Pár kép Lahorból

Pár kép Lahorból

Pár kép Lahorból, Pakisztán második legnagyobb városából. Reggelizőhelyek, utcák, arcok, mecsetek.
Hamarosan az utazás újabb szakasza következik, de még rengeteg érdekesseget mutatok Pakisztánból.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A folytatásban Lahor legszebb kertjei és mecsetei. Mond valamit az, hogy Salimar?
Az előző epizódban Karacsiban, az óceán partján jártam

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.

Naplemente az Indiai-óceán partján

Naplemente az Indiai-óceán partján

Naplemente az Indiai-óceán partján, Pakisztán legnagyobb városában, Karacsiban.
Ezzel az egykori Selyemút-rendszer egy újabb ágát jártam végig. Azt, amely Kínából az Indus folyó mentén az óceánig tartott.
Pakisztánban annyi látnivaló van, hogy teljesen esélytelen élőben mindent megmutatni. Szóval haladok tovább, és utólag mutatok még sok érdekességet.

A folytatásban Pakisztán Karacsi után második legnagyobb városa, Lahor
Az előző epizódban kürtőskalácsozás a pakisztáni Hyderabadban

Nézzétek az instát is: akeletibol

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Kürtős kalács Pakisztánban

Kürtős kalács Pakisztánban

Kürtős kalács Pakisztánban?
Bemutatom a Kurtos Bistrót Hyderabadban!
Teljesen véletlenül vettem észre tegnap a sötétben az autóból a KURTOS szót. Nem túl nemzetközi kifejezés. Kiderült, hogy a tulajdonos járt Magyarországon, megtetszett neki a kürtős, és úgy döntött, hazahozza Pakisztánba. Van több édes és sós (!) fajta. Az utóbbiak erősen a fúziós konyha kategóriájába tartoznak. Például megkósolnátok egy jó kis pakisztáni szicíliai fajitás sós kürtős kalácsot? Én a “Ferrero Rocker” nevű édeset kértem. Mint kiderült, jó sok nutellával, mogyoróval, fagyival. Finom volt.
A cím: Sindh, Hyderabad, Main Auto Bahn Road. Tényleg!
Aki nem hiszi, járjon utána (és rendeljen): kurtosbistro pont com.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A következő epizódban az óceán partjára érek Karacsinál
Az előző posztban Harappa és az Indus-völgyi civilizáció

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.

Harappa

Harappa

Harappa, az Indus-völgyi civilizáció korábbi névadója. Pakisztánban.
Nagyjából 4500 éve akár 20-60 ezres bronzkori városok álltak itt. Tervezett, utcaszint alatt csatornázott, égetett téglából épített, fürdőszobás házakból álló városok, írásbeliség, bronzművesség, államszervezet.

Az Indus-völgyi civilizáció párhuzamosan létezett és hasonló fejlettségi szinten állt, mint Egyiptomban a Nílus-menti, Mezopotámiában pedig a Tigris- és Eufrátesz-menti. Nagyobb volt a területe is. Mégis sokkal kevesebbet tudunk róla a többinél. Nézzük, hogy néz ki ma.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A következő részben kürtőskalácsozás Hyderabadban. Az Auto Bahn Road-on. Tényleg.
Az előző epizódban benzinkút, cukornád, téglagyár Pandzsabban

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.

Reggeli Lahorban

Reggeli Lahorban

Pakisztán, Pandzsab. Reggeli Lahorban, aztán ipszilon az autópályán, majd cukornádvágás és téglagyári vizit. De nem akármilyen téglagyárról van szó.
Nagyon erős napindítás Pakisztán legfőbb élelmiszertermelő vidékén. És akkor még nem is esett szó az Indus-menti civilizációról…

Nézzétek az instát is: akeletibol

A téglagyárról külön sorozatot tettem ki az instára.
A folytatásban Harappa és az ősi Indus-völgyi civilizáció
Az előző epizódban Rawalpindiből Lahorba vonatoztam

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.
A hegy másik oldalán a modern Kabul.
És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.

És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.

És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban. Rawalpindiből Lahorba. A nyáron ugyanerről a pályaudvarról indultam, de a másik irányba, Pesavar felé.
Barátságos család, vasutasok, hordárok, utasok.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban cukornádaratás és téglagyári vizit
Az előző epizódban Taxilában látogattunk főleg buddhista emlékeket

Szelfi egy nagyon barátságos pakisztáni családdal. A középen álló fiú és egy itt már a vonaton ülő lány Rawalpindiből az óceánparti Karacsiba utazott. Egy teljes nap az út ezzel, a legjobb vonattal. Nekem itt az északai repülőzés, a félórás repülőn alvás, a 04:55-ös iszlamabadi érkezés és a taxilai kirándulás után már meglehetősen fáradt fejem volt. De újra vonatozom! Pakisztánban!

Még a vonatozás előtt. Ebéd egy rawalpindi étteremben.

Felül zöldségek szószban, alul fűszeres rizs csirkével és az itt kebabnak nevezett, kb. darált csirkehúsból és lisztből gyártott, olajban kisütött húspogácsa. Az utóbbi felejthető volt, a többi jó.

Tavaly nyár után újra Rawalpindi brit időkben épült pályaudvarára érkeztem.

Vonatindulásra várakozók.

Resti.

Árlista. Könnyen át lehet számítani. 1 pakisztáni rúpia 1 és egynegyed forint. Tehát 1000 rúpia 1250 forint.

A hármas vágány.

Víztöltés.

Kasmír kérdése a peronon is előkerül.

A nyitóképen látott anyuka integet az elinduló vonaton őt videózó lányának. Én itt, az economy osztályon utaztam.

Ez volt a szomszéd kocsi. Első osztály.

Búcsú Rawalpinditől.

Érkezés Lahorba. Az utazásról tettem ki videókat az instagramra.

Lahor állomása. Ki a két úr a képeken?
A megfejtés:
Muhammad Iqbal balra. Ő a (brit) indiai muszlimok függetlenségének egyik szellemi előkészítője volt. Jobbra Muhammad Ali Jinnah, Pakisztán alapítója, első elnöke. Mindkettejük emléke nagy tiszteletben áll Pakisztánban.

Lahor állomása előtt. Most mi legyen?

Pakisztán Taxila

Pakisztán, Taxila

Pakisztán. Lehet, hogy kissé váratlan húzás (az előző poszt alatt senki nem tippelt erre), de a tavalyi, Hongkongból a Keletibe tartó utam után visszatértem Pakisztánba.
A világ ötödik legnépesebb országába – 250 millió ember! – nagyon kevesen utaznak. Legalábbis Lahore várostól délre.
Lássuk! Érdekes lesz!

A folytatásban Lahorba vonatozunk

Nézzétek az instát is: akeletibol

Taxila nagy sztúpája. Dharmaradzsika. Elsőre azt hihetnénk – az építményre és a település nevére is -, hogy Mexikóban járunk. De nem. Ez Pakisztán és egy 2300 éves buddhista szentély, amely a hagyomány szerint magának Buddhának az ereklyéjét őrizte. A maurja birodalom nagy uralkodója, az India jelentős részét egyesítő Asóka (Kr.e. 268-232) építtette. A fehér hunok, más néven heftaliták pusztították el az 5. században,

Na de vissza a repülőre. Az előző részben még csak Isztambul repteréig jutottunk. Ezt a képet Irán közepén, pontosabban afelett készítettem. Valamiért itt délkeletnek tartott a gép, de aztán csak megtalálta Pakisztán fővárosa, Iszlamabad légikikötőjét.

A gép 04:55-kor szállt le. Amikor értelemszerűen még semmi nem volt nyitva. Autóval még napfelkelte előtt egy út széli helyre hajtattam. Egy jó teára és reggelire. Itt készül a paratha.

Alul a paratha, lisztből-vízből készült, olajon, sütőlapon elkészített kenyérféle. Fent pedig jó kis hagymás rántotta.

Elindulunk Iszlamabad külvárosain át Taxilába, a fővárostól 35 kilométerre északnyugatra. Iszlamabadban voltam már a nyáron, ezért oda most nem mentem.

Úton.

Érkezés az egyik taxilai romvárosba. Ez itt Szirkap. És az őr egyik kutyája. Taxila Gandhara a mai Pakisztán északi, Afganisztán keleti részén létezett indo-árja civilizáció fővárosa volt. Gandhara valamikor Kr.e. 1500 és Kr.u. 1000 között létezett. Eközben számos állam és nép hódította meg és alakította át, az ókori ahamenida perzsáktól, Nagy Sándor makedónjain, a Asóka államán, aztán a szkítákon, párthusokon, bahtriai görögökön, kusánokon át különféle türk, illetve muszlim népekig. Először védikus, majd dzsáinista, majd buddhista lett a meghatározó vallás. A város szerkezete egyből Hellászt juttathatja az ember eszébe, de még a buddhista szentélyekben talált szobrok is görög hatást tükröznek.

Ez nem második világháborús légoltalmi megfigyelő bunker, hanem a kerek sztúpa Szirkapban. Nem tudják biztosan, hogy buddhista vagy dzsáinista, mindenesetre kicsivel Kr.e. épült.

Dzsáinista sztúpa Szirkapban. Ezek a szentélyek mind a főutcáról nyíló épületekből nyíltak.

Ez már Mohra Moradu fogadalmi sztúpája. Buddhista szerzetesek hamvait helyezték ide.

Ugyanott, a sarokban, balra egy kicsit megrongálódott gyógyító Buddha. A hívek a köldökébe dugják az ujjukat, és meggyógyulnak.

Mohra Moradu buddhista kolostora. A tér közepén lévő medencét (balra a sarkában fürdő) kétszintes épületek vették körül, amelyekben kettesével laktak a szerzetesek. Fent aludtak, lent meditáltak.

Ez már Dzsaulian (Jaulian) szentélye a taxilai komplexum teljesen más részén. Az egyik kis sztúpa oldalán az egyik réteget minielefántok ékesítik.

Sok kis sztúpa a fő sztúpa körül.

A sztúpák között a fő sztúpa falánál Buddha-szobrok. A szemből jobb térde mellett van egy kisebb Buddha is.

Ő az, a térd mellett: mosolygó Buddha.

Ez a dzsauliani szerzeteskolostor. Szinte ugyanaz az alaprajza, mint a fentebb Mohra Moraduban látottnak.

Visszaindulunk Taxila központja és az ottani múzeum felé.

Citrusprés az út mentén.

És a mellette lévő árus. Narancsszezon van, és Taxila környéke híres termővidék. Finom is volt.

Választási kampány. Ti kire szavaznátok?

Buddha-szobor az egyik szentélyből a taxilai múzeumban.

Meditáló Buddha Dzsaulianból.

Szép a múzeum. Még a brit időkből.

Buddha megnyugtató pózban. Elkobozva. Ez valahogy tetszett így együtt.

Gyerekjátékok a Kr.e. 4-2 századból. Erősen emlékeztetnek az ókori görög kultúra hasonló tárgyaira.

És újra a mai poszt elején látott Dharmaradzsika más szögből. Elég látványos. Szóval most kicsit körülnézünk Pakisztánban. Nem északon, ahol a magas hegyek vannak. Ott voltam a nyáron, vissza tudjátok nézni az ott készült posztokat. Most inkább a külföldiek által sokkal kevésbé látogatott dél felé vesszük az irányt. Aztán meglátjuk… Tartsatok velem. Az instára több videót is feltöltök: akeletibol.

Isztambul reptere

Isztambul reptere

Akkor most induljon egy új utazás! Ez is érdekes lesz!
Az első megálló – ahogy ezt nagyjából megszokhattuk – Isztambul reptere.
(Mondjuk legutóbb Hongkong volt.)

Innen még elég sok opció van. Merre mennétek?

A Hongkongból a Keletibe történet – Afganisztán-Irán-Törökország – folytatódik még, ha innen hazaértem. Most viszont élő adásra váltunk.

És a folytatás: érkezés újra Pakisztánba

Nézzétek az instát is: akeletibol

Ez a választék. Hova repüljek?

Itt repültem át a Kárpátok felett.

Itt meg a Duna felett, Romániából Bulgáriába. A kijelző kétségkívül kevésbé látványos, mint a kilátás.

Várna városa és a Fekete-tenger.

Tudtátok, hogy Isztambul repterének jelentős részét egy cirill zs betű teszi ki?

Sosem láttam még ilyen kihaltnak az isztambuli nagy repteret. 2019-bem adták át, azóta sokszor jártam itt.

Török finomságok. Mindig meglepődöm amúgy, hogy milyen drágán…

Dohányzó.

Egészség! Indul az új út!

Band-e Amir Nemzeti Park

Band-e Amir Nemzeti Park

Afganisztán nemzeti parkja: Band-e Amir.
Hattyús vízibicikli, hazara falu és szovjet harcjármű.
Búcsú Bamjan tartománytól.
A következő út előtt még afganisztáni emlékek tavalyról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Band-e Amirtól még 4170 kilométer légvonalban, közúton pedig 5761.

Nem mindennapi látvány. Vízibiciklizés a Band-e Amir tavon.

Az előző kép ott balra lent készült. Ez még előbb, mielőtt leautóztunk volna oda.

Ez pedig még előbb, Bamjanban. Kiégett szovjet páncélozott harcjármű a nyolcvanas évekből.

Úton. Kislányok iskolába igyekeznek. Unicefes hátizsákkal.
 

Bamjantól 75 kilométerre nyugatra igyekszünk.

A Band-e Amir hat tó rendszere. 2015-ben lett nemzeti park a kapun elhelyezett emléktábla szerint.

Kilátás felülről. A por kicsit elvett a panorámából.

Lejjebb.

Tényleg ilyen színe volt.

Meg ilyen. Lent a vízibicikli-kölcsönző. Voltak nők is, szép számmal. Hazaérkezésem után olvastam, hogy a fejkendő helytelen használata miatt a hatóságok kitiltották a nőket. Később egy Szíriában megismert nő ismerősöm járt ott. Ezek szerint átmeneti korlátozás lehetett. Mindenesetre inkább leszedtem azokat a képeket, amelyeken nők voltak.

Még kis tó.

Halak is vannak.

Visszafe indulunk. Bamjan fele. Kértem, hogy álljunk meg egy hazara faluban. Egy férfi jött elénk. Mondta, hogy rendben, de előbb szól a nőknek, hogy menjenek be a házakba. Idegen férfiként nem láthattam meg nőt. 8-10 család él ebben a faluban.

Hazara férfi.

Próbáltam ismerkedni.

Tovább Bamjan felé.

Oppácska. Egy kis vár az út mentén. Mégiscsak a Selyemúton haladunk!

Úton.

Visszaértünk Bamjanba.

Ebédre várva egy étterem különtermében.

A hagyományos éttermek előterében hentes tevékenykedik. Ő is egy hazara etnikumú úr. Kedvesen mosolygott, amikor megkérdeztem, fotózhatom-e.

Szovjet Kamaz teherautó.

Elhagyjuk Bamjant. Nagy élmény volt a városban és környékén körülnézni.

Tájak.

Szamarak.

Tovább dél felé.

Bamjan Buddhái

Bamjan Buddhái

Bamjan Afganisztán egyik fő nevezetessége. Pontosabban az ottani Buddha-szobrok hűlt helyei. A tálibok rombolták le őket még 2001-ben. A 6-8. században virágzó buddhista központ volt itt, a Selyemút mentén. Aztán megnézzük még a “vörös várost” és a “sikolyok városát” is.

A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Kis videóm Bamjanról
A folytatásban Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja
Az előző epizódban vendégségben jártam egy afgán faluban

55 méteres Buddha-szobor állt itt a 7. századtól 2001-ig. Akkor rombolták le a tálibok.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Itt még az oda vezető autóúton.
Többszáz buddhista szerzetes élt a sziklákba vájt barlangokban. Virágzó buddhista kultúra volt itt, a Selyemút mentén az 5-8. században. Azóta el akartam jönni ide, hogy 2001-ben láttam a pusztításról készült videókat. Hatalmas élmény volt megérkezni.
Ma parkoló és kisebb épületsor fogadja a látogatót. A tálibok a további rombolás helyett belépőt szednek. Itt is kérdezték tőlem, hogy elégedett vagyok-e a biztonsággal. A tálibok számára identitásképező tényező, hogy alapvetően biztonságot és nyugalmat hoztak az országba, a korábbi, merényletekkel súlyosbított, zavaros állapotok után. A nők helyzetéről ilyenkor nem esik szó.
Kicsit más szögből. Balra az 55 méteres Buddha helye, a távolban, a kép jobb szélén pedig a 6. századi, 38 méteres Buddháé. Ehhez érdemes belenagyítani a képbe. Akkor jól látszik a fehér-fekete talibán zászló is, amely most Afganisztán hivatalos lobogója is egyben.
Buddhista szerzetesek éltek itt az 5-8. században. Aztán a helybeli lakosok is.
Raktárként is használták a sziklákba vájt helyiségeket.
Buddha-lábfej és állványozás. Nemzetközi összefogás indult a helyreállításra. Még a tálibok 2021-es visszatérése előtt. Akkor készült az állványzat.
Buddha-alj.
Buddha-lábfej.
A láb mögötti barlangokban buddhista szentély maradványa.
Ez pedig már a másik, 38 méteres Buddha-szobor helye. Ezt is 2001-ben semmisítették meg, csakúgy, mint a másikat, az iszlám eljövetele előtti bálványként. Számos egyéb, kisebb Buddha-szobor is állt ezen a területen.
Romjaiban is lenyűgöző.
Burgonyaföld Buddha-barlanggal.
Jobbra a Buddhák völgye, az előtérben régi benzinkút.
Még egy kirándulás. Shahr-e Zohak, Zohak városa, más néven vörös város. Stratégia helyen fekszik a Bamjan-völgyben. Ellenőrizte az India, Kína, illetve Perzsia közötti forgalmat. Az 5-9. században a fehér hunok, a heftaliták, illetve más türk népek éltek itt, aztán iszlám népesség érkezett, és a Timurida időkben is lakták ezt a települést. A kilátás sem gyenge.
Itt például felismehetők a Timurida-kori iszlám építészet motívumai.
Kupolás helyiség a várban.
Táj a vörös várral. Azt mondták, szemben a konténerekben iráni útépítők laktak, de ők a tálibok visszatérésekor elhagyták a terepet.
És még egy másik vár is belefért a napba. Shahr-e Gholghola, vagyis a sikolyok városa. Azért hívják így, mert 1221-ben a mongol Dzsingisz kán csapatai lemészárolták a lakóit, ahogy számtalan hasonló várossal is tették. Amúgy már a 6. század környékén, a Szaszanida perzsa birodalom idején is állt itt település, a buddhizmus hanyatlásával párhuzamosan pedig muszlim város jött itt létre a 8. század környékén.
A várat még a tálibok előtt jelentős mértékben renoválták, de szerencsére nem úgy tűnik, hogy ez rosszatt tett volna. Vízelvezető megoldásokat is beépítettek. Nekem példamutató felújításnak, állagmegóvásnak tűnt.
A nap már lement, de még kivehető Bamjan város, mögötte pedig a buddhás hegyvonulat, ahol a poszt elején jártunk.
Séta Bamjanban.
Vacsorára dinnye. A szobában maradt egy korábbi brossúra. Sok, konferenciákon, képzéseken és más programokon részt vevő nővel. Ilyen ma már nincs.