Iráni nosztalgia – képekkel.
Háromszor jártam Iránban, amely aztán az egyik kedvenc országom lett.
Először 2017-ben, Isztambulból repültem Teheránba. Végigjártam a legismertebb helyeket, Teheránon túl Kasant, Eszfahant, Jazdot, Sirazt és persze az elképesztő Perszepoliszt és környékét a perzsa királysírokkal, és még egy sivatagi kanyar is belefért Khur vidékén. Főleg helyi buszokkal utaztam, de persze a fénypont a hálókocsizás volt Sirazból Teheránba. És a sok személyes találkozás irániakkal.
Aztán 2019-ben, türkmenisztáni túrám végén, egy kis határfolyó hídján gyalogoltam át Iránba, és bejártam az ország északkeleti részét sok megállóval Mashadtól Teheránig, például Neyshabur (Nisapur), Szemnan és a szentnek tartott város, Kóm érintésével.

Legutóbb pedig 2023-ban, a Hongkongból a Keletibe tartó utam Afganisztán és Törökország közötti szakaszán utaztam végig Iránon Mashadtól Teheránon, Reyen, Kazvinon, Zandzsanon, Tabrizon és a Kappadókiára emlékeztető, de annál izgalmasabb, most is élő falun, Kandovanon át az azeri és aztán a török határig, ahol már az iráni oldalról is kirajzolódó Ararát csúcsának látványa fogadott a naplementében.

A három utam során fantasztikus emberekkel találkoztam, csodás és hátborzongató dolgokat láttam, hallottam és tapasztaltam, és – remélem – sikerült kicsit jobban megértenem ennek a lenyűgöző kultúrájú országnak a történelmét, közelmúltját és jelenét.

Sokszor eszembe jut, amiket Teheránban, Tabrizban és másutt hallottam többektől a rendszer működéséről és gyengüléséről, és magam is tapasztaltam, hogy a rendszerellenes tüntetések leverése ellenére egyre csak növekszik a rendszer ellenzéke, és egyre több nő hány fittyet a szigorú ruházkodási előírásokra. 2017 és 2023 között hatalmas, szemmel látható változás volt ezen a téren.
És különösen élénken emlékszem arra, amit 2017-ben, Sirazban mondott nekem valaki arról, hogy attól fél, egy elkerülhetetlenül bekövetkező amerikai beavatkozás Irak sorsára juttathatja, és etnikai alapú feldarabolás áldozatává teheti Iránt. Kevesen tudják, de Irán lakosságának csak mintegy 50-60 százaléka perzsa, közel negyede azeri (jóval több azeri él Iránban, mint Azerbajdzsánban), és rengeteg kurd, lúr, beludzs, arab, türkmén is él az országban. Szóval Irán etnikai szerkezete kicsit emlékeztet az első világháború előtti Magyarországéra…
Bízom benne, hogy hamarosan egy teljesen békés és minél szabadabb országba térhetek vissza.

Nézzétek az instát is: akeletibol