Búcsú Afganisztántól és érkezés Iránba

Búcsú Afganisztántól és érkezés Iránba

Búcsú Afganisztántól – és érkezés Iránba. 
Az Afganisztáni Iszlám Emirátusból az Iráni Iszlám Köztársaságba.

Azon belül először is a Sheikh Ahmad-e Jami mauzóleumba, Torbat-e Jam városban. A taybadi határállomás és Mashad között. Ahmad is egy szúfi bölcs volt, 1048 és 1141 között. Az épületkomplexum mintegy 800 éves.
Aztán Razavi Horaszan tartomány fővárosába, Irán második legnagyobb városába, Mashadba. Itt már jártam négy évvel korábban is. Eleve kicsit otthon éreztem magam Iránban. Mindenképpen otthonabb, mint Kínában, Pakisztánban, vagy Afganisztánban.

De még egy pár szó az utóbbiról.

Az eddigi egyik legnagyobb utazási élményem volt keresztülszelni Afganisztánt. Átjutni a határon Pakisztán felől, megtalálni Stein Aurél sírját Kabulban és a Buddha-szobrokét Bamjanban, vízibicikliző helyi bölcsek, a szovjet és a nemzetközi megszállás emlékei, kilőtt tankok és nagyon is használatban lévő amerikai katonai terepjárók. Az iszlám építészet kiemelkedő emlékei Kabulban, Kandaharban, Heratban és másutt. Nagy Sándor emlékei: Alexandriák a selyemút mentén. Ki ne maradjon: nagyon finom dinnyék!

Sokszor kedves és néha bizalmatlan emberek, kellemes és kellemetlen találkozások. Utóbbiak némely ellenőrzőponton. Váratlan piknik közigazgatási dolgozókkal a szaszanida várban. És persze – ezt nem lehet elfelejteni – nagyon kevés nő a közterületeken. Közülük is aki meglátott, vagy véletlenül én néztem rá – egyből elkapta a tekintetét, és az arcába-szemébe igazította a burkáját vagy nikabját. Nemrégiben tovább szigorítottak a nők életét korlátozó szabályokon..

Iránnal folytatjuk. Mashad és Reza imám szentélye

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban az egyik legszebb épületegyüttes Afganisztánban, Herat mellett
A Keleti pályaudvar az Islam Qala-Taybad határtól 3714 kilométer légvonalban, közúton 4798 km.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.

Khwaja Abdullah Ansari szúfi szent mauzóleuma

Khwaja Abdullah Ansari szúfi szent mauzóleuma

Még mindig Afganisztán.
Hvadzsa Abdullah Anszari (Khwaja Abdullah Ansari) szúfi szent mauzóleuma Herattól északkeletre, Gazur Gah faluban. Számomra az egyik legszebb hely Afganisztánban.
Már a szúfi sírjánál jártam, sőt azon is túl, a keleti ejvan (díszes kapuzat) alatt, a kisebb sírkövek között, amikor egy hatalmas termetű, fekete turbános mudzsahedin szólított meg. Másodszorra, aztán harmadszorra már kissé ingerülten, mert nem értettem, mit mond. 

Nyugati ruhámban – farmer és ing – nem volt nehéz kiszúrnia, hogy idegen vagyok. Pusmogták is a naplementében ide zarándoklók, amint elhaladtam mellettük. Kharedzsi, kharedzsi – súgtak össze perzsa/dari nyelven, egymás karját rángatva, felém mutogatva. Nagy nehezen előkerült kicsit lemaradt kísérőm, aki aztán igyekezett angolra átültetni a tálib pastu nyelvű mondatait. Hanghordozásából is kitűnt, hogy komoly tekintéllyel bíró személy.

Miután kiderült számára, hogy utazó vagyok és európai (az, hogy magyar, nem sokat mondott a számára), kedvesen marasztalni kezdett. Meghívott a házába, hogy vacsorázzak vele, aztán aludjak nála. Erre nem volt mód – hiszen másnap már Irán felé indultam -, de amúgy sem mindig könnyű eldönteni, mikor valós az ilyen meghívás, és mikor a vendégjog ősi parancsa kötelezi a felajánlásra a helybelit.

Határozott kézmarkolászások, széles mosolyok és sűrű köszönetnyilvánítások közepette elhárítottam a kedves gesztust, a tálib óriás elbúcsúzott, én pedig folytatam az utamat a komplexum belseje felé. Szúfi ének szólt.

Már megemlékeztünk a nagy Timur fiáról, Sah Ruhról (Shah Rukh), aki Szamarkandból ide, Heratba helyeztette a türk-mongol-perzsa timurida birodalom fővárosát. 1425-ben (tehát a magyar Zsigmond király uralkodása idején) ő rendelte meg ezt a komplexumot Abdullah Anszari tiszteletére. Ő tehát egy 11. században élt muszlim misztikus: szúfi volt, egyúttal Herat védelmező “szentje”.

Az építész, Qavam al-Din Shirazi – amint a neve is mutatja – a perzsiai Sirazból érkezett ide.
A díszes temetkezési helyre nem közembereket, hanem magas státuszú személyeket, hercegeket, derviseket, hivatalnokokat, karonákat, költőket temettek.
A helyet nők külön erre fenntartott idősávban látogathatják.
A komplexumot 2005-től a Svájcban élő, pakisztáni iszmaili imám, Aga Khan alapítványa és a német kormány támogatásával újították fel.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban a herati nagymecsetben jártunk
A történet hamarosan Iránban folytatódik. Hongkong és a Keleti között. Érkezés Iránba.
És akkor újra: Herattól a Keleti pályaudvar 3851 kilométer légvonalban, közúton 4960 km.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.

Nagymecset, vagy pénteki mecset

Nagymecset, vagy pénteki mecset

Afganisztán, Herat.

Nagymecset, vagy pénteki mecset: Masjid-i Jāmi‘-i Herāt. Az egyik legszebb, amelyben valaha jártam, pedig… A mecset előtt lesz kis tevés és ételes tartalom
is.

Node: a mecset. Az iszlám hódításig perzsa zoroasztriánus templom állt itt, ezt alakították át mecsetté. A korábban mutatott Ghazniban székelő ghaznavidák alatt kibővítették, aztán tovább alakították az egymást követő muszlim dinasztiák, Ghuridák, Kartok, Timuridák, Szafavidák, sőt Mughalok. 

Utóbbiak közül itt járt a később a Tadzs Mahalt építtető Dzsahan (Jahan) sah is. A 180-szor 120 méter alapterületű mecset fennmaradt több földrengés és háború ellenére is, és nem jutott a közeli, még nagyobb Muszalla szomorú sorsára. És a 20. és 21. századi felújítások is elég jól sikerültek..
Az udvar 82×62 méteres, négy nagy ejván (iwan) mellett, 460 kupola és 12 darab, 17 és 36 méter közötti magasságú minaret is található a komplexumban.

Igazán felemelő élmény volt itt lenni. Ehhez hasonlókban Iránban és Üzbegisztánban jártam, de ide lényegesen kevesebben jutnak el.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Abdullah Anszari mauzóleuma
Az előző epizódban például Herat várát néztük meg
Herattól a Keleti pályaudvar már csak 3851 kilométer légvonalban. Közúton 4960 km.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.

Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban. Rawalpindiből Lahorba. A nyáron ugyanerről a pályaudvarról indultam, de a másik irányba, Pesavar felé.
Barátságos család, vasutasok, hordárok, utasok.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban cukornádaratás és téglagyári vizit
Az előző epizódban Taxilában látogattunk főleg buddhista emlékeket

Szelfi egy nagyon barátságos pakisztáni családdal. A középen álló fiú és egy itt már a vonaton ülő lány Rawalpindiből az óceánparti Karacsiba utazott. Egy teljes nap az út ezzel, a legjobb vonattal. Nekem itt az északai repülőzés, a félórás repülőn alvás, a 04:55-ös iszlamabadi érkezés és a taxilai kirándulás után már meglehetősen fáradt fejem volt. De újra vonatozom! Pakisztánban!

Még a vonatozás előtt. Ebéd egy rawalpindi étteremben.

Felül zöldségek szószban, alul fűszeres rizs csirkével és az itt kebabnak nevezett, kb. darált csirkehúsból és lisztből gyártott, olajban kisütött húspogácsa. Az utóbbi felejthető volt, a többi jó.

Tavaly nyár után újra Rawalpindi brit időkben épült pályaudvarára érkeztem.

Vonatindulásra várakozók.

Resti.

Árlista. Könnyen át lehet számítani. 1 pakisztáni rúpia 1 és egynegyed forint. Tehát 1000 rúpia 1250 forint.

A hármas vágány.

Víztöltés.

Kasmír kérdése a peronon is előkerül.

A nyitóképen látott anyuka integet az elinduló vonaton őt videózó lányának. Én itt, az economy osztályon utaztam.

Ez volt a szomszéd kocsi. Első osztály.

Búcsú Rawalpinditől.

Érkezés Lahorba. Az utazásról tettem ki videókat az instagramra.

Lahor állomása. Ki a két úr a képeken?
A megfejtés:
Muhammad Iqbal balra. Ő a (brit) indiai muszlimok függetlenségének egyik szellemi előkészítője volt. Jobbra Muhammad Ali Jinnah, Pakisztán alapítója, első elnöke. Mindkettejük emléke nagy tiszteletben áll Pakisztánban.

Lahor állomása előtt. Most mi legyen?

Band-e Amir Nemzeti Park

Band-e Amir Nemzeti Park

Afganisztán nemzeti parkja: Band-e Amir.
Hattyús vízibicikli, hazara falu és szovjet harcjármű.
Búcsú Bamjan tartománytól.
A következő út előtt még afganisztáni emlékek tavalyról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Band-e Amirtól még 4170 kilométer légvonalban, közúton pedig 5761.

Nem mindennapi látvány. Vízibiciklizés a Band-e Amir tavon.

Az előző kép ott balra lent készült. Ez még előbb, mielőtt leautóztunk volna oda.

Ez pedig még előbb, Bamjanban. Kiégett szovjet páncélozott harcjármű a nyolcvanas évekből.

Úton. Kislányok iskolába igyekeznek. Unicefes hátizsákkal.
 

Bamjantól 75 kilométerre nyugatra igyekszünk.

A Band-e Amir hat tó rendszere. 2015-ben lett nemzeti park a kapun elhelyezett emléktábla szerint.

Kilátás felülről. A por kicsit elvett a panorámából.

Lejjebb.

Tényleg ilyen színe volt.

Meg ilyen. Lent a vízibicikli-kölcsönző. Voltak nők is, szép számmal. Hazaérkezésem után olvastam, hogy a fejkendő helytelen használata miatt a hatóságok kitiltották a nőket. Később egy Szíriában megismert nő ismerősöm járt ott. Ezek szerint átmeneti korlátozás lehetett. Mindenesetre inkább leszedtem azokat a képeket, amelyeken nők voltak.

Még kis tó.

Halak is vannak.

Visszafe indulunk. Bamjan fele. Kértem, hogy álljunk meg egy hazara faluban. Egy férfi jött elénk. Mondta, hogy rendben, de előbb szól a nőknek, hogy menjenek be a házakba. Idegen férfiként nem láthattam meg nőt. 8-10 család él ebben a faluban.

Hazara férfi.

Próbáltam ismerkedni.

Tovább Bamjan felé.

Oppácska. Egy kis vár az út mentén. Mégiscsak a Selyemúton haladunk!

Úton.

Visszaértünk Bamjanba.

Ebédre várva egy étterem különtermében.

A hagyományos éttermek előterében hentes tevékenykedik. Ő is egy hazara etnikumú úr. Kedvesen mosolygott, amikor megkérdeztem, fotózhatom-e.

Szovjet Kamaz teherautó.

Elhagyjuk Bamjant. Nagy élmény volt a városban és környékén körülnézni.

Tájak.

Szamarak.

Tovább dél felé.

Bamjan Buddhái

Bamjan Buddhái

Bamjan Afganisztán egyik fő nevezetessége. Pontosabban az ottani Buddha-szobrok hűlt helyei. A tálibok rombolták le őket még 2001-ben. A 6-8. században virágzó buddhista központ volt itt, a Selyemút mentén. Aztán megnézzük még a “vörös várost” és a “sikolyok városát” is.

A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Kis videóm Bamjanról
A folytatásban Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja
Az előző epizódban vendégségben jártam egy afgán faluban

55 méteres Buddha-szobor állt itt a 7. századtól 2001-ig. Akkor rombolták le a tálibok.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Itt még az oda vezető autóúton.
Többszáz buddhista szerzetes élt a sziklákba vájt barlangokban. Virágzó buddhista kultúra volt itt, a Selyemút mentén az 5-8. században. Azóta el akartam jönni ide, hogy 2001-ben láttam a pusztításról készült videókat. Hatalmas élmény volt megérkezni.
Ma parkoló és kisebb épületsor fogadja a látogatót. A tálibok a további rombolás helyett belépőt szednek. Itt is kérdezték tőlem, hogy elégedett vagyok-e a biztonsággal. A tálibok számára identitásképező tényező, hogy alapvetően biztonságot és nyugalmat hoztak az országba, a korábbi, merényletekkel súlyosbított, zavaros állapotok után. A nők helyzetéről ilyenkor nem esik szó.
Kicsit más szögből. Balra az 55 méteres Buddha helye, a távolban, a kép jobb szélén pedig a 6. századi, 38 méteres Buddháé. Ehhez érdemes belenagyítani a képbe. Akkor jól látszik a fehér-fekete talibán zászló is, amely most Afganisztán hivatalos lobogója is egyben.
Buddhista szerzetesek éltek itt az 5-8. században. Aztán a helybeli lakosok is.
Raktárként is használták a sziklákba vájt helyiségeket.
Buddha-lábfej és állványozás. Nemzetközi összefogás indult a helyreállításra. Még a tálibok 2021-es visszatérése előtt. Akkor készült az állványzat.
Buddha-alj.
Buddha-lábfej.
A láb mögötti barlangokban buddhista szentély maradványa.
Ez pedig már a másik, 38 méteres Buddha-szobor helye. Ezt is 2001-ben semmisítették meg, csakúgy, mint a másikat, az iszlám eljövetele előtti bálványként. Számos egyéb, kisebb Buddha-szobor is állt ezen a területen.
Romjaiban is lenyűgöző.
Burgonyaföld Buddha-barlanggal.
Jobbra a Buddhák völgye, az előtérben régi benzinkút.
Még egy kirándulás. Shahr-e Zohak, Zohak városa, más néven vörös város. Stratégia helyen fekszik a Bamjan-völgyben. Ellenőrizte az India, Kína, illetve Perzsia közötti forgalmat. Az 5-9. században a fehér hunok, a heftaliták, illetve más türk népek éltek itt, aztán iszlám népesség érkezett, és a Timurida időkben is lakták ezt a települést. A kilátás sem gyenge.
Itt például felismehetők a Timurida-kori iszlám építészet motívumai.
Kupolás helyiség a várban.
Táj a vörös várral. Azt mondták, szemben a konténerekben iráni útépítők laktak, de ők a tálibok visszatérésekor elhagyták a terepet.
És még egy másik vár is belefért a napba. Shahr-e Gholghola, vagyis a sikolyok városa. Azért hívják így, mert 1221-ben a mongol Dzsingisz kán csapatai lemészárolták a lakóit, ahogy számtalan hasonló várossal is tették. Amúgy már a 6. század környékén, a Szaszanida perzsa birodalom idején is állt itt település, a buddhizmus hanyatlásával párhuzamosan pedig muszlim város jött itt létre a 8. század környékén.
A várat még a tálibok előtt jelentős mértékben renoválták, de szerencsére nem úgy tűnik, hogy ez rosszatt tett volna. Vízelvezető megoldásokat is beépítettek. Nekem példamutató felújításnak, állagmegóvásnak tűnt.
A nap már lement, de még kivehető Bamjan város, mögötte pedig a buddhás hegyvonulat, ahol a poszt elején jártunk.
Séta Bamjanban.
Vacsorára dinnye. A szobában maradt egy korábbi brossúra. Sok, konferenciákon, képzéseken és más programokon részt vevő nővel. Ilyen ma már nincs.

Afgán utakon Bamjan felé

Afgán utakon Bamjan felé

Afgán utakon Bamjan felé. Vendégségben Ahangaran faluban. Ebédre a sher berenge nevű tejberizs olajjal és kenyérrel. És egy afgán veteránnal.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előzményben állatpiac Kabul peremén
A következő részben: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Ahangaran, Afganisztán. Vendégségben.
 
Az odaút. Sok por, sok csacsi.
Kisfiúk az UNICEF-től kapott hátizsákokkal mennek iskolába.
Vár az út mentén.
Afgán táj.
Falu a völgyben.
Szikla. Mire emlékeztet?
Vendégségben. Az istálló. Tehén és borja.
Napelem!
Veterán vendéglátó. Veterán, hiszen még a szovjet megszállás ellen harcolt a nyolcvanas években. Többet itt nem mondanék. Hazara nemzetiségű, ahogy az ázsiai vonásokból látható. A hazarák jellemzően az iszlám síita ágát követik.
Ebédre sher berenge. Tulajdonképpen tejberizs. Olajjal és kenyérrel. Nem lesz a kedvencem. Mindenesetre jó laktató…
Tovább Afganisztánban. Bamjan felé. Hazara kisfiú az út mentén.
Az út szélén marhát vágnak egy hadzsi (hajji) hazatérésének megünneplésére. Kik azok a hadzsik? Akik elzarándokoltak Mekkába.
Megérkezünk Bamjan (Bamyan) városába. Afganisztán egyik leginkább lenyűgöző látnivalója következik a folytatásban.