Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást
Ahol tényleg telibe kaptam a cseresznyefa-virágzást: Hakodate, Hokkaido szigete, Japán. Kiváló ötletnek bizonyult feljönni északra, és elszakadni a borzasztóan tömegturistás déli nagyvárosoktól, Kiotótól, Oszakától, Tokiótól. De azért ezekről is írok még.
Hakodate szuper hely, engem egyszerre emlékeztetett Észak-Amerikára, Skandináviára és Oroszországra.
Hakodate az egyik első japán kikötő volt, amely az agresszív amerikai “ágyúnaszád-diplomácia” és az ebből fakadó kanagawai egyezmény következtében az 1850-es években megnyílt a külkereskedelem előtt. Hamarosan amerikai, francia, brit, orosz, kínai kereskedők is letelepedtek itt, a Hakodate-hegy lábánál, a természetes kikötő mellett.
A fentről, a kilátótoronyból is megtekinthető Goryōkaku csillagerőd európai mintára, 1866-ra készült el. 1869-ben itt vívták meg utolsó jelentős csatájukat az 1603 óta fennállt Tokugawa sógunátus Hokkaidóra menekült és ott az “Ezo Köztársaságot” megalapító hívei, valamint az őket üldöző, a Meidzsi császár hatalmát a sógunnal szemben restauráló erők. Az utóbbiak nyertek, és gőzerővel indult el Japán modernizálása.
Nézzétek az instát is: akeletibol
A folytatásban még egy kis Hakodate
Az előző epizódban: szusivacsora a japán Alpokban
Az erőd sáncain.
Fentről jól látszik, csillagerőd ez a javából. Mondjuk mire elkészült, már nem éppen a legkorszerűbb objektum volt.
Ez nekem kb. olyan, mintha az Age of Empires screenshotja lenne. Aki érti, érti.
Cseresznyefaerőd.
A kilátótoronyban.
A Hakodate-hegy és a kikötő.
Tenger.
.
Csersznyemaci.
Plüsserőd. Gondolom, mindenki egyetért: ezt nem hagyhattam ott.
Önarckép a Goryōkaku toronnyal és cseresznyefákkal.
Sánc.
Erődcseresznye.
A torony.
Busszal érkeztem.
Ez még a vasútállomáson.
Hakodate mellett ér véget észak felé a sinkanszen. A városközpontba hagyományos vasút hoz.
Zárásként: Cseresznyefás önarckép a Goryōkaku erődben.
