Kabuli életképek

Életképek, ebéd – és a nagy hódító, Babur kertje. Végül naplemente a talibán országzászlónál, ahol nem szerencsés tálibokat fotózni, viszont érdemes kikerülni a dzsipek platójáról meredező géppuskákat. De mi köze Kabulnak az indiai Taj Mahalhoz?

A Keleti pályaudvar Kabultól 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A következő elutazásomig igyekszem befejezni a nagy, Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utam közvetítését. Sok kaland lesz még!

A folytatásban reptéri kudarc, piac és szőnyegek.
Emlékeztetőül: az előző epizódban voltam fodrásznál Kabulban, aztán a nemzeti múzeumban. És megnéztem a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig.

Karavánszeráj Bábur kertjeinek bejáratánál. Mindjárt visszatérünk ide.

Ez pedig már este. Afgán fiatalok az országzászló hegyén. Ide is visszatérünk.

A Dahan-e Bagh tér a 2022 decemberében felállított, forgó földgömbbel a közepén. Belenagyítva látszik, hogy Afganisztánt a mostani állami zászlóval, a talibán zászlajával jelölték.

Kiadós ebéd a forróságban. Levettek a lábamról.

Aztán irány Kabul déli városnegyede.

Bábur kertjeinek kapuja balra, jobbra pedig az azt kívülről körbeölelő karavánszeráj részlete. Itt készült a nyitókép is.

Bábur kertjei – ez a neve ennek a sokteraszos parkkomplexumnak, amely a hagyományok szerint 1504-től épült ki, és többek között névadója, a nagy mogul uralkodó sírját őrzi. A képen látszik, hogy szerencsés esetben víz csordogál itt.

Ez itt Bábur sírkertje. A ükunokája, Dzsahán sah (Shah Jahan) építtette. De honnan is lehet ismerős az ő neve?

Kicsit közelebbről Bábur sírja.

Íme Bábur sírja. Bábur rendkívül jelentős történelmi személyiség. 1483-ban, a ma Üzbegisztánhoz tartozó, Fergana-völgyi Andidzsanban született. Én 2018-ban jártam ott, azóta különösen el akartam jutni ide.

Nagy hódítók, Dzsingisz kán és Timur leszármazottja volt. El is foglalta a Timuridák fővárosát, Szamarkandot, cserébe elveszítette Ferganát. Aztán visszafoglalta Ferganát, de elveszítette Szamarkandot. Ezután úgy érezte, hogy ez így nem poén, ezért inkább délnek vette az irányt, és 1504-ben elfoglalta Kabult. Kabul lett a kedvenc városa. Miután sikerült harmadszor is elveszítenie Szamarkandot, végleg délkeletnek fordult, és – hoppácska – elfoglalta Indiát.

Oké, (ő még) nem az egészet, de megdöntötte a szubkontinenst uraló Delhi Szultánságot, és ezzel létrehozta a Mogul (vagy Mughal) Birodalmat, amely aztán egészen a brit hódításig fennállt. A döntő csatára Panipat város mellett került sor, itt lelte halálát Bábur ellenfele, Ibrahim Lodi, Delhi szultánja.

Szomorú, ám érdekes párhuzam, hogy ugyanebben az évben kicsit idébb egy másik jelentős csata is lezajlott. Abban szintén életét veszítette a legyőzött állam uralkodója. A vesztes ott is egy jelentős középkori birodalom volt, amelynek a fővárosát a csata után el is foglalta a hódító. És amely birodalom szintén megsemmisült, és abban a formában soha nem is támadt fel.

És akkor a panipati csata évszáma: 1526.

Szóval a mohácsi csata évében hódította meg Bábur Delhit és Észak-Indiát.
Agrában halt meg, 1530-ban, de végakaratában kikötötte, hogy kedvenc városában, Kabulban legyen a végső nyughelye. Így is lett.
Őt a Mogul Birodalom élén a fia, Humajun (Humayun) követte, őt annak a fia, Akbar, őt annak a fia Dzsahangir (Jahangir), őt annak a fia Dzsahán (Jahan).

Dzsahangir, Bábur dédunokája vetette körbe fallal a kertet 1607-es zarándoklata idején, és ő állíttatta az emléktáblát is.
Az ő fia, Dzsahán sah építtette ezt a díszes márvány emlékhelyet ükapja sírja köré. És mit is építtetett még Dzsahán? Nos, például … a Tádzs Mahalt. A mogul építészet kiemelkedő alkotását Agrában, ahol Bábur is meghalt kicsit több mint száz évvel korábban.

Tehát egyetlen rövid történeten belül Dzsingisz kántól Üzbegisztánon és Kabulon át a Tádzs Mahalig jutottunk. Hát nem szép?

Pár méterrel odébb: Dzsahán sah mecsete Bábur kertjében. A ükunoka, miután legyőzte a betörő üzbégeket, 1647-ben Kabulban járt. Akkor építtette ezt a kicsi ám annál szebb mecsetet.

Kicsit odébb. Háremszeráj a 18. századból. Felette a hegyen kicsit balra Kabul citadellája. Jelenleg a talibán katonai területe, ezért nem látogatható.

Közeleg a naplemente, elindulunk az országzászló hegyére.

Kabuli naplemente.

Megálló egy útszéli boltnál. Szépen rendezett gyümölcsök.

Hegynek fel. Közelítünk.

Kabuli naplemente 2. Az országzászló hegyéről.

2022 áprilisában húzták fel először ezt a 40-szer 26 méteres zászlót. A talibán zászlaja – fehér alapon fekete betűkkel az iszlám hitvallás, a sahada – most Afganisztán állami zászlaja is egyben. Fontos zarándokhely ez, különösen az országot uraló tálibok számára. Sokan jönnek fel ide az esti imára. Nőket nem láttam itt sehol. Dzsipekkel érkező, hosszú fekete hajú tálibokat annál inkább. Rám is szóltak, hogy tilos a mudzsaheddineket – így hívják magukat az iszlám harcosai – fényképeznem, úgyhogy ők nem látszanak a képeken. Máshol ez nem volt ekkora probléma. Viszont a bejáratnál álló terepjárók platójáról rám meredő géppuskákat igyekeztem minél hamarabb magam mögött hagyni. Fegyvert tilos bevinni, úgyhogy a kapunál lévő asztalokon sorakoztak a géppisztolyok és egyéb hasonló eszközök.

Fotózkodás, séta, beszélgetés. Hamar körém gyűlt egy kisebb csoport. Faggattak, kedvesen, hogy honnan jöttem, hogy tetszik Afganisztán, és hogy miért nem vagyok muszlim…