Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom
Hakodate lett az egyik kedvenc japán városom. Északon, Hokkaidó szigetén.
Az előző epizódban láttuk a mindentvivő cseresznyevirágzást Hakodate erődjében.
Most mutatok még pár képet a Hakodate-hegyről, a régi, kikötői városrészről és a reggeli halpiacról.
Nézzétek az instát is: akeletibol
Hakodate esti látképe a felvonóról.
Ez még a szállodám legfelső szintjéről. Ez volt a legpuccosabb, egyben a legkellemetlenebb szállásom. Nem csak a be- és kicsekkoláshoz, de még a reggelihez is sorba kellett (volna) állni. Amikor mondta az ember, hogy a reggelihez _húzzak sorszámot_, otthagytam..
Szóval felvonóval a Hakodate-hegyre.
Ráadásul a köd is leszállt, hideg is volt és hatalmas tömeg. El is ment a kedvem az egésztől.
Próbáltam volna lemenni, de ilyen sorok kígyóztak a hidegben a lefele menő felvonóhoz. Mit lehet tenni?
Beülni a büfébe.
Szaké és sör. Ezzel elleszek egy darabig.
Így egész kellemes.
Végül az ablaknál is lett hely. Másfél órát töltöttem itt.
A köd is felszállt, és a tömeg is lement. Így már teljesen jó volt.
Vissza a szállásra. Keresztény kápolna is van a szállodában. Később rájöttem, hogy ez alapvetően “esküvői kápolna”. Szóval alapvetően kulisszaként használják..
Másnap reggel. Nyugati stílusú tégla raktárépületek az 1900-as évek elejéről.
Kikötő.
Sorakoznak a 120 éves épületek. Fent a hegyen a kilátó, ahol az előző nap voltam. Miután – az amerikai fenyegetést követően – Hakodate az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt, sok amerikai, brit, orosz, kínai kereskedő telepedett le itt.
Miniautó.
Utcakép.
Iskolások szemetet szednek.
Buddhista templom jobbra, katolikus balra.
Hakodate katolikus temploma virágzó cseresznyefával.
Ez pedig egy utcával odébb az orosz ortodox templom. Pedig még mindig Japánban vagyunk.
Egy Nyikolaj nevű orosz szerzetes tevékenykedett itt, térített Japánban. Szentté is avatta az orosz ortodox egyház.
Még egy kép. A távolban a római katolikus, az előtérben az orosz templom. Anglikán templom is van a szomszédban.
Balra a távolban a tenger.
Amerikai metodista iskola volt ez az épület.
A kikötőhöz vezető utca.
A szapporói orosz konzulátus hakodatei kirendeltsége.
Az egykori városháza, illetve közösségi ház.
A régi brit konzulátus. Talán van, aki emlékszik rá, hogy a kínai Kasgarban található volt brit konzulátusról is mutattam képeket. Ott lakott egy ideig Stein Aurél. Itt nem.
Rövid, ám intenzív rohanás után elértem a villamost.
Vezetőfülke. A hátsó.
Hakodate reggeli piaca. Sok tengeri élőlény maradványával.
Kutyasétáltatás.
Itt kértem elvitelre valamit, mert rohannom kellett a vonathoz.
Arányok.
Az utolsó 5.000 jenesemet váltom fel. Japánban nem láttam gyűrött pénzt. Nagyon vigyáznak a bankjegyekre.
Halpiac.
Ez a vonat vitt Szapporóba. Nem sinkanszen, a gyors hálózat véget ér Shin-Hakodate állomáson. Ez csak olyan vacakabb vonat, amely csak 130 km/órával tud menni.