Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban. Rawalpindiből Lahorba. A nyáron ugyanerről a pályaudvarról indultam, de a másik irányba, Pesavar felé.
Barátságos család, vasutasok, hordárok, utasok.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban cukornádaratás és téglagyári vizit
Az előző epizódban Taxilában látogattunk főleg buddhista emlékeket

Szelfi egy nagyon barátságos pakisztáni családdal. A középen álló fiú és egy itt már a vonaton ülő lány Rawalpindiből az óceánparti Karacsiba utazott. Egy teljes nap az út ezzel, a legjobb vonattal. Nekem itt az északai repülőzés, a félórás repülőn alvás, a 04:55-ös iszlamabadi érkezés és a taxilai kirándulás után már meglehetősen fáradt fejem volt. De újra vonatozom! Pakisztánban!

Még a vonatozás előtt. Ebéd egy rawalpindi étteremben.

Felül zöldségek szószban, alul fűszeres rizs csirkével és az itt kebabnak nevezett, kb. darált csirkehúsból és lisztből gyártott, olajban kisütött húspogácsa. Az utóbbi felejthető volt, a többi jó.

Tavaly nyár után újra Rawalpindi brit időkben épült pályaudvarára érkeztem.

Vonatindulásra várakozók.

Resti.

Árlista. Könnyen át lehet számítani. 1 pakisztáni rúpia 1 és egynegyed forint. Tehát 1000 rúpia 1250 forint.

A hármas vágány.

Víztöltés.

Kasmír kérdése a peronon is előkerül.

A nyitóképen látott anyuka integet az elinduló vonaton őt videózó lányának. Én itt, az economy osztályon utaztam.

Ez volt a szomszéd kocsi. Első osztály.

Búcsú Rawalpinditől.

Érkezés Lahorba. Az utazásról tettem ki videókat az instagramra.

Lahor állomása. Ki a két úr a képeken?
A megfejtés:
Muhammad Iqbal balra. Ő a (brit) indiai muszlimok függetlenségének egyik szellemi előkészítője volt. Jobbra Muhammad Ali Jinnah, Pakisztán alapítója, első elnöke. Mindkettejük emléke nagy tiszteletben áll Pakisztánban.

Lahor állomása előtt. Most mi legyen?

Vonatozás Pakisztánban

Az egyik legnagyobb élményem Pakisztánban: vonatozás Rawalpindiből Peshawarba. Attockon keresztül. Útitársak, büfések, vasutasok.
Hangok, zajok, csapkodó ajtók.
Mindez naplementében, nyugat felé.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Peshawar/Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban Pesavar
Az előző epizódban, Pakisztán nemzeti imahelye Iszlamabadban

Indulás tovább nyugatra. A Keleti felé. A pakisztáni vasúton.

Így indult. Ez Rawalpindi vasútállomása. 1881-ben adták át, a korra és a brit birodalomra jellemző viktoriánus stílusban.

Jegypénztár. Elég sietős volt, mert perceken belül indulnia kellett a vonatnak Pesavarba.

Amikor nagy nehezen sorra kerültem. A pénztáros közölte, hogy erre a vonatra nem itt kell jegyet venni.

Oké. Rohanás át a szomszéd csarnokba. De még itt is továbbküldtek egy harmadik pénztárhoz.

Megvan a jegy! Ki a peronra. Ez nem az a vonat.

Megkérdeztem egy vasutast. Mondta, hogy Pesavar felé, az a négyes vágány. Oké, rohanás át a felüljárón.

Ez lesz az.

A vonatnak már el kellett volna indulnia, de az emberek nyugodtan pakolásznak. Oke, akkor én is ráérek.

Még csak most érkeznek az utasok.

Úgyhogy van idő egy szelfire. Hú de meleg volt..

A szomszéd vágányon ez a roncs várakozott.

Szálljunk fel. Termes hálókocsi. Kicsit mint a kínai, vagy az orosz plackart.

A rövid oldalon hosszában vannak az ágyak.

..

Indulunk.

Egy család lefüggönyözte a termes kocsi egyik részét, így alakítva ki privát fülkét magának. A családapa pár óra után odajött hozzám, és bemutatta a lányait, hogy beszélgethessenek velem angolul.

Iszonyú jó élmény volt Pakisztánban vonatozni. Utoljára Kínában, Ujgurföldön, Hotan és Kasgar között ültem vonaton. És most egy jó darabig nem is fogok újra.

Az economy osztályra szólt a jegyem.

A kalauz kedvesen figyelmeztetett, hogy a jegyem a legalacsonyabb osztályra szól, de tekintsem magam a pakisztáni vasút vendégének ebben az eggyel jobb kocsiban. Köszönöm.

A büfés ember mondta, hogy kövessem. Megmutatja az első osztályt. Így néz ki a hálókocsi. Van hozzá külön mosdó is.

A vonat konyhája. Jobbra a főnök, balra a beosztott.

Pakisztáni utasellátós portré. Kaptam egy hideg üdítőt is. Nem engedték kifizetni.

Fiatal vasutasok. Nagyon barátságosak voltak ők is. Ők takarítják a vonatot menet közben. Ilyenkor egy huzamban kb. egy hétig dolgoznak. Panaszkodtak a fizetésükre.

Utasbarátság.

Megálló Attock városban.

Utastársak.

Szintén.

Naplemente. Tovább napnyugat felé. Arra van a Keleti.

Ez lett itt a kedvenc képem.

Attock erődje a vonatból. 1583-ban épült! Attock stratégiai helyen fekszik. Itt torkollik a Kabul folyó az Indusba. Igen, ez a folyó megy keresztül Kabulon, Afganisztán fővárosán is. Attól nyugatra ered. Szóval Attock. Ide is vissza kell jönnöm..

Follow the sun. Tovább nyugatra.

Kicsit több mint három óra után megérkeztem Pesavarba. Elképesztően izgalmas és szép út volt.

Pesavar vasútállomásának fogadócsarnoka.

Pesavar állomása kívülről.

Megérkeztem tehát Pesavarba. A szállásra hajtatok a metróbusz felüljárója mellett. A következő epizódban körülnézünk itt. Aztán tovább nyugatra. A Keleti felé.

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe pakistan pakistanrailways peshawar railways rawalpindi silkroad

Séta Rawalpindiben

Séta Rawalpindiben, a pakisztáni főváros, Iszlamabad ikervárosában.
Biztonsági őr, macska a háztetőn, biliárdterem és további életképek a bazárból.
Vajon honnan hívja imára a muszlimokat a rawalpindi müezzin?

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Rawalpindi-Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban még egy kis Iszlamabad. Pakisztán nemzeti mecsete:
Az előző epizódban megnéztük, hol dekorálják a jellegzetes pakisztáni teherautókat, a jingle truckokat:

Markazi Jamia Masjid naplemente idején. Rawalpindi talán legszebb mecsete. Nem annyira régi, 1902-ben készült el.

Ez a kapuja. De most ugorjunk vissza kicsit.

A jingle truckokhoz hasonlóan díszített személyszállító jármű.

A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! Rawalpindi központjában. Rawalpindi Iszlamabad ikervárosa. Nagyobb és sokkal régebbi, valamint sokkal rendezetlenebb, mint a mellette nemzeti fővárosként felépített Iszlamabad. A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN!

ÓVATOSAN! Itt konkrétan gyíkokat árulnak, illetve a testnedveiket. Kegyetlen gyakorlat. A kuruzslók szerint _mindent_ gyógyít az aids-től az impotenciáig. Csak, hogy világos legyen: amikor ilyeneket mutatok, az a legkevésbé sem azt jelenti, hogy támogatnám. Szeretnék lehetőleg mindent úgy megmutatni, ahogy láttam.

Cukornádpréselés.

…

Homlokzat a bazársor felett.

Sokan hiányolják a nőket a képekről. Íme. Azt viszont fontos tudni, hogy azért sem volt és lesz sok kép nőkről, mert a muszlim szokások szerint különösen nem illendő idegen nőket fényképezni, de még csak megnézni sem.

…

Chutney-árus. HELYETT savanyúságárus

Varrógépjavító műhely. Itt még szép számban vannak kisiparosok. Nem dobják ki az elromlott gépeket.

Utcakép.

Felszerelt biztonsági őr a bazár egyik utcájában. Így kicsit kockázatosabb ékszert rabolni..

Macska a forró bádogtetőn.

Drágakőüzlet. Természetesen ide is behívtak egy teára.

Kábel a rengetegben.

Arcok Rawalpindiben.

Utcai büfé.

A bazár egyik átjárójában biliárdHELYETT snookerszalon üzemel.

És visszatértünk a mecsethez. Ez a Jamia Masjid út.

Kellett várni egy kicsit, mire beengedtek. Lépjünk be.

És amit még sosem láttam. Megérkezett az esti imára hívó müezzin, és a mihráb mellett kialakított technikai fülkében található mikrofonba kezdett énekelni. Hagyományosan a müezzinek hangosítás nélkül, a mecset minaretjéből hívták imára a híveket. Manapság mindenhol a hangszóró használata a jellemző. De hogy a mikrofon itt legyen elhelyezve, ilyennel még nem találkoztam.

Esti imára hívás.

A mecset előtere.

Tovább Rawalpindiben.

Ahle Hadees Jamia Masjid.

Ez az a hely, ahol 2007-ben – lövésekkel, illetve bombával – meggyilkolták Benazir Bhotto akkor már kétszeres exminiszterelnököt, a Pakisztáni Néppárt (PPP) elnökét. Kormányfőként 1988 és 1990, aztán 1993 és 1996 között vezette az országot. Hosszú és többszöri száműzetés után 2007-ben újra indult a választáson. Eddig a pontig jutott. A fűggetlen Pakisztán rövid története egyébként sem mentes a turbulenciáktól. Benazir apja, Zulfikar Bhutto 1973 és 1977 között kétszer volt Pakisztán elnöke. Őt 1979-ben végezte ki az őt puccsal megbuktató hatalom.

Elindulunk a modernebb ikerváros, Iszlamabad felé. Itt is lesz még pár érdekesség, aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé. De vajon merre?

akeletibol akeletibolhongkongba bazar hongkongbolakeletibe islamabad mountains pakistan rawalpindi silkroad

Csilingelő teherautók

A csilingelő teherautók – jingle trucks – látványa nagyon jellemző Pakisztánban, Indiában. Többezer dollárt is költenek egy-egy dekorációra. Minél cifrább, annál jobb. Rawalpindiben, a pakisztáni főváros mellett elmentem egy telepre, ahol teherautókat díszítenek. Nem mindennapi élmény.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindi bazárjában nézünk körülAz előző posztban Narantól – megintcsak elég látványos úton – Iszlamabadig jutottam:
A folytatásban szétnézünk Iszlamabadban, illetve a vele egybeépült, régebbi Rawalpindiben.

Teherautóparkoló. Iszlamabad, a pakisztáni főváros mellett, a régebbi Rawalpindben, illetve annak a külvárosában.

Rekkenő hőségben pihenő sofőr.

Nem a legújabb szériák. A díszítés viszont mindent visz.

Míves ajtó.

Igazából selyemút-utánérzés ez a javából. Az egykori karavánok hagyományait viszik tovább. A múltban a tevéket díszítették, most pedig a tevék utódait.

Kicsit odébb: a telephely.

Dekorműhely.

Dekorátor déli pihenés idején.

Hozzá kell férni.

Érkezik az anyagutánpótlás.

Egy különösen jól fejlett példány. Gilgit-baltisztáni rendszámmal.

Pávamotívummal. Azt mondják, akár 15 ezer dollárt is elköltenek egy-egy teherautó dekorálására. Ha nem elég díszes a járműved, nem bíznak meg benned a megrendelők, és más kapja a bizniszt.