Kínából Pakisztánba, busszal

Estére pedig megérkezünk a Hunza régió központjába, Karimabadba, régiesen Baltitba. Ilyen tájra.

Image #1

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Egy Gologota-szerű domb emelkedik a város tején. Pár érdekes sziklaformációval. Ez itt minden kétséget kizáróan egy megkövült sasmadár.

Image #2

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Az Attabad-tó fenti szakasza népszerű kirándulóhellyé vált.

Image #3

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Image #4

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Image #5

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

A Karakoram autópálya elmosott szakaszát kínai segítséggel építették újjá. Erre utal a felirat: 2012-2015 - a Karakoram Highway kiigazítása az Attabad-tónál. Ez itt az egyik az öt pakisztáni-kínai barátság alagútból.

Image #6

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

étel Tadzsikisztán

Tovább Tádzsikisztánban

Tadzsikisztán

Tovább Tádzsikisztánban. Inspektálunk egy gyapotföldet, megnézzük, honnan került elő az óriási fekvő Buddha, és besaslikozunk Bohtar városban.

És mit szólnátok, ha a következő bejelentkezés az afgán határról lenne?

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző rész: Hiszor vára

A hídon túl volt az a buddhista kolostor, ahonnan előkerült az óriási fekvő Buddha, amelyet két poszttal ezelőtt láttunk Dusanbéban.

De előbb: ez itt délnyugat Tádzsikisztán. Beskent kala, egy középkori, sártéglából épült vár maradványa.

Az iszlám építészetre jellemző szamárhátívek még dacolnak az enyészettel.

Állagóvás/felújítás nélkül nem sokáig marad állva.

Kicsit északabbra. Kalai Mir vármaradványa jobbra. Már az ókori perzsa birodalom idején vár állt itt. Balra a modern település, Qabodiyon.

Rajta kivételesen nem az elnök, hanem a nagy uralkodó Iszmail Szomoni képe.

Bohtarból Adzsina tepe (Ajinatepe) felé hajtunk.

Ének a gyapotmezőkről, elnöki pózban.

Ez még nem a szedhető állapot. Évente kétszer-háromszor is szedik a gyapotot. Borzasztóan nehéz munka: a forróságban legörnyedve, egyre nehezebb zsákokat cipelve. Nem is olyan régen még kötelező ingyenmunkára terelték ki a diákokat a gyapotföldekre, ahogy Üzbegisztánban is.

A gyapotfölddel szemben átkeltünk a nyitóképen szereplő hídon. Ezek itt a 7-8. századi buddhista kolostor pusztuló romjai. Itt találták a dusanbei régészeti múzeumban kiállított óriási fekvő Buddhát. Buddha a Nirvánában.

Az előtérben minden bizonnyal az egykor a kolostor egyik udvarán állt sztúpa maradványai. Ezen állva fotóztam.

Az előtérben látszik a gyapottermeléshez elengedhetetlen csatornarendszer. A tádzsik és főleg üzbég gyapottermelés egyenesen vezetett az Aral-tó kiszáradásához, elsivatagosodásához. A nagy mennyiségű vízkivétel miatt ugyanis az Amu-daria már el sem jut a tóig.

Visszatérünk Bohtarba. Ez a Hatlon (Khatlon) régió központha, 110 ezren lakják.

Jobbra lent az étterem. Itt fogunk vacsorázni.

Az étterem egy gyors folyású patakra épült. Nemzeti színekben pompázik.

A jobb alsót kértem, így nézett ki készen. Resztelt máj lett.

Ez pedig a szokásos báránysaslik a folyó felett.

A szomszéd asztal a saslikra vár. Ott hátul süti a mester.

A reggeli kicsit szegényesre sikerült. A végén saslikhoz ajánlott kecsappal ízesített kenyérrel biztosítottam a napindító kalóriaszükségletet.

Irány az afgán határ!

étel Tadzsikisztán

Ok, Isztambulból tényleg soha nem elég

Ok, Isztambulból tényleg soha nem elég

Törökország

A Magyarországot meghódító Nagy Szülejmán mecsete. Hozzá felesége, Hürrem és fia, Mehmed türbéje. És az eredeti bizánci városfalak!

Valamint nem rossz kilátás az Aranyszarv-öbölre.
Vajon milyen játékokat árul Jumurdzsák?

Az előzmény: érkezés Isztambulba

Nézzétek az instát is!

Szülejmán mecsetétől nyílik az egyik legszebb kilátás Isztambulra, főleg az Aranyszarv-öbölre.

Szemben a Beyoğlu-negyed. Jól látszik a Galata-torony.

És a nagy uralkodó mecsete, a görög vagy örmény származású építész (törökül mimar), Szinan pasa egyik főműve. 1550 és 1557 között épült. Mialatt a középkori Magyarországot éppen elpusztították az oszmánok és a Mohács utáni polgárháború.

Kicsit visszaugrunk. Ez a Galata-torony (Galata kulesi) az Aranyszarv-öböl másik (északkeleti) oldalán. 1348-ban építették az itt lakó genovaiak. Krisztus tornyának is nevezték az itt élő keresztények. 67 méter magas.

Az aluljáróban minden szükséges dolgot lehet kapni.

Yumurcak oyuncak. Magyarosan Jumurdzsák játékszer.

Déli forróságban, hegynek fel. Megérkezünk a mecsethez.

Feltűnik Szülejmán szultán (1520-1566) türbéje, vagyis sírja. Szigetvár ostroma idején halt meg. A belső szerveit Magyarországon, a Turbék község külterületén nemrég azonosított türbében temették el. A teste többi részét hazahozták Isztambulba.

Kanuni Sultan Süleyman Han – törökül így nevezik. Törvényhozó szultán Szülejmán kán. 1494 és 1566 között élt. Régen ki volt írva, hogy “Zigetvar”-on halt meg. Ez már nincs.

Hürrem szultána (törökben amúgy nincs a a végén), Szülejmán kedvenc feleségének sírja zárva volt. Magyar utazóval ugye nem lehet kiszúrni: a türbe oldalsó és hátsó ablakain keresztül azért le sikerült fotózni. A baloldali az.

Innen a névtábla is látszik. A Szülejmánról és az “arany évszázadról” készült, nagy sikerű, végeláthatatlan török tévésorozat egyik fő figurája 1502 körül született és 1558-ban halt meg.

Négy, 76 méteres minarete van. Több kép az instán!

A fő kupola 53 méter magas, 26,5 méter az átmérője.

Mimar Sinan, Szülejmán és két utóda legfőbb építésze a mecset alatti utcában nyugszik. Háromszáznál is több, igen jelentős épületet tervezett. Többek között 94 nagyobb és 52 kisebb mecsetet, vízvezetékeket, iskolákat, karavánszerájokat. Az oszmán építészetre gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.

Parkoló, illetve balra fent látszik a Topkapı palota részlete.

Az előző poszt végén elindultunk megnézni a város eredeti falait. Ezek tehát a bizánci főváros, Konstantinápoly falai. Ezeket lövette Hódító Mehmed szultán 1453-ban, mielőtt elfoglalta a világ egyik legjelentősebb települését. Eredeti bizánci városfalak!!

Konstantinápoly elfoglalását nagyban elősegítette a magyar Orbán mester tevékenysége. Az erdélyi ágyúöntő 1452-ben a bizánciaknak is felajánlotta szolgálatait, ők azonban ekkor már nem tudták ezt megfizetni. Így aztán Orbán a muszlimok győzelmében játszott fontos szerepet. A Panorama 1453 múzeum a Topkapı (ágyúkapu) melletti parkban kapott helyet. Ez az ottani tábla is megemlékezik a szerb, német, magyar és cseh mesterekről.

Panorámaképen látjuk a török szempontból dicsőséges ostrom fő pillanatait. Hozzá harci zene.

A múzeum boltjában szulejmános és mehmedes párnahuzat is kapható. Melyik kéne a kanapéra?

A háttérben a bizánci városfalak. Mégpedig a drinápolyi (edirnei kapu).

Még benézünk egy másik mecsetbe. Talán nem meglepő: ezt is Szinan építette. Szülejmán állíttatta fia, Mehmed şehzade (vagyis herceg/királyfi) emlékére, aki 1543-ban halt meg, 22 évesen. Ide is van eltemetve. Az anyja Hürrem volt. Még mielőtt nagyon meghatódnánk, jegyezzük meg, hogy Mehmed éppen az 1543-as magyarországi hódító hadjáratról való visszatérés közben halt meg, valószínűleg himlőben. Ebben a hadjáratban került török kézre Fehérvár, Esztergom, Pécs is. Ez azért sokkal nagyobb tragédia nekünk, mint egy oszmán herceg halála.

Mehmed mecsetén két minaret és egy 37 méter magas főkupola.

Innen látszik – jobbra – Mehmed türbéje is.

Innen is, de innen az étlap is.

Ayran, joghurtos padlizsán és töltött szőlőlevél (dolma).

Sötétedés után. Folytatjuk.

étel Isztambul Törökország

Baklava-kánaán, avagy hello, Isztambul

Törökország

Átrepülünk Odesszából Isztambulba. Baklava minden mennyiségben, hajóval át az Aranyszarv-öblön, viszontagságaim a török covid-adminisztrációval, továbbá a turisták által kevésbé ismert, hatalmas mecsetek nagy uralkodók türbéivel. Szülejmán apja, Szelim és a Konstantinápolyt elfoglaló Mehmed szultán mecsete.

De kik azok a dragománok? És hol temették el Nagy Konstantin római császárt? (Jogászoknak: és Jusztiniánuszt??)
És főleg: mi az a HES???
Az instát is nézzétek!

Az előzmény: opera, atombunker és hajókázás Odesszában

Fatih Camii (a c-t törökül dzs-nek kell ejteni, tehát a cami = dzsámi; az extra i itt birtokos személyjel). Tehát Fatih dzsámija, mecsete. Az egyik legnagyobb mecset Isztambulban, de az Ayasofya és a Sultanahmet (kék mecset) után kevés városlátogató jut el ide. De mit jelent, hogy Fatih? És főleg ki az, akinek ez a mecsete? És ami talán még izgalmasabb: minek a helyén épült? Lejjebb leírom.

Baklavahegyek. Az İstiklal (függetlenség) utcán. Ez Isztambul egyik legturistásabb sétálóutcája a régi európai városrészben, Beyoğluban.

A szekuláris köztársaság létrehozója, a szultanátus és a kalifátus eltörlője, a latin írás bevezetője, a nők jogainak élharcosa, Musztafa Kemal Atatürk többször is szerepel rajta.
A Taksim 2013-ban (is) jelentős tüntetéssorozat helyszíne volt. Korábbi látogatásaimhoz képest újdonságként érzékeltem, hogy a környékét is letérkövezték, így megszűnt itt az autós körforgalom.

Szemben hatalmas mecsetek. Holnap átkelünk. Komppal. Ott, jobbra lent van a Kászim pasa kikötő. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem ilyen egyszerű…

Kasımpaşa kompkikötő. Próbáltam jegyet venni az ablak mögött ülő közlekedési alkalmazott úrtól. Mondta, hogy az nem úgy megy, jegyet nem lehet venni, csak İstanbul-kártyát. Hol? Ott – mutatott az automatákra. Oké. Megvettem a kártyát, és azzal a lendülettel feltöltöttem rá 40 lirát, ami olyan 1400 forint. Újra próbáltam becsekkolni. Hes van? – kérdezte a mester. Micsoda? Hes. Hes? Hes. Nincs, nem tudom, mi az? Na, ez innentől nehéz lett, mert a török nyelvtudásom még nem bizonyult elegendőnek elmélyültebb diskurzusok lefolytatásához. Annyi mindenesetre kiderült, hogy a titokzatos HES nélkül nem fogom tudni igénybe venni az isztambuli tömegközlekedést. Mutatta a táblát, ahol angolul is le volt írva, hogy kell HES-számot kérni. Oké, de aszerint török mobilszám kéne hozzá. Nem itt lakom? Nem igazán. Oh. Ezen a ponton azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogy fogom a következő napjaimat gyalogos közlekedéssel menedzselni egy 20 milliós városban. Aztán sikerült megértenem, hogy elvileg kaptam én egy ilyen számot a török online regisztrációkor, amit a covid miatt mindenkinek meg kell csinálnia, mielőtt belép az országba. Előhalásztam a telefonomból a dokumentumot. Burada! Ez az – mondta. Valóban, a számomra generált QR-kód alatt tényleg volt egy sokjegyű szám, és oda volt írva, hogy HES. Na, ezt később még múzeumokban is kérték. Szóval megvan a HES. És most? Most össze kell kapcsolnom az Isztambul-kártyámat a HES-számommal. Hogy mit kell micsodával? Huhh. És hogyan? Hát fel kell menni erre az oldalra. Nekem nem sikerült a telefonommal. Na jó, megcsinálom – mondta bajszos közlekedési jóbarátom. Elővette a telefonját, felment a honlapra, türelmesen beírogatta a nevemet, születési adataimat, útlevélszámomat, HES-SZÁMOMAT ÉS AZ ISZTAMBUL-KÁRTYÁM SZÁMÁT. Kész is! Meg kell hagyni, hogy innentől kezdve minden teljesen gördülékenyen ment. Az 1400 forintból még maradt is 5 nap után, pedig kompoztam, buszoztam, villamosoztam. Nagyon kulturált rendszer. Csak azt a HES-t tudnám feledni. Amelynek köszönhetően a covidra hivatkozva Erdoğan elnök úr pontosan tudhatja, hogy hány óra hány perckor honnan hova közlekedtem. Én meg még sokmillió ember.

Sztoriba rakok ki kis videót is az útról. Meg az instára is!

Megérkeztünk Fener városrészbe. De mi ez? Nem pont mecsetnek néz ki. Nos, ez a Szent István (Sveti Stefan) templom. Bolgár templom. Vastemplom. 1898-ban készült el, Bécsben előre legyártott vas- és acélelemekből. Ilyet sem láttam még.

Gyors tízórai Fenerben. Fener görögül Fanar. Ez pedig leginkább a román történelemből lehet ismerős. De mi a köze egy isztambuli kerületnek a románokhoz? Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalása után a régi városközpontot főleg muszlimok népesítették be, a görögök pár kilométerrel kijjebb, Fenerbe/Fanarba költöztek. A mai napig van itt görög ortodox templom, iskola stb. A görögök nyelveket beszélő vezető rétege vezető szerepet vitt az oszmán kereskedelemben és a diplomáciában. Ilyenek voltak a tolmácsokként is funkcionáló dragománok. A 18. században pedig a törökök közülük, a fanari görög dragománok közül választottak megbízható vezetőket az oszmán függésben lévő román fejedelemségek, Havasalföld és Moldva élére. A román államok elitjét tehát részben isztambuli görögök adták. Ők voltak a fanarióták. A román történeti emlékezetben elsősorban kapzsi, önző, gazdag, ellenszenves figurákként maradtak meg.

Yavuz Selim Camii. Vagyis Vad Szelim dzsámija. Két, 45 méter magas minarettel. Nagy Szülejmán szultán építtette 1528-ban. Apja emlékére. Szülejmán apja volt ugyanis Szelim, aki 1512 és 1520 között uralkodott, és melléknevéhez méltó módon rettenetes hódító volt. Ő foglalta el az oszmánok számára Egyiptomot is 1516-ban.

Szelim olyannyira vad volt, hogy amikor 1520-ban meghalt, Európa-szerte abban bíztak, hogy a fia, az akkor még csak 26 éves Szülejmán csak békésebb fickó lehet. Nem jött be.

A mihrab (a Mekka és az ima irányát mutató és az imám helyét kijelölő fülke) és a minbar (szószék).

Kilátással az öbölre. A távolban jobbra látszik Szülejmán mecsete, tőle balra pedig az Ayasofya.

A Fatih hódítót jelent. Ezzel a névvel illetik II. Mehmed szultánt, aki 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel megsemmisítette a Kelet-Római, illetve Bizánci Birodalmat.

Az egyik legizgalmasabb történet, hogy itt, ezen a szent helyen, Konstantinápoly egyik dombján állt a Szent Apostolok temploma, a Hagia Sophia után a második legfontosabb templom az egész Kelet-Római Birodalomban. Itt őrizték például András apostol és Lukács evangelista ereklyéit, de ami ennél is jelentősebb, hogy mintegy 700 éven át ide temették a kelet-római, illetve bizánci uralkodókat. Itt nyugodott Nagy Konstantin, Nagy Theodosius, Justinianus és még több tucat császár. A város 1204-es, nyugati keresztesek általi barbár elfoglalásakor a sírokat feltörték és kifosztották. A kegyelemdöfést pedig az 1453-as oszmán hódítás adta meg. 1461-ben az addigra erősen lepusztult keresztény templomot a törökök lebontották, hogy helyet csináljanak Hódító Mehmed mecsetének.

II. Mehmed kétszer volt szultán. Először gyerekként 1444 és 1446, aztán 1451 és 1481 között. (A kettő között apja, II. Murad reaktiválta magát.) Első uralkodásának idejére esik az 1444-es várnai csata, amikor a szegedi békét megszegő magyar és más keresztény csapatok súlyos vereséget szenvedtek, és az uralkodó, I. Ulászló magyar-lengyel király is elesett. A másodikra például Konstantinápoly elfoglalása és Szerbia, Havasalföld, Bosznia, Albánia, a Peloponnészosz meghóditása. Azért 1456-ban Nándorfehérvárnál veszítettek a csapatai.

A Mimar (építész) becenevű, egyébként görög származású zseni, Sinan pasa építette. Ahogy annyi mást is a korszakban.

Az 1766-os földrengés után újjáépítették.

Egykor itt, a mecset helyén állt Szent Apostolok templomában őrizték azt az oszlopot, amelyhez a legenda szerint Jézust kötötték ki megkorbácsoltatásakor.

Meg akartam nézni az eredeti bizánci falakat, és az 1453-as hódításnak emléket állító panorámaképet és múzeumot. Sokszor voltam már Isztambulban, de ezekre sosem jutott idő. Bizony, állnak még az 1453-ban meghódított Bizánc falai! Legalábbis részben. A következő epizódban megnézzük a középkori Magyarországot elpusztító Szülejmán és b. neje, Hürrem sírját, valamint a tavaly újra mecsetté nyilvánított Ayasofyát, vagyis a Hagia Sofiát. Benne pedig a budai várból 1526-ban zsákmányolt óriási gyertyatartókat. És mindezt éjjel kettőkor! Ja, és kövessétek az instát is!

étel Isztambul Törökország

Szünidei matinén az odesszai operaházban

Szünidei matinén az odesszai operaházban

Ukrajna

Szünidei matinén az odesszai operaházban, sétahajókázás és atombunker. Na meg a szkíta harcos és a Gagarinn Pláza. Búcsúleves és repülés tovább. De hova? Nézzétek az instát is!

Az előző epizódban: kertitörpék az odesszai piacon és szovjet hűtőgépek a Dácsa étteremben

Alízra várva. Ilyen szép belülről az odesszai opera- és balettszínház. Mindjárt visszatérünk ide még szebb képekkel, de addig még körülnézünk máshol.

A Deribaszivszka utcáról nyílik ez a kellemes passzázs. Az épületben lévő szálloda neve is ez. Пассаж. 1899-ben készült el.

Elsőre talán a hasonló milánói passzázsra tippelne, aki a képet látja. De nem. Ez Ukrajna.

A lépcsőről a legjobb képet a kikötőből lehet elkészíteni. Rólam nem feltétlenül.

Szerelvények a kikötőben, a felüljáró alatt. Mit szállítanak?

Pjána visnya (п’яна вишня), vagyis részeg meggy/cseresznye. Meggylikőr Lvivből, vagyis Lembergből. Elég jó! 17,5 százalékos, és eléggé itatja magát. De ezt csak úgy mesélték.

Másnap. Mi mássál kezdhetné az ember a napot, mint egy jó kis bunkertúrával? Pláne opera előtt!

Odessza alatt igen kiterjedt labirintusrendszer van. Az itteni bányákból termelték ki a város építéséhez használt mészkövet. Az alagutakat a második világháborús román megszállás alatt partizánok használták, a szovjet időkben pedig többezer ember számára védelmet adó atombunkert alakítottak ki itt. A helyiek nagyon megörültek, amikor feltűntek a városban a metróalagút-fúrásra használt gépek. Az óvóhely alagútjait fúrták, metró meg azóta sincs. A képen szovjet tiszt. A látogatást vezető lány szerint amerikai kém. Szerintem is. Egyáltalán nem orosznak/ukránnak néz ki. Ráadásul Jimmynek hívják. Gyanús.. Felettébb gyanús.

Na, ez tök úgy néz ki, mint egy egyiptomi piramis belseje. Pedig csak egykori mészkőbánya Odessza alatt. A járatokban lévő tavakban csak itt megtalálható mini rákocskák is élnek.

Pálinka erdei bogyókból és tormából. (Ha jól emlékszem..)

Kazamaták után tehát Alíz csodaországban. A darab – gyerekelőadás – felejthető volt, az épület azonban nem. Az osztrák Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer tervezte, ahogy szinte mindent akkortájt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Például Pesten, Szegeden, Kecskeméten, Kolozsváron, Nagyváradon és Bécsben. Meg Fiumében és Zágrábban. Apropó. Ide is eljutott a horvát maszk, amelyet Splitben kaptam májusban. (Amúgy csak a belépésnél nézték a maszkot, utána mindenki levette.)

1887-ben nyílt meg.

Bécsi barokk és francia rokokó.

Beosontam egy díszpáholyba is.

Hatalmas, 200 hektáros településeken éltek itt a neolit korban. Ezek a figurák a kiírás szerint a korai Trypillia időszakából származnak, i.e. 4800-4400-ból. 7500 éves szobrocskák, hoppá!

Ez is erősen figyelemre méltó. Szkíta harcos páncélzata és fegyverzete.

Más. Viaszfigurák múzeuma. Chewbacca ijesztgeti a sétálókat.

Indulás előtt kiugrottam Arkadiába. Ez a városrész a tengerparti bulinegyed, más olvasatban az ukrán maffia egyik melegágya.

Még egy okroska búcsúzóul egy turbóukrán étteremben. Nagyon finom. Kéne ilyen leves otthon is. Most mindenesetre irány a reptér.

Odessza a magasból. Lakótelep és tenger.

Ez pedig a leszállás. Egy másik országban, egy másik tengerparti városban. Hú, de érdekes lesz ez is! Hol járunk? Az instát is érdemes követni.

étel Odessza Ukrajna

Odesszából sosem elég

Odesszából sosem elég

Ukrajna

Még egy kis Odessza. Piacozás, kertitörpék, zöld borscs és okroska. Valamint Donbassz hűtőszekrény a Dácsa étteremben. Ja, és jegyvásárlás az operába! Nézzétek az instát is!

Az előző epizódban: kirándulás Besszarábiába, Dnyeszterfehérvárra

A katedrális közelében, a Privoz piac kijáratánál széles körű kertitörpe-kínálat. Kinek melyik kellene feltétlenül?

Láttam már sok helyen szárított halat, de ennyifélét még sehol. Ez mind az.

Odessza jelentős zsidó közösségnek adott otthont a második világháborúig.

Ez éppen a zsidó múzeum bejáratától fotózva.

Érdekes módon “sült zöldségekből készült kaviárnak (ikra)” nevezik ezt az előételt. Nekem úgy tűnt, hogy egy az egyben az erdélyi zakuszkának felel meg. Finom volt.

Tipikus ukrán étel. A tejföltől még .. érdekesebben néz ki. Nem volt rossz, de nem lett a kedvencem. Helyi poén, hogy a bizonyos strandokon az emberre tapadó algát is ziljónij borscsnak nevezik.

Na ebben semmi hiba nem volt. Mígyii (мидии) = kagyló. Tejszínes-sajtos szószban.

Valóban egy tipikus orosz vidéki nyaraló a központi eleme. De sok asztal van a kertjében.

Ilyen régi szovjet hűtőszekrények vannak random módon elszórva az étterem kertjében. Ez például egy Donbassz márkájú.

Felül forsmak (форшмак), vagyis aprított halból készült előétel. A neve a németből/jiddisből jön. Lent pedig nagy kedvencem, az okroska. Kiváló nyári leves, ukrán specialitás. Kvásszal vagy kefirrel öntik fel az összeaprított uborkát, hagymát, tojást, sonkát. Hozzá kapor. Ez itt – nem meglepő – a kefires változat.

Még mindig a Dácsa. A fürdőkád mellett is lehet vacsorázni.

Meg akartam nézni az opera- és balettszínházat belülről. Elsőre nem sikerült, csak a jegypénztárig jutottam. Gondoltam, veszek jegyet valamire. A néni kérte a nevemet is a jegyvásárláshoz, azóta sem értem, miért. Mindenesetre mondtam (oroszul), hogy rendben, de kicsit bonyolult lesz, mert magyar vagyok. – Tudom – válaszolta. – Na, azt elhiszem, hogy leveszi, hogy külföldi vagyok, na de hogy magyar? – Higgye el, tudom. Más a kiejtése a lengyelnek, más a litvánnak, más a magyarnak.
Hát jó.

Na, hát egy gyerekelőadásra, matinére sikerült jegyet kapnom. Alice csodaországban. Jó lesz.

étel Odessza Ukrajna

Athénban már az is jó, ha csak ott vagy

Monastiraki, vagyis a kis kolostor tere, Athén központjában

Athénban már az is jó, ha csak ott vagy

Görögország

Tiranai nosztalgia után visszakapcsolunk élő adásra. Séta Athénban, Akropolisz este és reggel, aztán elindulunk a delphoi jósdába.

Közel másfél éve nem repültem. Most újra: Athénba.

Jobbra a metróállomás, ide érkezik a reptéri vonat. Balra az 1759-ben, vagyis az oszmán megszállás alatt épült Tzistarakis mecset (törökül Cizderiye Camii). A háttérben látszik egy kicsi Hadrianus római császár könyvtárának maradványaiból. Fent pedig: az Akropolisz.

Az utca végén szintén.

Szintén.

Bármilyen meglepő: Athén nem csak ókori emlékekből áll. Ez itt az Emou. Bevásárlóutca. A Szintagma térre vezet.

A Szintagma téren pedig a görög parlament. A turisták éppen az őrségváltásra várnak.

Még egy kis Akropolisz. Jó, itt kell egy kicsit koncentrálni. Későesti jókedv a Plaka negyedben.

Ez pedig másnap reggel. Kilátás az Akropoliszra. Nem kell feltétlenül drága hotel ahhoz, hogy ehhez hasonló legyen a panoráma. Fogunk még akropoliszozni részletesebben is, de most más a program.
FIGYELMEZTETÉS!! A VEGETARIÁNUSOK MOST LAPOZZANAK GYORSABBAN!

Ki mit ismer fel?

Szlávul beszélők kiszúrhatják, hogy a település neve a dióval lehet összefüggésben. Bizony, a szláv szállásterület mélyen a mai Görögország belsejéig ért a Római Birodalom bukása után. A település nevét akár Diósdnak is fordíthatnánk.

Könnyű ebéd, remek helyi sült sajttal. Formaela a neve, és nagyon finom.

Formaela felül henger formában. Alul más helyi termék. Juhsajtnak tűnik.

Innen folytatjuk. Érdekes lesz!

Athén étel Görögország

Miért annyira menő főváros Tirana?

Miért annyira menő főváros Tirana?

Albánia

Épülő felhőkarcolók, színes zebrák, finom ételek és persze bunkermúzeum. A májusi utamról még tartozom pár poszttal. Ez az egyik.

Az előzmény: Durrës
https://akeletibol.com/durres-tenger-gyumolcsei-es-burek-specialis-bicikliutakkal/

Ez pedig Rozafa vára:
https://akeletibol.com/erkezes-montenegrobol-albaniaba-rozafa-vara-es-irany-durres/

Középen Ethem bej mecsete, mögötte az óratorony, amelyet szintén ő építtetett 1822-ben. És a kész és épülő magasházak, amelyek gombamód szaporodnak Tiranában.

Itt például a 110 méteres Alban Tower. Hozzánk közelebb eltörpül a Krisztus Feltámadása ortodox katedrális.

Jobbra a mezőgazdasági minisztérum, balra pedig a BunkArt2, a kommunista időszak titkosrendőrségét bemutató múzeum bejárata. A belügyminisztérium egykori atombunkerében rendezték be.

Az atombunkert az 1980-as években építették. Ebbek a titkársági szobában is ott lóg a falon a kommunista vezető, Enver Hodzsa (Hoxha) képe. Logikus a felvetés, hogy van-e BunkArt1. Van, a város szélén. Az volt az albán hadsereg vezérkarábak bunkere. Azt is megmutatom majd.

Az olasz nagykövetségen dolgozó egyik takarítónő munkaeszközébe rejtették az eszközt. Esténként hazavitte, akkor cseréltek benne elemet.

Itt a híres törökverő szobrával. Egy korábbi posztban megmutattam a sírját Lezhë városában.

Isztambuli mintára, a belvárosban épül a Balkán legnagyobb mecsete, a tiranai nagymecset (Namazgjah mecset) és iszlám kulturális központ. Az oszmán hangulat nem véletlen. Az építkezést a Diyanet İşleri Başkanlığı, a vallási ügyekért felelős török állami intézmény finanszírozza. 2015-ben maga Recep Tayyip Erdoğan is részt vett az alapkőletételen.
5000 embert tud majd befogadni. Mármint a mecset. Négy darab, 50 méter magas minarete van, a kupola 30 méter magas.

A tiranai piramist is felújítják. 1988-ban készült el, Enver Hoxha múzeumként (nem mauzóleumként!). A tervezők között volt az 1985-ben meghalt kommunista vezető lánya és veje is. Ahogy a terveken látszik, menő közösségi teret, emellett IT-központot kívánnak csinálni belőle.

Fogadjunk, hogy elsőre nincs meg, hogy a pirosas épület egy stadion. Az Arena Kombëtare 22.500 nézőt tud befogadni. Az előző stadiont 2016-ban bontották le, az után épült ez az új. A torony 112 méter magas. A homlokzatot díszítő, lekerekített háromszög alakú piros fémlapok elvileg az albán szőnyegekre emlékeztetnek.

Tirana mesterséges tava (Liqeni Artificial i Tiranës) a nagy parkkal együtt közel van a belvároshoz, és kedvelt kikapcsolódóhely.

A nemzeti történeti múzeum is felújítás alatt.

Rozafa váráról mutattam képeket korábban. Ez az arról elnevezett halétterem Tiranában. Hét évvel ezelőtt ettem itt utoljára.

Sokan elemi felháborodásuknak adtak hangot, amikor a montenegrói Sveti Stefanban megtagadtam a helyi macska polippal való élelmezését. Remélem, így jók vagyunk..

Valószínűleg nem ilyen trendinek képzelnénk el a tiranai bazárt. Engem valahogy Angliára emlékeztet.

Ma mi legyen a vacsora? Száz albán lek nagyjából háromszáz forint.

Végül ez az előétel lett.

Mást is érdekelt a kebabom. (Igen, kapott. Kicsit. Macskáknak ellen tudok állni, kutyáknak nem.)

Újra el kellett sétálnom Ethem bej mecsetéhez. Igen, ezt is török támogatásból renoválják.

Az iszlám építészetben ritkaságszámba menő módon fák, vízesések, hidak láthatók a freskókon. Felül arab (mármint igazi arab) számokkal 1238 van kiírva. Ez az iszlám naptár szerinti 1822. Ekkor készült el a mecset.

Jó reggelt, Tirana!

Albánia étel Tirana

Szamarkand, ahova három év után is simán visszamennék

Szamarkand, ahova három év után is simán visszamennék

Üzbegisztán

Nosztalgikus poszt üzbegisztáni képekkel. Regisztán és plov. Hú, de jó volt!

További üzbég témájú posztok és rádióinterjú ebben a posztban:
https://akeletibol.com/uzbeg-etelek-uzbeg-vonatok-uzbeg-emlekek-de-kik-azok-a-karakalpakok-radiobeszelgetes/

Mögöttem az 1619 és 1636 között épült Ser-Dor medresze. (Amíg itt ilyen csodák épültek, Magyarország hadműveleti terület volt a Habsburgok, oszmánok és az Erdélyi Fejedelemség között.)

Az iszlám építészet egyik csúcsa. Szintén az 1600-as évekből.

Balra Ulug bég medreszéje (1417 és 1420 között, tehát a mi Zsigmond királyunk idején épült), szemben a Tilja Kori, jobbra pedig Ser-Dor.

Brutális hódító volt, viszont a középkori magyar királyság létét valószínűleg jelentősen meghosszabbította, hogy 1402-ben, az ankarai csatában szétverte a törököket. Nélküle lehet, hogy előbb jött volna Mohács..

Többször visszamentünk. Itt a Ser-Dor homlokzatán a szamárhátíves ejván két oldalán tigris-, rajta pedig emberábrázolás. Az iszlám építészetben igen ritka.

A jellegzetes üzbég rizseshús, a plov szamarkandi verziója. Sok répával, a tetején pedig sült fokhagymával. Mellette az előétel: főtt nyelv.

Szív alakú szikla.

A legnagyobb buli. Pontosabban több buli egyszerre, párhuzamosan. Nagyon ajánlom a Szamarkand éttermet. Rendkívül olcsón nagyon finom vacsora, hamisítatlanul kortárs üzbég környezetben. És még egy üveg konyakot is küldtek a szomszéd asztaltól.

Búcsú Szamarkandtól és a Regisztántól. Visszavágyom!

étel Üzbegisztán

Brács szigetéről nem csak a kilátás remek

Brács szigetéről nem csak a kilátás remek

Horvátország

Kirándulunk Splitből Brač, magyarosan Brács szigetére. Hajókázás apácákkal, olivamúzeum és bárányebéd. És remek kilátás Hvar és Vis szigetre a Vidova Goráról, az egész Adria legmagasabb pontjáról.

Az előző posztban Splitben sétáltunk:
https://akeletibol.com/miert-is-annyira-jo-varos-a-dalmaciai-split/

Még mielőtt tévedés lenne, a kezdőbetű horvátul s, magyarul sz-nek ejtendő.

Előttünk Hvar szigete, Stari Grad öblével. Jobbra a távolban Vis. Mindjárt visszatérünk ide, de előbb még a spliti kikötőbe. (Split, Vis, Supetar – mindegyikben sz betű van. Ellentétben például Šibenikkel. Na, az magyar s hanggal kezdődik.)

Hátterben a Marjan hegy a kereszttel.

Szóval megérkezünk Supetarba. Középen a Szent Péter templom. Brač 396 négyzetkilométeres területével Dalmácia legnagyobb szigete. Lényegesen nagyobb, mint például Málta.

Régen ilyen szerkezettel készítették az olivaolajat. A puttonyba öntik a bogyókat, amelyek aztán a vízszintes és a függőleges malomkő közé kerülnek. A jobbra látható rudat emberi erővel is lehet hajtani, de azért szamárral jobb.

Az eredmény, nagyon finom, extraszűz olivaolaj, hozzá házi kenyér és olivapaszták.

A nagy szelek miatt a tetőt is kőlapokkal borították. A brácsi kő (brački kamen) kiváló minőségű mészkő. Diocletianus császár spalatoi palotája is jórészt itt bányászott kőből épült. Akkoriban Bretia volt a sziget neve. Olaszul egyébként Brazza.

Na, vajon kit matricáztak fel a busz oldalára? Ő bizony Nikola Šubić Zrinski. Vagyis Zrínyi Miklós, aki 1566-ban Szigetváron veszítette életét. A törökökkel harcoló horvát-magyar nemzeti hőst és imázsát a horvát turisztika is igyekszik felhasználni. Például az ázsiai turisták számára exotikus-romantikus történelmi figuraként. (Nincs is ezzel semmi baj.)
Így aztán ezen a buszon japán felirat is olvasható. Ott jobbra az ajtó mellett. De vajon mi?
Felette “u boj, u boj” – ez még horvátul van. Csatába, csatába! – ezt jelenti. Ez a címe a Zrínyiről szóló horvát nemzeti dalnak, amely később belekerült Ivan Zajc 1876-ban írt operájába is. Az opera címe pedig: Nikola Šubić Zrinski. És vajon miről szól? Szigetvár ostromáról és közös nemzeti hősünk dicsőséges haláláról. Ugye milyen keveset tudunk a Horvátországgal közös történelmünkről? Pedig 800 éven át volt társországunk.

Tudtátok, hogy a telefon kamerájával is működik a google fordító alkalmazása? Ez van tehát itt japánul.

Ha szikla felett lebegsz, az egyik karod mindenképpen derékszöget zárjon be a kis fenyőfával! Megyünk fel a Vidova Gorára, vagyis Vitus hegyére. De vajon mi az a penk?

Hvar, alattunk pedig a zlatni rat, vagyis aranyszarv, Horvátország talán leghíresebb strandja. Le is mentünk oda, de elfelejtettem fotózni. Mindenesetre a magasból látványosabb.

Készül a bárányborda és a pljeskavica.

Nem, ez nem mind az enyém volt. Én nagyon szeretem, Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten, a Balkánon is mindig igyekszem enni. De tudom, hogy a bárány – intenzív íze miatt – elég megosztó étel Magyarországon. Ti szeretitek?

Nagyon finom, karamellás pudingféle. Horvát crème brulée. (Ha már a horvát s betűkre kényesek vagyunk.. Ugye senki nem ejti [krém brülé]-nek? Az [krem brülé]. Nem véletlenül lejt az egyik ékezet erre, a másik meg arra.)

Brač szigete 1102-ben Könyves Kálmánt ismerte el uralkodójaként, aztán a folyamatos magyar-velencei vetélkedés után 1357-től kis megszakítással (amikor a bosnyák Tvrtko királyé lett) 1420-ig újra a magyar király uralma alatt állt. Persze inkább névlegesen, a sziget gyakorlatilag teljes autonómiát élvezett.

A templom melletti kis utcában: mozaik a 6. századból! A háttérben Teréz anya figyel.

Még lesz egy kis Horvátország, aztán visszaugrunk Albániába!

Brač étel Horvátország

Kínából Pakisztánba, busszal

Image #1

Image #2

Image #3

Image #4

Image #5

Image #6