Vonatozás Pakisztánban
Vonatozás Pakisztánban. Rawalpindiből Lahorba. A nyáron ugyanerről a pályaudvarról indultam, de a másik irányba, Pesavar felé.
Barátságos család, vasutasok, hordárok, utasok.
Nézzétek az instát is: akeletibol
A folytatásban cukornádaratás és téglagyári vizit
Az előző epizódban Taxilában látogattunk főleg buddhista emlékeket
Szelfi egy nagyon barátságos pakisztáni családdal. A középen álló fiú és egy itt már a vonaton ülő lány Rawalpindiből az óceánparti Karacsiba utazott. Egy teljes nap az út ezzel, a legjobb vonattal. Nekem itt az északai repülőzés, a félórás repülőn alvás, a 04:55-ös iszlamabadi érkezés és a taxilai kirándulás után már meglehetősen fáradt fejem volt. De újra vonatozom! Pakisztánban!
Még a vonatozás előtt. Ebéd egy rawalpindi étteremben.
Felül zöldségek szószban, alul fűszeres rizs csirkével és az itt kebabnak nevezett, kb. darált csirkehúsból és lisztből gyártott, olajban kisütött húspogácsa. Az utóbbi felejthető volt, a többi jó.
Tavaly nyár után újra Rawalpindi brit időkben épült pályaudvarára érkeztem.
Vonatindulásra várakozók.
Resti.
Árlista. Könnyen át lehet számítani. 1 pakisztáni rúpia 1 és egynegyed forint. Tehát 1000 rúpia 1250 forint.
A hármas vágány.
Víztöltés.
Kasmír kérdése a peronon is előkerül.
A nyitóképen látott anyuka integet az elinduló vonaton őt videózó lányának. Én itt, az economy osztályon utaztam.
Ez volt a szomszéd kocsi. Első osztály.
Búcsú Rawalpinditől.
Érkezés Lahorba. Az utazásról tettem ki videókat az instagramra.
Lahor állomása. Ki a két úr a képeken?
A megfejtés:
Muhammad Iqbal balra. Ő a (brit) indiai muszlimok függetlenségének egyik szellemi előkészítője volt. Jobbra Muhammad Ali Jinnah, Pakisztán alapítója, első elnöke. Mindkettejük emléke nagy tiszteletben áll Pakisztánban.
Lahor állomása előtt. Most mi legyen?
