Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán. Gazni/Ghazni városa. Esti érkezés, kis defekt, aztán citadella és 900 éves tornyok a Gaznavida birodalom idejéből. És az első találkozásom a talibán helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjével. Plusz szovjet tankok. Aztán haladunk Afganisztán belseje, Kandahar felé.
Azt még előrebocsájtanám, hogy az itteni posztok természetesen nem politikai állásfoglalások. Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Gaznitól amúgy a Keleti pályaudvar légvonalban már csak 4368 kilométer, közúton pedig 5777.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kandahar:
A sztoriban megelőző poszt: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja. Hattyús vízibiciklivel
Ez pedig Bamjan és a Buddha-szobrok völgye

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?
Ez az egyik témája ennek beszélgetésnek, észak-koreai, iráni, ujgurföldi, pakisztáni, indiai utazásaim mellett.
A korábbi interjúkhoz képest talán elemzőbb, ismeretterjesztőbb, filozofikusabb lett ez a felvétel, és ez nekem kimondottan tetszett. Remélem, nektek is fog.
Köszönöm a lehetőséget az engem faggató Júlia Sziváknak, valamint a mindenképpen ígéretes nevű Orient Expressz podcastnak, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Modern Kelet-Ázsiai Kutatócsoportjának tagjai készítenek.
A nyitókép a pakisztáni Lahore mellett, a Salimar-kertekben készült. Kommentben pedig egy fotó a piknikről.

Band-e Amir Nemzeti Park

Band-e Amir Nemzeti Park

Afganisztán nemzeti parkja: Band-e Amir.
Hattyús vízibicikli, hazara falu és szovjet harcjármű.
Búcsú Bamjan tartománytól.
A következő út előtt még afganisztáni emlékek tavalyról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Band-e Amirtól még 4170 kilométer légvonalban, közúton pedig 5761.

Nem mindennapi látvány. Vízibiciklizés a Band-e Amir tavon.

Az előző kép ott balra lent készült. Ez még előbb, mielőtt leautóztunk volna oda.

Ez pedig még előbb, Bamjanban. Kiégett szovjet páncélozott harcjármű a nyolcvanas évekből.

Úton. Kislányok iskolába igyekeznek. Unicefes hátizsákkal.
 

Bamjantól 75 kilométerre nyugatra igyekszünk.

A Band-e Amir hat tó rendszere. 2015-ben lett nemzeti park a kapun elhelyezett emléktábla szerint.

Kilátás felülről. A por kicsit elvett a panorámából.

Lejjebb.

Tényleg ilyen színe volt.

Meg ilyen. Lent a vízibicikli-kölcsönző. Voltak nők is, szép számmal. Hazaérkezésem után olvastam, hogy a fejkendő helytelen használata miatt a hatóságok kitiltották a nőket. Később egy Szíriában megismert nő ismerősöm járt ott. Ezek szerint átmeneti korlátozás lehetett. Mindenesetre inkább leszedtem azokat a képeket, amelyeken nők voltak.

Még kis tó.

Halak is vannak.

Visszafe indulunk. Bamjan fele. Kértem, hogy álljunk meg egy hazara faluban. Egy férfi jött elénk. Mondta, hogy rendben, de előbb szól a nőknek, hogy menjenek be a házakba. Idegen férfiként nem láthattam meg nőt. 8-10 család él ebben a faluban.

Hazara férfi.

Próbáltam ismerkedni.

Tovább Bamjan felé.

Oppácska. Egy kis vár az út mentén. Mégiscsak a Selyemúton haladunk!

Úton.

Visszaértünk Bamjanba.

Ebédre várva egy étterem különtermében.

A hagyományos éttermek előterében hentes tevékenykedik. Ő is egy hazara etnikumú úr. Kedvesen mosolygott, amikor megkérdeztem, fotózhatom-e.

Szovjet Kamaz teherautó.

Elhagyjuk Bamjant. Nagy élmény volt a városban és környékén körülnézni.

Tájak.

Szamarak.

Tovább dél felé.

Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból

Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból

Sűrű év volt. Olyannyira, hogy csak egy töredékéről tudtam posztolni. De ami késik, az nem feltétlenül múlik.
Mexikó, Szíria, Kína, aztán Pakisztán, Afganisztán, Irán, Törökország.
Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból. Ígérem, a következő út előtt hazaérünk Kabulból is, ahol az előző közvetítés elakadt az itthoni teendők miatt.
Köszönöm szépen a figyelmet, esetenként aggódást, és persze a sok lájkot, megosztást, hozzászólást.
Folyt. köv.
Addig is BÚÉK mindenkinek!

Karácsonyi selyemutas puzzle

Karácsonyi selyemutas puzzle

Karácsonyra megkaptam magamtól a kínai Landzsouban vásárolt selyemutas puzzle-t.
Hasonló szépeket és boldog ünnepet minden kedves olvasómnak!
Ja, és előbb-utóbb csak hazaérek Kabulból itt is…

Nagy utat tett meg.

Kezdődhet a kirakás.

Ez volt a landzsoui poszt

RoadMovie Podcast

RoadMovie Podcast

Folytatódik még a sztori itt is, szombaton pedig a Járatlan Utakon Fesztiválon beszélek az útról. Aztán remélhetőleg más helyeken is. Főleg, ha szóltok a közeli művháznak, klubnak. Köszi. Addig is bemelegítésként egy beszélgetés az út első szakaszáról, Kínáról, a RoadMovie Podcast adásában. Remélem, érdekesnek találjátok. A következő részben Afganisztánról, Pakisztánról, Iránról is szó lesz!

Első Rész...

A valóban legendás Keletiből Hongkongba vonatút 10 éves évfordulóján, István a másik irányból és teljesen másik útvonalon indult el a Keleti Pályaudvar felé, többek között Kínán, Afganisztánon és Pakisztánon át.

A dupla adás első része 100% Kína, a világ egyik legnagyobb népességű országa, amelyre ideje méltó időt szánni, hiszen az egyik legkönnyebben elérhető ázsiai úticél Budapestről, amelynek érdekessége jóval túlmutat a felhőkarcolókon és a furcsa ételeken!

Elmegyünk például Vuhanba, ami a koronavírus miatt vált hírhedté, valójában azonban, a legmenőbb város Kínában. Aztán ott vannak a Li folyó mentén magasodó mészkőkúpok, amelyek világszenzációk… lennének, ha egy picit frekventáltabb helyre pottyantak volna. De szó lesz a kínai utazás kihívásairól, furcsa szokásokról és arról is, hogy milyen az igazi kínai konyha, amit akár itthon is megismerhetsz!

Az adásnak pedig a határhoz érve sincs vége, mert a RoadMovie Extrában egy 20 perces beszélgetést hallhatsz a RoadMovie és a CEWE közös fotópályázatának nyertesével Rácz Péterrel, a Homokrajz című képének tanulságos történetéről.

Második rész...

Perger István, Hongkongból a Keletibe tartó vonatútjának legizgalmasabb szakasza a második részben! Irány a Karakoram Highway, a világ legmagasabb hegyei és Afganisztán, a tálibok hatalomátvétele után!

A necces és a legtöbbek által messze kerülendő országok elképesztő tájakat rejtenek, olyannyira, hogy néha azt is nehéz eldönteni, hogy Svájcban, vagy épp a pakisztáni határvidéken járunk e?

A kínai-pakisztáni határon azért bizonyossá vált, hogy ez nem a tiroli Alpok, hanem Himalája nyugati széle, de a felmerülő nehézségeket könnyebb volt elviselni, az alkalmi útitársainkkal kreált bulihangulatban, így véget nem érő sorban állások és csomagokon való átlépkedések után, azért csak sikerült megérkezni az országba.

A 8 ezres hegyek és Islamabad után pedig irány Afganisztán és Kabul, ahol kiderült, hogy mit gondolnak a helyiek a tálibok visszatéréséről, a nők helyzetéről és az is, hogy Afganisztán fővárosa korántsem egy szélfútta porfészek, sokkal inkább egy éppen békés és meglepően modern negyedekkel is rendelkező nagyváros.

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés. Afgán fodrásznál jártam, aztán a nemzeti múzeumban. És megnézzük a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig. 

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.
Az előző epizódban Stein Aurél sírjánál jártam a kabuli brit temetőben:
A folytatásban még egy kis Kabul, aztán tovább indulunk Afganisztán belsejébe.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.
A hegy másik oldalán a modern Kabul.
És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.

Stein Aurél sírjánál Kabul

Stein Aurél sírjánál

Stein Aurél sírjánál. Kabul, Afganisztán. Pontosan ma 80 éve, 1943. október 26-án, Kabulban halt meg a nagy magyar-brit Kelet-kutató, utazó, felfedező, író, akinek a hagyatékával a Hongkongból a Keletibe tartó úton is többször találkozhattunk.

Az utam egyik legnagyobb élménye volt ellátogatni a sírjához. Mindenképpen el akartam jutni ide.
Stein Aurél Pesten született 1862-ben. Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Angliában tanult.

Aztán Brit Indiában (főleg a mai Pakisztán területén) élt és kutatott, és innen – a brit indiai, illetve a pandzsabi kormány támogatásával – 1900 és 1930 között vezette leghíresebb expedícióit kínai Turkesztánba (lényegében a mai kínai Ujgurföldre), Tibetbe, Kanszu tartományba és Közép-Ázsia más részeire.

Kína Kanszu (Gansu) tartományában, Dunhuangban, a Mogao-barlangban tette a leghíresebb-hírhedtebb felfedezését, amely – más “anyaggyűjtő expedíciók” mellett – nagy hírnevet szerzett neki világszerte, és amiért Kínában a mai napig “kulturális ragadozóként”, kínai műkincsek eltulajdonítójént tartják számon.

1907-ben, a 17. számú barlang rejtett fülkéjéből egy helyi taoista szerzetestől, Wang Yuanlutól mintegy 7000 darab, 4-11. századi kéziratot és 6000 töredéket – buddhista, taoista, keresztény, zsidó vallási szövegeket és más, hotani, szanszkrit, szogd, tibeti, ujgur, ótörök nyelvű anyagokat – vásárolt meg és vitt ki Kínából.

Az általam meglátogatott kínai múzeumokban általában ezt a negatív oldalt emelik ki, de például Taskurganban azt is kiírták, hogy vitathatatlanul jelentősen hozzájárult a Kelet tanulmányozásához.

Amikor négy éve a Mogao-barlangban jártam, a helyi kínai vezető is elég negatívan nyilatkozott róla.
Amit viszont Ainullah, a kabuli brit temető őre mesélt nekem, az ennek fényében különösen hátborzongató, egyúttal lélekemelő volt.

Azt mondta, gyakran érkeznek kínai látogatók Stein Aurél sírjához. És a hagyományaikhoz – konfuciánus, buddhista, taoista, vagy más népi szokásokhoz – híven ajándékokat, adományokat helyeznek a sírkőre. Gyümölcsöket, kekszet, pénzt és néha … egy-egy doboz cigarettát..

Kísérőmnél hagytam valamennyi pénzt Kabulban, hogy kicsit felújítsák a sírt, és elrendezzék a környékét. És hogy az Afganisztánban meghalt magyar katonáknak is legyen emléktáblájuk. Remélhetőleg hamarosan beszámolhatok a fejleményekről.

*** köszi ez meg is oldódott kb. 15 perc alatt ***
Egyúttal segítséget is szeretnék kérni. Kérem, aki tud, kössön össze Bodolai Lászlóval és Dávid Lászlóval, akik húsz évvel előttem jártak a sírnál, és egy emléktáblát is elhelyeztek rajta. Szeretnék beszélni velük. Köszönöm előre is.
*** kiderült, hogy sok közös ismerősünk van ***

Ja, és nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól amúgy még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az előző posztban érkeztünk meg Kabulba

A folytatásban kabuli városnézés

Idelinkelek pár, steinaurélos posztot is a Hongkong-Keleti út kínai szakaszáról:

A folytatásban most már tényleg körülnézünk Kabulban, Afganisztán fővárosában. És igyekszem sűrűbben posztolni..

Stein ásott Iránban is. A hazaúton fogunk még találkozni vele..

Stein Aurél sírjánál. A kabuli brit temetőben.
Ez a brit temető bejárata. Korábban itt volt a Sherpur Cantonment, a brit-indiai csapatok katonai tábora az angol-afgán háborúk idején. 1879-ben, a második háborúban sikeresen védekeztek itt a megszálló britek a rájuk támadó afgánok ellen. Az akkor meghalt brit katonákat temették ide, innentől lett végleg temető ez a terület. De temettek ide már briteket az 1838-1842-es első angol-afgán háború idején is. Ma keresztény – nem csak brit – temető, a helyiek Kabre Gora, külföldiek temetője néven ismerik.
A bejárat után balra, egy keskeny, kővel felszórt úton a fal felé. És ott jobbra. Itt nyugszik Stein Aurél, aki Kabulban halt meg 1943. október 26-án. Az angol nyelvű sírfelirat megemlíti, hogy Budapesten született 1862. november 26-án. Lejjebb mutatok jobban olvasható képet is.
A sír teljes méretben. Látszik, hogy egy fekete emléktáblát is ráhelyeztek utólag. Egy magyar nyelvű emléktáblát! Köszönet érte. Lehet viszont, hogy még szebben is meg tudnánk oldani.

A kis magyar emléktábla szövege:

Magyarország felnevelte
Anglia taníttatta
Afganisztán befogadta
A nagy magyar Kelet-kutató
halálálnak 60. évfordulóján
főhajtással
Bodolai László
Dávid László
2003. augusztus

Pont húsz évvel előttem járt itt a két magyar utazó.
A szöveg szerintem teljesen jó, köszönet nekik ezúton is az erőfeszítésért és a gesztusért. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem a legjobb megoldás, ha valakinek a sírján megjelenik a saját nevünk. Feltételezem, hogy nem is ez volt az eredeti szándék. Mindenesetre helyesebb lenne, ha ez a tábla a sír előtt vagy mellett lenne. Így a szép eredeti sírkő is teljes szépségében látszana. Mit gondoltok? Mindenesetre kérem, hogy aki ismeri a két úr valamelyikét, kössön össze vele. Köszönöm.

A temetőőrtől kértem virágot.
Ő Ainullah, a temető őre. Azt mondta, ő állította fel körbe ezeket a kő(beton?)lapokat, és ő tisztította meg a sírt. Köszönet érte. Jó lenne még kicsit letisztítani, megcsiszolni, javítani a sírkövet és a környékét. És akár pár rózsabokrot is lehetne köré ültetni.
Az angol nyelvű sírfelirat magyarul nagyjából így hangzik: Stein Márk Aurél az indiai régészeti felméréstől tudós, felfedező, író Indiában, Kínai Turkesztánban, Perzsiában és Irakban tett fáradtságos utazásaival kitágította a tudás határait Született Budapesten 1862. november 26-án Angol állampolgár lett 1904-ben Meghalt Kabulban 1943. október 26-án Egy nagyon szeretett ember
A kereszt hátsó része is levált.
Ainullah mutatja, hogy ilyen kőzúzalékkal tudná körbeszórni a sírt. Szerintem jó lenne.
A temető falán körbe végig emléktáblák vannak. Itt 2006-ban Afganisztánban meghalt amerikai, olasz, francia, holland katonák neveivel.
Itt spanyolok.
Itt finnek.
Itt britek. De vannak kanadai, ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, lengyel emléktáblák is. Magyart nem találtam, és a temetőőr sem tudott ilyenről. Pedig az afganisztáni háborúban meghalt hét magyar katona megérdemelné, hogy emléktáblát kapjon itt. Felveszem a kapcsolatot a magyar hadisírgondozással. Köszönöm, ha ti is segítetek ebben. 2003 és 2021 között összesen 7666 magyar katona szolgált Afganisztánban. A csúcson, 2013-ban egyidejűleg 620-an.
Ez az Afganisztánban meghalt újságírók emléktáblája.
Sok orosz nyelvű tábla is van a temetőben. Itt az 1979-1989-es afganisztáni háborúban elesett szovjet desszantosok emlékére.
Itt pedig egy orosz sír. Egy doni kozák, bizonyos Geraszimov nevével. Felül a felirat: Dicsőség Istennek, hogy kozákok vagyunk.
Visszatérünk Stein Aurél sírjához és Ainullahhoz. Megbeszéltem vele, hogy felújitja a sírt, ha megmondom, mit szeretnék. Köszönjük előre és visszamenőleg is.
Búcsúzunk Stein Auréltől és a brit temetőtől.
Tehát körülnézünk Kabulban.

Afganisztán érkezés Kabulba

Afganisztán, érkezés Kabulba

Afganisztán. Érkezés Kabulba.
Szovjet tank az út mentén, halsütöde és naplemente. Valamint óriásdinnyék.
A következő posztban szétnézünk a két éve a tálibok uralta afgán fővárosban.
És találkozunk egy régi ismerőssel..

Kabul a Keletitől még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Ja, és nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kabulban felkeresem Stein Aurél sírját.

Az előző epizódban átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Szovjet tank naplementében. Afganisztánban sok helyen találkozhatunk az 1979-1989-es szovjet megszállás ilyen jellegű emlékeivel.
Halsütöde a Kabul folyó és a Kabul felé vezető út mentén. Sok ilyen halsütő van itt egymás mellett. Kicsit fáradt az olaj, de a célnak megfelel.
Kilátás a halsütő teraszáról. A Kabul folyóra.
És a sült hal. Kissé meglepő, hogy koreai újságon szervírozták.
Bolt a halsütők között.
Tovább Kabul felé. Széles vásznon.
Szép tájakon.
Naplemente kimaxolva.
Sőt.
Útmenti bazársor.
Valahol erre vonult Nagy Sándor is India felé..
A nyitóképen látott tank kicsit máshogy.
Összefoglalás. Tank, dinnyszállító teherautó és kóbor kutya.
Igen, az egy kecske a csomagtartóban.
Megérkeztünk Kabulba.
Nagyon késő lett. Vacsorára dinnyét vettem.
Boltban.
És a szálloda. Átvilágítás és motozás – jó, inkább átvizsgálás – után lehetett belépni.
Dinnyevacsora Kabulban. Ezúttal nem volt szükség a vuhani fésűre. A következő epizódban megkezdjük Kabul felfedezését. Izgalmas lesz!

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba. Szóval eljött a nagy nap. Hosszú sorbanállás, ellenőrzések, Szabin-cseppek és pénzváltás után útra kelünk Kabul felé. Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is. Egyre inkább..
Szóval: akeletibol

A következő részben megérkezünk Kabulba.

Az előző epizódban Pesavarból a Haibar-hágón keresztül elértem az afgán határt:

Az első tájképem Afganisztánból. De hogy kerültem ide?
Itt még Pakisztánban. A Haibar-hágóról leereszkedve a hosszú kamionsor mellett haladunk el.
Jó hosszú várakozásra rendezkedtek be.
Éppen építik az új határállomást. Nagy a por.
Itt a csilingelő teherautók után más népművészeti motívumok tűnnek fel.
BENZ. GERM. ANYS. UPER stb. De mi az eleje?
MERC. EDES. Szóval lehet azzal menőzni, ha rápingáltatod a teherautódra, hogy Mercedes Benz, Germany Super, meg még ami belefér.
Ez a határátkelő. Itt érzékeny búcsút vettem a sofőrömtől, és a bőröndömmel nekivágtam.
Nem egyedül.
Mindenféle átvilágítások, válogatott szívatások, valutadeklaráció után útlevélellenőrzére várakozás. Na de aztán még egy meglepetés.
 
Polio, azaz gyermekbénulás elleni szérumot kaptam. Egy fiolából a számba. Igazolásként ilyen kiemelő filctollal kaptam egy jelet a körmömre. Ez itt marad még hetekig. A gyermekbénulás Afganisztánban és Pakisztán egyes részein még komoly probléma. (A zöldes tetőzet miatt van mindennek ilyen árnyalata.)
 
És jön a hosszas várakozás és araszolgatás ebben a karámban. Ez az oldal Afganisztán, a másik Pakisztán felé. Közben afgán csempészgyerekek ugráltak át a lyukakon egyik oldalról a másikra. Pakisztánban jóval olcsóbb egy csomó termék, például a cukor. Sokan próbálnak abból megélni, hogy ezeket hordják át a határon.
Tülekedés. A helyzetet súlyosbítják a szintén nyomakodó hordárok, akik minden áron el akarják venni az ember csomagját. Természetesen nem hagytam. Sokmindent láttam itt, amit sehol máshol. Engem nem ért bántódás, de ezt sokan nem mondhatták el magukról. De erről inkább majd előadásokon.
Balra, a drótkerítésen túl látszik a határkapu. Onnantól Afganisztán. Egy fiatal pakisztáni orvos, akivel itt találkoztam, rámutatott és azt mondta: ezzel osztottak minket ketté a britek. A pastu (vagy pastun vagy pakhtun) népre gondolt. Eredetileg őket nevezték afgánoknak. Ma mintegy 18 millió pastu él Afganisztánban és 40 millió Pakisztánban. A gyarmatok pusztán geopolitikai szempontokon és nagyhatalmi alkukon alapuló felosztása sokmillió ember életébe került világszerte, é… Továbbiak
Nagy nehezen átértem. Még a pakisztáni oldalon leültettek várakozni. Két hivatalnok is odajött hozzám. Az egyiket láttam, amint átment a tálibokhoz valamit tárgyalni rólam. A várakozás közben hozzámcsapódott egy kínai történész fiú. Felajánlottam neki, hogy elviszem a leszervezett kocsival Kabulba. Az afgán beléptetés gond nélkül ment. Kedvesen, mosolyogva fogadtak az orvosi ellenőrző ponton, aztán az útlevélellenőrzés is sima volt. Itt pedig már pénzt váltok.
A 100 eurómért kaptam ezt a köteg afghanit. Hamarosan kiderült, hogy Afganisztán Pakisztánnál drágább hely.
Elindulunk Kabul felé.
Ilyen tájakon.

Meg ilyeneken. 

Meg ilyeneken át.
Útmenti település.
Megálló dinnyevásárlással. Itt például nem teljesen értettem, hogy mennyit kérnek, és becslés alapján egy huszast adtam. Aztán korlátozott perzsaszám-értésem alapján rájöttem, hogy 50, és visszamentem. Nem reklamáltak különben. Egy afghani kb. 5 forint amúgy.
Mecset a benzinkúton.
Haladunk.
A Darunta víztározó. A Kabul folyót duzzasztották fel. Emlékeztek, a Kabul folyó Pakisztánban, Attock váránál torkollik az Indusba. A vonatos posztban említettem. Tessék figyelni a hátsó sorban is!
És még egy tájkép. Gyönyörű útszakasz volt.
A Kabul folyó mentén haladunk.
Tovább Kabul, aztán a Keleti felé. Napnyugat felé.