 
Étterem. A tulaj a kezembe nyomott egy nemkicsi üveg szakét. Itt hívom, hogy csatlakozzon a fotóra.
Wagyu marhadarab a parázson. Minden asztalra kiraknak egy mini grillezőt, magának sütögeti az ember a húst, halat, zöldséget.
Itt pedig kis halak. Az éttermes azt mondta, ennek a grillezésében segít, mert könnyű elrontani.
A mester munka közben.
Kanazawa egyik gésanegyede. Elég szépen megmaradt.
Az egyik, múzeummá alakított gésaház.
Ez is.
A pályaudvar előtt még kiugrottam a piacra.
Tenger mindenféle gyümölcsei.
Itt például tengeri sün.
Kanazawa állomásán. A következő vonatútra várva.
Onigiri: algába csomagolt, töltött rizsgombóc (háromszög). Meg még amit választottam a boltban.
A vonat mosdója. Itt is ülőkefűtéses és alvázmosós vécével. Továbbra is másodosztály.
Érkezés a következő állomásra.

Pár kép Japánból

Pár kép Japánból

Azt hittem, már lement a cseresznyevirágzás Tokióban. De nem. Pár kép Japánból.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban: Kanazawa
Cseresznyeszelfi.
Hama-rikyu park.
szintén
Kilátás a sógun egykori villája helyéről.
Turisták cseresznyevirágra vadásznak.
..
Tegnap még esett az eső. Cseresznyefavirág-hullás is volt.
a Yasukuni szentélynél
A császári palota kertje a Showa múzeumnál. Tegnap.
Ma már szebb az idő. A palotánál is.
folyt. köv.