Fejszál mecset

Fejszál mecset

Még egy utolsó poszt Iszlamabadból, a pakisztáni fővárosból. Aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé.
Az egykori szaúdi uralkodóról elnevezett Fejszál mecset Pakisztán nemzeti imahelye. Egyszerre akár 300 ezren is elférnek a komplexumban.

De még valami fontosat el kell intéznem itt, Iszlamabadban..

Nézzétek az instát is: akeletibol.

Az előző posztban Rawalpindiben, Iszlamabad ikervárosában néztünk körül, különösen a bazárban.
A folytatásban pedig újra VONATOZÁS!! Nyugatra, Peshawarba:

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A mecsetet 1976 és 1986 között építették. Fejszál (Faisal) szaúdi király 1975-ben halt meg, de előtte 28 millió dollárt adományozott az építkezésre. A többit is Szaúd-Arábia állta.
Hatalmas területen fekszik a komplexum. Magában a mecset csarnokában 74 ezren férnek el, körülötte még vagy 200 ezren.
Szökőkutak is vannak. Nem mindig működnek.
A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! A dizájn beduin sátorra emlékeztet. Nem éppen pakisztáni motívum, de a szponzor az szponzor.
A minaretek erősen rakétákra emlékeztetnek. Mindenesetre négy van belőlük és 79 méter magasak.
Belépünk magába a mecsetbe.
Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik ez a hetvenes évekbeli építészet. Nekem mindenesetre nagyon.
..
A nőknek a karzaton jutott hely. Éppen ürítették ki a mecsetet, távoznom kellett.
Kék esténk lesz..
A hívek a lezárt imacsarnokon kívül is tudnak imádkozni.
Besötétedett.
Hazafelé.
Valaki szülinapozott a szállodában. Erről is lecsúsztam.
Kilátás.
Grand Budapest helyett.
Ez pedig már a másnap reggeli reggeli. Soha többé nem eszem reggel, ha nincs csirkepörkölt!
Indul az utolsó (fél)nap Iszlamabadban. Még egy fontos dolgot el kell intéznem a diplomáciai negyedben.
Ezt itt… Folytatjuk!

Séta Rawalpindiben

Séta Rawalpindiben

Séta Rawalpindiben, a pakisztáni főváros, Iszlamabad ikervárosában.
Biztonsági őr, macska a háztetőn, biliárdterem és további életképek a bazárból.
Vajon honnan hívja imára a muszlimokat a rawalpindi müezzin?

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Rawalpindi-Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban még egy kis Iszlamabad. Pakisztán nemzeti mecsete:
Az előző epizódban megnéztük, hol dekorálják a jellegzetes pakisztáni teherautókat, a jingle truckokat:

Markazi Jamia Masjid naplemente idején. Rawalpindi talán legszebb mecsete. Nem annyira régi, 1902-ben készült el.
Ez a kapuja. De most ugorjunk vissza kicsit.
A jingle truckokhoz hasonlóan díszített személyszállító jármű.
A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! Rawalpindi központjában. Rawalpindi Iszlamabad ikervárosa. Nagyobb és sokkal régebbi, valamint sokkal rendezetlenebb, mint a mellette nemzeti fővárosként felépített Iszlamabad. A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN!

ÓVATOSAN! Itt konkrétan gyíkokat árulnak, illetve a testnedveiket. Kegyetlen gyakorlat. A kuruzslók szerint _mindent_ gyógyít az aids-től az impotenciáig. Csak, hogy világos legyen: amikor ilyeneket mutatok, az a legkevésbé sem azt jelenti, hogy támogatnám. Szeretnék lehetőleg mindent úgy megmutatni, ahogy láttam.

Cukornádpréselés.

…

Homlokzat a bazársor felett.
Sokan hiányolják a nőket a képekről. Íme. Azt viszont fontos tudni, hogy azért sem volt és lesz sok kép nőkről, mert a muszlim szokások szerint különösen nem illendő idegen nőket fényképezni, de még csak megnézni sem.
…
Chutney-árus. HELYETT savanyúságárus
Varrógépjavító műhely. Itt még szép számban vannak kisiparosok. Nem dobják ki az elromlott gépeket.
Utcakép.
Felszerelt biztonsági őr a bazár egyik utcájában. Így kicsit kockázatosabb ékszert rabolni..
 
Macska a forró bádogtetőn.
Drágakőüzlet. Természetesen ide is behívtak egy teára.
Kábel a rengetegben.
Arcok Rawalpindiben.
Utcai büfé.
A bazár egyik átjárójában biliárdHELYETT snookerszalon üzemel.
És visszatértünk a mecsethez. Ez a Jamia Masjid út.
Kellett várni egy kicsit, mire beengedtek. Lépjünk be.
És amit még sosem láttam. Megérkezett az esti imára hívó müezzin, és a mihráb mellett kialakított technikai fülkében található mikrofonba kezdett énekelni. Hagyományosan a müezzinek hangosítás nélkül, a mecset minaretjéből hívták imára a híveket. Manapság mindenhol a hangszóró használata a jellemző. De hogy a mikrofon itt legyen elhelyezve, ilyennel még nem találkoztam.
Esti imára hívás.
A mecset előtere.
Tovább Rawalpindiben.
Ahle Hadees Jamia Masjid.
Ez az a hely, ahol 2007-ben – lövésekkel, illetve bombával – meggyilkolták Benazir Bhotto akkor már kétszeres exminiszterelnököt, a Pakisztáni Néppárt (PPP) elnökét. Kormányfőként 1988 és 1990, aztán 1993 és 1996 között vezette az országot. Hosszú és többszöri száműzetés után 2007-ben újra indult a választáson. Eddig a pontig jutott. A fűggetlen Pakisztán rövid története egyébként sem mentes a turbulenciáktól. Benazir apja, Zulfikar Bhutto 1973 és 1977 között kétszer volt Pakisztán elnöke. Őt 1979-ben végezte ki az őt puccsal megbuktató hatalom.
Elindulunk a modernebb ikerváros, Iszlamabad felé. Itt is lesz még pár érdekesség, aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé. De vajon merre?

Csilingelő teherautók

Csilingelő teherautók

A csilingelő teherautók – jingle trucks – látványa nagyon jellemző Pakisztánban, Indiában. Többezer dollárt is költenek egy-egy dekorációra. Minél cifrább, annál jobb. Rawalpindiben, a pakisztáni főváros mellett elmentem egy telepre, ahol teherautókat díszítenek. Nem mindennapi élmény.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindi bazárjában nézünk körülAz előző posztban Narantól – megintcsak elég látványos úton – Iszlamabadig jutottam:
A folytatásban szétnézünk Iszlamabadban, illetve a vele egybeépült, régebbi Rawalpindiben.

Teherautóparkoló. Iszlamabad, a pakisztáni főváros mellett, a régebbi Rawalpindben, illetve annak a külvárosában.
Rekkenő hőségben pihenő sofőr.
Nem a legújabb szériák. A díszítés viszont mindent visz.
Míves ajtó.
Igazából selyemút-utánérzés ez a javából. Az egykori karavánok hagyományait viszik tovább. A múltban a tevéket díszítették, most pedig a tevék utódait.
Kicsit odébb: a telephely.
Dekorműhely.
Dekorátor déli pihenés idején.
Hozzá kell férni.
Érkezik az anyagutánpótlás.
Egy különösen jól fejlett példány. Gilgit-baltisztáni rendszámmal.
Pávamotívummal. Azt mondják, akár 15 ezer dollárt is elköltenek egy-egy teherautó dekorálására. Ha nem elég díszes a járműved, nem bíznak meg benned a megrendelők, és más kapja a bizniszt.
Ajtó pakisztáni visszapillantóvédővel.
Visszafogott enteriőr a vezetőfülkében.
Motívumok.
Lázas munka tűző napon.
Büszke dekoratőr a művével. Gyakori itt az iszlámra utaló motívumok használata, különösen Mekka jelenik meg sokhelyütt.
Meló.
Itt egy korai fázis. A teherautó csiszolása, alapozása.
..
Motorikusan is a topon kell lenni.
A dekorációk sok esetben favázra kerülnek.
Tigris és sas.
…
Total.
Aztán visszamegyünk Rawalpindi központjába. Innen folytatjuk!

Naran után

Naran Után

Naran után leereszkedünk a hegyekből, és Balakoton, Biszianon keresztül Pakisztán fővárosáig, Iszlamabadig jutunk. Hú, mennyi minden lesz még!

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindiben megnézzük, honnan jönnek ezek a feldíszített, csilingelő teherautók.
Az előző epizódban lejöttem Fairy Meadowsról, és vízátmosásoktól tarkított úton Naranig jutottam.

Naran reggel fél hatkor. Nem ez volt a leghosszabb alvásom. Éjjel 1-korül feküdtem, és reggel 5-kor indultunk. Én legalábbis a kocsinál voltam a megbeszélt időpontban. A sofőr kicsit nehezebben ébredt.
Naran és a Kunhar folyó hajnalban.
Vízierőmű a Kunhar folyón. És persze jellegzetes pakisztáni jingle truck.
Út mobilos bódéval.
Szembeforgalom.
Ilyen.
Meg ilyen. Kína után itt is látunk teraszos földművelést.
Közelebbről.
Balakot városba érkezünk.
A Kunhar folyó Balakotnál.
A Moonlight nevű étterem az út mentén. Még csak reggel 8 óra van. Két és fél óraja jövünk. Szóval együnk valamit..
.. rekgelire? ragkelire?
Bolt az étterem és a benzinkút között.
Pihenő. Iszlamabad még 200 kilométer, ami 3 és fél, 4 óra.
Tovább.
Nem Svájc, nem Ausztria: Biszian város, Pakisztán.
Leértünk a hegyekből. Autópályán folytatjuk.
Iszlamabad külvárosa. Helyi cigány család tevéi az út mentén.
Teveportré.
Étkező. Készül a chapati.
Konyha.
Szóval megérkeztem Iszlamabadba. A következő posztban szétnézünk Pakisztán fővárosában. Izgalmas lesz!

Megérkezünk Naranba

Megérkezünk Naranba

Pakisztán tovább. Fairy Meadowsról legyalogolunk, terepjárózunk, aztán vízámosásokkkal – inkább vízesésekkel – súlyosbított utakon és gyönyörű tájakon át megérkezünk Naranba.
Vajon hogy szállítják fel a szállodai bútorokat a hegyre?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban hajnali indulás Naranból, aztán szép tájakon át egészen Iszlamabadig jutunk.
Az előző epizódban Fairy Meadowson néztünk körül.

A Keleti pályaudvar Narantól 4710 kilométer légvonalban, közúton 6618.

A Kunhar folyó völgye. Naran felé. Ez már estefelé. De fentről indultunk, a 3300 méteren fekvő Fairy Meadowsról.
Reggeli indulás. Egyszerre ködös és napos.
Köd fölött.

Erre a látványra egész könnyen felébred az ember.

Szembeforgalom.
Igen, ez pont az, aminek látszik. Legalább 5 kilométeren át, hegynek felfele, a faluból Fairy Meadowsra. Ekkora bútort nem lehet az öszvérre erősíteni. Viszi az ember gyalog. A velem szemben, felfelé haladó, bútorszállító helyiek láttán még én is kissé meghökkentem, ezért készült a kép kis késéssel, miután már elhaladtak mellettem.
Megérkezünk a faluba. Itt várnak a terepjárók, amelyek levisznek a Raikot-hídig.
Szerencsére nem ezzel a terepjáróval ereszkedtem le a világ egyik legveszélyesebb útján.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Ebéd út közben
Ugyanott már lentről. Búcsú új barátaimtól.
Tovább.
Ilyen tájakon.
Meg ilyeneken.
Felfelé vezet az út. A Babuszar-hágóra.
4173 méteres magasságon.
Majd tovább.
Újabb földcsuszamlás, újabb torlódás.
Kisebb vízesések és folyók keletkeztek az esőzések miatt. Ilyen átmosásokon kell áthaladnunk.
Elnézést.
Útviszonyok.
Tájak.
..
…
Útmenti büfé. Mutatom a zéró kibocsájtású hűtőrendszert.
Naran közelében. Beeseteledett.
Érkezés.
Zöldséges Naranban.
Üzlet.
Utcakép.
Star Bucks Coffee.
Kebabsütő éjszakai műszakban.
Utcai kávézó. Durva nap volt. Folyt. köv.

Esős nap Fairy Meadowson

Esős nap Fairy Meadowson

Egy esős-ködös-napos-ködös-esős nap Fairy Meadowson, Észak-Pakisztánban. De így is szép! Hol látjuk a Nanga Parbatot, hol nem.
A Keleti pályaudvar még 4625 kilométer légvonalban, úton 6674.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban feltúráztunk Fairy Meadowshoz, és először pillantottuk meg a Nanga Parbat 8126 méteres csúcsát.
A folytatásban Iszlamabad, a főváros felé haladunk tovább. Először Naranig.

Itt éppen láttam a Nanga Parbatot. Ez volt a kivétel. És tényleg kivételes látvány.
És itt is látjuk, halványan. Mindenesetre nem ez volt a napra jellemző időjárás.
A nap viszont így indult. Ez a kilátás a szállásomul szolgáló kalyibából.
És ez itt balra volt a szállásom.
Ugyan melegvizem nem volt, és melegem sem, én luxuskörülmények között aludtam a sátrazókhoz képest. Erősen átázott minden, és továbbra is esett az eső. A Nanga Parbat alaptáborát így nem tudom megjárni.
Nézzünk körül kicsit Fairy Meadowson. Az utóbbi években egyre-másra húzzák fel itt a tájba nem különösebben illeszkedő házakat a turisták számára.
Csacsitalálkozó.
Van minden.
Például ilyen szép nagy kutyus!
Az élet esőben sem állhat meg..
Kicsit erdélyi hangulat.
Eláll az eső – támad a köd.
Egy foltban látszik a hegycsúcs.
Aztán hirtelen kitisztul, és hétágra süt a nap. A történet szerint a 20. század első harmadában, német hegymászók nevezték el Märchenwiese-nek, vagyis mesemezőnek ezt a tisztást. Eszerint innen fordították volna angolra Fairy Tale Meadows-ra, vagyis kb. (tündér)mese rétre. Ebből rövidült a mai verzióra, amely tündérrétnek is fordítható.
A végén még érdemes lesz elindulni felfelé?
A csacsit nem különösebben izgatja a hegycsúcs.
Krikettmérkőzéssel szórakoztatják magukat a belföldi turisták. Egész szép az idő.
Aztán egyik pillanatról a másikra…
Szóval elég minimál lett a napi program. De legalább sikerült kipihennem magam az elég intenzív megelőző napok után. Készül a vacsora.
A konyhában az igazi.
Ügykezelés.
Lényegében csirkepörkölt. Ha jól számolom, egyszerre háromféle étel is készült. Sőt lencse is. Meg paratha.
Ez pedig már másnap reggel. Leereszkedünk újra. Gyalog, aztán terepjáróval. És elindulunk a főváros, Iszlamabad felé.

Gyalogtúra a Fairy Meadowsra

Karimabadból Gilgitig

Terepjárózás után gyalogtúra fel a Fairy Meadows nevű hegyi rétre. Eleinte nem úgy nézett ki az idő, de aztán – kiváló dramaturgiai érzékkel – a felkapaszkodás utolsó szakaszára csak előbukkan a felhők mögül a Nanga Parbat, a világ kilencedik legmagasabb, 8126 méteres csúcsa. Talán kiderült már, hogy nem én vagyok Female Yeti, több okból sem, de nagyon jólesett ez a kis túra.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar már csak 4620 kilométer légvonalban, közúton 6689…

A folytatásban egy ködös, ám szép nap Fairy Meadowson

Az előző epizódban terepjáróval indultunk felfele az Indus folyótól 

Nanga Parbat, 8126 méterrel a tengerszint felett.
És újra csak Nanga Parbat. De ugorjunk vissza kicsit.
Tato faluba terepjáróval érkeztünk. Innen gyalog indulunk tovább. Oszlanak a felhők.
Erőgyűjtés a túra előtt. Két tál lencse.
Felfelé.
Anyagszállítás.
A rengetegben.
Ott hátul a Nanga Parbat. Itt kezdtek reménykedni, hogy eloszlanak a felhők.
Gyors szelfi, hátha most látszik a legjobban.
Aztán kicsit rosszabbak lettek a látási viszonyok.
Megálló egy hegyi büfében. Tea készül.
Valamint sültkrumpli.
Tadaaam!
Elég sokáig nézegettem.
Felértünk, 3300 méterről nézem a 8126 métert.
Belföldi turisták csomagjait málházzák le a helyi segítők.
A konyhában már készül a vacsora.
Órákon keresztül gyártják a paratát. Ez nagyjából 100 darabra elég alapanyag. Komoly fizikai munka a gyúrás.
Aztán labdacsokat formáznak.
A chef.
Vaslapon.
Hú, de finom volt!
Pakisztáni egyetemisták a forró délről a hegyekben keresnek enyhülést. Este viszont túl hideg van.
A kalyibában is jó hideg van. Holnap körülnézünk. Vajon sikerül-e feljutni a Nanga Parbat alaptáborába?

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig. Megnézünk két erődöt, megcsodáljuk a 7788 méter magas Rakaposi-csúcsot, aztán családi körben vacsorázunk. Egy esős-ködös, ám nagyon szép nap Észak-Pakisztánban.

De hogy jönnek ide a hunok??

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Gilgitbe való megérkezéssel a Keleti pályaudvarhoz légvonalban közelítettünk, már csak 4660 km, közúton viszont távolodtunk: 6876 km.

A folytatásban az Indus mentén haladunk a Raikot-hídhoz, és elindulunk Fairy Medows-hoz. Terepjáróval
Az előző epizódban a látványos Attabad-tótól Karimabadig, Hunza fővárosáig jutottam

Kényszerpihenő az út mentén. A háttérben a Rakaposi gleccsre, alul a Hunza folyó. Földcsuszamlás miatt állt a kocsisor, amíg meg nem tisztították az utat. Kényszernek legalábbis nem a legrosszabb hely.

Korábban: kitekintés az 1100 éves Altit erőd erkélyéről a Hunza folyóra.Jobbra lent a Karakoram-autópálya.
Mindjárt visszatérünk ide.

Komor, esős, ködös, mégis nagyon izgalmas reggelre virradtunk Karimabadban, ahol előző este azt a szép naplementét láttuk.

Az Altit erőd bejáratától ilyen a kilátás.
Ez már fentről. Keletre. Figyeljük meg a kanyargó utakat a túlparton.
Nyugatra.
Hagyományos tetőzet. Ez a vár mintegy 1100 éves. Évszázadokon keresztül ez volt Hunza állam mir névvel illetett uralkodóinak székhelye. Altit körül a legenda szerint fehér hun népesség élt. Olyannyira, hogy Altit neve is Hunukushal, vagyis Hunfalva lett volna. A teljesen ellenőrizhetetlen történet szerint Nagy Sándor seregéből érkezett fehér hunok alapították. Ma mindenesetre buruso etnikum ér errefelé, és nincs bizonyíték arra, hogy a fehér hunok leszármazottai lennének. (A fehér hunokat egyes kutatók a hefthalitákkal azonosítják, akik ugyancsak a tágabb térségben, de inkább nyugatabbra éltek.)
Vár a sziklán.
A Shikari torony. 1100 éve. Ez a palota teteje, balra a település. Mi lehet az a kis épület a toronytól balra? Nézzük meg.
Valószínűleg ebből sem könnyű megállapítani. Nos, ez a hunzai uralkodó, a mir külön bejáratú házi mecsete volt. Az iszlám csak a 15. században érkezett ide, addig sámánizmis, buddhizmus, hinduizmus volt a jellemző. 1830 körül pedig az iszlámon belül is a síitizmus iszmailita ágára tért át a vidék. Az előző posztokban meséltem IV. Aga Khanról, az iszmailiták Svájcban élő, dúsgazdag imámjáról. Az ő alapítványa újíttatta fel ezt a várat is.
Altit
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Kilátás a várból, most a folyóval ellentétes irányba. Menjünk át a másik várba, a Baltit-erődbe.
Útközben.
Altit erődjéből ide, a párszáz évvel fiatalabb Baltit erődbe költöztek a mirek, vagyis Hunza állam uralkódói.
Itt tartották a tanácskozásokat az állam vezetői. Hunza csak 1947-ben veszítette el önálló államiságát (amely persze már a brit uralom alatt sem volt teljes). Az utolsó uralkodó ekkor kérte – nyilván nagyon önként és boldogan -, hogy állama beolvadhasson az újonnan létrejövő Pakisztánba, Brit India utódállamába. A nagy lelkesedésben az uralkodói család ki is költözött innen egy alacsonyabban fekvő, modern épületbe. Az azért fontos, hogy ezen a részen a határok sem teljesen egyértelműek, Kasmir egyes részeire Kína, India és Pakisztán formál jogot, és ezek az igények jelentős részben átfedik egymást.
A palota teteje. A bal hátsó sarkot nézzük meg közelebbről.
Ez itt az uralkodó trónja. Innen nézegette az alattavalókat és a nem túl csúnya tájat.
Kilátás a hálószobából.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Még egy kis séta a környéken.
Itt ilyen házakban laknak.
Itt ilyen házakban laknak.
Indulunk tovább. Itt egy hidat mosott el a földcsuszamlás. Meg az utat.
Itt a kényszerpihenős rész. Alul a Hunza. 
Panoráma. Lent híd, jobbra fent Rakaposi. 
A híd túl messze van, úgyhogy zúmolunk. 
Esőben sem csúnya. 
Ez pedig a következő megálló. Fent a Rakaposi. Itt derült ki, hogy kísérőim miért nem esznek napok óta semmi olyan ételt, amelyben hús van. Nem, nem vegetariánusok. Hanem szunniták, mégpedig elég szigorúan értelmezve. Ezért iszmailita síita vidéken nem esznek húst, mert – hiába muszlimok az iszmailiták is – az általuk készített hús a szunniták számára nem halal, vagyis nem felel meg az iszlám előírásoknak. Mindenekelőtt azért, mert a síita muszlimok más imát mondanak az állat levágásakor. 
Ugyanott a másik irány
Karbantartás. 
Piac az út mentén. A kóbor kutyák potya húscafatra ácsingóznak. 
Bazár. 
.
Hiányos híd. Gilgitbe érünk lassanként.…
Gilgitben vagyunk. Az itteni vezetőm, Szaíd – ő jobbra, balra pedig az egyik testvére a nyolc közül – meghívott a sógoráék lakásába vacsorára. Köszönöm. A sógornak is. És főleg a hölgyeknek, akik készítették.…
Vacsoramenü. Szívesen megköszöntem volna személyesen is a ház asszonyainak, de erre nem volt mód. Amikor idegen férfi van a házban, nekik a konyhába kell visszahúzódniuk. Úgyhogy csak a hangjukat hallottam.…
A helyi mecset, ahol Szaíd bátyja az imám.…

Ez pedig a szállásom Gilgitben. Elég elemi volt a szoba, de a célnak megfelelt. A nem is nagyon távolból kis megszakítással lövések zaja hallatszott. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot és félreértelmezni a dolgot, úgyhogy megkérdeztem, hogy esküvői tűzijáték van-e. Ja nem, a hadsereg gyakorlatozik, itt van a laktanya a közelben.
– Minden nap van éleslövészet.
– Ja, oké. Jó éjszakát!
Hú, de szép helyek jönnek most!…

Az Attabad-tótól Karimabadig

Attabad-tótól Karimabadig

Az Attabad-tótól Karimabadig. Észak-Pakisztánban, Gilgit-Baltisztanban.
Ha gondoljátok, írjatok értékelést az oldalról. Van egy ilyen rovat itt a Facebook-oldalamon, felül, lehetőleg oda. Nagyon köszi előre is!
 
A Keleti pályaudvar Hunzától légvonalban 4713 km, közúton 6154 km.
A folytatásban várakat nézünk, valamint a Rakaposi hegycsúcsát. Gilgit felé.

Az előző epizódban a Passzu-gleccseren jártunk
Az Attabad-tó. Hegyi tó ősidők óta. HELYETT 2010 óta. Csak akkor keletkezett. Földrajz LIVE. 2010. január 4-én egy hatalmas földcsuszamlás elzárta a Hunza folyó útját Attabad falunál. A katasztrófában 20 ember meghalt, többezer ember a hegyi falvakban rekedt, a Karakoram autópályát mintegy 25 kilométer hosszan elmosta a víz. A vízszint pedig egyre csak emelkedett, és öt hónap múlva, 2010 júniusára már egy 12 kilométer hosszú, 100 méter mély tó alakult ki. Csak ekkor kezdett el átfolyni a Hunza folyó a természet által emelt gáton. A víz további falvakat mosott el, de a helyzet lassan stabilizálódott. Létrejött az Attabad-tó.
Estére pedig megérkezünk a Hunza régió központjába, Karimabadba, régiesen Baltitba. Ilyen tájra.
Az Attabad-tó fenti szakasza népszerű kirándulóhellyé vált.
Csónakok, hajók, jetskik.
És nézelődők.
A hegy lábánál szálloda is épült.
Hajóka.
A Karakoram autópálya elmosott szakaszát kínai segítséggel építették újjá. Erre utal a felirat: 2012-2015 – a Karakoram Highway kiigazítása az Attabad-tónál. Ez itt az egyik az öt pakisztáni-kínai barátság alagútból.
A szebb időket is megélt Margo büfé. Szívküldi minden kedves Margó nevű olvasómnak..
Éljen soká!
Féltó.
És a másik irány. Látjuk balra a semmibe vesző utat? Az volt a Karakoram-autópálya a földcsuszamlás előtt..
Tovább nyugat felé.
Megérkezünk Karimabadba.
Egy Gologota-szerű domb emelkedik a város tején. Pár érdekes sziklaformációval. Ez itt minden kétséget kizáróan egy megkövült sasmadár.
Híres és hatalmas hegyek veszik körül a várost.
Naplemente Karimabadban. Lent a völgyben a Hunza folyó.
Kilátások.
…
Megfáradt utazók naplementében.
Megfáradt én a recepción. Az itteni erődök megtekintése után folytatjuk az utat Gilgit felé. És aztán vajon merre?

Gilgittől a Raikot-hídig

Karimabadból Gilgitig

Észak-Pakisztánban tovább: Gilgittől a Raikot-hídig. De előbb megnézzük, hol találkozik a három hatalmas hegység: a Himalája, a Karakoram és a Hindukus. Mindezt az Indus folyó völgyében.
Aztán terepjáróval fel a meserét, vagy tündérrét, vagyis Fairy (Tale) Meadows felé. A világ egyik legveszélyesebbnek tartott útján.
De vajon meglátjuk-e a Nanga Parbatot, a nyugati Himalája 8126 méteres csúcsát, amelyet a hegymászók gyilkos hegynek is neveznek?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Raikot-hídtól a Keleti pályaudvar 4615 kilométer. Légvonalban, mert közúton 6704..

A folytatásban felkapaszkodunk a Fairy Meadows nevű hegyi rétre, és megpillantjuk a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsát, a Nanga Parbatot 

Az előző epizódban Karimabadtól Gilgitig, hunza várakkal és a Rakaposival

Úton Fairy Meadows, vagyis a “tündérrétek” felé. Idáig jutunk el a mai posztban.
Különféle listákon a világ egyik legveszélyesebb útjaként jelzik a Raikot-hídtól Tato faluig vezető utat. Pedig a kép alapján simának tűnik, nem? (Itt amúgy még egész széles is az út.) Na de ugorjunk vissza.
Gilgitben ébredtem. Itt volt a lövöldözés az este. A szomszédban lévő katonai támaszponton.
Kellemes reggelizőhely. Együnk valamit.
Vaslapon készül a paratha.
Omlettel. Itt én sem kaptam evőeszközt. Mellesleg máshol éppen túlkompenzálást figyeltem meg. A hunzai szállodám éttermében nekem, az utazó fehér embernek még a kedves gesztusként desszertnek kihozott cseresznyéhez is adtak villát.
A szállásom a város szélén volt. Nézzünk be Gilgitbe.
Gilgiti utcakép mecsettel.
Közúti romantika. Elindulunk délkelet felé.
Megállóhely. Három hegy találkozása. Borús az idő, de érdekes lesz. Balra a Hindukus, hátul ködbe veszően a Karakoram, jobbra pedig a Himalája hegyláncai. Balról jobb lefele pedig nem más, mint az Indus folyó hömpölyög. Balra, fentebb torkollik bele a Gilgit folyó.
Az előző képhez képest mögöttünk: az Indus folyó és hídja.
Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Az Indus a Raikot-hídról.

Minden út balra. Innen csak terepjáróval mehetünk.

Dzsipelosztó.

Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.

Felfelé, a cél Tato falu.

Elakadásos tanácskozás.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.
Ilyen tájakon.
Meg ilyeneken. Balra látszik az út.
Közeledünk Tato faluhoz.
..
Felértünk a terepjáróval.
Innentől gyalog folytatjuk a helyiek nyelvén Joot, vagyis Fairy Meadows felé. Szép lesz, látni fogjátok a folytatásból! Köszi amúgy az aggódó üzeneteket. Valóban csúszott kicsit a poszt. De bízzatok bennem, előbb-utóbb megérkezünk a Keletibe. De előbb nézzük meg a Nanga Parbatot Pakisztánban!