Pont két éve a türkmenisztáni Yangykala kanyonban
Pont két éve Yangykala Canyonban
Gyalog érkeztem meg Iránba
Gyalog érkeztem meg Iránba
De előbb terepjáróval a vízmosásokon át az eltemetett sivatagi városba, Gonur Depébe. Mary, kutyus, szomsza, Ladák és türkmén tevedíszek.
De előbb még kicsit vissza.
A ma 120 ezer lakosú Mary helyén a 19. században a tekke türkmének állítottak erődöt, amelyet 1884-ben (vagyis három évvel a “türkmén Mohács”, Gökdepe után) voltak kénytelenek átadni az oroszoknak. A képen a Gurbanguly Hajy metjidi, vagyis a jelenlegi elnökről, Gurbanguly Berdimuhamedowról elnevezett mecset. A minaretek 63 méteresek.
A 2009-ben elkészült mecset dómja a korábbi képeken még kék volt. Úgy tűnik, most bearanyozódott. De hát mi más dukálna az elnök mecsetének?
Gonur Depe (“szürke domb”) egy óriási területen, mintegy 30-50 hektáron fekvő óriási településrendszer a Kr. e. 3-2. évezredből (nem évszázad!).
A Karakum sivatagban a Murgab folyó által éltetett Margiana oázisban kialakult civilizációról keveset tudni. Viktor Sarianidi szovjet (görög-orosz) kutató 1972-ben kezdett itt ásatásokat. Az ő elmélete szerint egy igen jelentős, a mezopotámiai civilizációhoz mérhető városi kultúra nyomait sikerült feltárni. A képen a helyreállított palotaromok.
Egykori öntöde maradványai. Óriási medencéket, valamint temetőket, kerámiakészítő műhelyeket is feltártak. Az egész területet beterítik a cseréptörmelékek.
A 2013-ban elhunyt Sarianidi a feltárt tűztemplomok alapján úgy vélte, Gonur Depe az első monoteista vallás, a zoroasztrianizmus létrejöttének színhelye. Feltételezése szerint maga a vallásalapító, Zoroaszter (Zarathusra) is élhetett itt egy időben.
Állítólag tudatmódosító főzetek készítésére utaló leleteket is leltek. Ezeket a helyi mágusok használhatták szertartásokhoz. Ezt a gyakorlatot pedig Zoroaszter is ostorozta írásaiban.
Sajnos a kiásott épületmaradványok teljesen ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A korábban készült légi felvételekhez képest is hatalmas a pusztulás. Ha nem történik lényeges változás a műemlékvédelemben, tíz év múlva nem nagyon marad itt semmi. Őszintén: nem igazán sikerült beazonosítani, hol készülhetett ez a felvétel.
Még ezen a kis dombon is látszanak a cserépdarabok.
Mivel a terepjárónk erősen összemocskolódott a sáros-pocsolyás úton, még a városon kívül le kellett mosatni. A koszos autók vezetőit megbüntetik a városban.
A fülkében töröküléses étkezésre optimalizált szőnyeg, azon műanyag terítő.
Jurta, férfiak és beszőnyegezett teve, valamint asszony.
Egyre kevesebben és öregebben, de élnek még oroszok itt.
A híd közepén türkmén és iráni zászló: ott a határ. A mecset és az őrtorony már Iránban van. A busz csak a híd innenső oldaláig vitt. Onnan már csak kis séta Irán.
Folyt. köv.
Asgabattól a selyemúton át jutottam el Mervig
Asgabattól a selyemúton át jutottam el Mervig
Asgabattól a selyemúton Mervig. Pipacsok, tevék, rendőrök és a türkmén fekete valutapiac rejtelmei. Mennyi manat egy dollár?
Egy 1902-es festményen még állt a teljes épület.
Pártucat kilométerenként fekvőrendőr, kamera és stoptábla van az autóúton. Néha itt, néha máshol kéri is a rendőr az igazolványokat. A rutinos sofőr eleve egy 20 manatost tesz a jogosítványába, úgy száll ki. Érdekesség, hogy mindenki kezet fog mindenkivel. Igen, a megállított autós is a rendőrrel.
600 évvel később is használták a szeldzsukok. Ez a nagy kyz kala.
Látszanak az eredeti agyagtéglák.
Merv (Margus/Margiana) legrégebbi része, az Erk Kala, amelyet az ahamenida perzsák építettek a Kr.e. 6. században. Sajnos ezen a képen nem látszanak emberek, pedig jelentősek a méretek. A bal harmadnál álló dombszerűség (tell) lehetett a perzsa vár(osközpont). A területet körbeölelő városfalakmaradványok miatt olyan érzése támad az embernek, mintha egy vulkán kráterében állna.
A város jelentőségét mutatja, hogy maga Nagy Sándor is fontosnak tartotta elfoglalni, és megalapítani az új Alexandria Margianát.
Nagy Sándor birodalmának felbomlása után az egyik utódállam, a Szasszanida Birodalom hellenisztikus városa állt itt. Ezt a területet ma a muszlimok által adott Giaur Kala (gyaúrok, vagyis hitetlenek, vagyis nem muszlimok városa) névvel illetik. Zoroasztiánusok, keresztények és buddhisták éltek itt az iszlám hódításig. A területen egy buddhista sztúpát is feltártak, hatalmas Buddha-fejjel. A fejet elszállították, az épületet visszatemették – a műemlékvédelem itteni helyzetét figyelembe véve igen bölcsen.
38 méter magas épület uralja a panorámát. Ez magasságán és szépségén kívül annak is köszönhető, hogy gyakorlatilag minden mást letarolt körülötte a – néha hódítók képében érkező – történelem és az elhanyagoltság. Az épületet nemrégiben török segítséggel restaurálták. A törökök természetesen magukénak érzik az őseik keleti ágának történelmét is.
Merv a fénykorát a 11-12. században, a szeldzsuk uralom alatt, a selyemút jelentős állomásaként élte. Ebben a korszakban a város központja Giaur Kala helyett a szultán városa (Sultan Kala) lett. A városok folyamatos vándorlásának fő oka az volt, hogy a Murgab folyó időről időre medret váltott, a lakosok meg követték a természetet.
A nagy szeldzsuk uralkodó, Alp Arszlan verte szét a bizánci sereget 1071-ben a manzikerti csatában. Az ő unokája volt Szandzsar szultán. 1157-ben halt meg, a legenda szerint azért, mert megszakadt a szíve amikor hívai fogságából Mervbe visszatérve meglátta, milyen pusztítást végeztek távollétében a nomád türkök (vagyis gyakorlatilag a türkmének elődei).
Ahogy annyi hatalmas városnak, Mervnek is a mongolok lettek a végzetei. 1218-ban a Dzsingisz kán ultimátumát kézbesítő – gabonát és a legszebb lányokat követelő – delegációt a magabiztos mervi szeldzsukok felkoncolták. Három évvel később a város falainál felvonuló mongol hadseregnek – életük megkímélésének ígéretére – ellenállás nélkül megadták magukat. Aztán a mongolok mindenkit – mintegy 300 ezer lakost – lemészároltak.
A menő helyi sör, a Berk, vonuló karavánnal. Mutatom a tapétát.
Csebis csorba és Türkmenistan konyak. Na de mennyibe kerül mindez??
Az itt látható, 103 manatos számla a hivatalos árfolyamon számolva két főre (na de két fogás, konyakkal) nem is kicsi, mintegy 30 dollár, vagyis kb. 8500 forint. Ez viszont optikai csalódás. A végösszeg valójában kevesebb, mint 2000 forint. A hivatalosan jegyzett dollárárfolyamon egy dollár 3,5 manat. Vagyis az utazó 100 dollárjáért hivatalos pénzváltónál 350 helyi pénzt adnak. A feketepiacon viszont 1800-at. Nem teljesen mindegy – az eltérés több mint ötszörös! A hivatalos árfolyamon Türkmenisztán elég drága, a reális, feketepiacin viszont, olcsó.
Persze ezt az egészet csak egy ismerős barátjától hallottam.
A puccos szállodában éppen konferenciáznak a türkmén-üzbég-kazah-kínai gázvezetékről. (A személyi kultuszos posztban volt is egy kicsit megfotosoppolt fotó ezen országok vezetőiről.)
Folyt. köv.
Van élet Asgabaton túl: mauzóleum, óriásmecset, földalatti fürdő és a türkmén Mohács
Van élet Asgabaton túl: mauzóleum, óriásmecset, földalatti fürdő és a türkmén Mohács
A türkmén főváros környékén járva: Türkmenbasi mauzóleuma, óriásmecsetek, földalatti fürdő és a türkmén Mohács színhelye.
A főváros Asgabat központjától mindössze 10 kilométerre fekvő Gypjak az egykori elnök Niyazow/Türkmenbasi szülőhelye is.
Ezért is áll itt Türkmenbasi óriási mecsete. Ahogy annyi minden mást Türkmenisztánban, ezt is a francia Bouygues cég építette. 2004-ben lett kész.
Brutális méretű épület. Egyidejűleg 10 ezer hívőnek van benne hely.
Türkmenbasi előrelátó volt, egyből szerény mauzóleumot is építtetett a mecset mellé. Két évvel elkészülte után, 2006-ban örök nyugalomra is helyezték benne.
Ugyanitt fekszik édesapja, aki a hivatalos verzió szerint a nácik elleni harcban esett el, valamint édesanyja és két testvére, akik az 1948-as szörnyű földrengésben haltak meg. Niyazow uralma idején a “kenyér” szót az elnök anyjának nevével kellett helyettesíteni.
Aki járt már Napoleon párizsi sírjánál az invalidusoknál, az azt is sejtheti, honnan vették a mauzóleum koncepcióját a francia cégnél. Napoleon szarkofágjára is fentről, egy kör alakú emelvényről lehet letekinteni.
Az öt türkmén törzset jelképező öt oszlop, közötte pedig az örök láng a második világháború türkmén áldozatainak állít emléket. Azt mondják, 200 ezren vonultak be, ebből 50 ezren haltak meg.
Az előző emlékmű mögött látható épület múzeum. Itt az 1948-as földrengést bemutató terem. Asgabat ekkor jórészt megsemmisült, 100 ezer ember veszett oda.
Eléggé flancos a múzeum – itt például asgabati épületeket mutatnak be, például hologrammal.
Háttérben a második világháborús türkmén hősök. Vajon kit ábrázol a legnagyobb kép? Langyos-langyos, de nem pontos. A jelenlegi elnök édesapját!
Az előtérben pedig maketten a türkmének Mohácsa: az 1880-1881-es gökdepei ostrom. Az oroszok ekkor verték szét a tekke erőket, óriási tömegmészárlást rendezve.
Érthető módon nem a szörnyű pusztítást ábrázolták, hanem egy dicső türkmén kitörést az erődből. A történet erősen emlékeztet az 1566-os szigetvári kirohanásra.
1995-ben készült el, mindössze egy évnyi építkezés után. Meglepetés: ezt is a francia Bouygues cég építette. A gökdepei ostrom mellett Türkmenbasi 1992-es mekkai zarándoklatának (hadzs) állít emléket. Ez a kép a gökdepei vasútállomás felüljárójáról készült.
Itt sem sajnálták az anyagot.
Elég kezdetlegesek az állapotok, az áram és így a világítás is elment pár percre, miközben a barlang mélyén fürdőztem. (A képen már orosz turista látható.)
Láthatók a vélhetően nem tó közepére szánt villanyoszlopok. Pár hét múlva minden kiszárad.
Ez pedig már a másik irány. Gyors ebéd az út mentén, Asgabattól keletre.
Következik Mary, Merv és Gonur Depe.
Körbejártam Asgabatot, a türkmén fővárost
Körbejártam Asgabatot, a türkmén fővárost
Esküvő, szőnyeges Lenin és külvárosi hangulat – egy napos nap Asgabatban.
Az ara teljesen lefüggönyözve.
A függetlenségi emlékmű 91 méter magas, hogy emlékeztessen a Szovjetunió 1991-es széthullására. Vagyis, na, Türkmenisztán függetlenségére.
Az első elnök művészi megformálása miatt Batmannek is hívják a helyiek. Az építmény 95 méter magas. 2010-ben helyeztette/építtette át ide az új elnök a török Polimeks nevű céggel, amely – a francia Bouygues-gal együtt – a türkmén vezetők udvari építőjének számít.
Vajon mi hiányzik a képről?
Niyazowról azért érdemes megemlíteni, hogy 1985-től volt a türmenisztáni (vagyis inkább szovjet szocialista türkméniai) kommunista párt főtitkára, ezt a hatalmát pedig ügyesen átmentette a Szovjetunió szétesése, 1991 utánra. Így ő lett az ekkor függetlenné vált Türkmenisztán első elnöke, magát meg elnevezte a türkmének basijának, vezetőjének, vagyis Türkmenbasinak. Optikai tuningként a kommunista pártot átnevezte demokratikus párttá, így a rendszerváltás után sem volt szükség több pártra. A biztonság kedvéért azért be is lettek tiltva.
Na, ez viszont elég jó műalkotás.
Hogy a “keleti népeknek” kedveskedjenek, igazi türkmén tekke motívumokkal díszítették a kommunista vezér szobrának talapzatát.
Ismerős? Az isztambuli kék mecset mintájára épült 1998-ban Asgabatban. A valóban szép épület neve Ärtogrul Gazy mecset, ugyanis Ertugrul, az oszmán birodalmat megalapító I. Oszmán apja emlékére épült. A taxis egyszerűen csak Sevcsenko utcai mecsetként ismerte.
A tekke az öt fő türkmén törzs legnagyobbika, tagjai többnyire Ahal vilajetben élnek.
Folyt. köv.
Kis személyi kultusz Türkmenisztánból: már nem Türkmenbasi a sztár
Kis személyi kultusz Türkmenisztánból: már nem Türkmenbasi a sztár
Sokan azt hiszik, még mindig Türkmenbasi, vagyis Saparmyrat Niyazow, az 1991-ben függetlenné vált Türkmenisztán első elnöke kultusza a meghatározó, pedig ez már rég nem így van. Még mindig sok szobra van országszerte, azonban az ő 2006-os halála után az új elnök, Gurbanguly Berdimuhamedow fokozatosan takarékra állította elődje hivatalos imádatát. Helyette mindent az ő, mármint Berdimuhamedow fotói – legalább szobrai egyelőre nem – borítanak be. Ebből jön egy kis ízelítő – de azért a Türkmenbasi-kedvelőknek is jut a jóból.
A hölgyek pedig a telefonomat töltik fel kredittel.
A mosolygó türkmén elnök pedig mintha műteremből varázsolódott volna oda.
A tetején Türkmenbasi arany szobra, amely régen mindig úgy forgott, hogy az elnök nappal szembe nézzen. Az új elnök kitette a város szélére, és a forgását is leállíttatta. A felső részén lifttel elérhető kilátó van, ahonnan remek a panoráma.
Még mindig Türkmenisztán: boldog húsvétot a Kaszpi-tenger mellől!
Még mindig Türkmenisztán: boldog húsvétot a Kaszpi-tenger mellől!
Boldog Húsvétot mindenkinek!
Pár képpel a Kaszpi-tenger parti Awazából, az újonnan felhúzott türkmén üdülővárosból, valamint Türkmenbasiból és az odavezető vonatútról.
Awaza: kilátás a Kaszpi-tengerre és zöld guminyuszi (színesen villogni is tud, ha erős külső behatás éri, de ennek demonstrálásától a gyengébb idegzetű olvasókra gondolva eltekintettem).
Awazában az elmúlt években rengeteg óriási szállodát és kisebb egyennyaralót húztak fel. Ahogy Asgabatban, itt is nagyok a távolságok, minden mesterséges – és fehér. Viszont kétségtelenül menők a szállodák.
Türkmenisztán egyik régiója az öt közül a tengerparti Balkan. A fővárosa Balkanabat, amely – figyelem – a Balkan-hegység lábánál fekszik.
Külön menőség az ingyen használható bicikli – jobbra, a kaputól innen.
Türkmenisztánt éppen a múlt héten az Újságírók Határok Nélkül szervezet a világon a legkevésbé szabad sajtójú országgá nyilvánította. Eddig Észak-Korea volt az.
Ha jól figyeltem meg, egyáltalán nem nemesfémréteg lepi a szanitert, inkább arany színű fóliát simítottak az üveg alá.
Épp ekkor járt Awazában az elnök, mégpedig a dél-koreai elnökkel együtt, ezért vesztegzár alá vettek a hotelben. 10-kor kellett volna indulnunk, azonban értesítettek, hogy az elnök látogatása miatt minden utat lezártak, a szállodát nem hagyhatjuk el. A kapuhoz kordont húztak. Külön bonyolította a helyzetet, hogy a városba NEM MEHETNEK BE KÜLSŐ AUTÓK, azokat Awaza határában, az óriási parkolók egyikében kell hagyni. A parkoló és a szállodák között taxik és buszok közlekednek. Végül fél négykor oldották fel a blokádot.
Innen származott a teraszon elfogyasztott hal.
Korábban, az orosz-szovjet időkben Krasznovodszknak hívták a tengerparti várost. Hallottam helyieket, amint most is így hívták egymás között.
Plusz jurták. Valószínűleg esküvői készülődés miatt vannak ott. Most amúgy is esküvői szezon van, a hamarosan kezdődő Ramadán alatt ugyanis nem lehet házasodni.
Ő az elnök 2006, a Saparmyrat Niyazov (Türkmenbasi) halála óta.
Folyt. köv.
Elképesztő hely a türkmenisztáni Yangykala kanyon!
Elképesztő hely a türkmenisztáni Yangykala kanyon!
Na jó, ez a mindentvivő!
Egészen elképesztő hely a Yangykala kanyon. Ráadásul az idő is pont tökéletes volt. Éppen a legszebb fényekben sikerült odaérni, és a vihar előtt elmenekülni.
Az Ikarus örök Köne-Ürgenç rommezejénél is
Az Ikarus örök Köne-Ürgenç rommezejénél is
Az Ikarus örök – Mercedes-jelvénnyel is!
Itt éppen az egykori horezmi főváros, Köne-Ürgenç rommezejénél.
Alternatív elméletek szerint nem mauzóleum, mert nem találtak itt sírt.
A kupola ablakai a 12 hónapot szimbolizálják. Fentebb 365 kisebb díszítőelem a napokat.
A mongol pusztítás ennyit hagyott meg az egykori nagymecsetből. A talaj körülött elszikesedett, ezért a sófoltok.
Háttérben a minarettel, az előtérben pedig újdonsült helyi haverok.
Ez a legrégibb ma is álló műemlék Köneürgencsben. A háttérben fia mauzóleuma. Látszik a minaret, tőle balra pedig a Turabek Hanum mauzóleum is.
Ali szultán és Nadzsm-ad-Din al-Kubra mauzóleuma a 14. századból. Ez a műemlékegyüttes az előző rommezőtől távolabb, a mai városban található.
Nagyon közel van innen az üzbég határ és a túloldalon Híva és a modern Urgench, ahol tavaly jártam.
A “pokol kapujához” is ellátogattam Türkmenisztánban
A "pokol kapujához" is ellátogattam Türkmenisztánban
A “pokol kapuja”, 69 méter átmérőjű, 30 méter mély gáztűzhely Türkmenisztán közepén, a Karakum sivatagban.
Ott vagyok! – Többféle történet is kering a gázkráter kialakulásáról. Az biztos, hogy a szovjet időkben történt (a 60-as években, mások szerint 1971-ben), és az is, hogy a kutatók olajat kerestek, a fúrás után azonban beomlott a talaj, és egy egész kráter keletkezett. A feltörő gázt pedig megpróbálták elégetni. Azóta is ég.
Panorámaképen – egy másik szögből
Napnyugta-panoráma
Panorámaképen
