Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán. Gazni/Ghazni városa. Esti érkezés, kis defekt, aztán citadella és 900 éves tornyok a Gaznavida birodalom idejéből. És az első találkozásom a talibán helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjével. Plusz szovjet tankok. Aztán haladunk Afganisztán belseje, Kandahar felé.
Azt még előrebocsájtanám, hogy az itteni posztok természetesen nem politikai állásfoglalások. Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Gaznitól amúgy a Keleti pályaudvar légvonalban már csak 4368 kilométer, közúton pedig 5777.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kandahar:
A sztoriban megelőző poszt: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja. Hattyús vízibiciklivel
Ez pedig Bamjan és a Buddha-szobrok völgye

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?
Ez az egyik témája ennek beszélgetésnek, észak-koreai, iráni, ujgurföldi, pakisztáni, indiai utazásaim mellett.
A korábbi interjúkhoz képest talán elemzőbb, ismeretterjesztőbb, filozofikusabb lett ez a felvétel, és ez nekem kimondottan tetszett. Remélem, nektek is fog.
Köszönöm a lehetőséget az engem faggató Júlia Sziváknak, valamint a mindenképpen ígéretes nevű Orient Expressz podcastnak, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Modern Kelet-Ázsiai Kutatócsoportjának tagjai készítenek.
A nyitókép a pakisztáni Lahore mellett, a Salimar-kertekben készült. Kommentben pedig egy fotó a piknikről.

Afgán utakon Bamjan felé

Afgán utakon Bamjan felé

Afgán utakon Bamjan felé. Vendégségben Ahangaran faluban. Ebédre a sher berenge nevű tejberizs olajjal és kenyérrel. És egy afgán veteránnal.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előzményben állatpiac Kabul peremén
A következő részben: Bamjan és a Buddha-szobrok völgye
A Keleti pályaudvar Bamjantól még 4242 kilométer légvonalban, közúton pedig 5686.

Ahangaran, Afganisztán. Vendégségben.
 
Az odaút. Sok por, sok csacsi.
Kisfiúk az UNICEF-től kapott hátizsákokkal mennek iskolába.
Vár az út mentén.
Afgán táj.
Falu a völgyben.
Szikla. Mire emlékeztet?
Vendégségben. Az istálló. Tehén és borja.
Napelem!
Veterán vendéglátó. Veterán, hiszen még a szovjet megszállás ellen harcolt a nyolcvanas években. Többet itt nem mondanék. Hazara nemzetiségű, ahogy az ázsiai vonásokból látható. A hazarák jellemzően az iszlám síita ágát követik.
Ebédre sher berenge. Tulajdonképpen tejberizs. Olajjal és kenyérrel. Nem lesz a kedvencem. Mindenesetre jó laktató…
Tovább Afganisztánban. Bamjan felé. Hazara kisfiú az út mentén.
Az út szélén marhát vágnak egy hadzsi (hajji) hazatérésének megünneplésére. Kik azok a hadzsik? Akik elzarándokoltak Mekkába.
Megérkezünk Bamjan (Bamyan) városába. Afganisztán egyik leginkább lenyűgöző látnivalója következik a folytatásban.

Állatpiac Kabul szélén

Állatpiac Kabul szélén

Állatpiac Kabul szélén.
Aztán indulunk tovább, Afganisztán belsejébe.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
Az előző epizódban Kabul
A folytatásban Bamjan felé utazunk
A Keleti pályaudvar Kabultól még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az új kék ruhámban próbálok beleolvadni a böllérválogatottba.

Kabul peremén. Megállítottam az autót, amikor megláttam a piacot, és lemásztam a töltésről.

A kis fülkében látható hentesek arra várnak, hogy valamelyik gazda velük vágassa le a marháját, birkáját, kecskéjét. Ott helyben el is intézik. Nagyon kedvesen fogadtak. Ott készült a nyitókép.

Fiúk és juhok.

Etetés.

Böllérmester a kését mutatja. Ha jobban megfigyeljük a nyitóképet, már ott is mutatta szépen.

Eggyel nagyobb böllérkés.

Afgán Bud Spencer.

Szállítmány.
Út.
Kabultól nyugatra. Irány Afganisztán belseje. Nézzük meg Bamjant.

Reptéri kudarc Kabulban és piacozás

Reptéri kudarc Kabulban és piacozás

Reptéri kudarc és piacozás Kabulban. Gránátos-tankos szőnyegek, ruhavásárlás és mauzóleumos naplemente, száraz csirkével lefojtva.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
Az előző részben Bábur kertjeiben és a talibán országzászlónál voltam:
A folytatásban: Állatpiac Kabul külvárosában 
A Keleti pályaudvar Kabultól 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Kilátás Mohammad Nadir sah mauzóleumától. Visszatérünk ide.

A reggelem a kabuli reptéren indult. Emlékezhettek még arra, milyen drámai jelenetek zajlottak le itt, amikor az amerikaiak elhagyták Afganisztánt 2021 nyarán. A nagy tolongásban és merényletekben többen meghaltak, és voltak olyanok is, akik a felszállni készülő repülőkbe kapaszkodtak, és lezuhantak a magasból. Most minden békés és szervezett volt.
Úgy volt, hogy belföldi járattal átrepülök Mazar-i Sharifba, másnap pedig vissza Kabulba. Ez nem rontottam volna el azt a koncepciót, hogy végig szárazföldön haladok Budapest felé, hiszen ugyanúgy Kabulból folytattam volna az utat. Már be is csekkoltam, sokadmagammal vártam a gépet.

Itt a sokad. Viszont több órás várakozás után közölték, hogy a rossz időjárás miatt törölték a járatot. Ez van. Mazarba és Balhba még vissza kell jönnöm egyszer.

Vissza a szállodába. Mivel kora reggel kellett elhagynom a szállást, mire visszaértem pedig már nem volt nyitva az étterem, a szobámba küldtek késői reggelit.

Végül egyáltalán nem bántam, hogy lett egy extra napom Kabulban. Ez itt a kabuli madárpiac.

Sürgölődés.

Ez jó lesz.

Adásvétel.

Köszörűs mester.

Hentes.

Utcai kifőzde.

A hagyományos pastu fejfedőt, a pakolt próbálom. Sok a pakisztáni gyártmány (Afganisztánban mintegy 18 millió pastu él, Pakisztánban 40 millió!), de végül csak sikerült afgán modellt vásárolnom.

Kandahári típusú fejfedő praktikus dobozban. Nézzük csak meg, milyen kartonból készült..

A kandahári sapik jellemzője a homlok feletti, kapuszerű kivágás. Lehet, hogy ez nem a méretem..

Szabóság. Mindenképpen akartam helyi viseletet vásárolni. Shalwar kameez az egyik neve a hagyományos afgán ruhának. Nem sikerült teljesen megértenem, mi a különbség eközött és a kurta meg a perahan tunban között, de hátha itt valaki tud segíteni.

Ő volt a szabómester, aki hozzámmérte magát, és azt mondta, egyforma magasak vagyunk, úgyhogy a magának félrerakott ruhát adta el nekem, amelyet már elkezdett hímzésekkel díszíteni. Az volt készen kékben, én pedig olyat akartam. Az erdeményt már láthattátok egy beharangozó fotón, de lesz még. Kb. 4000 forintba került.

Kabuli utcakép mecsettel.

Ebbe a mecsetbe be is lehetett végre menni. Sajnos nem mindegyikbe engedik a belépést a talibán hatalomátvétel óta.

Mecsetbelső.

Szőnyeg- (és mindenféle) kereskedésbe érünk.

Rengeteg szőnyeg. Nagyon szépek voltak, de nem igazán volt módom végigcipelni egy szőnyeget egészen a Keletiig. Kicsit bánom már…

2019-es kiadású szőnyeg tankokkal, RPG-vel, géppisztollyal, kézigránátokkal.

Ez egy 2012-es modell. Hasonlókat gyártottak az 1979-es szovjet invázió idejében is, csak akkor szovjet fegyverek szerepeltek rajtuk.

Egy másik dizájn.

A New York-i, World Trade Center elleni támadás és az azt követő amerikai invázió szőnyegen megörökítve.

Emlékeztek a napindító repteres sztorira. Amikor emberek zuhantak le az Afganisztánból evakuált amerikai gépekről. Igen, ez is megvan szőnyegben.

Amúgy ilyen finom szőnyegeket is árulnak. Legközelebb veszek.

Mohammad Nadir sah mauzóleuma. Ő volt az utolsó előtti afgán király (nem összekeverendő Nader sahhal a 18. századi nagy perzsa uralkodóval.) Itt esett meg a podcast-adásban is elmesélt történetem, amikor a helyi, erősen felfegyverkezett talibán őrség szó szerint a szőnyeg szélére ültetett és hosszasan faggatott arról, hogy honnan jöttem és miért. Végül adtak mellék két fegyverest, akik végigkísértek az emlékhelyen.

Kilátás a mauzóleumtól.

Ez itt az utolsó előtti afgán király sírja. 1933-ban meggyilkolták.

Hazafelé egy ilyen erősen száraz, majd parázson tovább szárított csirkét sikerült vásárolnom. Nem ez lett az első számú gasztroélményem, na.

Búcsú a hentestől. A következő posztban elbúcsúzunk Kabultól, és az óriási Buddha-szobrokról, pontosabban azok hűlt helyéről ismert Bamjan felé vesszük az irányt. A Keleti felé.

Kabuli életképek

Kabuli életképek

Életképek, ebéd – és a nagy hódító, Babur kertje. Végül naplemente a talibán országzászlónál, ahol nem szerencsés tálibokat fotózni, viszont érdemes kikerülni a dzsipek platójáról meredező géppuskákat. De mi köze Kabulnak az indiai Taj Mahalhoz?
 
A Keleti pályaudvar Kabultól 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A következő elutazásomig igyekszem befejezni a nagy, Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utam közvetítését. Sok kaland lesz még!
 
A folytatásban reptéri kudarc, piac és szőnyegek.
Emlékeztetőül: az előző epizódban voltam fodrásznál Kabulban, aztán a nemzeti múzeumban. És megnéztem a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig.

Karavánszeráj Bábur kertjeinek bejáratánál. Mindjárt visszatérünk ide.

Ez pedig már este. Afgán fiatalok az országzászló hegyén. Ide is visszatérünk.

A Dahan-e Bagh tér a 2022 decemberében felállított, forgó földgömbbel a közepén. Belenagyítva látszik, hogy Afganisztánt a mostani állami zászlóval, a talibán zászlajával jelölték.

Kiadós ebéd a forróságban. Levettek a lábamról.
Aztán irány Kabul déli városnegyede.
Bábur kertjeinek kapuja balra, jobbra pedig az azt kívülről körbeölelő karavánszeráj részlete. Itt készült a nyitókép is.
Bábur kertjei – ez a neve ennek a sokteraszos parkkomplexumnak, amely a hagyományok szerint 1504-től épült ki, és többek között névadója, a nagy mogul uralkodó sírját őrzi. A képen látszik, hogy szerencsés esetben víz csordogál itt.
Ez itt Bábur sírkertje. A ükunokája, Dzsahán sah (Shah Jahan) építtette. De honnan is lehet ismerős az ő neve?
Kicsit közelebbről Bábur sírja.
Íme Bábur sírja. Bábur rendkívül jelentős történelmi személyiség. 1483-ban, a ma Üzbegisztánhoz tartozó, Fergana-völgyi Andidzsanban született. Én 2018-ban jártam ott, azóta különösen el akartam jutni ide.

Nagy hódítók, Dzsingisz kán és Timur leszármazottja volt. El is foglalta a Timuridák fővárosát, Szamarkandot, cserébe elveszítette Ferganát. Aztán visszafoglalta Ferganát, de elveszítette Szamarkandot. Ezután úgy érezte, hogy ez így nem poén, ezért inkább délnek vette az irányt, és 1504-ben elfoglalta Kabult. Kabul lett a kedvenc városa. Miután sikerült harmadszor is elveszítenie Szamarkandot, végleg délkeletnek fordult, és – hoppácska – elfoglalta Indiát.
 
Oké, (ő még) nem az egészet, de megdöntötte a szubkontinenst uraló Delhi Szultánságot, és ezzel létrehozta a Mogul (vagy Mughal) Birodalmat, amely aztán egészen a brit hódításig fennállt. A döntő csatára Panipat város mellett került sor, itt lelte halálát Bábur ellenfele, Ibrahim Lodi, Delhi szultánja.

Szomorú, ám érdekes párhuzam, hogy ugyanebben az évben kicsit idébb egy másik jelentős csata is lezajlott. Abban szintén életét veszítette a legyőzött állam uralkodója. A vesztes ott is egy jelentős középkori birodalom volt, amelynek a fővárosát a csata után el is foglalta a hódító. És amely birodalom szintén megsemmisült, és abban a formában soha nem is támadt fel.

És akkor a panipati csata évszáma: 1526.

Szóval a mohácsi csata évében hódította meg Bábur Delhit és Észak-Indiát.
Agrában halt meg, 1530-ban, de végakaratában kikötötte, hogy kedvenc városában, Kabulban legyen a végső nyughelye. Így is lett.
Őt a Mogul Birodalom élén a fia, Humajun (Humayun) követte, őt annak a fia, Akbar, őt annak a fia Dzsahangir (Jahangir), őt annak a fia Dzsahán (Jahan).

Dzsahangir, Bábur dédunokája vetette körbe fallal a kertet 1607-es zarándoklata idején, és ő állíttatta az emléktáblát is.
Az ő fia, Dzsahán sah építtette ezt a díszes márvány emlékhelyet ükapja sírja köré. És mit is építtetett még Dzsahán? Nos, például … a Tádzs Mahalt. A mogul építészet kiemelkedő alkotását Agrában, ahol Bábur is meghalt kicsit több mint száz évvel korábban.

Tehát egyetlen rövid történeten belül Dzsingisz kántól Üzbegisztánon és Kabulon át a Tádzs Mahalig jutottunk. Hát nem szép?

Pár méterrel odébb: Dzsahán sah mecsete Bábur kertjében. A ükunoka, miután legyőzte a betörő üzbégeket, 1647-ben Kabulban járt. Akkor építtette ezt a kicsi ám annál szebb mecsetet.

Kicsit odébb. Háremszeráj a 18. századból. Felette a hegyen kicsit balra Kabul citadellája. Jelenleg a talibán katonai területe, ezért nem látogatható.

Közeleg a naplemente, elindulunk az országzászló hegyére.

Kabuli naplemente.

Megálló egy útszéli boltnál. Szépen rendezett gyümölcsök.

Hegynek fel. Közelítünk.

Kabuli naplemente 2. Az országzászló hegyéről.

2022 áprilisában húzták fel először ezt a 40-szer 26 méteres zászlót. A talibán zászlaja – fehér alapon fekete betűkkel az iszlám hitvallás, a sahada – most Afganisztán állami zászlaja is egyben. Fontos zarándokhely ez, különösen az országot uraló tálibok számára. Sokan jönnek fel ide az esti imára. Nőket nem láttam itt sehol. Dzsipekkel érkező, hosszú fekete hajú tálibokat annál inkább. Rám is szóltak, hogy tilos a mudzsaheddineket – így hívják magukat az iszlám harcosai – fényképeznem, úgyhogy ők nem látszanak a képeken. Máshol ez nem volt ekkora probléma. Viszont a bejáratnál álló terepjárók platójáról rám meredő géppuskákat igyekeztem minél hamarabb magam mögött hagyni. Fegyvert tilos bevinni, úgyhogy a kapunál lévő asztalokon sorakoztak a géppisztolyok és egyéb hasonló eszközök.

Fotózkodás, séta, beszélgetés. Hamar körém gyűlt egy kisebb csoport. Faggattak, kedvesen, hogy honnan jöttem, hogy tetszik Afganisztán, és hogy miért nem vagyok muszlim…

Naplemente 3.

Vissza a szállásra. Kabul belvárosa. Folytatódnak a kalandok.

Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból

Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból

Sűrű év volt. Olyannyira, hogy csak egy töredékéről tudtam posztolni. De ami késik, az nem feltétlenül múlik.
Mexikó, Szíria, Kína, aztán Pakisztán, Afganisztán, Irán, Törökország.
Pár véletlenszerű kép az elmúlt 365 napból. Ígérem, a következő út előtt hazaérünk Kabulból is, ahol az előző közvetítés elakadt az itthoni teendők miatt.
Köszönöm szépen a figyelmet, esetenként aggódást, és persze a sok lájkot, megosztást, hozzászólást.
Folyt. köv.
Addig is BÚÉK mindenkinek!

Karácsonyi selyemutas puzzle

Karácsonyi selyemutas puzzle

Karácsonyra megkaptam magamtól a kínai Landzsouban vásárolt selyemutas puzzle-t.
Hasonló szépeket és boldog ünnepet minden kedves olvasómnak!
Ja, és előbb-utóbb csak hazaérek Kabulból itt is…

Nagy utat tett meg.

Kezdődhet a kirakás.

Ez volt a landzsoui poszt

RoadMovie Podcast

RoadMovie Podcast

Folytatódik még a sztori itt is, szombaton pedig a Járatlan Utakon Fesztiválon beszélek az útról. Aztán remélhetőleg más helyeken is. Főleg, ha szóltok a közeli művháznak, klubnak. Köszi. Addig is bemelegítésként egy beszélgetés az út első szakaszáról, Kínáról, a RoadMovie Podcast adásában. Remélem, érdekesnek találjátok. A következő részben Afganisztánról, Pakisztánról, Iránról is szó lesz!

Első Rész...

A valóban legendás Keletiből Hongkongba vonatút 10 éves évfordulóján, István a másik irányból és teljesen másik útvonalon indult el a Keleti Pályaudvar felé, többek között Kínán, Afganisztánon és Pakisztánon át.

A dupla adás első része 100% Kína, a világ egyik legnagyobb népességű országa, amelyre ideje méltó időt szánni, hiszen az egyik legkönnyebben elérhető ázsiai úticél Budapestről, amelynek érdekessége jóval túlmutat a felhőkarcolókon és a furcsa ételeken!

Elmegyünk például Vuhanba, ami a koronavírus miatt vált hírhedté, valójában azonban, a legmenőbb város Kínában. Aztán ott vannak a Li folyó mentén magasodó mészkőkúpok, amelyek világszenzációk… lennének, ha egy picit frekventáltabb helyre pottyantak volna. De szó lesz a kínai utazás kihívásairól, furcsa szokásokról és arról is, hogy milyen az igazi kínai konyha, amit akár itthon is megismerhetsz!

Az adásnak pedig a határhoz érve sincs vége, mert a RoadMovie Extrában egy 20 perces beszélgetést hallhatsz a RoadMovie és a CEWE közös fotópályázatának nyertesével Rácz Péterrel, a Homokrajz című képének tanulságos történetéről.

Második rész...

Perger István, Hongkongból a Keletibe tartó vonatútjának legizgalmasabb szakasza a második részben! Irány a Karakoram Highway, a világ legmagasabb hegyei és Afganisztán, a tálibok hatalomátvétele után!

A necces és a legtöbbek által messze kerülendő országok elképesztő tájakat rejtenek, olyannyira, hogy néha azt is nehéz eldönteni, hogy Svájcban, vagy épp a pakisztáni határvidéken járunk e?

A kínai-pakisztáni határon azért bizonyossá vált, hogy ez nem a tiroli Alpok, hanem Himalája nyugati széle, de a felmerülő nehézségeket könnyebb volt elviselni, az alkalmi útitársainkkal kreált bulihangulatban, így véget nem érő sorban állások és csomagokon való átlépkedések után, azért csak sikerült megérkezni az országba.

A 8 ezres hegyek és Islamabad után pedig irány Afganisztán és Kabul, ahol kiderült, hogy mit gondolnak a helyiek a tálibok visszatéréséről, a nők helyzetéről és az is, hogy Afganisztán fővárosa korántsem egy szélfútta porfészek, sokkal inkább egy éppen békés és meglepően modern negyedekkel is rendelkező nagyváros.

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés. Afgán fodrásznál jártam, aztán a nemzeti múzeumban. És megnézzük a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig. 

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.
Az előző epizódban Stein Aurél sírjánál jártam a kabuli brit temetőben:
A folytatásban még egy kis Kabul, aztán tovább indulunk Afganisztán belsejébe.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.
A hegy másik oldalán a modern Kabul.
És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.