Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban. Rawalpindiből Lahorba. A nyáron ugyanerről a pályaudvarról indultam, de a másik irányba, Pesavar felé.
Barátságos család, vasutasok, hordárok, utasok.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban cukornádaratás és téglagyári vizit
Az előző epizódban Taxilában látogattunk főleg buddhista emlékeket

Szelfi egy nagyon barátságos pakisztáni családdal. A középen álló fiú és egy itt már a vonaton ülő lány Rawalpindiből az óceánparti Karacsiba utazott. Egy teljes nap az út ezzel, a legjobb vonattal. Nekem itt az északai repülőzés, a félórás repülőn alvás, a 04:55-ös iszlamabadi érkezés és a taxilai kirándulás után már meglehetősen fáradt fejem volt. De újra vonatozom! Pakisztánban!

Még a vonatozás előtt. Ebéd egy rawalpindi étteremben.

Felül zöldségek szószban, alul fűszeres rizs csirkével és az itt kebabnak nevezett, kb. darált csirkehúsból és lisztből gyártott, olajban kisütött húspogácsa. Az utóbbi felejthető volt, a többi jó.

Tavaly nyár után újra Rawalpindi brit időkben épült pályaudvarára érkeztem.

Vonatindulásra várakozók.

Resti.

Árlista. Könnyen át lehet számítani. 1 pakisztáni rúpia 1 és egynegyed forint. Tehát 1000 rúpia 1250 forint.

A hármas vágány.

Víztöltés.

Kasmír kérdése a peronon is előkerül.

A nyitóképen látott anyuka integet az elinduló vonaton őt videózó lányának. Én itt, az economy osztályon utaztam.

Ez volt a szomszéd kocsi. Első osztály.

Búcsú Rawalpinditől.

Érkezés Lahorba. Az utazásról tettem ki videókat az instagramra.

Lahor állomása. Ki a két úr a képeken?
A megfejtés:
Muhammad Iqbal balra. Ő a (brit) indiai muszlimok függetlenségének egyik szellemi előkészítője volt. Jobbra Muhammad Ali Jinnah, Pakisztán alapítója, első elnöke. Mindkettejük emléke nagy tiszteletben áll Pakisztánban.

Lahor állomása előtt. Most mi legyen?

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban

Az egyik legnagyobb élményem Pakisztánban: vonatozás Rawalpindiből Peshawarba. Attockon keresztül. Útitársak, büfések, vasutasok.
Hangok, zajok, csapkodó ajtók.
Mindez naplementében, nyugat felé.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Peshawar/Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban Pesavar
Az előző epizódban, Pakisztán nemzeti imahelye Iszlamabadban

Indulás tovább nyugatra. A Keleti felé. A pakisztáni vasúton.
Így indult. Ez Rawalpindi vasútállomása. 1881-ben adták át, a korra és a brit birodalomra jellemző viktoriánus stílusban.
Jegypénztár. Elég sietős volt, mert perceken belül indulnia kellett a vonatnak Pesavarba.

Amikor nagy nehezen sorra kerültem. A pénztáros közölte, hogy erre a vonatra nem itt kell jegyet venni.

Oké. Rohanás át a szomszéd csarnokba. De még itt is továbbküldtek egy harmadik pénztárhoz.
Megvan a jegy! Ki a peronra. Ez nem az a vonat.
Megkérdeztem egy vasutast. Mondta, hogy Pesavar felé, az a négyes vágány. Oké, rohanás át a felüljárón.
Ez lesz az.
A vonatnak már el kellett volna indulnia, de az emberek nyugodtan pakolásznak. Oke, akkor én is ráérek.
Még csak most érkeznek az utasok.
Úgyhogy van idő egy szelfire. Hú de meleg volt..
A szomszéd vágányon ez a roncs várakozott.
Szálljunk fel. Termes hálókocsi. Kicsit mint a kínai, vagy az orosz plackart.
A rövid oldalon hosszában vannak az ágyak.
..
Indulunk.
Egy család lefüggönyözte a termes kocsi egyik részét, így alakítva ki privát fülkét magának. A családapa pár óra után odajött hozzám, és bemutatta a lányait, hogy beszélgethessenek velem angolul.
Iszonyú jó élmény volt Pakisztánban vonatozni. Utoljára Kínában, Ujgurföldön, Hotan és Kasgar között ültem vonaton. És most egy jó darabig nem is fogok újra.
Az economy osztályra szólt a jegyem.
A kalauz kedvesen figyelmeztetett, hogy a jegyem a legalacsonyabb osztályra szól, de tekintsem magam a pakisztáni vasút vendégének ebben az eggyel jobb kocsiban. Köszönöm.
A büfés ember mondta, hogy kövessem. Megmutatja az első osztályt. Így néz ki a hálókocsi. Van hozzá külön mosdó is.
A vonat konyhája. Jobbra a főnök, balra a beosztott.
Pakisztáni utasellátós portré. Kaptam egy hideg üdítőt is. Nem engedték kifizetni.
Fiatal vasutasok. Nagyon barátságosak voltak ők is. Ők takarítják a vonatot menet közben. Ilyenkor egy huzamban kb. egy hétig dolgoznak. Panaszkodtak a fizetésükre.
Utasbarátság.
Megálló Attock városban.
Utastársak.
Szintén.
Naplemente. Tovább napnyugat felé. Arra van a Keleti.
Ez lett itt a kedvenc képem.
Attock erődje a vonatból. 1583-ban épült! Attock stratégiai helyen fekszik. Itt torkollik a Kabul folyó az Indusba. Igen, ez a folyó megy keresztül Kabulon, Afganisztán fővárosán is. Attól nyugatra ered. Szóval Attock. Ide is vissza kell jönnöm..
Follow the sun. Tovább nyugatra.
Kicsit több mint három óra után megérkeztem Pesavarba. Elképesztően izgalmas és szép út volt.
Pesavar vasútállomásának fogadócsarnoka.
Pesavar állomása kívülről.
Megérkeztem tehát Pesavarba. A szállásra hajtatok a metróbusz felüljárója mellett. A következő epizódban körülnézünk itt. Aztán tovább nyugatra. A Keleti felé.