Újra vonaton – Hálókocsival Horvátországba!

Újra vonaton - Hálókocsival Horvátországba!

Horvátország

Horvátországba, a @regiojet és a Horvát Idegenforgalmi Közösség meghívására.
Irány Split. Majdnem egy hónapja jártam erre. De vonattal azért egész más!
Igen, közben hazaértem Tiranából. Ígérem, folytatjuk azt a szálat is, de most vonatozunk egy kicsit. Újra a tengerpartra.

Gondolkoztam, mikor vonatoztam utoljára. Arra jutottam, hogy 2019 decemberében, Egyiptomban. Kairóból Alexandriába. Szuper újra vonaton lenni.

A Regiojet cseh céh, nem véletlenül vannak felhalmozva a sörös rekeszek. A vonat is Prágából indul. Fel lehet szállni Brnoban/Brünnben, Pozsonyban, Győrben és Budapest-Kelenföldön. A jegyek mindenhonnan ugyanannyiba kerülnek. A vonat végigmegy a Balaton déli partján, Gyékényesen hajnali határellenőrzés, aztán irány Horvátország. Zágráb után kettéválik a vonat. Az egyik része Fiume/Rijeka, a másik Split (latinosok és hagyományörzők számára Spalato) fele folytatja útját.

Ez értelemszerűen többe kerül, mint a sima ülőkocsi. Az utóbbira a legolcsóbb jegy Budapestről Fiuméba/Rijekába 19 euró. Split messzebb van, oda 26 euró a legolcsóbb. Az ár a szezontól és az indulás napjától is függ, pénteken oda, vasárnap vissza például drágább. Splitbe biciklit is lehet szállíttatni. Júniusban és szeptemberben heti három vonat indul, júliusban és auguszusban pedig minden nap lesz vonat.
A fülke teljesen oké volt. Itt két főre van megágyazva, de négyen is alhatnak egy fülkében. Amitől még jobb lehetne, ha az ágynemű mellé kis törölközőt is kapna az utas.

Knin a harminc évvel ezelőtti délszláv háborúban kulcsszerepet játszott. Ez volt a horvátországi szakadár szerbek központja.

Egyébként román gyártmány, új kocsi. A hálólocsik osztrák, illetve német termékek. Aki itt utazik, ingyen kávét, vizet kap. Konnektor, wifi van, az utóbbit nem teszteltem. A menetidő nem kevés, Budapest-Split közel 14 óra, de ebben ugye az éjszaka is benne van. Nekem jólesett.

Kimondottan finom volt. 770 forint.

Két másik termék a kínálatból. A legmeglepőbb, hogy kimondottan finom sajttortát, almás pitét lehet venni kemény 140 forintért. Ezeket igyekszem a visszafele úton lefotózni.

Ééés … megérkeztünk Split pályaudvarára.

Folyt. köv.

Durrës – Tenger gyümölcsei és burek, speciális bicikliutakkal

Durrës - Tenger gyümölcsei és burek, speciális bicikliutakkal

Albánia

Tengerpart és a tenger gyümölcsei, piac és burek, valamint a Balkán legnagyobb római amfiteátruma. És speciális bicikliutak. Nagyon speciális bicikliutak.

Az előzmény: Érkezés Albániába és Rozafa vára

Az úr éppen az általam vásárolt, házi gyártású olivaolajat helyezi zacskóba. Az érdekesség, hogy azóta sem találom. Áttúrom még az autót.

Én nem itt laktam, hanem a szomszéd házban, ahol egy 50 négyzetméteres, tengerre néző, erkélyes lakást béreltem napi 25 euróért. Akit érdekel, szívesen megadom a nagyon kedves tulajdonos elérhetőségét.

Albánia is elkezdte az átállást a műanyag bankjegyekre. Ahogy például az ausztrál és román pénzek is polimerből készülnek.
Ez az első albán műanyag pénz. 200 lek nagyjából 565 forintot ér. Kicsit elnagyoltan úgy lehet forintra átszámolni, hogy hárommal szorozzuk a lekben kifejezett értéket.
A bankjegyen egyébként Naim Frashëri, az albánok nagy nemzeti költője látható.

A tengerparti szállodasorról a kikötő mellett nagyjából fél óra alatt lehet besétálni a városba. A képen a 2009-ben átadott, Pál apostolról és Szent Asztiuszról elnevezett ortodox keresztény templom.
Szent Asztiusz (albánul Shën Asti) az első albániai szent volt. Ő volt Durres, vagyis a római birodalomhoz tartozó Dyrrachium püspöke, akit hitéért 98-ban halálra kínoztak.
A háttérben érdekes megoldásokkal operáló magasház.

Pálmafás utca (Epidamn bulvár – Epidamnosz volt az itt állt ókori görög város neve), háttérben a nagymecsettel.

Durres tengerparti sétányán hősi emlékmű, új magasházak, valamint az I ❤️ Durrës installáció. Ügyes megoldással két fa mögé helyezve, nehogy zavartalanul le lehessen fotózni.

Szintén a sétányon. A város fölé magasodó dombtetőn pedig a királyi villa. Az utolsó albán király, az 1928 és 1939 között uralkodott Ahmet Zogu nyári rezidenciája. Az ő felesége volt a magyar Apponyi Géraldine. A kommunista korszakban a kormány vendégháza volt, például Hruscsov is aludt itt. Az 1997-es albániai zavargások idején feldúlták. Jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható.

Durresnek nagyon jó régészeti múzeuma van. Nem véletlen a leletgazdagság. A várost Epidamnosz néven korintoszi és kerkürai görög gyarmatosítók és helyi illírek alapították a Kr.e. 7. században. A római hódítás után Dyrrachium néven igen jelentős város volt az Adria keleti partján. Olyannyira, hogy itt ért a tengerhez az egyik legfontosabb római út, a Via Egnatia, amely Büzantiont, vagyis Bizáncot, a későbbi Isztambult kötötte össze az Adriával. Ez volt a folytatása a Rómából induló Via Appiának a tenger keleti oldalán. A Via Egnatiáról lesz még szó.
A képen terrakotta figura a Kr.e. 3. század környékéről.

A Kr.u. 2. században építették, és 20 ezer néző befogadására volt alkalmas. Később földrengések pusztították el, aztán rá is építkeztek. Az 1960-as években kezdték újra kiásni, aztán a fedetlenül hagyott terület tovább pusztult. Jelenleg is folynak feltáró-konzerváló munkák.

Csak 1938-ban épült. A kommunizmus idején “ifjúság palotájaként” működött. A rendszerváltás után újjáépítették és újra imahelyként funkcionál.

A mecset közelében, a főtéren. Az Aleksandër Moisiu színház szerintem kimondottan szép épülete az 1950-es évekből.

A bizánci időkből fennmaradt félköríves piactér, fórum maradványai. A cső nem az. A színház hátoldalánál komplett római fürdőt is feltártak.

Mi a furcsa ezen a képen? Több megoldás is lehet. (Sétálunk vissza a tengerpari városrészbe. Új lakótelep.)

Kicsit közelebbről. Nagyon úgy néz ki, hogy a nyolcadik emeleti lakás boldog tulajdonosa egy kétezer éves oszloppal díszítette az teraszát.

Vissza tehát a városközponttól délre elterülő nyaralósorra. Rengeteg szállodát építettek ide az utóbbi években. Az infrastruktúra és a tereprendezés nem feltétlenül tart lépést a brutális ütemű – és egyenetlen minőségű – ingatlanfejlesztéssel.

Vásárlás a boltban. Milánói szalámi. Vagyis nápolyi. Vagyis MAGYAR! Finom volt amúgy.

Az albán Hunyadi, Szkander bég sírját az előző posztban mutattam. Róla nevezték el az albán nemzeti konyakot is. Itt két verziója is látható.

Fentebb említettem az infrastrukturális hiányosságokat. Itt például egy speciális bicikliút.

Nem gond.

Ez már kicsit problémásabb lehet. Főleg sötétben.

Kicsit odébb: innovatív megoldás.
Na de cseppet sem akarok negatívnak tűnni, ezeket érdekességképpen mutatom. Nagyon jól éreztem magam Durresben.

2019 novemberében földrengés érte Albánia nyugati részét. Durresben is többtucatnyian életüket vesztették, és ezernél többen váltak hajléktalanná. 176 épület erősen megrongálódott. Itt is egy sérült lakóépület látható.

Naplemente a szállodasorról nézve. Szemben a város, előtte a kikötő.

Tenger gyümölcsei. Nem sajnálták!

Sok ilyen kutya van a Balkánon a városokban. Nem kell félni tőlük, ezek beoltott, szelíd példányok. Az emberek szemetéből, illetve adományaiból élnek.

Másnap reggel: a durresi piacon.

Nagyon finom gjirokasteri sajtot vettem. Hogy miért azt? Fogalmam sem volt, hogy melyiket vegyem, de Gjirokasterben voltam korábban, és kellemes emlék volt. Ott született egyébként a kommunista diktátor, Enver Hoxha is. A sajtos bácsi egyébként jól beszélt olaszul. A város olasz neve amúgy Durazzo, régebben Magyarországon is így volt ismert.

Ő pedig angolul beszélt. Sajtos, illetve túrós (gjize) bureket vettem. A táblán látszanak az árak.

Burek és ajran a körforgalomban.

Még egy durresi látnivaló. Jelenleg angol nyelvű könyvtár működik itt, de eredetileg ez a fasizmus elleni harc mártírjainak mauzóleuma. Az árkádok alatt az áldozatok hamvaival. 1947-ben kezdték építeni, ennek megfelelő a stílusa is. A lépcsősor tetején egy 1976-os mozaik: Durres felszabadítása. Ezért és az építészeti érdekességért érdemes eljönni ide.

Mondjuk én is furcsa arcot vágnék, ha a vállamat egy katona markolná, az orrom előtt meg egy kézigránát fityegne.
Búcsúzunk Durrestől. Szuper volt!

Ééés.. megérkezünk Tiranába, a fővárosba. Parabolaantennák és légkondik, sok-sok vezetékkel.

A közlekedési lámpa rúdja is zöld vagy piros. És ez még csak egy kis ízelítő a sok tiranai menőségből. Ezekről a következő posztban!

Albánia bankjegy Durrës étel

És akkor egyszer csak itt egy juhsajtbolt az út mentén Árvaváralján

És akkor egyszer csak itt egy juhsajtbolt az út mentén Árvaváralján

Szlovákia

Juhsajtbolt az út mentén, Trencsén és Árva vára között. Érkezés Árvaváraljára.

Árvaváralja étel Szlovákia

Krokodilmúmiák a Nílus partján, Kom Ombóban

Krokodilmúmiák a Nílus partján, Kom Ombóban

Kom Ombo: Szobek, a krokodilisten és az idősebb Hórusz temploma. Krokodilmúmiák a Nílus partján. Tovább délre Asszuán felé.

Kom Ombo kettős célú és ennek megfelelően kettős, szimmetrikus szerkezetű templom. Egyszerre két isten kultuszát ápolták itt. A bal oldali, nyugati részen az idős Hóruszt, vagyis Haroériszt tisztelték, a jobb oldalon pedig a helyi népszerű istenséget, Szobeket, vagyis a krokodilistent.

Itt látszik, mennyire közel van a Nílushoz. Kicsit túlságosan is. Egyes részeit a medrét változtató Nîlus el is mosta az évszázadok során. A templom ma ismert verzióját a Ptolemaida uralkodók idején építették, Kr.e 180 és Kr.e. 47 között. VI. Ptolemaiosz Philométortól XIII. Ptolemaiosz Theosz Philopátorig.

Itt már felértünk az előudvarba, és az első hüposztülcsarnok előtt találjuk magunkat. Jól látszik a kettős szerkezet és a kohabitáció. Középtől balra Haroérisz, jobbra Szobek részlege. A krokodilfejű istenség jól látszik a hozzánk közelebbi domborművön.

A korábban megismert skót festő-utazó az 1840-es években még ilyennek látta Kom Ombót. Csak 1893-ban ásták ki a homok alól.

A krokodilfejű Szobek azt nézi, ahogy XII. Ptolemaioszt (ő volt a legismertebb Kleopátra atyja, és már több helyen találkoztunk vele) megkoronázzák. Hogy honnan lehet tudni, melyik fáraót látjuk? A feje felett balra látszik a cartouche-a, fáraói névjegye (a trónra lépési verzió, mert ebből is több volt), legalábbis annak az utolsó hieroglifái. Látható, hogy ez a késő Ptolemaida stílus kevésbé kifinomult, mint a korábbi századoké. Kissé hurka ujjak és mellplasztika.

Kom Ombo sajnos nem maradt meg olyan jó állapotban, mint Edfu, vagy Dendara. A mennyezetből sem sok maradt. De azért így sem csúnya. Innen kicsit még jobbra egy medence is fennmaradt, amelyben rituális célból tartott krokodilbébiket neveltek.

A szent állatként tartott krokodilokat, Szobek isten megtestesüléseit haláluk után mumifikálták. Ezekből állítottak itt ki jópárat. Kétezer éves hüllőmúmiák.

Búcsúzunk Kom Ombótól.

Folyt.köv.

Egyiptom étel Kom Ombo panorámakép

Üdvözlet a legviccesebb hot potozóból, Kínában

Tavaly augusztusban a kínai Hszianban. A legviccesebb hot potozóban, ahol teljesen véletlenül kötöttünk ki, miután egy gépesített tuktukos néni rossz helyen tett ki. A legjobb fej személyzet minden erejével igyekezett elmagyarázni, mi hogy működik. Amikor ez nem sikerült, maguktól pakolták elénk a finomságokat. Záróra után előkerült a pincérlány kutyája is.
A következő hetekben igyekszem még kitenni pár kedves emléket, és befejezni például az egyiptomi sorozatot. Asszuánnal, Edfuval, Esznával, Kom Ombóval, a Királyok és Királynék Völgyével.
Ti hogy bírjátok a karantént?

élővilág étel Kína

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.

Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.

A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.

Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.

Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.

Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.

Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.

Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.

A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.

Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.

Kicsit odébb. Katakombák rengeteg mumifikált állat, főleg pávián, íbisz, sólyom számára. Ez az oltár itt épp egy ma is megtekinthető páviánt rejt.

Egy harmadik századi papirusz szerint hétemeletes épületek is álltak itt.

Megérkeztünk Minya (Minja) városába. Egy szállodahajón alszunk, de előbb megkóstoljuk a helyi specialitást: sült galamb. Nagyon csontos, de finom.

Ez már a következő nap hajnala. Pirkadat a Níluson. A folytatásban megnézzük Ehnaton fáraó fővárosát Amarnában, aztán jön Abüdosz.

Egyiptom étel panorámakép piramis történelem Tuna el-Gebel

Alexandriából a Szuezi-csatornán át hajóztam Kairóba

Alexandriából a Szuezi-csatornán át hajóztam Kairóba

Alexandriából a Szuezi-csatornán át Kairóba. A rosette-i kő megtalálásának helye Rasidban, kompozás a csatornán Port Szaídban, sportklub Iszmailiában.

Kicsit visszaugrunk. Alexandriából kelet felé az első állomás – szó szerint. Ez Ar-Rashid, vagyis Rasíd, vagyis Rosette, vagyis Rosetta vasútállomása.

Ez az a hely, ahol 1799-ben Napoleon Bonaparte egyiptomi hadjáratának mérnök résztvevője, Pierre-François Bouchard meglelte a híres rosette-i követ (magyarul általában valamiért “rozettinek” vagy “rozettainak” ejtik, pedig a z helyett helyesebb az sz hangzó). Az erődöt az előző, alexandriai posztból megismert Káitbej építtette 1470 környékén.
A mamelukok az építkezéshez számos, a környéken talált követ is felhasználtak, nem különösebben törődve azok esetleges eszmei értékével. Az egyik ilyen építőanyag-elem tűnt fel a franciáknak, akik a Fort Julienre átkeresztelt erőd megerősítésén dolgoztak. Az ő egyiptomi hadjáratuk hamarosan elbukott, az izgalmasnak tűnő követ pedig át kellett adniuk a győztes briteknek. 1802 óta a londoni British Museumban látható. A fenti képen pedig az egyik (gyengébb) másolata.
A rosette-i kő egy a Kr.e. 196-ból származó sztélé, vagyis ünnepélyes alkalmakra állított kőtábla töredéke. A sztélé V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó isteni mivoltáról értekezik, mindezt pedig – hogy az egyiptomi köznép és a görögajkúak számára is érthető legyen – három verzióban: hieroglifákkal, démotikus írással és görögül. Mivel az utóbbi dekódolásával nem volt különösebb probléma, nyilvánvaló volt, hogy ez a tábla lehet a kulcs az addigra már hosszú évszázadok óta érthetetlen hieroglifák megfejtéséhez.
Ez végül 1822-ben, a francia Jean-François Champollionnak sikerült. Szerencsére a franciák pontos másolatot készítettek a kőről, mielőtt átadták volna azt a briteknek.

Itt is jól látszik a reciklálás. A mamelukok antik oszlopokat is beépítettek.

A hieroglifákkal ékesített ősi díszkőből egyszerű lépcsőt csináltak a mamelukok idejében.

Sötétedés utáni érkezés Damiettába (Tamiatba). A város számos arab-bizánci, majd keresztes háborúnak volt színhelye. Ez itt az Amr Ibn Al-aasz mecset, eredetileg a második legrégibb mecset egész Egyiptomban és így Afrikában. A keresztes háborúk idején többször is keresztény templomként működött. IX. (Szent) Lajos francia király János Trisztán nevű fiát itt keresztelték meg.

Amint kiderült, hogy külföldiek vannak a belvárosban, a mecset egyébként nagyon segítőkész felügyelője ideges telefonálgatásba kezdett, a rendőrség pedig tucatnyi fegyveressel vonult a helyszínre.

Oké, nincs éppen szezon..

Ferdinand de Lesseps francia konzul javasolta 1854-ben Szaíd pasának a Szuezi-csatorna megépítését. A Földközi- és a Vörös-tengert összekötő, egyúttal az ázsiai és az afrikai kontinenst elválasztó csatornát 1869-ben adták át. Ez itt Lesseps 1956-ban, a csatorna egyiptomi államosítása után ledöntött, eredetileg a csatornára néző szobrának a talapzata Port Szaídban. Lesseps szobra már nem áll itt, a város viszont továbbra is Szaíd pasa nevét viseli.

A kompok autósoknak és gyalogosoknak is ingyenesek, és gyakran járnak a nyugati parti Port Szaíd és a keleti parti Port Fuad között.

Itt a kompról mutatom.

Itt tehát éppen Ázsiában vagyunk.

Vissza Afrikába. A nyugati oldali kompkikötő melletti buszpályaudvaron az egykor szebb napokat látott Hotel National épülete.

Némiképp meglepő látvány. Az 1890-ben felszentelt Szent Eugénia katolikus templom, még mindig Port Szaídban.

Gamal Abdel Nasszer Egyiptom elnöke volt 1956 és 1970 között. Ő vette 1956-ban egyiptomi állami tulajdonba a csatornát, ami a szuezi válsághoz, brit-francia-izraeli beavatkozáshoz, majd visszavonulásukhoz vezetett. Éppen a magyar forradalom napjaiban.

A csatornával párhuzamosan észak-déli irányú autópálya is fut.

Ez már Iszmailia, a csatorna közepe táján. Napi 25 órában nyitva.

A Szuezi-csatornát nem is olyan könnyű megközelíteni. Itt, Iszmailiában egy sport- és szabadidőklubba kellett bemenni ahhoz, hogy lejussak a partra. Az élesebb szeműek egy “welcome to Egypt” feliratot is kiszúrhatnak a parton.

Iszmailia várost a csatorna építésekor alapították, és az 1860-as években Egyiptomot vezető helytartóról, Iszmail pasáról kapta a nevét.

Az északi kanyar után visszatértünk Kairóba. A képen a Ramses Hilton magas épületétől balra a Nílus és hídja.
Akkor nézzük meg a piramisokat! A következő posztban.

Egyiptom étel Kairó Szuezi-csatorna

Még több fotó Alexandriából: óriás káposzták, villamosozás és történelmi emlékek

Római amfiteátrum, színház, fürdő (hátul, a sötét téglák) és tantermek Alexandria közepén

Még több fotó Alexandriából: óriás káposzták, villamosozás és történelmi emlékek

Nagy Sándor alapította Kr.e. 331-ben, ma Egyiptom második legnagyobb városa több mint 5 millió lakossal. Óriás káposzták, villamosozás, hellenisztikus és római emlékek.

A Nagy Sándor utáni, makedón-görög erdetű uralkodók igyekeztek összegyúrni a görög és az egyiptomi hitvilágot. Ennek terméke lett Szerapisz is, aki az egyiptomi Ozirisztól, Ápisztól és a görög Hádésztól, Démétértől, Dionüszosztól is örökölt tulajdonságokat. A templomkomplexum könyvtárnak is otthont adott, és itt áll a mai napig az a tévesen Pompeius oszlopának nevezett, Krisztus után 297-ben, vagyis bőven a római időkben állított, 285 tonnás gránitoszlop, amely valójában Diocletianus császárnak állít emléket. Ez látható jobbra. A két szfinx később került ide. De jól mutatnak végülis.

Az óriási kőtömböktől kidudorodik a teherautó platójának oldalfala.

Az erőd 1477-ben épült Egyiptom mameluk szultánja, Al-Asraf Kaitbej rendelésére, az addigra leomlott alexandriai világítótorony, az ókori világ egyik csodája helyén. A sötétebb építőkövek jó eséllyel a világítótoronyból származnak. Az erőd restaurálását a magyar Herz Miksa irányította.

A távolban az újjáépített alexandriai könyvtár is felsejlik.

Lehetne jobban karbantartott is. Ez a kép engem valahogy Havannára emlékeztetett.

Kilátás a corniche alexandria sétányról a régi kikötőre

Kilátás a sétányról a régi kikötőre.

Jelenlegi formáját a huszadik századi átépítéskor nyerte.

1995 és 2002 között épült óriási könyvtár, kulturális, kiállítási és konferenciaközpont. Szép-szép, de számomra kicsit franciásan sok benne a felesleges betonnyúlvány. (Főleg az egyéb részein, nem a képen láthatón.)
Itt állt az ókor egyik legnagyobb és legnagyobb hatású könyvtára a Kr.e. 3. századtól egészen a római korig, egyesek szerint a Kr.u. 3. századig. Az biztos, hogy súlyos károkat szenvedett Kr.e. 48-ban, amikor
Julius Caesar katonái ügyesen felgyújtották, több tízezer papírtekercs pusztulását okozva.

Teljesen véletlenül találták meg a helyet építőmunkások az 1960-as években. Lengyel régészek tárták fel.

Úgy tűnik, feleslegesen jöttem ide, a felújítás alatt álló épületnek ugyanis éppen nincs teteje. És ez még csak az egyik probléma. Mutatom viszont a Lada taxit, ebből rengeteg fut Alexandria utcáin.

Az alexandriai nemzeti múzeum egyik kincse az egyiptomi óbirodalomból. Veska és családja. Figyeljük meg, ahogy anyu finoman apu vállára helyezi bal kezét.

Izgalmas példa a hellenisztikus kor művészetéből. Egyiptomi fejdísz, mégis görög módra megmozduló, három dimenziós figura. Ő Harpokratész, egy másik egyiptomi-görög fúziós istenség. A fentebb megénekelt Szerapisz fia. Ahogy Szerapisz az egyiptomi Ozirisz reformváltozata volt, a fia az egyiptomi Ozirisz fia, vagyis Hórusz hellenisztikus változata lett. Ahogy a kéztartás is elárulja, ő többek között a hallgatás és a titkok istene volt a hellenisztikus Alexandriában.

Ez a ház is a Szerapeumra néz.

Még mindig Alexandria és a görög, sőt már a római és a régi egyiptomi kultúra összeolvadása. Jobbra Ízisz új életre kelteti Oziriszt, balra pedig a sakálfejű Anubisz isten – hoppá! – római legionárius szerkóban. (Nem úgy néz ki, mint a Willy Fogg rajzfilmben az egyik gonosz kutya?) Mindez pedig a Kom El Sokafa (Shoqafa) katakombákban, vagyis római kori, földalatti temetkezési helyen.

Szintén ott: Balra fent az előző képen is látott egyiptomi jelenet, alul viszont klasszikus görög: Hádész, az alvilág istene elrabolja majdani feleségét, Perszepónét. A sírrablók nem sokat finomkodtak, ahogy jobbra látható, olyan lukat ütöttek a falon, hogy a szarkofágot is szétverték.

Ugye milyen szép?

Következik Rozetta, arabul Rasid, ahol megtalálták a rosette-i kő néven elhíresült obeliszkdarabot, amely alapján sikerült megfejteni a hieroglifákat. Aztán elugrunk a Szuezi-csatornához is…

Alexandria Egyiptom étel

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

Észak-Egyiptomban: érkezés Alexandriába, az el-alameini csata emlékhelyei és halvacsora.

Az alexandriai vasútállomás előtt mindenképpen le szeretett volna fényképeződni ez a két fiú.

Dohányozni nem hogy szabad, nekem úgy tűnt, mintha kötelező lett volna.

Irány nyugat. A Földközi-tenger partján végig hatalmas kész és félkész üdülőtelepek. Közös tulajdonságuk, hogy mind töküres.

A Rommel vezette Afrika Korps 4200 katonájának csontjait helyezték itt örök nyugalomra. Az épület a dél-olaszországi Castel del Montéra (az olasz egycentesen is látható) emlékeztet.

Az obeliszk – felirata szerint – emléket állít mindazon katonáknak is, akiket sosem találtak meg a tengeren, vagy a sivatagban.

olasz katona emlék- és nyughelye egyiptom

Kicsit nyugatabbra 4800 olasz katona emlék- és nyughelye.

El-Alamein városában a zárás előtt öt perccel sikerült berimánkódni a csatáról szóló, kimondottan jól összerakott múzeumba. Itt olasz katonák ülnek a homokzsákokkal körbevett géppuskaállásban.

Az oldalán “Erika” felirat, a csomagtartón pedig pálmás horogkereszt, az Afrika Korps jelvénye. A géppuska takarásában ideges teremőr. Itt két perce túlórázott. Kicsit félelmetes az oldalkocsiban ülő német. Mintha engem bámulna.

El-Alameinnél is tevékenykedett Violette Szabó, a francia-brit mesterkémnő. A németek elfogták, és 1945-ben a ravensbrücki koncentrációs táborban kivégezték. Nem ő, hanem a férje, Étienne (István?) Szabó, az idegenlégió katonája volt magyar származású.

Balra egy amerikai Sherman tank. Mellette brit harckocsik. Számos olasz és német harci jármű is van itt.

Itt például “Stain” mondja, hogy csak az emberi akarat erejében hisz.

Az első emeletén volt a brit kémközpont a háború idején. Churchill és Montgomery tábornok is megfordult a bárjában, amelynek most Monty Bar a neve.

Következnek az alexandriai látnivalók, aztán kelet felé indulunk.

Alexandria Egyiptom étel vonat WWII

Kazahsztán fővárosa, Nurszultán képekben

Asztana látképe a túlpartról, a piramis tövéből

Kazahsztán fővárosa, Nurszultán képekben

Asztana, újabban Nurszultán, Kazahsztán fővárosa.
Ezzel a poszttal zárjuk a nagy kazah körutazást. Illetve csak majdnem. Jön Jurcsihin orosz űrhajós üdvözlete Farkas Bertalannak!

A kazah népmese szerint egy csodamadár, Szamruk az élet fájának, egy nyárfának a tetejére rakta le tojását – ezt idézi meg ez az emlékmű, amely az 1997 utáni új főváros és egész Kazahsztán jelképévé vált. A helyiek alakja miatt Chupa Chups-nak is nevezik.
Amikor egy régi itteni lakost arról kérdeztem, mi volt ezen a helyen korábban, ennyit mondott: krumpli.
Szóval mezőgazdasági terület.
Ez egy teljesen új, modern városrész, számos nemzetközileg elismert sztárépítész dolgozott rajta.

A Bajterek tetején kilátó van. A gömbfelületű és sötétített üveg miatt gyakorlatilag lehetetlen normális fotót készíteni.
Itt a volt elnök, Nazarbajev kéznyomába illesztheti az ember a saját kezét.

Nincs nagy mozgás.
Nurszultán amúgy Ulanbátor után a világ második leghidegebb fővárosa. A sztyeppe közepén fekvő, erősen kontinentális klímájú várost semmi nem védi a Szibéria felől érkező hideg légáramlatoktól. Cserében nyáron olykor jó forró.
Biztos örültek az államigazgatásban dolgozók, amikor 1997-től kezdve ide kellett költözniük a sokkal kellemesebb, hegyekkel körülölelt, fás utakkal gazdagon ellátott Almatyból, oroszosan Alma-Atából.

Manfredi Nicoletti olasz építész alkotása, 2009-ben adták át.

Az Isim folyón is átmegy majd talán egyszer a reptéri gyorsvasút. Pénzhiány miatt félbehagyták, a kínai munkások levonultak. A kép jobb oldali harmadánál látható piramis alakú épület “a béke és megbékélés palotája”.

Balra hátul a magas épület a még félkész Abu Dhabi Plaza. Ha egyszer elkészül, 382 méteres magasságával Közép-Ázsia legmagasabb épülete lesz.
Idén tavasz óta hívják a leköszönt (de a háttérből azért irányító) kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev után Nurszultánnak a kazah fővárost. Eredetileg Akmoly volt, aztán a szovjet időkben Celinográd lett, a rendszerváltáskor Akmola. Miután 1997-ben a sokkal barátságosabb és kedvezőbb klímájú Almatyból ideköltöztették a fővárost, átnevezték Asztanára, ami türk nyelveken fővárost jelent. Még ma is sokan így nevezik, bár a hivatalos név már Nurszultán, illetve Nur-Sultan. Hogy ennél is bonyolultabb legyen, a mintegy egymilliós város repterének nemzetközi betűjele továbbra is a Celinográdra utaló TSE.

A piramis túloldala: a Függetlenség tér a Kazah Eli emlékművel (kazah hősökkel, egyszerű emberekkel és Nazarbajevvel), balra a kreativitás palotája (művészeti egyetem), jobbra a függetlenség palotája.

Felvetődhetne, hogy ezt az épületet szánnák Nazarbajev végső nyughelyének, de a pletykák szerint erre a korábbi posztokban megénekelt gyönyörű turkisztáni mauzóleumot szemelték ki.

Háromévente itt tartják a világ- és hagyományos vallások vezetőinek nemzetközi kongresszusát.

A Hazrat Szultan mecset Közép-Ázsia legnagyobb muszlim imahelye, egyidejűleg 10 ezer hívő fér el benne. A kupolája 51, a négy minaret 77 méter magas, 2012-ben adták át.

Étterem és számos kegytárgybolt is található benne.

Erősen emlékeztet a washingtoni Lincoln-emlékműre.

Egy korábbi posztban megmutattam, hol találták meg egy dél-kazahsztáni kurgánban a hetvenes években. Ez csak egy rekonstrukció, amely segít elképzelni, hogy is nézett ki a sírban megtalált szkíta/szaka herceg.

A kiírás szerint ezek tigrismotívumok. Kit mire emlékeztetnek? Engem speciel kismalacokra.

Szintén egy korábbi posztban mutattam képet a kipcsakok egykori fővárosáról, a délnyugat-kazahsztáni Sziganakról (Syganak). A kipcsakok óriási terület felett uralkodó törzsszövetséget alkottak a nálunk kunoknak nevezett kumanokkal, még a mongol hódítás előtt.

Kazah kisfiú frissen fejt kancatejet fogyaszt.

A 2006-ban átadott, 150 méter magas “sátor” valójában egy bevásárlóközpont.

Itt már kicserélték a városnevet, ez nem mindenhol van így.

A 2017-es asztanai világkiállítás központi témája a jövő energiája volt. Ez az EXPO központi épülete, a Nir Alem pavilon, népszerű becenevén a halálcsillag.

Egy jó plov sosem árt meg. Búcsúebéd a Keruen bevásárlóközpontban.

Túrórudi-paradicsom. A volt szovjet területeken rengeteg féle ilyen termék van. Szüroknak (сырок) hívják.

Jön tehát még egy bajkonuri emlék: Jurcsihin orosz űrhajós születésnapi üdvözlete Farkas Bertalan magyar űrhajósnak.

étel Kazahsztán Nurszultán