Szünidei matinén az odesszai operaházban
Szünidei matinén az odesszai operaházban, sétahajókázás és atombunker. Na meg a szkíta harcos és a Gagarinn Pláza. Búcsúleves és repülés tovább. De hova? Nézzétek az instát is!
Az előző epizódban: kertitörpék az odesszai piacon és szovjet hűtőgépek a Dácsa étteremben
Alízra várva. Ilyen szép belülről az odesszai opera- és balettszínház. Mindjárt visszatérünk ide még szebb képekkel, de addig még körülnézünk máshol.
A Deribaszivszka utcáról nyílik ez a kellemes passzázs. Az épületben lévő szálloda neve is ez. Пассаж. 1899-ben készült el.
Elsőre talán a hasonló milánói passzázsra tippelne, aki a képet látja. De nem. Ez Ukrajna.
Elsőre talán a hasonló milánói passzázsra tippelne, aki a képet látja. De nem. Ez Ukrajna.
A lépcsőről a legjobb képet a kikötőből lehet elkészíteni. Rólam nem feltétlenül.
Szerelvények a kikötőben, a felüljáró alatt. Mit szállítanak?
Pjána visnya (п’яна вишня), vagyis részeg meggy/cseresznye. Meggylikőr Lvivből, vagyis Lembergből. Elég jó! 17,5 százalékos, és eléggé itatja magát. De ezt csak úgy mesélték.
Másnap. Mi mássál kezdhetné az ember a napot, mint egy jó kis bunkertúrával? Pláne opera előtt!
Odessza alatt igen kiterjedt labirintusrendszer van. Az itteni bányákból termelték ki a város építéséhez használt mészkövet. Az alagutakat a második világháborús román megszállás alatt partizánok használták, a szovjet időkben pedig többezer ember számára védelmet adó atombunkert alakítottak ki itt. A helyiek nagyon megörültek, amikor feltűntek a városban a metróalagút-fúrásra használt gépek. Az óvóhely alagútjait fúrták, metró meg azóta sincs.
A képen szovjet tiszt. A látogatást vezető lány szerint amerikai kém. Szerintem is. Egyáltalán nem orosznak/ukránnak néz ki. Ráadásul Jimmynek hívják. Gyanús.. Felettébb gyanús.
Na, ez tök úgy néz ki, mint egy egyiptomi piramis belseje. Pedig csak egykori mészkőbánya Odessza alatt. A járatokban lévő tavakban csak itt megtalálható mini rákocskák is élnek.
Pálinka erdei bogyókból és tormából. (Ha jól emlékszem..)
Kazamaták után tehát Alíz csodaországban. A darab – gyerekelőadás – felejthető volt, az épület azonban nem. Az osztrák Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer tervezte, ahogy szinte mindent akkortájt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Például Pesten, Szegeden, Kecskeméten, Kolozsváron, Nagyváradon és Bécsben.
Meg Fiumében és Zágrábban.
Apropó. Ide is eljutott a horvát maszk, amelyet Splitben kaptam májusban. (Amúgy csak a belépésnél nézték a maszkot, utána mindenki levette.)
1887-ben nyílt meg.
Bécsi barokk és francia rokokó.
Beosontam egy díszpáholyba is.
Hatalmas, 200 hektáros településeken éltek itt a neolit korban. Ezek a figurák a kiírás szerint a korai Trypillia időszakából származnak, i.e. 4800-4400-ból. 7500 éves szobrocskák, hoppá!
Ez is erősen figyelemre méltó. Szkíta harcos páncélzata és fegyverzete.
Más. Viaszfigurák múzeuma. Chewbacca ijesztgeti a sétálókat.
Indulás előtt kiugrottam Arkadiába. Ez a városrész a tengerparti bulinegyed, más olvasatban az ukrán maffia egyik melegágya.
Még egy okroska búcsúzóul egy turbóukrán étteremben. Nagyon finom. Kéne ilyen leves otthon is. Most mindenesetre irány a reptér.
Odessza a magasból. Lakótelep és tenger.
Ez pedig a leszállás. Egy másik országban, egy másik tengerparti városban. Hú, de érdekes lesz ez is! Hol járunk? Az instát is érdemes követni.
