Átkelés a Haibar-hágón

Pakisztánból Afganisztánba. Az utam egyik legizgalmasabb szakasza.
Átkelés a Haibar-hágón, amely összeköti a nyugatot a kelettel, Közép-Ázsiát Indiával és Kínával.
A Haibar (Khyber) 1070 méteres tengerszint feletti magassága nem tűnik túl izgalmasnak, mégis ez a világtörténelem egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonala.

A Selyemút fontos szakasza. Erre jöttek nyugatról az Indiát elfoglaló árják, a perzsa Kürosz, a makedón-görög Nagy Sándor, a muszlim hódítók, a mongol Dzsingisz kán, Timur Lenk és az afgán vezérek seregei. Aztán 1849-ben keletről a britek, akik vasutat is építettek itt, eleinte éppen az orosz terjeszkedéssel szemben. De ez volt az afganisztáni amerikai, illetve NATO-erők fő utánpótlási útvonala is.
De hogy jönnek ide a németek?

Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A folytatásban átmegyek a határon. Pakisztánból Afganisztánba.

Az előző posztban felvillantottam egy már Afganisztánban készült képet.

Pakisztán széle. Ez itt Torkham, a pakisztáni határtelepülés. A fejemtől balra látszik az átkelőhely. Mögötte pedig Afganisztán. Idáig jutunk el a poszt végére.

De előbb visszaugrunk Pesavarba. A pakisztáni hadsereg katonája a pesavari afgán konzulátus előtt. Ez volt az a program, amelyről nem számoltam be a korábbi posztokban. Afgán vízumot kellett szereznem. Helyi segítséggel – és az adminisztráció kis megolajozásával – elég simán ment. Ez volt az első találkozásom a talibánnal. Sok lesz még. Szóval meglett az afgán vízumom.

Ez már az Afganisztánba indulás napja. Reggeli. Iszlamabadnál mondtam, hogy soha többé nem indulok neki a napnak csirkepörkölt nélkül. Itt is ilyesmi volt..

Egy másik edényben halwa. Édesség. Ez nem a Törökországból ismert halva. Az állaga inkább a császármorzsára emlékeztetett.

És akkor irány Afganisztán. Búcsú Pesavartól. Jobbra látszik a metróbusz felüljárója és a busz maga.

Kabul 224 kilométer, a határ 36. Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis egészséges izgalom.

Jamrud városba érkezünk.

Utcakép. Közkívánatra nőkkel.. De újra szeretném hangsúlyozni, hogy ezután sem, Afganisztánból főleg nem fogok sok képet mutatni nőkről. Eleve kevésbé vannak az utcákon, másrészt konzervatív muszlim vidékeken kimondottan nem szabad, illetve illetlenség nőket fényképezni, különösen idegen férfiként.

A Haibar (angolosan Khyber) – hágó jelképes kapuja Jamrudban.

Jamrudi utcakép.

“Az inváziók és a kereskedelem folyosója”. A Haibar-hágó lényegének tömör összefoglalása a kapu melletti emléktáblán.

Jamrudi bazár. Ez a környék egyébként nem a legbiztonságosabb része Pakisztánnak. A többségi pastuk mellett számos más törzs lakja a hegyeket. Előfordulnak támadások a hadsereg, illetve más célpontok ellen.

A Haibar-hágó és a Haibar-hágói vasút. A britek kezdték el építeni 1905-ben, hogy egy esetleges orosz támadás esetén gyorsabban fel tudják vonultatni az erőiket Pesavar és az afgán határ között. Aztán az 1907-es brit-orosz egyezmény aláírásával, vagyis a francia-brit-orosz hármas antant létrejöttével enyhült a feszültség, a térség felosztására menő “nagy játék” (Great Game) véget ért. Az 1920-as évekre azért csak megépült az akkor még brit indiai vasút a Haibar-hágóban.

Csilingelő teherautók kínlódnak az emelkedőn. A dekorációtól nem lesz nagyobb a nyomaték..

Nagyon izgalmas volt felmászni ide.

A 2008-as esőzések több helyen elmosták a töltést. Azóta sem állították helyre.

Vasúti épület romjai belülről.

Tovább a hágón. Erre haladtak az amerikai konvojok is Afganisztánba.

Megállunk kicsit. Na, itt jobbra vajon mi van?

Mik lehetnek ezek?

Tankcsapdák. Brit tankcsapdák a második világháború idejéből. A britek tartottak attól, hogy a németek gyorsan legyűrik a Szovjetuniót, és India felé indulnak. Ezért akadályok építésébe kezdtek a stratégiai fontosságú hágón. A mai napig itt állnak a tankcsapdák, az utat pedig kicsit odébb, itt balrább vezették.

Csilingelő teherautó a náciellenes tankcsapdák mellett.

Nem csak árucikkek és hadseregek mozogtak a Selyemúton, hanem vallások is terjedtek. Itt egy buddhista sztúpa a muszlim hódítás előtti időkből. Tehát vagy 1500 éves.

A brit vasút is itt haladt..

Érdemes belenagyítani a képbe. Sínek a levegőben.

Ez sem a legbiztonságosabb vasúti szakasz.

Brit vasúti alagút a Haibar-hágón.

Landi Kotal az utolsó jelentős település a pakisztáni oldalon. Utána nem sokkal feltűnik az Afganisztán felé várakozó hosszú kamionsor.

Ez pedig a nyitóképen látott helyszín. Torkham. A határtelepülés a pakisztáni oldalon.

Belenagyítva. A határállomás. A háttérben pedig a következő ország a Keleti felé. Hongkong, Kína és Pakisztán után. A következő epizódban átmegyek Afganisztánba. Gyalog.

Még egy kis Pesavar

Még egy kis Pesavar, Északnyugat-Pakisztán.
Medresze, karavánszeráj, szívességi tuktukozás, madárpiac. Meg még mi nem?
Pesavar/Peshawar vitathatatlanul az utazásom egyik legizgalmasabb állomása.
Most viszont a pakisztáni szakasz végéhez közeledünk.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban pedig: AFGANISZTÁN
Így mentem Pesavarból az afgán határra

Az előző posztban is Pesavarral ismerkedtünk

Gyümölcsárus fiúk Pesavarban.

Az előző posztban az óvárosban kóboroltunk. Egy szakaszon egy kínai turistával – vele osztottam meg a sült birkaagyat is – és egy helyi kísérővel. Most viszont teljesen egyedül akartam sétálni. Úgyhogy ez lett. Sokan hiányolták a nőket a képekről. Most véletlenül rákerült a fotóra egy hölgy. Mondtam, hogy konzervatív vidéken járunk. A háttérben pedig Pesavar egyik fő jelképe tűnik fel.

Ez a Mahabat Khan mecset, Pesavar ikonikus műemléke. A mogul (mughal) korban, 1660 és 1670 között épült. Az udvari medencét éppen tatarozták. Idén januárban 50-nél többen haltak meg egy főleg rendőrök által látogatott pesavari mecsetben, amikor egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát. Nem ez a mecset volt.

Nagyon szép mecset.

Egyúttal iszlám iskola, medresze is működik itt. Szigorú tanár a diákjaival. Pálca is előkerült..

Medresze.

Haladok tovább a bazárban.

A rőtre festett szakáll és haj gyakori látvány.

Bazári portré.

Ennél a késes-ollós-bőrös helynél hosszabban elidőztem. Meghívtak teára, a bal oldali úr kimondottan ékes angolsággal kérdezett az útitervemről. Lényegében felsorolta, hogy milyen útvonalat javasol Budapestig. Természetesen tudta, mi Magyarország fővárosa.

Az egykori brit kormányzóról elnevezett Cunningham óratorony. Viktória királynő, Brit India császárnője tiszteletére emelték 1900-ban.

Halas.

Megmaradt néhány egészen lenyűgöző épület.

A Gor Khuttree kapuja Pesavar óvárosának közepén. Egy karavánszeráj, amely korábban buddhista és hinduista szent hely is volt. A Selyemút egyik fontos állomása az ősi Ghandarában, amelyről az előző posztban volt szó.

A karavánszeráj Pesavar közepén.

Mindent meg lehet oldani.

A karavánszerájtól tuktukkal igyekeztem a Gunj kapuhoz.

Rövid út volt, mindenesetre a pilóta nem volt hajlandó pénzt elfogadni, akármennyire is erőlködtem. Köszi.

A Gunj Gate melletti városfalszakaszon állatpiac van. A büszke tenyésztő – vagy az ott sorakozó mészárosok valamelyike – a vásárló kérésére helyben le is vágja a bárányt vagy kecskét.

Portré.

Ő lett a kedvencem. Remélem, azóta nem esett baja… 🙁

Forgatag a Gunj kapunál.

Fokhagymadomb naplementében.

Helyi ital készül sok édességgel.

Banános.

Kicsit odébb. Ez a Kohati kapu.

A mindenszentek temploma. Kevesen, de élnek keresztények is Pesavarban.

Az utcán teáztak, beszélgettek ezek a férfiak. Megismerkedtem velük. A középső úr keresztény volt. Megkértem, hogy vigyen be az amúgy zárva lévő templomba.

Így is lett.

2013-ban egy bombamerényletben többtucatnyian meghaltak itt.

Az óra balra azt az időpontot jelzi, amikor a vasárnapi misén felrobbantotta magát a merénylő.

Madárpiac. Rengeteg ilyen üzlet van egymás mellett. Szinte mindenhol kikérdeztek kedvesen, hogy honnan jöttem, hova megyek.

A Kohati Gate Pesavarban.

Gyorsszervíz.

Biztonságos hinta. Innen nem kóborol el a gyerek..

A csengettyűs teherautók dizájnja buszokon is menő.

Ez pedig újra az előző posztban megismert Kabuli kapu.

Jó éjszakát, jó étvágyat! Búcsúzunk Pesavartól. Most pedig valami egészen más kezdődik..

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe khyber pakistan peshawar silkroad

Pár kép Pesavarból

Pár kép Pesavarból, Pakisztán Haibar-Pahtúnhva tartományának kétmilliós fővárosából.
Ezt az afgán határhoz közeli várost még sok pakisztáni szerint is a legbarátságosabb emberek lakják. Ennek magam is sok tanújelét tapasztaltam. Nézzünk szét kicsit.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban még egy kis Pesavar:
Az előző epizódban Rawalpindiből Pesavarba vonatoztunk

Pesavar óvárosának egyik legfontosabb kapuja, a Kabuli kapu. Értelemszerűen hagyományosan ez volt a város bejárata az afganisztáni Kabul felől. Mindjárt visszajövünk ide.

De előbb a város egy másik pontján kellett elintéznem valami fontosat, aminek még nagy jelentősége lesz az út folytatása szempontjából. Itt a metróbusz pályája alatt haladunk.

Teaszalon Pesavarban.

Beteázunk.

És irány a pesavari múzeum. Gyönyörű épület a brit gyarmati időkből.

1907-ben épült. Victoria Hall volt a neve a hat évvel korábban meghalt királynő, egyúttal India császárnője tiszteletére. Aztán itt rendezkedett be a múzeum.

Pesavar az 1-5. század táján Purusapura néven a gandharai kusan birodalom fővárosa volt. A birodalom Észak-Pakisztánon túl mai afgán és tadzsik területekre is kiterjedt. A buddhizmus egészen a 8. századig, a muszlim hódításig a legfőbb vallás volt itt.

Sziddharta herceg – a későbbi Buddha – megszületik Maja királyné méhéből. Dombormű a 2-3. századból.

De mi volt a kusanok előtt? Pesavart a hagyományosan a Haiber-hágón át (ez ma Afganisztán és Pakisztán határa is) érkező hódítók között a perzsa Kürosz után Nagy Sándor is meghódította. És a görög hódítással érkeztek görög kézművesek, művészek is. Görög kultúra virágzott itt évszázadokig, ennyire messze Hellasztól, keveredve buddhizmussal, hinduizmussal, meg még sok mindennel. Szóval görög szobrászat Pakisztánban. Ugye milyen izgalmas?

Árnyék ventillátorral. Persze sokmindent tudnék még mutatni a múzeumban, de most tovább a belvárosba.

Pesavari utcakép.

A kabuli kapun belül.

Bazár.

Birjani gazdagon.

A kabuli kapu drótfelhővel.

Utcai pékség.

Ebédidő.

Ebéd motoron. Ő is megkínált.

Friss resztelt máj készült. Kimondottan jó volt.

Odébb.

Tejes ital. Erre pont nem fogok rászokni.

Fogtisztítóként használt faágak.

Agysült. Ez is nagyon jó volt!

További kifőzdék. Itt már nem ettem. Telítődtem egy időre a korábbiakkal.

..

Utcai pékség.

Sültkrumpliárus. A jobb oldali srác is helyi. Ránézésre elmenne amerikai filmsztárnak.

Mikiegér őrzi a kaput.

Óvárosi útvesztők.

Pláza.

Kábelezés.

Folytatjuk a pesavari városnézést. Aztán tovább napnyugat, a Keleti felé.

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe khyber pakistan peshawar silkroad

Vonatozás Pakisztánban

Az egyik legnagyobb élményem Pakisztánban: vonatozás Rawalpindiből Peshawarba. Attockon keresztül. Útitársak, büfések, vasutasok.
Hangok, zajok, csapkodó ajtók.
Mindez naplementében, nyugat felé.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Peshawar/Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban Pesavar
Az előző epizódban, Pakisztán nemzeti imahelye Iszlamabadban

Indulás tovább nyugatra. A Keleti felé. A pakisztáni vasúton.

Így indult. Ez Rawalpindi vasútállomása. 1881-ben adták át, a korra és a brit birodalomra jellemző viktoriánus stílusban.

Jegypénztár. Elég sietős volt, mert perceken belül indulnia kellett a vonatnak Pesavarba.

Amikor nagy nehezen sorra kerültem. A pénztáros közölte, hogy erre a vonatra nem itt kell jegyet venni.

Oké. Rohanás át a szomszéd csarnokba. De még itt is továbbküldtek egy harmadik pénztárhoz.

Megvan a jegy! Ki a peronra. Ez nem az a vonat.

Megkérdeztem egy vasutast. Mondta, hogy Pesavar felé, az a négyes vágány. Oké, rohanás át a felüljárón.

Ez lesz az.

A vonatnak már el kellett volna indulnia, de az emberek nyugodtan pakolásznak. Oke, akkor én is ráérek.

Még csak most érkeznek az utasok.

Úgyhogy van idő egy szelfire. Hú de meleg volt..

A szomszéd vágányon ez a roncs várakozott.

Szálljunk fel. Termes hálókocsi. Kicsit mint a kínai, vagy az orosz plackart.

A rövid oldalon hosszában vannak az ágyak.

..

Indulunk.

Egy család lefüggönyözte a termes kocsi egyik részét, így alakítva ki privát fülkét magának. A családapa pár óra után odajött hozzám, és bemutatta a lányait, hogy beszélgethessenek velem angolul.

Iszonyú jó élmény volt Pakisztánban vonatozni. Utoljára Kínában, Ujgurföldön, Hotan és Kasgar között ültem vonaton. És most egy jó darabig nem is fogok újra.

Az economy osztályra szólt a jegyem.

A kalauz kedvesen figyelmeztetett, hogy a jegyem a legalacsonyabb osztályra szól, de tekintsem magam a pakisztáni vasút vendégének ebben az eggyel jobb kocsiban. Köszönöm.

A büfés ember mondta, hogy kövessem. Megmutatja az első osztályt. Így néz ki a hálókocsi. Van hozzá külön mosdó is.

A vonat konyhája. Jobbra a főnök, balra a beosztott.

Pakisztáni utasellátós portré. Kaptam egy hideg üdítőt is. Nem engedték kifizetni.

Fiatal vasutasok. Nagyon barátságosak voltak ők is. Ők takarítják a vonatot menet közben. Ilyenkor egy huzamban kb. egy hétig dolgoznak. Panaszkodtak a fizetésükre.

Utasbarátság.

Megálló Attock városban.

Utastársak.

Szintén.

Naplemente. Tovább napnyugat felé. Arra van a Keleti.

Ez lett itt a kedvenc képem.

Attock erődje a vonatból. 1583-ban épült! Attock stratégiai helyen fekszik. Itt torkollik a Kabul folyó az Indusba. Igen, ez a folyó megy keresztül Kabulon, Afganisztán fővárosán is. Attól nyugatra ered. Szóval Attock. Ide is vissza kell jönnöm..

Follow the sun. Tovább nyugatra.

Kicsit több mint három óra után megérkeztem Pesavarba. Elképesztően izgalmas és szép út volt.

Pesavar vasútállomásának fogadócsarnoka.

Pesavar állomása kívülről.

Megérkeztem tehát Pesavarba. A szállásra hajtatok a metróbusz felüljárója mellett. A következő epizódban körülnézünk itt. Aztán tovább nyugatra. A Keleti felé.

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe pakistan pakistanrailways peshawar railways rawalpindi silkroad

Fejszál mecset

Még egy utolsó poszt Iszlamabadból, a pakisztáni fővárosból. Aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé.
Az egykori szaúdi uralkodóról elnevezett Fejszál mecset Pakisztán nemzeti imahelye. Egyszerre akár 300 ezren is elférnek a komplexumban.

De még valami fontosat el kell intéznem itt, Iszlamabadban..

Nézzétek az instát is: akeletibol.

Az előző posztban Rawalpindiben, Iszlamabad ikervárosában néztünk körül, különösen a bazárban.
A folytatásban pedig újra VONATOZÁS!! Nyugatra, Peshawarba:

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A mecsetet 1976 és 1986 között építették. Fejszál (Faisal) szaúdi király 1975-ben halt meg, de előtte 28 millió dollárt adományozott az építkezésre. A többit is Szaúd-Arábia állta.

Hatalmas területen fekszik a komplexum. Magában a mecset csarnokában 74 ezren férnek el, körülötte még vagy 200 ezren.

Szökőkutak is vannak. Nem mindig működnek.

A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! A dizájn beduin sátorra emlékeztet. Nem éppen pakisztáni motívum, de a szponzor az szponzor.

A minaretek erősen rakétákra emlékeztetnek. Mindenesetre négy van belőlük és 79 méter magasak.

Belépünk magába a mecsetbe.

Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik ez a hetvenes évekbeli építészet. Nekem mindenesetre nagyon.

..

A nőknek a karzaton jutott hely. Éppen ürítették ki a mecsetet, távoznom kellett.

Kék esténk lesz..

A hívek a lezárt imacsarnokon kívül is tudnak imádkozni.

Besötétedett.

Hazafelé.

Valaki szülinapozott a szállodában. Erről is lecsúsztam.

Kilátás.

Grand Budapest helyett.

Ez pedig már a másnap reggeli reggeli. Soha többé nem eszem reggel, ha nincs csirkepörkölt!

Indul az utolsó (fél)nap Iszlamabadban. Még egy fontos dolgot el kell intéznem a diplomáciai negyedben.

Ezt itt… Folytatjuk!

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe islamabad mosque mountains pakistan silkroad

Séta Rawalpindiben

Séta Rawalpindiben, a pakisztáni főváros, Iszlamabad ikervárosában.
Biztonsági őr, macska a háztetőn, biliárdterem és további életképek a bazárból.
Vajon honnan hívja imára a muszlimokat a rawalpindi müezzin?

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Rawalpindi-Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban még egy kis Iszlamabad. Pakisztán nemzeti mecsete:
Az előző epizódban megnéztük, hol dekorálják a jellegzetes pakisztáni teherautókat, a jingle truckokat:

Markazi Jamia Masjid naplemente idején. Rawalpindi talán legszebb mecsete. Nem annyira régi, 1902-ben készült el.

Ez a kapuja. De most ugorjunk vissza kicsit.

A jingle truckokhoz hasonlóan díszített személyszállító jármű.

A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN! Rawalpindi központjában. Rawalpindi Iszlamabad ikervárosa. Nagyobb és sokkal régebbi, valamint sokkal rendezetlenebb, mint a mellette nemzeti fővárosként felépített Iszlamabad. A KÖVETKEZŐ KÉPET ÓVATOSAN!

ÓVATOSAN! Itt konkrétan gyíkokat árulnak, illetve a testnedveiket. Kegyetlen gyakorlat. A kuruzslók szerint _mindent_ gyógyít az aids-től az impotenciáig. Csak, hogy világos legyen: amikor ilyeneket mutatok, az a legkevésbé sem azt jelenti, hogy támogatnám. Szeretnék lehetőleg mindent úgy megmutatni, ahogy láttam.

Cukornádpréselés.

…

Homlokzat a bazársor felett.

Sokan hiányolják a nőket a képekről. Íme. Azt viszont fontos tudni, hogy azért sem volt és lesz sok kép nőkről, mert a muszlim szokások szerint különösen nem illendő idegen nőket fényképezni, de még csak megnézni sem.

…

Chutney-árus. HELYETT savanyúságárus

Varrógépjavító műhely. Itt még szép számban vannak kisiparosok. Nem dobják ki az elromlott gépeket.

Utcakép.

Felszerelt biztonsági őr a bazár egyik utcájában. Így kicsit kockázatosabb ékszert rabolni..

Macska a forró bádogtetőn.

Drágakőüzlet. Természetesen ide is behívtak egy teára.

Kábel a rengetegben.

Arcok Rawalpindiben.

Utcai büfé.

A bazár egyik átjárójában biliárdHELYETT snookerszalon üzemel.

És visszatértünk a mecsethez. Ez a Jamia Masjid út.

Kellett várni egy kicsit, mire beengedtek. Lépjünk be.

És amit még sosem láttam. Megérkezett az esti imára hívó müezzin, és a mihráb mellett kialakított technikai fülkében található mikrofonba kezdett énekelni. Hagyományosan a müezzinek hangosítás nélkül, a mecset minaretjéből hívták imára a híveket. Manapság mindenhol a hangszóró használata a jellemző. De hogy a mikrofon itt legyen elhelyezve, ilyennel még nem találkoztam.

Esti imára hívás.

A mecset előtere.

Tovább Rawalpindiben.

Ahle Hadees Jamia Masjid.

Ez az a hely, ahol 2007-ben – lövésekkel, illetve bombával – meggyilkolták Benazir Bhotto akkor már kétszeres exminiszterelnököt, a Pakisztáni Néppárt (PPP) elnökét. Kormányfőként 1988 és 1990, aztán 1993 és 1996 között vezette az országot. Hosszú és többszöri száműzetés után 2007-ben újra indult a választáson. Eddig a pontig jutott. A fűggetlen Pakisztán rövid története egyébként sem mentes a turbulenciáktól. Benazir apja, Zulfikar Bhutto 1973 és 1977 között kétszer volt Pakisztán elnöke. Őt 1979-ben végezte ki az őt puccsal megbuktató hatalom.

Elindulunk a modernebb ikerváros, Iszlamabad felé. Itt is lesz még pár érdekesség, aztán továbbindulunk a Keleti pályaudvar felé. De vajon merre?

akeletibol akeletibolhongkongba bazar hongkongbolakeletibe islamabad mountains pakistan rawalpindi silkroad

Csilingelő teherautók

A csilingelő teherautók – jingle trucks – látványa nagyon jellemző Pakisztánban, Indiában. Többezer dollárt is költenek egy-egy dekorációra. Minél cifrább, annál jobb. Rawalpindiben, a pakisztáni főváros mellett elmentem egy telepre, ahol teherautókat díszítenek. Nem mindennapi élmény.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindi bazárjában nézünk körülAz előző posztban Narantól – megintcsak elég látványos úton – Iszlamabadig jutottam:
A folytatásban szétnézünk Iszlamabadban, illetve a vele egybeépült, régebbi Rawalpindiben.

Teherautóparkoló. Iszlamabad, a pakisztáni főváros mellett, a régebbi Rawalpindben, illetve annak a külvárosában.

Rekkenő hőségben pihenő sofőr.

Nem a legújabb szériák. A díszítés viszont mindent visz.

Míves ajtó.

Igazából selyemút-utánérzés ez a javából. Az egykori karavánok hagyományait viszik tovább. A múltban a tevéket díszítették, most pedig a tevék utódait.

Kicsit odébb: a telephely.

Dekorműhely.

Dekorátor déli pihenés idején.

Hozzá kell férni.

Érkezik az anyagutánpótlás.

Egy különösen jól fejlett példány. Gilgit-baltisztáni rendszámmal.

Pávamotívummal. Azt mondják, akár 15 ezer dollárt is elköltenek egy-egy teherautó dekorálására. Ha nem elég díszes a járműved, nem bíznak meg benned a megrendelők, és más kapja a bizniszt.

Ajtó pakisztáni visszapillantóvédővel.

Visszafogott enteriőr a vezetőfülkében.

Motívumok.

Lázas munka tűző napon.

Büszke dekoratőr a művével. Gyakori itt az iszlámra utaló motívumok használata, különösen Mekka jelenik meg sokhelyütt.

Meló.

Itt egy korai fázis. A teherautó csiszolása, alapozása.

..

Motorikusan is a topon kell lenni.

A dekorációk sok esetben favázra kerülnek.

Tigris és sas.

…

Total.

Aztán visszamegyünk Rawalpindi központjába. Innen folytatjuk!

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe islamabad jingletrucks mountains pakistan rawalpindi silkroad truck

Naran után

Naran Után

Naran után leereszkedünk a hegyekből, és Balakoton, Biszianon keresztül Pakisztán fővárosáig, Iszlamabadig jutunk. Hú, mennyi minden lesz még!

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar Iszlamabadtól légvonalban 4704 kilométer, közúton 6489.

A folytatásban Rawalpindiben megnézzük, honnan jönnek ezek a feldíszített, csilingelő teherautók.
Az előző epizódban lejöttem Fairy Meadowsról, és vízátmosásoktól tarkított úton Naranig jutottam.

Naran reggel fél hatkor. Nem ez volt a leghosszabb alvásom. Éjjel 1-korül feküdtem, és reggel 5-kor indultunk. Én legalábbis a kocsinál voltam a megbeszélt időpontban. A sofőr kicsit nehezebben ébredt.

Naran és a Kunhar folyó hajnalban.

Vízierőmű a Kunhar folyón. És persze jellegzetes pakisztáni jingle truck.

Út mobilos bódéval.

Szembeforgalom.

Ilyen.

Meg ilyen. Kína után itt is látunk teraszos földművelést.

Közelebbről.

Balakot városba érkezünk.

A Kunhar folyó Balakotnál.

A Moonlight nevű étterem az út mentén. Még csak reggel 8 óra van. Két és fél óraja jövünk. Szóval együnk valamit..

.. rekgelire? ragkelire?

Bolt az étterem és a benzinkút között.

Pihenő. Iszlamabad még 200 kilométer, ami 3 és fél, 4 óra.

Tovább.

Nem Svájc, nem Ausztria: Biszian város, Pakisztán.

Leértünk a hegyekből. Autópályán folytatjuk.

Iszlamabad külvárosa. Helyi cigány család tevéi az út mentén.

Teveportré.

Étkező. Készül a chapati.

Konyha.

Szóval megérkeztem Iszlamabadba. A következő posztban szétnézünk Pakisztán fővárosában. Izgalmas lesz!

akeletibol akeletibolhongkongba hongkongbolakeletibe islamabad mountains naran pakistan silkroad

Megérkezünk Naranba

Pakisztán tovább. Fairy Meadowsról legyalogolunk, terepjárózunk, aztán vízámosásokkkal – inkább vízesésekkel – súlyosbított utakon és gyönyörű tájakon át megérkezünk Naranba.
Vajon hogy szállítják fel a szállodai bútorokat a hegyre?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban hajnali indulás Naranból, aztán szép tájakon át egészen Iszlamabadig jutunk.
Az előző epizódban Fairy Meadowson néztünk körül.

A Keleti pályaudvar Narantól 4710 kilométer légvonalban, közúton 6618.

A Kunhar folyó völgye. Naran felé. Ez már estefelé. De fentről indultunk, a 3300 méteren fekvő Fairy Meadowsról.

Reggeli indulás. Egyszerre ködös és napos.

Köd fölött.

Erre a látványra egész könnyen felébred az ember.

Szembeforgalom.

Igen, ez pont az, aminek látszik. Legalább 5 kilométeren át, hegynek felfele, a faluból Fairy Meadowsra. Ekkora bútort nem lehet az öszvérre erősíteni. Viszi az ember gyalog. A velem szemben, felfelé haladó, bútorszállító helyiek láttán még én is kissé meghökkentem, ezért készült a kép kis késéssel, miután már elhaladtak mellettem.

Megérkezünk a faluba. Itt várnak a terepjárók, amelyek levisznek a Raikot-hídig.

Szerencsére nem ezzel a terepjáróval ereszkedtem le a világ egyik legveszélyesebb útján.

Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.

Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.

Ebéd út közben

Ugyanott már lentről. Búcsú új barátaimtól.

Tovább.

Ilyen tájakon.

Meg ilyeneken.

Felfelé vezet az út. A Babuszar-hágóra.

4173 méteres magasságon.

Majd tovább.

Újabb földcsuszamlás, újabb torlódás.

Kisebb vízesések és folyók keletkeztek az esőzések miatt. Ilyen átmosásokon kell áthaladnunk.

Elnézést.

Útviszonyok.

Tájak.

..

…

Útmenti büfé. Mutatom a zéró kibocsájtású hűtőrendszert.

Naran közelében. Beeseteledett.

Érkezés.

Zöldséges Naranban.

Üzlet.

Utcakép.

Star Bucks Coffee.

Kebabsütő éjszakai műszakban.

Utcai kávézó. Durva nap volt. Folyt. köv.

akeletibol akeletibolhongkongba flood hongkongbolakeletibe mountains naran pakistan Pakisztán Passau silkroad

Esős nap Fairy Meadowson

Egy esős-ködös-napos-ködös-esős nap Fairy Meadowson, Észak-Pakisztánban. De így is szép! Hol látjuk a Nanga Parbatot, hol nem.
A Keleti pályaudvar még 4625 kilométer légvonalban, úton 6674.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban feltúráztunk Fairy Meadowshoz, és először pillantottuk meg a Nanga Parbat 8126 méteres csúcsát.
A folytatásban Iszlamabad, a főváros felé haladunk tovább. Először Naranig.

Itt éppen láttam a Nanga Parbatot. Ez volt a kivétel. És tényleg kivételes látvány.

És itt is látjuk, halványan. Mindenesetre nem ez volt a napra jellemző időjárás.

A nap viszont így indult. Ez a kilátás a szállásomul szolgáló kalyibából.

És ez itt balra volt a szállásom.

Ugyan melegvizem nem volt, és melegem sem, én luxuskörülmények között aludtam a sátrazókhoz képest. Erősen átázott minden, és továbbra is esett az eső. A Nanga Parbat alaptáborát így nem tudom megjárni.

Nézzünk körül kicsit Fairy Meadowson. Az utóbbi években egyre-másra húzzák fel itt a tájba nem különösebben illeszkedő házakat a turisták számára.

Csacsitalálkozó.

Van minden.

Például ilyen szép nagy kutyus!

Az élet esőben sem állhat meg..

Kicsit erdélyi hangulat.

Eláll az eső – támad a köd.

Egy foltban látszik a hegycsúcs.

Aztán hirtelen kitisztul, és hétágra süt a nap. A történet szerint a 20. század első harmadában, német hegymászók nevezték el Märchenwiese-nek, vagyis mesemezőnek ezt a tisztást. Eszerint innen fordították volna angolra Fairy Tale Meadows-ra, vagyis kb. (tündér)mese rétre. Ebből rövidült a mai verzióra, amely tündérrétnek is fordítható.