Osba, Kirgizisztán második legnagyobb városába kirándultam

Osba, Kirgizisztán második legnagyobb városába kirándultam

Állatpiac, konyakbolt, Salamon hegye és a verhetetlen rizseshús, a plov. Kirgizisztán második legnagyobb városa: Os.

Mindjárt visszatérünk ide.

Kiváló felvonulásokat lehetett itt tartani a szovjet időkben.

Kirgizisztán – bár a lakosság jelentős része muszlimnak vallja magát – különösen erős égetett szeszekben. Ez itt egy konyakszaküzlet. A Kirgizisztán és a Biskek konyak is finom. Itt csokoládés, cseresznyés és fenyőmagos változat is volt.

Os közepén áll ez a magaslat, amely az ősidők óta zarándokhely. A hagyomány szerint ide van eltemetve Salamon próféta és itt imádkozott 1500 környékén Bábur, az indiai Mogul Birodalom megalapítója is.

Osi látkép. A mintegy 280 ezres város lakosságának nagyjából 60%-a üzbég.

A Sulayman-hegyi hagyományok egyike. Ezen a természetes kőcsúszdán háromszor kell lecsúszni, és megszűnik a hátfájás. Más pontokon az asszonyok termékenységét lehet fokozni.

A nyitóképen lévő kisbárányt 3 ezer szomért, 12 ezer forintért adták. Ja, és a tulajdonosa Győrbe jön autót szerelni. Nem vicc, már megvan a vízuma.

Egy jó tehén 280 ezer forintot is érhet.

Ahogy ez a ló is.

Indulás tovább, ezúttal délnek. Dinnyevásárlás.

Ilyen egy piac Kirgisztánban

Dinnyék az út mentén. Minden mennyiségben.

Ilyen egy piac Kirgisztánban

Dzsalalabadi piac, tűzoltó Lenin és érkezés Os városába.

Fontos szó következik: andzsir (vagy indzsir). Kirgizül és üzbégül (meg kazahul, törökül stb.) így mondják a fügét. A megtisztított gyümölcsök darabja 10 szom, vagyis nagyjából 40 forint volt. A százezres Dzsalalabadban jelentős üzbég kisebbség él. A Szovjetunió felbomlásakor és 2010-ben is etnikai zavargások voltak itt.

Esküsznek rá, hogy nem melegíti a fejet, sőt hőségben is ideális viselet.

Mutatom a kiszereléseket. Mi egy félliteres kóláspalacknyit vettünk. A méz eredetiségét jelzi, hogy a pultra kitett ragadós csapdában jelentős számú méh vergődött.

Különben a térség tele van ingyenesen látogatható vidámparkokkal. Az attrakciókért fizetni kell, persze, de a belépésért nem. Családoknak kiváló.

Indulás Osba. Jól látható, hogy ki kell kerülni Üzbegisztán kiszögellését.

Páncélozott szállító harci jármű és a Szovjetunió afganisztáni háborújában elesett helyiek emlékműve.

Sokmindent csinálhat Lenin. Én elsőre egy tűzoltó fecskendőt képzeltem a kezébe. Álljunk is meg itt talán. Esetleg más tipp?

Következik Kirgizisztán második legnagyobb városa, Os.

Dzsalalabad étel Kirgizisztán

Érkezés Kazahsztánból Kirgizisztánba, ahol megáll az idő

Érkezés Kazahsztánból Kirgizisztánba, ahol megáll az idő

Érkezés Kazahsztánból Kirgizisztánba. Karakol, ahol megáll az idő.

Szóval a kazah kanyonoktól délre fordulunk. Ez már hamisítatlan kirgiz táj.

Kicsit korábban, a kazah oldalon. Az a kapu, ott elöl, az a határállomás.

A nagyon kedves kirgiz határőr az útlevelemre rápillantva megkérdezte: – ah, Románia?

Meg volt beszélve a találkozó a határra. A sofőr úr kissé húzza a lábát. Előre Kirgizisztánba!

Itt is sok a japán használtautó. Kormány a jobb oldalon, népviseletes néni a balon.

Lenin, Liebknecht, Dzerzsinszkij, Május 1., Október, Komszomol utca…

Na, ez telitalálat! Pravadnyíca – vagyis hálókocsi-kalauznő – vodka. De inkább Kirgizisztán konyakot vettem.

Kiváló hideg leves, a Kínából a 19. században idemenekült hui muszlim kisebbség, a dunganok specialitása. Tojás, ecet, uborka, zöldségek, tészta és valamilyen zselés izé. Tényleg finom. Kirgizisztánban mintegy 65 ezer dungan él.

Kicsit furán néztek az étteremben, de muszáj volt lefényképeznem őket.

Szovjet katonai UAZ terepjáróval. Oké, inkább Ala köl (köl kirgizül tavat jelent), de valamiért Alakul az elterjedt írásmód. Szép lesz!

bankjegy étel Kazahsztán Kirgizisztán

Sok vodka és konyak a Hotel Kazahsztánban

Napnyugta a 26. emeletről hotel kazahsztan almaty

Sok vodka és konyak a Hotel Kazahsztánban

Almaty, Kazahsztán. A (szó szerint) bemelegítő dubajozás után indul a valódi keleti út. Rendezett utcák, sok vodka és konyak, no meg a Hotel Kazahsztán.

Hajnali érkezés Dubajból Almatyba, a Kazahsztán hotel sokadik emeletére. A nap kel, én fekszem.

Az erkélyek tervezéséhez mintha a Frédi és Béni sorozatból merítettek volna ihletet. Jobbra alul korinthoszi oszlopfőkkel ékesített boltbejárat.

Ezen a képen csak vodkák láthatók. Nem mind kazah gyártmány, van itt orosz, belorusz, ukrán is. És ez nem egy óriási bevásárlóközpont, csak egy kicsit nagyobb bolt.

A tagköztársaságokat jelképező katonák egy Szovjetunió alakú háttérből emelkednek ki – különösen az orosz.

És igen, az alma alma – kazahul, azeriül, üzbégül és kirgizül is.

A város Alma-Ata néven a szovjet Kazahsztán fővárosa volt, mígnem Nurszultan Nazarbajev elnök 1998-ban átköltöztette azt a rendkívül zord időjárású Akmolába, korábbi orosz nevén Celinográdba. Aztán a komor jelentésű – fehér sír – városnevet Asztanára, fővárosra változtatták. Idén pedig a leköszönt – de azért a háttérből vaskézzel irányító – Nazarbajev után Nur-Szultánnak nevezték át. Érdekesség, hogy a város repülőterének kódja a mai napig a Celinográdból képzett TSE.

Figyeljük meg az épületet az ötezresen.

Itt mindent figyeljünk meg! 1000 tenge nagyjából 750 forint.

Budapesten sajnos nem pont így néznek ki.

Ahogy a volt Szovjetunióban sok helyen, itt is zsetonnal lehet átjutni a metró beléptetőkapuin.

Az őt korrupt diktátornak tartók is rendszerint a fő érdemének tekintik, hogy a szélesen vett régióban egyedül itt nem járt véres etnikai és egyéb konfliktussal a Szovjetunió felbomlása.

Jobbra a hegyen óriáskerék. Libegő visz fel.

Nekem nagyon tetszett ez az épület. A 102 méteres, 26 emeletes szálloda 1977-re készült el, és a modern Kazahsztán egyik jelképévé vált. Olyannyira, hogy az egyik mai pénzen is látható. Melyiken is?

Almaty bankjegy étel Kazahsztán metró

Szulejmán sírjánál zárul a türmén-iráni túra

Szulejmán sírjánál zárul a türmén-iráni túra

Türkmenisztán-Irán (2019)

Így zárult a türkmén-iráni túra. Hagia Sofia és megtekintjük Szülejmán szultán sírját is.

Jobbra az 1872-ben átadott, 2013 óta pedig átalakítás alatt álló Haydarpasa pályaudvar, balra pedig a jó szemű megfigyelők kiszúrhatják a Hagia Sofiát.

Balra a Yeni Camii (új mecset, 1665-ben készült el), jobbra fent pedig a középkori Magyarországot elpusztító Szülejmán szultán mecsete. 1550 és 1557 között épült, és csak az eredetileg a bizánciak által épített Hagia Sofia nagyobb nála Isztambulban.

A fűszeres nagyon ajánlgatta, hogy eredeti mashadi. Mondtam, köszi, már van. És tényleg.

Hürrem szultána, vagyis Szülejmán Rokszolana néven is ismert felesége 1558-ban halt meg. Ez az ő mauzóleuma, vagyis türbéje.

1566-ban, Szigetvár ostroma alatt halt meg. Zrínyi kirohanását már nem érte meg. A feljegyzések szerint a halott szultánt – kis sminkelést követően – székébe ültették, nehogy a török sereg demoralizálódjon az uralkodó elhunyta miatt. A belső szerveit még ott, Szigetvárnál eltemették, ezt a helyet tárják fel éppen mostanában régészek, török támogatással.

Ahogy a képen is látható, az 536-ban elkészült templomot az átalakítás során Mekkához igazították.

Az 1453-as muszlim hódítás előtt a bizánci császár palotája állt ezen a helyen.

étel Isztambul repülés Törökország

Teherán legmenőbb részét is láttam – fotók a fővárosból

Teherán legmenőbb részét is láttam - fotók a fővárosból

Teherán: a legmenőbb gyalogoshíd, rakéták, ételek, a díszdobozkészítés rejtelmei és Khomeini ajatollah mauzóleuma.

Khomeini grandiózus mecsete Teherántól délre, nem messze a róla elnevezett nemzetközi repülőtérről. Mindjárt mutatok még innen is képeket, de előbb …

A Tabiat gyalogoshíd Teherán egyik legmenőbb része. 2010 és 2014 között épült …

és ahogy itt is látható, két parkot köt össze egy nagy forgalmú út fölött.

De nem ám csak úgy egyenesen. Több szintje is van, egyes zugaiban pedig kávézók találhatók. Naplemente idején különösen népszerű.

Tank alakú pad (tényleg), iráni gyártmányú rakétamodellek, valamit jobbra az igazán súlyos megoldás: Dávid-csillaggal ékesített szemetes “az iszlám forradalom és a szent védelem múzeuma” előtt, az előző híd közelében.

A múzeum nagyon látványos és modern, az 1979-es forradalom előzményeitől indulva elsősorban az 1980-88-as milliós áldozatot követelő, tökéletesen értelmetlen irak-iráni háborúra koncentrál. Hűtött teremben a hegyvidéki, felfűtöttben a sivatagi hadviselést mutatja be, de van itt szétlőtt osztályterem, nyomasztó bombatámadás-szimulátor is. Az aknamezőt modellező részen való áthaladáskor pedig én is majdnem össze…izgultam magam.

Ez pedig már a Niavaran palota, Mohammad Reza, az 1979-ben megdöntött utolsó sah lakhelye.

Balra a falon egy eredeti Vasarely-festmény.

Ez a fentitől pár méterre található fürdőszoba viszont nem tűnik annyira luxusnak. A sah kislányáé volt.

Az előző palotától nagyjából száz méterre található ez a régebbi épület, a Kadzsar (Qajar)-dinasztiából való Ahmed sah (1898-1930) pavilonja.

Ikertornyok: jobbra a Milad-torony, a világ hatodik legmagasabb tornya. 2007-ben készült el, az antenna csúcsa 435 méter magasan van.

As (leves), saláta, kenyér, dough (ajran) és alkoholmentes sör.

Ez pedig újra az iszlám forradalom vezetője, Khomeini ajatollah mauzóleuma. Az építése halálát követően, 1989-ben indult, és még ma is tart.

Középen van a sír. Ez a rész készült el leginkább, a többi szárnyon még erősen dolgoznak.

A rácson túl. Jobbra Khomeini szarkofágja, balra fia és hátrébb Hasemi Rafszandzsani, egy másik forradalmi vezető, egy időben államfő sírja.

Panorámaképen a mecsetbelső.

A képen látszik, hogy készülnek az Iránra oly jellemző kis díszdobozkák, legalábbis azok fedele, a drágábbaknál belseje is. Az egyes kis rúdszerű darabkákat (például fából, rézből, tevecsontból) mintába rendezve összeragasztják, majd szeleteket fűrészelnek belőlük.

Ezt a technikát Khatam-karinak hívják.

Árulnak ilyen technikával készült komplett sakkasztalokat is. Van benne meló, az biztos.

És búcsúzóul egy panorámakép a Tabiat-hídról. Következik pár kép Isztambulból.

étel Irán panorámakép Teherán

Irán legkonzervatívabb városát is megnéztem: Kom, a hittudósok otthona

Irán legkonzervatívabb városát is megnéztem: Kom, a hittudósok otthona

Kom (Qom), a síiták egyik legszentebb és Irán egyik legkonzervatívabb városa, vallási-szellemi központja, hittudósok és tanítványaik otthona. Az itteni síita szemináriumokból indult az 1979-es iszlám forradalomhoz vezető mozgalom. Itt töltötte élete jelentős részét a ma Iránban imámként emlegetett Khomeini nagy ajatollah, a forradalom és az az után létrejött teokratikus állam legfőbb vezetője is.

Korábban volt róla szó, hogy Mashad az iráni síiták legszentebb városa, oda temették el ugyanis a 9. században Reza imámot. Kom a második legszentebb: ide Fatimát temették. Ő Reza húga volt.

Az egész komplexum számos udvarból, imateremből áll. A teljes területe 38 ezer négyzetméter.

A hívek síita jogtudósokhoz fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Ott bent, ő a szakértő.

Kom jellegzetes édessége a szohan: sáfrányos, kardamomos, rózsavizes, pisztáciás aprósütemény. Elég finom.

Remélhetőleg nem a Bibliából ismert Onanról kapta a nevét ez a csoki.

Városi gyorsvasútnak indult.

A Jamkaran (Dzsamkaran) mecset Kom mellett kicsivel. Jelentős zarándokhely.

A hagyomány szerint itt jelent meg egyszer egy pillanatra a Mahdi, a rejtőzködő tizenkettedik imám, aki majd a végítélet napja előtt fog visszatérni, hogy megszabadítsa a világot a gonosztól. (A figyelmesebb olvasók arra is emlékezhetnek, hogy ez az örömteli esemény Mashadban várható.)

A poszt végére pedig újra egy kép – panoráma – a Fatima-mecsetről. A folytatásban megnézzük Khomeini ajatollah monumentális szentélyét Teherántól délre.

étel Irán Kom panorámakép

Az iráni Damghan városát méltatlanul kevesen ismerik, pedig…

Az iráni Damghan városát méltatlanul kevesen ismerik, pedig...

Irán: a méltatlanul kevéssé ismert Damghan városa Mashad és Teherán között. Pisztácia és mandula, Tepe Hisszar ősi vára és a legrégibb iráni mecset.

Tepe Hisszar ősi települése a mai Damghan külterületén, háttérben az Alborz havas vonulata. (Az előtérben denevérszerű lény.)

A Tepe Hisszart 1877-ben fedezték fel újra, aztán az 1930-as, majd 70-es években folytatódtak az ásatások.

Az 1990-es évekre számos történeti réteget azonosítottak a területen. A ma is látható falak főleg a szasszanida időszakból (224-651) származnak. Ezeket az itt is látható módon előkészített agyagtéglákkal igyekeznek restaurálni.

A legkorábbi réteg egy árja település nagyjából Kr.e. 4000-ből (!), aztán jönnek a méd (Kr.e 728-550) és pártus (Kr.e. 248- Kr.u. 224) korszak nyomai. Ez itt a képen minden bizonnyal szasszanida. Figyeljük az enyhén csúcsos boltíveket!

Tepe Hisszar panorámaképen. Középen a fellegvárral.

Vissza Damghan városába. A Tarikhaneh: Irán legrégibbnek tartott mecsete – ha egyáltalán értelmezhető ez a fogalom egy olyan területen, ahol rengeteg régi zoroasztiánus szentélyt alakítottak át mecsetté, miután az arabok elfoglalták a Szasszanida Birodalmat.
Tari türk nyelven istent jelent, a khaneh pedig perzsául házat. Tarikhaneh: Isten háza.
A régi tűztemplom mintegy 2300 éve épült. Ezt alakították át mecsetté az iszlám hódítás után, a 7-8. században.

A négyzet alakú udvart 18 oszlop veszi körbe. Ezek a vaskos, 3 és fél méter magas oszlopok és az enyhén csúcsos boltívek a szasszanida építészet sajátjai.

A háttérben látható, 4,2 méter átmérőjű és eredetileg 30 méternél is magasabb minaret a szeldzsuk időszakban, 1026 és 1029 között épült, azóta itt áll.

Az eredeti díszes teteje már nincs meg. Ezt most párizsias hangulat helyettesíti.

Belföldi látogatócsoport, jobbra pedig a Tarikhaneh nagyon kedves múzeumőre.

A Damghan név a deh mint falu és mighan mint mágusok összetételből ered, jó eséllyel a város iszlám előtti tűzimádó zorosztriánus múltjára utalva.

A görögök Hekatompülosznak, vagyis a száz kapu városának nevezték nagysága miatt. II. Arszakész (Kr.e 217-191) uralma alatt a mai Damghan területén volt a Pártus Birodalom fővárosa. A falfestményen Khamanei legfőbb vezető damghani épületekkel.

Mindkettő a szeldzsuk korból. Az egyik felirat szerint 1087-ből.

A mintegy 60 ezres város Irán pisztáciafővárosa, és itt a környéken terem a vékony, kézzel könnyen eltávolítható héjú mandula is. Felismeritek, mi mi?

Megálló az egyedülálló természeti szépségű Badab-e Szurt mészkőteraszok felé.
A panorámakép jobb szélén első ránézésre egy egyszerű hegy látható. Alaposabban szemlélve azonban feltűnhetnek egy régi erődítmény romjai. A hassisik, másnéven asszaszinok vára állt itt.
A harcias asszaszinok – innen ered a merénylő/gyilkos jelentésű francia és angol szó – valójában a síiták második legnagyobb ága, az iszmaili fő szektája, a nizari tagjai voltak. Perzsia és Szíria hegyeiben éltek nagyjából 1090 és 1275 között, és sok fejtörést okoztak például a Közel-Keletet pusztító-építő európai kereszteseknek. A zöld turistabusz egy éppen a hegyet megmászó török turistacsoporté.
A következő poszt egészen látványos lesz! Maradjanak velünk!

Damghan étel Irán panorámakép

Irán színes arcai: Nisapur, Básztam és Damghan képei

Irán színes arcai: Nisapur, Básztam és Damghan képei

Folytatódik az iráni közvetítés – ezúttal különösen színesen. Nisapur, Básztam (elnézést) és Damghan – famecset és sáfrányos jégkrém, avagy hogy nem vettem Pierr Gardian bőröndöt.

Legutóbb ugye megérkeztünk Neyshabourba, magyarosabban Nisapurba. A képen Nisapuri Attár (eredetileg Muhammed Ibn Ibrahim Ferid-eddin) 12-13. századi misztikus költő, a szúfizmus egyik teoretikusa mauzóleuma. És még az idő is szép! Mindjárt visszatérünk ide, Nisapur külvárosába, de előbb a központ.

Nisapurt I. avagy Nagy Sapur alapította a Kr.u. 3. században. Ahogy az a térségben megszokott, a mongolok 1221-ben megostromolták. A legenda szerint miután a harcokban elesett a mongol vezér, az özvegy, aki véletlenül pont Dzsingisz leánya volt, a város teljes elpuszítását kérte a kántól. A papa pedig elegett tett lánya kérésének, és szörnyen megbosszulta a vőgyerek halálát. Állítólag a Nisapur körüli földeken manapság is találnak az ostromban és az azt követő mészárlás során meghalt emberektől származó csontokat. Ja, a képen a nisapuri (dzsameh) nagymecset. Az eredetijét 1493-ban építették.

Jobbra az előtérben az Iránban mindenütt megtalálható adománygyűjtő urna. Mögötte táskabolt. Kénytelen voltam venni valamit, mert az Asgabatban vásárolt türkmén szőnyegem egyre kevésbé fért bele a bőröndömbe.

Ez volt az egyik jelölt, de végül egy hátizsákként hordható eredeti Adidas-hamisítvány mellett döntöttem. Az előző képen a sok közül a jobb felső.

A közelben Omar Khajjam szerintem rendkívül szép, az 1960-as években épült síremléke áll. Okar Khajjam 1048 és 1131 között élt, és igazi polihisztor volt, mondhatnánk reneszánsz ember, de a reneszánsz akkor még sajnos nem volt felfedezve… Költő, csillagász, filozófus és matematikus. A Gergely-naptárnál pontosabb naptárt fejlesztett ki, és kidolgozta a harmadfokú egyenletek megoldását. Hoppá! (5 x a harmadikon +2 x négyzet +2x+8=0, lehet kezdeni.)

Mahrugh, Mohamed próféta leszármazottja mauzóleuma és mecsete a 16. századból.

Csak a 20. században épült, de igazán egyedülálló: kizárólag fából – 40 tonnányiból – megépített mecset. Engem egyértelműen a máramarosi fatemplomokra emlékeztetett. Ki járt már ott?

A famecset melletti toalett.

Ennyi maradt meg a szeldzsuk építészet egyik ékkövéből, miután 1220-ban a mongolok – jó szokásukhoz híven – elpusztították az itt állt várost.

Megérkeztünk Básztam mintegy nyolcezres városába, Sahrúdtól picit északra. Ide van eltemetve egy másik szúfi, Bajazid Basztami. A 9. században élt, nagyapja még zoroasztriánusnak indult, neki pedig már ilyen szép, zarándokhellyé vált mecsetet építettek.

Éppen kis kemény-száraz sajtgolyókat mér. Az ablakon át még látszik Bajazid mecsete.

Estére befutunk Damghanba. Gyors vacsora sörrel. Természetesen csakis alkoholmentessel. De azért német!

Másnap reggel. Matuska Szilveszter emlékmű a damghani vasútállomásnál. Vagy valami ilyesmi. Fú, újabb nagyon érdekes nap indul!

Básztam Damghan étel Irán Nisapur

Még mindig irán: fűszerek, szőnyegek, türkiz színű zselé és kebab vacsorára

Ferdószi/Firdauszí (Ferdowsi), a talán legjelentősebb perzsa költő síremléke

Még mindig irán: fűszerek, szőnyegek, türkiz színű zselé és kebab vacsorára

Folytatódik az iráni út. Elindulunk Mashadból Ferdószi költő városába, Tuszba, majd megérkezünk Nisapurba/Nejsaburba. Fűszerek, szőnyegek és türkiz a bazárban, türkiz színű zselé és kebab vacsorára.

Speciális verziók: balra Hasszan Naszrallah, a libanoni (síita) Hezbollah főtitkára, jobbra tőle Khamenei, az iráni legfelsőbb vezető, alatta Szisztani nagy ajatollah, az iraki síiták Nadzsafban székelő, mashadi születésű vallási vezetője.

Nader sah Perzsia egyik legjelentősebb uralkodója (1736-1747), számos korábban elveszett iráni terület visszahódítója volt. Ez az ő mauzóleuma Mashadban.

Ez pedig már Tusz (Tus/Tous) városa, Mashadtól mintegy húsz kilométerre északra. A képen Ferdószi/Firdauszí (Ferdowsi), a talán legjelentősebb perzsa költő, a Sahnáme (Shahnameh), vagyis a Királyok könyve szerzőjének síremléke. 940 és 1020 között élt, tehát átfedésben I. István királyunkkal. A mauzóleum nem ennyire régi – az előző posztban megismert Reza sah emeltette az 1930-as években – bár stílusában a Kr. e. 559-530 között uralkodott II. Kürosz (perzsául egyébként Kuros) paszargadi síremlékére emlékeztet. (Ott két éve jártam, de attól tartok, nem posztoltam róla. Talán hamarosan fogok.) Ügyesen belenagyítva a homlokzaton a Faravahar, vagyis a zoroasztriánus vallás jelképe (két nagy szárny között emberfigura) is megfigyelhető, amely a hármas alapelvet – jó gondolatok, jó szavak, jó tettek – szimbolizálja. Ferdószi igen nagy hatású költő. Harminc éven át írt monumentális műve a perzsa mitologikus ősöktől kezdve meséli el a nép és a birodalom történetét, viszont csak az iszlám hódításig. A zoroasztriánus vallású és a bizánci császársággal hosszú időn át vívott háborúkban kimerült perzsa birodalmat 636-ban, a kadiszíjai (al-Qadisiyyah) csata után foglalták el az arab hódítók, innentől kezdődött Irán gyors iszlamizálódása. Sokak értelmezése szerint Ferdószi az iszlám előtti aranykor nosztalgikus krónikása volt. Emellett a perzsa nyelv megújítója, standardizálója, megőrzője – ezer évvel ezelőtt!

Nem tudom, ki hogy van vele, Ferdószi ezen ábrázolása engem az idősebb Zrínyi Miklósra emlékeztet. A bajszos, kicsit Rákóczi-szerű úr Mehdi Ahavan-Szalesz, egy másik híres, de 20. századi költő.

Az ősi Tusz városának a legépebben megmaradt emléke a nevében Harun ar-Rasidra emlékeztető, de hozzá valószínűleg közzel nem bíró építmény, a Haruníje (Haruniyah).

Irány nyugat: a Binalud-hegység hófödte csúcsai Mashad és Nisapur között

Elvileg nem ebihalak úsztak benne, hanem vagy chiamagok, vagy még inkább édesbazsalikom-magok – amennyire később sikerült rekonstruálni. Mindenesetre vízzel és édes sziruppal, valamint kis rózsavízzel készült.

A főétel nagyon finom kebab. Hozzá vaj, amit a rizsre lehet tenni és a joghurtos ital, a dugh.

Folytatjuk Nisapurral, aztán Damghannal. Kóm/Qom és Teherán felé.

étel Irán Nisapur Tusz