Band-e Amir Nemzeti Park

Afganisztán nemzeti parkja: Band-e Amir.
Hattyús vízibicikli, hazara falu és szovjet harcjármű.
Búcsú Bamjan tartománytól.
A következő út előtt még afganisztáni emlékek tavalyról.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző epizódban: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Band-e Amirtól még 4170 kilométer légvonalban, közúton pedig 5761.

Nem mindennapi látvány. Vízibiciklizés a Band-e Amir tavon.

Az előző kép ott balra lent készült. Ez még előbb, mielőtt leautóztunk volna oda.

Ez pedig még előbb, Bamjanban. Kiégett szovjet páncélozott harcjármű a nyolcvanas évekből.

Úton. Kislányok iskolába igyekeznek. Unicefes hátizsákkal.

Bamjantól 75 kilométerre nyugatra igyekszünk.

A Band-e Amir hat tó rendszere. 2015-ben lett nemzeti park a kapun elhelyezett emléktábla szerint.

Kilátás felülről. A por kicsit elvett a panorámából.

Lejjebb.

Tényleg ilyen színe volt.

Meg ilyen. Lent a vízibicikli-kölcsönző. Voltak nők is, szép számmal. Hazaérkezésem után olvastam, hogy a fejkendő helytelen használata miatt a hatóságok kitiltották a nőket. Később egy Szíriában megismert nő ismerősöm járt ott. Ezek szerint átmeneti korlátozás lehetett. Mindenesetre inkább leszedtem azokat a képeket, amelyeken nők voltak.

Még kis tó.

Halak is vannak.

Visszafe indulunk. Bamjan fele. Kértem, hogy álljunk meg egy hazara faluban. Egy férfi jött elénk. Mondta, hogy rendben, de előbb szól a nőknek, hogy menjenek be a házakba. Idegen férfiként nem láthattam meg nőt. 8-10 család él ebben a faluban.

Hazara férfi.

Próbáltam ismerkedni.

Tovább Bamjan felé.

Oppácska. Egy kis vár az út mentén. Mégiscsak a Selyemúton haladunk!

Úton.

Visszaértünk Bamjanba.

Ebédre várva egy étterem különtermében.

A hagyományos éttermek előterében hentes tevékenykedik. Ő is egy hazara etnikumú úr. Kedvesen mosolygott, amikor megkérdeztem, fotózhatom-e.

Szovjet Kamaz teherautó.

Elhagyjuk Bamjant. Nagy élmény volt a városban és környékén körülnézni.

Tájak.

Szamarak.

Tovább dél felé.

Bamjan Buddhái

Bamjan Afganisztán egyik fő nevezetessége. Pontosabban az ottani Buddha-szobrok hűlt helyei. A tálibok rombolták le őket még 2001-ben. A 6-8. században virágzó buddhista központ volt itt, a Selyemút mentén. Aztán megnézzük még a “vörös várost” és a “sikolyok városát” is.

A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Kis videóm Bamjanról
A folytatásban Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja
Az előző epizódban vendégségben jártam egy afgán faluban

55 méteres Buddha-szobor állt itt a 7. századtól 2001-ig. Akkor rombolták le a tálibok.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Itt még az oda vezető autóúton.
Többszáz buddhista szerzetes élt a sziklákba vájt barlangokban. Virágzó buddhista kultúra volt itt, a Selyemút mentén az 5-8. században. Azóta el akartam jönni ide, hogy 2001-ben láttam a pusztításról készült videókat. Hatalmas élmény volt megérkezni.

Ma parkoló és kisebb épületsor fogadja a látogatót. A tálibok a további rombolás helyett belépőt szednek. Itt is kérdezték tőlem, hogy elégedett vagyok-e a biztonsággal. A tálibok számára identitásképező tényező, hogy alapvetően biztonságot és nyugalmat hoztak az országba, a korábbi, merényletekkel súlyosbított, zavaros állapotok után. A nők helyzetéről ilyenkor nem esik szó.

Kicsit más szögből. Balra az 55 méteres Buddha helye, a távolban, a kép jobb szélén pedig a 6. századi, 38 méteres Buddháé. Ehhez érdemes belenagyítani a képbe. Akkor jól látszik a fehér-fekete talibán zászló is, amely most Afganisztán hivatalos lobogója is egyben.

Buddhista szerzetesek éltek itt az 5-8. században. Aztán a helybeli lakosok is.

Raktárként is használták a sziklákba vájt helyiségeket.

Buddha-lábfej és állványozás. Nemzetközi összefogás indult a helyreállításra. Még a tálibok 2021-es visszatérése előtt. Akkor készült az állványzat.

Buddha-alj.

Buddha-lábfej.

A láb mögötti barlangokban buddhista szentély maradványa.

Ez pedig már a másik, 38 méteres Buddha-szobor helye. Ezt is 2001-ben semmisítették meg, csakúgy, mint a másikat, az iszlám eljövetele előtti bálványként. Számos egyéb, kisebb Buddha-szobor is állt ezen a területen.

Romjaiban is lenyűgöző.

Burgonyaföld Buddha-barlanggal.

Jobbra a Buddhák völgye, az előtérben régi benzinkút.

Még egy kirándulás. Shahr-e Zohak, Zohak városa, más néven vörös város. Stratégia helyen fekszik a Bamjan-völgyben. Ellenőrizte az India, Kína, illetve Perzsia közötti forgalmat. Az 5-9. században a fehér hunok, a heftaliták, illetve más türk népek éltek itt, aztán iszlám népesség érkezett, és a Timurida időkben is lakták ezt a települést. A kilátás sem gyenge.

Itt például felismehetők a Timurida-kori iszlám építészet motívumai.

Kupolás helyiség a várban.

Táj a vörös várral. Azt mondták, szemben a konténerekben iráni útépítők laktak, de ők a tálibok visszatérésekor elhagyták a terepet.

És még egy másik vár is belefért a napba. Shahr-e Gholghola, vagyis a sikolyok városa. Azért hívják így, mert 1221-ben a mongol Dzsingisz kán csapatai lemészárolták a lakóit, ahogy számtalan hasonló várossal is tették. Amúgy már a 6. század környékén, a Szaszanida perzsa birodalom idején is állt itt település, a buddhizmus hanyatlásával párhuzamosan pedig muszlim város jött itt létre a 8. század környékén.

A várat még a tálibok előtt jelentős mértékben renoválták, de szerencsére nem úgy tűnik, hogy ez rosszatt tett volna. Vízelvezető megoldásokat is beépítettek. Nekem példamutató felújításnak, állagmegóvásnak tűnt.

A nap már lement, de még kivehető Bamjan város, mögötte pedig a buddhás hegyvonulat, ahol a poszt elején jártunk.

Séta Bamjanban.

Vacsorára dinnye. A szobában maradt egy korábbi brossúra. Sok, konferenciákon, képzéseken és más programokon részt vevő nővel. Ilyen ma már nincs.

afghanistan akeletibol bamyan buddha roadtrip silkroad

Afgán utakon Bamjan felé

Afgán utakon Bamjan felé. Vendégségben Ahangaran faluban. Ebédre a sher berenge nevű tejberizs olajjal és kenyérrel. És egy afgán veteránnal.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előzményben állatpiac Kabul peremén
A következő részben: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Ahangaran, Afganisztán. Vendégségben.

Az odaút. Sok por, sok csacsi.

Kisfiúk az UNICEF-től kapott hátizsákokkal mennek iskolába.

Vár az út mentén.

Afgán táj.

Falu a völgyben.

Szikla. Mire emlékeztet?

Vendégségben. Az istálló. Tehén és borja.

Napelem!

Veterán vendéglátó. Veterán, hiszen még a szovjet megszállás ellen harcolt a nyolcvanas években. Többet itt nem mondanék. Hazara nemzetiségű, ahogy az ázsiai vonásokból látható. A hazarák jellemzően az iszlám síita ágát követik.