Karimabadból Gilgitig

Észak-Pakisztánban tovább: Gilgittől a Raikot-hídig. De előbb megnézzük, hol találkozik a három hatalmas hegység: a Himalája, a Karakoram és a Hindukus. Mindezt az Indus folyó völgyében.
Aztán terepjáróval fel a meserét, vagy tündérrét, vagyis Fairy (Tale) Meadows felé. A világ egyik legveszélyesebbnek tartott útján.
De vajon meglátjuk-e a Nanga Parbatot, a nyugati Himalája 8126 méteres csúcsát, amelyet a hegymászók gyilkos hegynek is neveznek?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Raikot-hídtól a Keleti pályaudvar 4615 kilométer. Légvonalban, mert közúton 6704..

A folytatásban felkapaszkodunk a Fairy Meadows nevű hegyi rétre, és megpillantjuk a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsát, a Nanga Parbatot 

Az előző epizódban Karimabadtól Gilgitig, hunza várakkal és a Rakaposival

Úton Fairy Meadows, vagyis a “tündérrétek” felé. Idáig jutunk el a mai posztban.
Különféle listákon a világ egyik legveszélyesebb útjaként jelzik a Raikot-hídtól Tato faluig vezető utat. Pedig a kép alapján simának tűnik, nem? (Itt amúgy még egész széles is az út.) Na de ugorjunk vissza.
Gilgitben ébredtem. Itt volt a lövöldözés az este. A szomszédban lévő katonai támaszponton.
Kellemes reggelizőhely. Együnk valamit.
Vaslapon készül a paratha.
Omlettel. Itt én sem kaptam evőeszközt. Mellesleg máshol éppen túlkompenzálást figyeltem meg. A hunzai szállodám éttermében nekem, az utazó fehér embernek még a kedves gesztusként desszertnek kihozott cseresznyéhez is adtak villát.
A szállásom a város szélén volt. Nézzünk be Gilgitbe.
Gilgiti utcakép mecsettel.
Közúti romantika. Elindulunk délkelet felé.
Megállóhely. Három hegy találkozása. Borús az idő, de érdekes lesz. Balra a Hindukus, hátul ködbe veszően a Karakoram, jobbra pedig a Himalája hegyláncai. Balról jobb lefele pedig nem más, mint az Indus folyó hömpölyög. Balra, fentebb torkollik bele a Gilgit folyó.
Az előző képhez képest mögöttünk: az Indus folyó és hídja.
Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Az Indus a Raikot-hídról.

Minden út balra. Innen csak terepjáróval mehetünk.

Dzsipelosztó.

Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.

Felfelé, a cél Tato falu.

Elakadásos tanácskozás.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.
Ilyen tájakon.
Meg ilyeneken. Balra látszik az út.
Közeledünk Tato faluhoz.
..
Felértünk a terepjáróval.
Innentől gyalog folytatjuk a helyiek nyelvén Joot, vagyis Fairy Meadows felé. Szép lesz, látni fogjátok a folytatásból! Köszi amúgy az aggódó üzeneteket. Valóban csúszott kicsit a poszt. De bízzatok bennem, előbb-utóbb megérkezünk a Keletibe. De előbb nézzük meg a Nanga Parbatot Pakisztánban!
MEGOSZTÁS

Ajánlott Bejegyzések

Vilniusról szóló program az Európa Pontban
Pár kép Vilniusból
Ilyen is lehet egy EU-s pénzből felújított vasútállomás
Pár kép Varsóból