Tovább Tádzsikisztánban

Tadzsikisztán

Tovább Tádzsikisztánban. Inspektálunk egy gyapotföldet, megnézzük, honnan került elő az óriási fekvő Buddha, és besaslikozunk Bohtar városban.

És mit szólnátok, ha a következő bejelentkezés az afgán határról lenne?

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző rész: Hiszor vára

A hídon túl volt az a buddhista kolostor, ahonnan előkerült az óriási fekvő Buddha, amelyet két poszttal ezelőtt láttunk Dusanbéban.

De előbb: ez itt délnyugat Tádzsikisztán. Beskent kala, egy középkori, sártéglából épült vár maradványa.

Az iszlám építészetre jellemző szamárhátívek még dacolnak az enyészettel.

Állagóvás/felújítás nélkül nem sokáig marad állva.

Kicsit északabbra. Kalai Mir vármaradványa jobbra. Már az ókori perzsa birodalom idején vár állt itt. Balra a modern település, Qabodiyon.

Rajta kivételesen nem az elnök, hanem a nagy uralkodó Iszmail Szomoni képe.

Bohtarból Adzsina tepe (Ajinatepe) felé hajtunk.

Ének a gyapotmezőkről, elnöki pózban.

Ez még nem a szedhető állapot. Évente kétszer-háromszor is szedik a gyapotot. Borzasztóan nehéz munka: a forróságban legörnyedve, egyre nehezebb zsákokat cipelve. Nem is olyan régen még kötelező ingyenmunkára terelték ki a diákokat a gyapotföldekre, ahogy Üzbegisztánban is.

A gyapotfölddel szemben átkeltünk a nyitóképen szereplő hídon. Ezek itt a 7-8. századi buddhista kolostor pusztuló romjai. Itt találták a dusanbei régészeti múzeumban kiállított óriási fekvő Buddhát. Buddha a Nirvánában.

Az előtérben minden bizonnyal az egykor a kolostor egyik udvarán állt sztúpa maradványai. Ezen állva fotóztam.

Az előtérben látszik a gyapottermeléshez elengedhetetlen csatornarendszer. A tádzsik és főleg üzbég gyapottermelés egyenesen vezetett az Aral-tó kiszáradásához, elsivatagosodásához. A nagy mennyiségű vízkivétel miatt ugyanis az Amu-daria már el sem jut a tóig.