Felfedeztem az Aral-tó kazah oldalát

Felfedeztem az Aral-tó kazah oldalát

Az Aral-tó kazah oldalán. Hajóroncsok, homokba vesző falu és besbarmak az Infinyitiben.
A bajkonuri rakétafellövés elsodorta az Aral-tavas posztot, most pótolom.

Egykor a világ negyedik legnagyobb tava volt, a kétezres évekre csak egy egészen pici rész maradt meg belőle.
Ez a világ egyik legnagyobb ember okozta természeti katasztrófája.
A kazah oldalon 2005-ben gátat építettek, leválasztva az északi kisebb részt a déli, végérvényesen eltűnni látszó, sokkal nagyobb területtől. Azóta ez az északi Aral szépen lassan növekszik.
Tavaly az üzbég oldalon jártam. Onnan ezt posztoltam: https://akeletibol.com/mindaz-ami-az-aral-tenger-fo-uzbeg-kikotojebol-mujnakbol-maradt/

Kicsit visszalépünk. Megérkezés Aral teńizi, vagyis Aral-tenger (igen, a tenger is türk eredetű szó) állomásra. A várost oroszosan Aralszknak hívják. Az aral szó egyébként türkül szigetet jelent.

A vasútállomás várótermében található eredeti szovjet mozaik arról a dicső tettről emlékezik meg, amikor az aralszkiak Lenin kérésére nem kevesebb, mint 14 vagon halat küldtek. Gondolom, Moszkvába.

A mester nem helyi, az üzbegisztáni Fergana városból érkezett idénymunkára. Nagyon örült, amikor elújságoltam neki, hogy tavaly én is voltam a városában. Az egész régióban nagy becsben tartják az üzbég konyhát.

Saslik salátával, ecetes hagymával, fokhagymás szósszal, üzbég kenyérrel és grúz ásványvízzel. Kazahsztánban.

Ez még bőven Aral város. A központtól pár utcára.

A hullámok korábban a jobbra lévő magaslatot verdesték.

A cipőm viszont teljes mosást igényelt a nap végén.

Még megvan a sarló és a kalapács. Legalább harminc éve rohad itt ez a hajó. Ez látható egyben a poszt nyitóképén.

Aral város jobbra fent. Az előző képeken onnan haladtunk nyugat felé. A Kokaral-gátat 2005-re a fenti kis tótól délre építették fel, és úgy tűnik, ezt a részt sikerül is megmenteni: a vízszint évről évre emelkedik, és egyre több a hal és a vízi madár.
Ettől délre továbbra is súlyos katasztrófa. Az egykor egységes, hatalmas tó keleti fele 2014-re kiszáradt, csak a nyugati, egyre vékonyodó vízfelület maradt meg. Látható a déli részen Mujnak. A korábban virágzó kikötőváros ma 150 kilométerre van a legközelebbi vízfelülettől.
Ott voltam tavaly.
Ezt posztoltam róla: https://akeletibol.com/vacsora-es-hajnal-az-aral-tonal-es-ami-abbol-maradt/

Az előző térképen bejelöltem Akeszpe falut. Ennek egy részlete látható ezen a képen. Kísérteties látvány, különösen a süvöltő szélben. A kiszáradt meder nem köti meg a homokot, amely lassan az egész települést beborítja.

Rég láttam ennyi Ladát, mint Aralban. Talán Azerbajdzsánban négy éve. Ez itt az Infinyiti kávézó.

Bal elöl oroszos szoljanka, jobbra tradicionális “isztáni” étel, a besbarmak (kazahul beszbarmak): tésztás, hagymás húsétel, itt ráadásként krumplival és répával. A beszbarmak öt ujjat jelent, mert hagyományosan így eszik. Hozzá jár a balra fent látható leves: sorpo.

Sajnos aznap nem volt buli.

A víz már messzire húzódott innen. Talán pár év-évtized múlva visszatérhet.

A múzeumot éppen átrendezik. Megkérdeztem, hogy ez itt az újságpapíron nem egy mamutfog-e. De.

Kissé kísértetiesre sikerült ez az installáció. Egykor itt élt halfajták pszichedelikus fényben.

Indulás Bajkonurba!

Almaty környéke: 3000 éves sziklarajzok és a kazah aranyember

Almaty környéke: 3000 éves sziklarajzok és a kazah aranyember

Almaty környéke: 3000 éves sziklarajzok, a kazah aranyember és osztálykirándulás a tóparton.

Almatytól keletre. Ez a Jeszik-tó, Jeszik/Esik településtől délre. (Az angol és orosz (Issyk/Иссык) átírás miatt a neve összekeverhető a kirgizisztáni Isszik-tóval.) A szép táj közelről nem ennyire idilli. Sok a szemét, és erősen váratlan és tájidegen a hangos elektronikus zenére bulizó iskolások tömege.

Jeszik (Esik/Issyk) város mellett számos ősi szaka kurgán van. Ezekbe a magyarországi kunhalmokhoz hasonló, földdel borított sírokba temetkeztek az itteni szkíta vezetők a Kr.e. 2-3. évezredben. A túlnyomó részüket kifosztották, az 1969-ben itt talált “arany ember” viszont azóta Kazahsztán nemzeti jelképe lett.

Látható, hogy mostanában leginkább szemétlerakónak használják az egykori szkíta vitéz sírját.

Jobbra, az a szobor jelzi a helyet, ahol megtalálták az arany embert. Mellette arany ember – kazahul altyn adam – nevű étterem és karaokebár. Az emlékműből el lehet képzelni azt is, hogy nézett ki az arany ékszerekkel és díszekkel beborított szkíta harcos. Az aranyak egyébként jelenleg az asztanai nemzeti múzeumban vannak, mutatok majd képet róluk. Az arany ember szerencséje nem ő volt a kurgán fő lakója. A halom központi helyén lévő, leggazdagabb sírt kirabolták, a melléksírban fekvő halott így békességben várhatta, hogy a szovjet régészek kiássák. El lehet képzelni, hogy mennyi arany volt a kirabolt sírban.. A hírek szerint az arany ember csontjait visszatemetik.

A Kirgizisztánból való határátlépés után, a Tamgalyban található sziklarajzok felé vezető úton készült. A lovak láthatóan imádják az árnyékot és szélcsendet nyújtó buszmegállót. Szép egyenletesen be is borították citrommal.

Ezek pedig már a Tamgaly petroglifák, vagyis sziklarajzok, az UNESCO által védett kulturális örökség. Az itteni bronzkortól a korai vaskorig, vagyis a Kr.e. 14. századtól véstek ide kultikus rajzokat az akkori lakók. Az óriási területen többezer rajz található, vannak későbbi, 20. század eleji rajzok is. A korai kultuszban az ökrök jelentették a fő értéket, aztán egyes ökröket lóvá alakítottak, úgy, hogy a szarvuk azért megmaradt. Az itt jobbra lent látható ökör-lóra később véstek egy emberkét is.

Ezt a dombtetőn lévő, messziről látható sziklát tartják az egyik főoltárnak. Itt is napfejű istenségek, balra lent pedig az őket imádó, talán kultikus táncot lejtő emberek. (Kicsit Keith Haring képeire emlékeztetnek.)

Körkép az előző oltártól, hogy el lehessen képzelni a helyszínt. Nagyjából középen van az a sziklás rész, ahol a kettővel korábbi képen látható rajz van, a bal szélen pedig, ahol a korábbiak.

Libegő a Kök-Töbe hegyre. Balra a kép harmadánál a Kazahsztán hotel, ahol augusztusban szálltam meg. Az akkori posztban több kép van Almatyról.

Most látom, hogy mellette plov van kikészítve.

Hamarosan bezárul az Asztanában kezdett, nagy kazah kör (kis kirgiz kitérővel). Következik Karaganda és Asztana!

Almaty étel Jeszik-tó Kazahsztán Tamgaly

Még több fotó a pompás kirgiz tájról

Még több fotó a pompás kirgiz tájról

Még egy kis Kirgizisztán: Tokmok, “kicsi market”, romok a Selyemúton, újra Biskek, aztán vissza Kazahsztánba.

Ennyi maradt Balaszagun egykori minaretjéből. Eredetileg 45 méter magas volt. Egy 15. századi földrengés után a mostani 25 méteresre redukálódott. A legenda szerint az itteni uralkodó egy olyan jóslatot kapott, hogy lánya a 18. születésnapjára meghal. Ezért a királylányt ebbe a toronyba zárták, és csak az ételt hordó szolgálólánynak volt bejárása. Igen ám, de a 18. születésnapon a bevitt ételben egy mérges pók is megbújt, és halálra marta szegény királylányt 🙁

Katonai reptere is van, sok külföldit is itt képeztek a MiG-ek vezetésére. Én a második o betűben.

Ennek a háznak a helyén állt az a ház, ahol a kommunista diktátor, Rákosi Mátyás és felesége élt, miután 1962-ben kényelmesebb oroszországi lakhelyükről – Kádárék kérésével összhangban – távolabbra száműzték őket. Itt, a Samszinszkaja 5-ben készült a híres kép Rákosiról, amint az udvarból két vödör vizet hoz. Nem volt közművesítés. Később egy jobb minőségű lakásba költöztették őket. Ezen a helyen pedig 1969-ben megépült ez a ház. Ezt a háztípust a nép az addigra amúgy már megbuktatott pártvezető után hruscsovkának nevezte.

Dzsailbek a szomszédos házban lakik a Samszinszkaja utcában. Rakétaegységnél dolgozott a szovjet hadseregben. Mögötte az előző hruscsovka.

Biskek és Tokmok között

A Burana-torony közelében. Ezek Szujab romjai. Ez volt a Nyugati Türk Kaganátus fővárosa, egyben buddhista központ az 5-6. században. A 7. században a kínai Tang-dinasztia foglalta el.

Akkor tulajdonképpen mit szabad?

Kazahsztán déli és Kirgizisztán északi részén nagyon sok ilyen balbalt találtak. Valószínűleg az elhunytaknak állítottak így emléket a türk népek.

Kicsit odébb Marx és Engels is van.

Vengerka, vagyis magyarka/magyar lányka a Frunze múzeumban. Valamiért ezt a nevet kapta ez a fajta kabát a forradadalmi Oroszországban. Valaki tudja, mi az eredete? Talán a magyar hadifoglyoknak volt ilyen? Biskek (korábban Piskek) neve a szovjet időkben Frunze volt, az itt született, román származású, véreskezű kommunista hadvezér tiszteletére. Az első világháború végén, a polgárháború alatt ő verte le tűzzel-vassal a türk népek mozgalmait orosz Turkesztánban (például Buharát is ágyúztatta), és ő űzte ki a fehéreket a Krímből is. A polgárháború kommunista hőse, Frunze egyébként – hogy, hogy nem – egy rutinműtét során veszítette életét 1925-ben. A műtétre Sztálin beszélte rá. Nem szerette maga körül a hősöket..

Biskek napnyugtakor. Balra kőbányával.

Pár méterrel a határállomás előtt mézet és gyümölcsöt árulnak.

Jöhet az alkudozás a sofőrjelöltekkel. Hamarosan indulunk Almatyba. De még teszünk egy kitérőt Tamgalyba, ahol ezer és többezer éves remek sziklarajzokat nézünk.

étel Kirgizisztán Tokmok

A kirgizek ősatyja is feltűnt a kirgisztáni kiránduláson

A kirgizek ősatyja is feltűnt a kirgisztáni kiránduláson

Átrándulunk Kirgizisztánba. A kazah határtól Biskekig. Havas tájak, nyeremény Lada és a kirgizek ősatyja.

Ez már Kirgizisztán.

És vajon kinek az óriási feje ékesíti a gátat? Ott balra fent!

Kuttubek igen kedvező árfekvésű vendégházat üzemeltet Talasz városban. Nagyon szimpatikus fiú. A szállása neve Rainberdi nevű nagyapja és Zeinep nevű nagymamája után RaiZein. Jobbra tőle almafa. Kirgiz földön is könnyű népszerűségre szert tenni, ha felsoroljuk az alma, szakáll, kicsi, sátor, balta, kék szavakat. Nagyon hasonlítanak ugyanis a helyi megfelelőikre.

Ez a mauzóleum nagyon hasonlít Aisa bibiéhez, amelyet Tarazban láttunk. A mellette lévő Manasz múzeumban váltig állították, hogy a mélyén egy ásatás során egy kettő és fél méteres csontvázat találtak. Mondjuk legendás ősapának ideális méret.

Középen a Manasz múzeum, ahol az ősatya legendáját mutatják be. Van pár rokon vonás a magyar mitológiával egyébként. Manasz születését is álom előzi meg, a kirgiz törzsek hét nyíl, illetve lándzsa irányában ágaznak szét, a hegyeken való átkelés utáni honfoglalás stb. Más kérdés, hogy Manasz történetét csak a huszadik századtól kezdve helyezik az ősidőkbe. A legendában előforduló történetek – hadakozások a kínaiakkal, kapcsolat a buharai emírrel stb. – nagyjából két-háromszáz évvel ezelőtti történelmi eseményeket idéznek.

Ez a riadt majom vajon mit vétett, hogy könyékig vörös lében kell áznia az idők végezetéig?

Az is lehet, hogy nem a folyó kazahsztáni szakaszánál, hanem itt zajlott az előző posztban felidézett muszlim-kínai Talasz-menti csata 751-ben.

Kitérő Köpürö Bazar faluba, amelynek közelében az útikönyv szerint régi sziklarajzok vannak. Több helyi egybehangzóan megerősítette ezt, hozzátéve, hogy ők maguk, a falubeliek készítették őket. Úgyhogy inkább csak egy gyors fotó a buszmegállóról, és indulunk is tovább.

Másnap viszont már verőfény. Ez a biskeki “Fehér Ház”, az elnöki palota.

A 2010-es forrongás/forradalom idején gépfegyverrel lőttek az itt demonstrálókra. A golyónyomok ma is megvannak.

Biskek központi tere, az Ala Too az országzászlóval, Manasz szobrával, a háttérben pedig az Állami Történeti Múzeum szerintem kimondottan szép, de sajnos felújítás miatt zárva lévő épületével. Innen folytatjuk. Elmegyünk például Tokmokba, ahol Rákosi Mátyás élt feleségével jól megérdemelt száműzetésük idején.

étel Kirgizisztán

A kazah vasút hangulata: érkezés Kyzylordába

Az élelmesebb nénik egyenesen a vonat ajtaihoz hozzák a sült halat

A kazah vasút hangulata: érkezés Kyzylordába

Tegnap megvolt a rakétafellövés. Óriási élmény volt. Igyekszem még bajkonuri képeket kitenni, sőt az Aral-tóval is el vagyok maradva, de közben megérkeztem Kyzylordába. Mutatok pár vasútállomásos képet.

Mögöttünk a Szaratov-Almaty vonat, amely három nap alatt 3100 kilométert tesz meg.
A bácsi nevét sajnos elfelejtettem felírni. Mindenesetre nagyon kedves volt. Mesélt egy a hetvenes években Magyarországra férjhez ment ismerőséről. És persze arról, – mint sokan Kazahsztánban – hogy a magyarok is erről a vidékről mentek nyugatra (amúgy nem pontosan, de ez most mindegy). Ő most Uralszkból utazik Almatyba, rokonlátogatásra és szanatóriumba. További jó utat! (Valamiért rossz fényt kapott ez a fotó, de szerintem éppen ettől jó.)

Sült halat, pirogot, tésztában hurkát, szomszát, meg minden egyebet árulnak az állomáson.

Az élelmesebb nénik egyenesen a vonat ajtaihoz hozzák a sült halat. Üdv Kyzylordából, folyt. köv.

étel Kazahsztán Kyzylorda vasút

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira (Boz-zsira): lenyűgöző sziklaformációk Nyugat-Kazahsztánban. Aztán indulás az Aral-tóhoz.

Naplemente panorámaképen

Kazah útitársak ajánlata: lóhús hagymával, hozzá Kazahsztán konyak.

Spontán útitársak: baráti társaság Asztanából (Nurszultánból) szarvasból készült kuirdakkal (hagymás hús, jellemzően krumplival).

Napfelkelte panorámaképen. Érdemes körbenézni. Nekem egy hatalmas természetes katedrális jutott az eszembe a látványról. Az arányokat jól érzékelteti a kis terepjárós táborunk és a hegy egymáshoz viszonyítása. Nem a kép jobb szélén álló autók, hanem ott, középen!

Az egyik terepjáró utánfutóján lévő cserekerékre franciakulccsal tudtam rögzíteni a timelapse-et készítő kamerát.

Én kazah omlett névvel illettem, amin rendkívül jól szórakoztak az új barátok.

Jobbra egy használaton kívüli atomerőmű.

A mellette fekvő temetőben készült ez a kép egy, a hetvenes években állított síremlékről. Biztosra mentek: muszlim félhold és sarló-kalapács is van.

Tea, kenyér, sütemény mindenkinek jár. Sopan ata egykori barlanglakásában és ugyanott lévő sírjánál nem lehetett fotót készíteni. Mindenesetre érdekes volt kazah vidéki zarándokokkal részt venni egy kisebb muszlim ceremónián. A szúfi tanító Sopan ata életrajza olyannyira bizonytalan, hogy már csak annyit tudni, hogy valamikor a 9. és a 13. század között élt.

Ő a 18-19. században élt. A képen kivehető, hogy a magasból kell hosszan legyalogolni a mélyben lévő barlangszentélyhez. A táj itt is lenyűgöző. És izzasztó.

Aral-tó Bozzhira étel Kazahsztán panorámakép vonat

Kirándulás a Kaszpi-tenger keleti partjára: Aktau

Aktau – a Kaszpi-tenger keleti partján. Lila sziklák műpálmafákkal, csodás tájon.

A várost a szovjet időkben a közelben száműzöttként élt ukrán íróról Sevcsenkónak nevezték.

Hatalmas új városrészt építenek. Rengeteg az üres lakás a már elkészült épületekben is.

Kis Ukrajna Kazahsztánban. Az ukrán tulajdonos hölgy igen boldog volt, hogy magyarokkal találkozhat.
– És honnan jött a családja? – kérdeztem.
– Dnyepropretrovszkból – válaszolta.
– Hát azért az Magyarországhoz nincs olyan közel..
– Innen nézve? Dehogynincs!

A lakóházakat úgy tervezték meg, hogy ne legyen vita, kinek jut tengerre néző lakás. Senkinek, el van intézve.

Folyt.köv.

Aktau étel Kaszpi-tenger Kazahsztán repülés

Balra Ázsia, jobbra Európa: Atyrauban jártam

Az Urál folyó egyik oldalán Európa, a másikon Ázsia. Atyrauban járunk, Nyugat-Kazahsztánban.
Tudtátok, hogy létezik kazah “Amerikaiváros”?
A Kaszpi-tengertől északra – de már nem sokáig.

Balra Ázsia, jobbra Európa. Ott messze a távolban, az olajfinomítón is túl (harmincsok kilométerre) pedig a Kaszpi-tenger.

Európában. Ott az út végén a híd és Ázsia.

Ilyen tájak vannak a Kaszpi-tengertől északra.

Meg ilyenek. A távolban a Kaszpi.

Meg ilyenek.

Panorámakép az Ázsiát és Európát összekötő gyalogoshídról az Urál folyón. Szemben Európa.

Valahol csak el kell kezdeni a díszburkolatot.

Itt már van mindenhol.

Maci végveszélyben. (Nem rá kell lőni, ő csak az ajándék.)

Nem vicc. A város egy elkerített részében amerikai vállalatok dolgozói laknak amerikai stílusú házakban. Американский городок.

Finom volt egyébként.

A folyótól balra Európa, jobbra Ázsia. Hova tovább?

Atyrau étel Kazahsztán repülés Urál folyó

Az elnökről kapta új nevét a kazah város, ahová kirándultunk

Az elnökről kapta új nevét a kazah város, ahová kirándultunk

Ígérem, folytatódik az ujgur-kínai túra is, de most élő közvetítésre kapcsolunk, mert közbejött egy kazah kirándulás. Üdvözlet Asztanából, amit március óta a leköszönt elnökről Nurszultánnak neveznek.

Bajterek, vagyis “nagy nyárfa”, a kazah mitológiából vett motívum Nurszultan közepén. A kilátó 97 méteres magassága (az antenna már 105) 1997-re emlékeztet, ekkor költöztette át Nazarbajev elnök a fővárost Almatyból, a korábbi Alma-Atából ide, a korábban Akmolaként, még korábban Celinográdként ismert városba. A helyiek alakja miatt chupa chups-nak is hívják. A tetején lévő gömbben Nazarbajev jobb kezének lenyomata is megtalálható.

Akár magyar képeskönyvből is lehetne. Fehérlófia?

És még egy Bajterek.

Folyt.köv.!

étel Kazahsztán Nurszultán

Kasgar: félmilliós város az egykori Selyemúton

Muhammad Juszuf és fia, Afak Hodzsa mauzóleuma

Kasgar: félmilliós város az egykori Selyemúton

Ujgurföld – Kasgar: félmilliós város az egykori Selyemúton, az egykori kínai Turkesztánban. Mecsetek, Mao és sok-sok megfigyelőkamera. Aztán éjszakai vonatozás termes hálókocsiban.

A legszentebb muszlim zarándokhely Kasgar mellett: a 17. századi Naksbandi (Naqshbandi)-rendi szúfi mester, Muhammad Juszuf és fia, Afak Hodzsa mauzóleuma. Ide van eltemetve az utóbbi lánya, Iparhan is, aki Kínában “illatos hercegnőként” ismert. A legenda szerint olyan, természetesen vonzó illata volt, hogy folyamatosan követték a pillangók (a gonosz interpretáció szerint a legyek meg a darazsak is). A számos divatos kínai filmben, rajzfilmben is megénekelt történet szerint az ujgur hercegnőt Pekingbe vitték, ahol a császár ágyasa lett. A hercegnőt erős honvágy gyötörte, ezért a császár – hogy kedvére tegyen – Pekingbe telepített jópárat a hölgy kedvenc gyümölcsét, a datolyaszerű dzsigdét termő fából. A legenda ujgur változata kevésbé romantikus. Eszerint Iparhan fellázadt fogvatartója, a gonosz császár ellen, ezért meggyilkolták (vagy végül öngyilkos lett). Rendszeres olvasóink még emlékezhetnek a Naksbandi szúfi rend alapítójára, a 14. században élt (a rigómezei csata évében, 1389-ben halt meg) Baha-ud-Din Naksband Buharira, akinek buharai mauzóleumáról tavaly mutattam itt képet.

Kilátás a kasgari szállodából. Jól látható, ahogy a régi épületek fokozatosan átadják helyüket az újaknak. Kasgar lakosságának még mintegy 80 százaléka ujgur.

Reggeli kínai módra: marhacsontból készül az alaplé. Ez kerül a tésztára vagy rizsre és zöldségekre.

Aki nem mobillal fizet, egy jüent dob bele a buszvezető melletti perselybe.

Jelentős erőkkel zajlik a felújítás és némiképp disneylandesítés.

Itt is belóg egy megfigyelő kamerákat tartó oszlop. Nehéz úgy fotózni, hogy egy se kerüljön a képbe. Ennyi kamerát sehol nem láttam, mint Kasgarban. A kereszteződésekben áthaladó összes autót, minden alkalommal lefényképezik (vakuval), így hosszú időre visszamenőleg visszakövethető, ki, mikor, merre járt. Az éttermek, a taxik, minden alaposan be van kamerázva. A kínai kormány biztonsági intézkedésként tekint erre, emberijogvédő csoportok inkább megfélemlítésként és totális megfigyelésként. A kínai hatóságok idegessége azzal is magyarázható, hogy elejét akarják venni a korábbi, többtucat emberéletet is követelt, szerintük szeparatista, sok ujgur szerint pedig jogvédő megmozdulásoknak és merényleteknek Hszincsiang tartományban és Kína többi részén.

Háttérben a nagymecset.

1442-ben (!) készült el, tehát I. Ulászló király és Hunyadi János korában. 16800 négyzetmétere akár 20 ezer hívet is be tudna fogadni. Ezzel ez Kína legnagyobb mecsete. Érdekes az asszimetrikus minaretelhelyezés.

2014-ben ujgur szélsőségesek leszúrták a mecset imámját, akit egyébként itteni szabály szerint a kínai kormány nevezett ki.

Az ujgurok türk nyelvet beszélő nép (igen, az alma ujgurul is alma (a balta inkább palta)), és sokan közülük kinondottan törökösnek is néznek ki. Érdekesség, hogy arab betűvel írnak (ahogy Atatürk reformja előtt a törökök is tették). Még érdekesebb, hogy a nyelvükön Magyarország nem a magyar/madzsar szóból ered, hanem az oroszból (!) történt átvétellel Vengrija. Ahogyan a többi Közép-Ázsiai türk népnél, a kazahoknál, kirgizeknék, üzbégeknél, türkméneknél is.

A hagyományos helyi orvoslás alapanyagai a sarki fűszeresnél.

Kézzel húzott tészta, marha- és bárányhús, paprika, paradicsom, hagyma. Csípős, tápláló és finom.

A büfés fiúk megpróbáltak két-háromszoros turistaárat kérni a sörért. De volt a bőröndben is bolti!

Egymás felett három fekvőhely van. Ja, és nem cserélnek ágyneműt az előző utas után. Ez korábbi kínai utazásaim során nem tűnt fel, mert – mint végiggondoltam – mindig első utasként foglaltam el a helyemet. Most nem így esett. Indulunk tovább keletre! Következő állomásunk Kucsa.

étel Kasgar Kína Ujgurföld vonat