Pakisztán Taxila

Pakisztán. Lehet, hogy kissé váratlan húzás (az előző poszt alatt senki nem tippelt erre), de a tavalyi, Hongkongból a Keletibe tartó utam után visszatértem Pakisztánba.
A világ ötödik legnépesebb országába – 250 millió ember! – nagyon kevesen utaznak. Legalábbis Lahore várostól délre.
Lássuk! Érdekes lesz!

A folytatásban Lahorba vonatozunk

Nézzétek az instát is: akeletibol

Taxila nagy sztúpája. Dharmaradzsika. Elsőre azt hihetnénk – az építményre és a település nevére is -, hogy Mexikóban járunk. De nem. Ez Pakisztán és egy 2300 éves buddhista szentély, amely a hagyomány szerint magának Buddhának az ereklyéjét őrizte. A maurja birodalom nagy uralkodója, az India jelentős részét egyesítő Asóka (Kr.e. 268-232) építtette. A fehér hunok, más néven heftaliták pusztították el az 5. században,

Na de vissza a repülőre. Az előző részben még csak Isztambul repteréig jutottunk. Ezt a képet Irán közepén, pontosabban afelett készítettem. Valamiért itt délkeletnek tartott a gép, de aztán csak megtalálta Pakisztán fővárosa, Iszlamabad légikikötőjét.

A gép 04:55-kor szállt le. Amikor értelemszerűen még semmi nem volt nyitva. Autóval még napfelkelte előtt egy út széli helyre hajtattam. Egy jó teára és reggelire. Itt készül a paratha.

Alul a paratha, lisztből-vízből készült, olajon, sütőlapon elkészített kenyérféle. Fent pedig jó kis hagymás rántotta.

Elindulunk Iszlamabad külvárosain át Taxilába, a fővárostól 35 kilométerre északnyugatra. Iszlamabadban voltam már a nyáron, ezért oda most nem mentem.

Úton.

Érkezés az egyik taxilai romvárosba. Ez itt Szirkap. És az őr egyik kutyája. Taxila Gandhara a mai Pakisztán északi, Afganisztán keleti részén létezett indo-árja civilizáció fővárosa volt. Gandhara valamikor Kr.e. 1500 és Kr.u. 1000 között létezett. Eközben számos állam és nép hódította meg és alakította át, az ókori ahamenida perzsáktól, Nagy Sándor makedónjain, a Asóka államán, aztán a szkítákon, párthusokon, bahtriai görögökön, kusánokon át különféle türk, illetve muszlim népekig. Először védikus, majd dzsáinista, majd buddhista lett a meghatározó vallás. A város szerkezete egyből Hellászt juttathatja az ember eszébe, de még a buddhista szentélyekben talált szobrok is görög hatást tükröznek.

Ez nem második világháborús légoltalmi megfigyelő bunker, hanem a kerek sztúpa Szirkapban. Nem tudják biztosan, hogy buddhista vagy dzsáinista, mindenesetre kicsivel Kr.e. épült.

Dzsáinista sztúpa Szirkapban. Ezek a szentélyek mind a főutcáról nyíló épületekből nyíltak.

Ez már Mohra Moradu fogadalmi sztúpája. Buddhista szerzetesek hamvait helyezték ide.

Ugyanott, a sarokban, balra egy kicsit megrongálódott gyógyító Buddha. A hívek a köldökébe dugják az ujjukat, és meggyógyulnak.

Mohra Moradu buddhista kolostora. A tér közepén lévő medencét (balra a sarkában fürdő) kétszintes épületek vették körül, amelyekben kettesével laktak a szerzetesek. Fent aludtak, lent meditáltak.

Ez már Dzsaulian (Jaulian) szentélye a taxilai komplexum teljesen más részén. Az egyik kis sztúpa oldalán az egyik réteget minielefántok ékesítik.

Sok kis sztúpa a fő sztúpa körül.

A sztúpák között a fő sztúpa falánál Buddha-szobrok. A szemből jobb térde mellett van egy kisebb Buddha is.

Ő az, a térd mellett: mosolygó Buddha.

Ez a dzsauliani szerzeteskolostor. Szinte ugyanaz az alaprajza, mint a fentebb Mohra Moraduban látottnak.

Visszaindulunk Taxila központja és az ottani múzeum felé.

Citrusprés az út mentén.

És a mellette lévő árus. Narancsszezon van, és Taxila környéke híres termővidék. Finom is volt.

Választási kampány. Ti kire szavaznátok?

Buddha-szobor az egyik szentélyből a taxilai múzeumban.

Meditáló Buddha Dzsaulianból.

Szép a múzeum. Még a brit időkből.

Buddha megnyugtató pózban. Elkobozva. Ez valahogy tetszett így együtt.

Gyerekjátékok a Kr.e. 4-2 századból. Erősen emlékeztetnek az ókori görög kultúra hasonló tárgyaira.

És újra a mai poszt elején látott Dharmaradzsika más szögből. Elég látványos. Szóval most kicsit körülnézünk Pakisztánban. Nem északon, ahol a magas hegyek vannak. Ott voltam a nyáron, vissza tudjátok nézni az ott készült posztokat. Most inkább a külföldiek által sokkal kevésbé látogatott dél felé vesszük az irányt. Aztán meglátjuk… Tartsatok velem. Az instára több videót is feltöltök: akeletibol.

Fejszál mecset

Még egy utolsó poszt Iszlamabadból, a pakisztáni fővárosból. Aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé.
Az egykori szaúdi uralkodóról elnevezett Fejszál mecset Pakisztán nemzeti imahelye. Egyszerre akár 300 ezren is elférnek a komplexumban.

De még valami fontosat el kell intéznem itt, Iszlamabadban..

Nézzétek az instát is: akeletibol.

Az előző posztban Rawalpindiben, Iszlamabad ikervárosában néztünk körül, különösen a bazárban.
A folytatásban pedig újra VONATOZÁS!! Nyugatra, Peshawarba:

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A mecsetet 1976 és 1986 között építették. Fejszál (Faisal) szaúdi király 1975-ben halt meg, de előtte 28 millió dollárt adományozott az építkezésre. A többit is Szaúd-Arábia állta.
Hatalmas területen fekszik a komplexum. Magában a mecset csarnokában 74 ezren férnek el, körülötte még vagy 200 ezren.
Szökőkutak is vannak. Nem mindig működnek.
A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! A dizájn beduin sátorra emlékeztet. Nem éppen pakisztáni motívum, de a szponzor az szponzor.
A minaretek erősen rakétákra emlékeztetnek. Mindenesetre négy van belőlük és 79 méter magasak.
Belépünk magába a mecsetbe.
Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik ez a hetvenes évekbeli építészet. Nekem mindenesetre nagyon.
..
A nőknek a karzaton jutott hely. Éppen ürítették ki a mecsetet, távoznom kellett.
Kék esténk lesz..
A hívek a lezárt imacsarnokon kívül is tudnak imádkozni.
Besötétedett.
Hazafelé.
Valaki szülinapozott a szállodában. Erről is lecsúsztam.
Kilátás.
Grand Budapest helyett.
Ez pedig már a másnap reggeli reggeli. Soha többé nem eszem reggel, ha nincs csirkepörkölt!
Indul az utolsó (fél)nap Iszlamabadban. Még egy fontos dolgot el kell intéznem a diplomáciai negyedben.
Ezt itt… Folytatjuk!

Séta Rawalpindiben

Séta Rawalpindiben, a pakisztáni főváros, Iszlamabad ikervárosában.
Biztonsági őr, macska a háztetőn, biliárdterem és további életképek a bazárból.
Vajon honnan hívja imára a muszlimokat a rawalpindi müezzin?

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Rawalpindi-Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban még egy kis Iszlamabad. Pakisztán nemzeti mecsete:
Az előző epizódban megnéztük, hol dekorálják a jellegzetes pakisztáni teherautókat, a jingle truckokat:

Markazi Jamia Masjid naplemente idején. Rawalpindi talán legszebb mecsete. Nem annyira régi, 1902-ben készült el.
Ez a kapuja. De most ugorjunk vissza kicsit.
A jingle truckokhoz hasonlóan díszített személyszállító jármű.
A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! Rawalpindi központjában. Rawalpindi Iszlamabad ikervárosa. Nagyobb és sokkal régebbi, valamint sokkal rendezetlenebb, mint a mellette nemzeti fővárosként felépített Iszlamabad. A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN!

ÓVATOSAN! Itt konkrétan gyíkokat árulnak, illetve a testnedveiket. Kegyetlen gyakorlat. A kuruzslók szerint _mindent_ gyógyít az aids-től az impotenciáig. Csak, hogy világos legyen: amikor ilyeneket mutatok, az a legkevésbé sem azt jelenti, hogy támogatnám. Szeretnék lehetőleg mindent úgy megmutatni, ahogy láttam.

Cukornádpréselés.

Homlokzat a bazársor felett.
Sokan hiányolják a nőket a képekről. Íme. Azt viszont fontos tudni, hogy azért sem volt és lesz sok kép nőkről, mert a muszlim szokások szerint különösen nem illendő idegen nőket fényképezni, de még csak megnézni sem.
Chutney-árus. HELYETT savanyúságárus
Varrógépjavító műhely. Itt még szép számban vannak kisiparosok. Nem dobják ki az elromlott gépeket.
Utcakép.
Felszerelt biztonsági őr a bazár egyik utcájában. Így kicsit kockázatosabb ékszert rabolni..
 
Macska a forró bádogtetőn.
Drágakőüzlet. Természetesen ide is behívtak egy teára.
Kábel a rengetegben.
Arcok Rawalpindiben.
Utcai büfé.
A bazár egyik átjárójában biliárdHELYETT snookerszalon üzemel.
És visszatértünk a mecsethez. Ez a Jamia Masjid út.
Kellett várni egy kicsit, mire beengedtek. Lépjünk be.
És amit még sosem láttam. Megérkezett az esti imára hívó müezzin, és a mihráb mellett kialakított technikai fülkében található mikrofonba kezdett énekelni. Hagyományosan a müezzinek hangosítás nélkül, a mecset minaretjéből hívták imára a híveket. Manapság mindenhol a hangszóró használata a jellemző. De hogy a mikrofon itt legyen elhelyezve, ilyennel még nem találkoztam.
Esti imára hívás.
A mecset előtere.
Tovább Rawalpindiben.
Ahle Hadees Jamia Masjid.
Ez az a hely, ahol 2007-ben – lövésekkel, illetve bombával – meggyilkolták Benazir Bhotto akkor már kétszeres exminiszterelnököt, a Pakisztáni Néppárt (PPP) elnökét. Kormányfőként 1988 és 1990, aztán 1993 és 1996 között vezette az országot. Hosszú és többszöri száműzetés után 2007-ben újra indult a választáson. Eddig a pontig jutott. A fűggetlen Pakisztán rövid története egyébként sem mentes a turbulenciáktól. Benazir apja, Zulfikar Bhutto 1973 és 1977 között kétszer volt Pakisztán elnöke. Őt 1979-ben végezte ki az őt puccsal megbuktató hatalom.
Elindulunk a modernebb ikerváros, Iszlamabad felé. Itt is lesz még pár érdekesség, aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé. De vajon merre?

Csilingelő teherautók

Csilingelő teherautók

A csilingelő teherautók – jingle trucks – látványa nagyon jellemző Pakisztánban, Indiában. Többezer dollárt is költenek egy-egy dekorációra. Minél cifrább, annál jobb. Rawalpindiben, a pakisztáni főváros mellett elmentem egy telepre, ahol teherautókat díszítenek. Nem mindennapi élmény.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindi bazárjában nézünk körülAz előző posztban Narantól – megintcsak elég látványos úton – Iszlamabadig jutottam:
A folytatásban szétnézünk Iszlamabadban, illetve a vele egybeépült, régebbi Rawalpindiben.

Teherautóparkoló. Iszlamabad, a pakisztáni főváros mellett, a régebbi Rawalpindben, illetve annak a külvárosában.
Rekkenő hőségben pihenő sofőr.
Nem a legújabb szériák. A díszítés viszont mindent visz.
Míves ajtó.
Igazából selyemút-utánérzés ez a javából. Az egykori karavánok hagyományait viszik tovább. A múltban a tevéket díszítették, most pedig a tevék utódait.
Kicsit odébb: a telephely.
Dekorműhely.
Dekorátor déli pihenés idején.
Hozzá kell férni.
Érkezik az anyagutánpótlás.
Egy különösen jól fejlett példány. Gilgit-baltisztáni rendszámmal.
Pávamotívummal. Azt mondják, akár 15 ezer dollárt is elköltenek egy-egy teherautó dekorálására. Ha nem elég díszes a járműved, nem bíznak meg benned a megrendelők, és más kapja a bizniszt.
Ajtó pakisztáni visszapillantóvédővel.
Visszafogott enteriőr a vezetőfülkében.
Motívumok.
Lázas munka tűző napon.
Büszke dekoratőr a művével. Gyakori itt az iszlámra utaló motívumok használata, különösen Mekka jelenik meg sokhelyütt.
Meló.
Itt egy korai fázis. A teherautó csiszolása, alapozása.
..
Motorikusan is a topon kell lenni.
A dekorációk sok esetben favázra kerülnek.
Tigris és sas.
Total.
Aztán visszamegyünk Rawalpindi központjába. Innen folytatjuk!

Naran után

Naran után leereszkedünk a hegyekből, és Balakoton, Biszianon keresztül Pakisztán fővárosáig, Iszlamabadig jutunk. Hú, mennyi minden lesz még!

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindiben megnézzük, honnan jönnek ezek a feldíszített, csilingelő teherautók.
Az előző epizódban lejöttem Fairy Meadowsról, és vízátmosásoktól tarkított úton Naranig jutottam.

Naran reggel fél hatkor. Nem ez volt a leghosszabb alvásom. Éjjel 1-korül feküdtem, és reggel 5-kor indultunk. Én legalábbis a kocsinál voltam a megbeszélt időpontban. A sofőr kicsit nehezebben ébredt.
Naran és a Kunhar folyó hajnalban.
Vízierőmű a Kunhar folyón. És persze jellegzetes pakisztáni jingle truck.
Út mobilos bódéval.
Szembeforgalom.
Ilyen.
Meg ilyen. Kína után itt is látunk teraszos földművelést.
Közelebbről.
Balakot városba érkezünk.
A Kunhar folyó Balakotnál.
A Moonlight nevű étterem az út mentén. Még csak reggel 8 óra van. Két és fél óraja jövünk. Szóval együnk valamit..
.. rekgelire? ragkelire?
Bolt az étterem és a benzinkút között.
Pihenő. Iszlamabad még 200 kilométer, ami 3 és fél, 4 óra.
Tovább.
Nem Svájc, nem Ausztria: Biszian város, Pakisztán.
Leértünk a hegyekből. Autópályán folytatjuk.
Iszlamabad külvárosa. Helyi cigány család tevéi az út mentén.
Teveportré.
Étkező. Készül a chapati.
Konyha.
Szóval megérkeztem Iszlamabadba. A következő posztban szétnézünk Pakisztán fővárosában. Izgalmas lesz!