Átkelés a Haibar-hágón

Átkelés a Haibar-hágón

Pakisztánból Afganisztánba. Az utam egyik legizgalmasabb szakasza.
Átkelés a Haibar-hágón, amely összeköti a nyugatot a kelettel, Közép-Ázsiát Indiával és Kínával.
A Haibar (Khyber) 1070 méteres tengerszint feletti magassága nem tűnik túl izgalmasnak, mégis ez a világtörténelem egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonala.

A Selyemút fontos szakasza. Erre jöttek nyugatról az Indiát elfoglaló árják, a perzsa Kürosz, a makedón-görög Nagy Sándor, a muszlim hódítók, a mongol Dzsingisz kán, Timur Lenk és az afgán vezérek seregei. Aztán 1849-ben keletről a britek, akik vasutat is építettek itt, eleinte éppen az orosz terjeszkedéssel szemben. De ez volt az afganisztáni amerikai, illetve NATO-erők fő utánpótlási útvonala is.
De hogy jönnek ide a németek?

Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A folytatásban átmegyek a határon. Pakisztánból Afganisztánba.

Az előző posztban felvillantottam egy már Afganisztánban készült képet.

Pakisztán széle. Ez itt Torkham, a pakisztáni határtelepülés. A fejemtől balra látszik az átkelőhely. Mögötte pedig Afganisztán. Idáig jutunk el a poszt végére.
De előbb visszaugrunk Pesavarba. A pakisztáni hadsereg katonája a pesavari afgán konzulátus előtt. Ez volt az a program, amelyről nem számoltam be a korábbi posztokban. Afgán vízumot kellett szereznem. Helyi segítséggel – és az adminisztráció kis megolajozásával – elég simán ment. Ez volt az első találkozásom a talibánnal. Sok lesz még. Szóval meglett az afgán vízumom.
Ez már az Afganisztánba indulás napja. Reggeli. Iszlamabadnál mondtam, hogy soha többé nem indulok neki a napnak csirkepörkölt nélkül. Itt is ilyesmi volt..
Egy másik edényben halwa. Édesség. Ez nem a Törökországból ismert halva. Az állaga inkább a császármorzsára emlékeztetett.
És akkor irány Afganisztán. Búcsú Pesavartól. Jobbra látszik a metróbusz felüljárója és a busz maga.
Kabul 224 kilométer, a határ 36. Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis egészséges izgalom.
Jamrud városba érkezünk.
Utcakép. Közkívánatra nőkkel.. De újra szeretném hangsúlyozni, hogy ezután sem, Afganisztánból főleg nem fogok sok képet mutatni nőkről. Eleve kevésbé vannak az utcákon, másrészt konzervatív muszlim vidékeken kimondottan nem szabad, illetve illetlenség nőket fényképezni, különösen idegen férfiként.
A Haibar (angolosan Khyber) – hágó jelképes kapuja Jamrudban.
Jamrudi utcakép.
“Az inváziók és a kereskedelem folyosója”. A Haibar-hágó lényegének tömör összefoglalása a kapu melletti emléktáblán.
Jamrudi bazár. Ez a környék egyébként nem a legbiztonságosabb része Pakisztánnak. A többségi pastuk mellett számos más törzs lakja a hegyeket. Előfordulnak támadások a hadsereg, illetve más célpontok ellen.
A Haibar-hágó és a Haibar-hágói vasút. A britek kezdték el építeni 1905-ben, hogy egy esetleges orosz támadás esetén gyorsabban fel tudják vonultatni az erőiket Pesavar és az afgán határ között. Aztán az 1907-es brit-orosz egyezmény aláírásával, vagyis a francia-brit-orosz hármas antant létrejöttével enyhült a feszültség, a térség felosztására menő “nagy játék” (Great Game) véget ért. Az 1920-as évekre azért csak megépült az akkor még brit indiai vasút a Haibar-hágóban.
Csilingelő teherautók kínlódnak az emelkedőn. A dekorációtól nem lesz nagyobb a nyomaték..
Nagyon izgalmas volt felmászni ide.
A 2008-as esőzések több helyen elmosták a töltést. Azóta sem állították helyre.
Vasúti épület romjai belülről.
Tovább a hágón. Erre haladtak az amerikai konvojok is Afganisztánba.
Megállunk kicsit. Na, itt jobbra vajon mi van?
Mik lehetnek ezek?
Tankcsapdák. Brit tankcsapdák a második világháború idejéből. A britek tartottak attól, hogy a németek gyorsan legyűrik a Szovjetuniót, és India felé indulnak. Ezért akadályok építésébe kezdtek a stratégiai fontosságú hágón. A mai napig itt állnak a tankcsapdák, az utat pedig kicsit odébb, itt balrább vezették.
Csilingelő teherautó a náciellenes tankcsapdák mellett.
Nem csak árucikkek és hadseregek mozogtak a Selyemúton, hanem vallások is terjedtek. Itt egy buddhista sztúpa a muszlim hódítás előtti időkből. Tehát vagy 1500 éves.
A brit vasút is itt haladt..
Érdemes belenagyítani a képbe. Sínek a levegőben.
Ez sem a legbiztonságosabb vasúti szakasz.
Brit vasúti alagút a Haibar-hágón.
Landi Kotal az utolsó jelentős település a pakisztáni oldalon. Utána nem sokkal feltűnik az Afganisztán felé várakozó hosszú kamionsor.
Ez pedig a nyitóképen látott helyszín. Torkham. A határtelepülés a pakisztáni oldalon.
Belenagyítva. A határállomás. A háttérben pedig a következő ország a Keleti felé. Hongkong, Kína és Pakisztán után. A következő epizódban átmegyek Afganisztánba. Gyalog.

Még egy kis Pesavar

Még egy kis Pesavar

Még egy kis Pesavar, Északnyugat-Pakisztán.
Medresze, karavánszeráj, szívességi tuktukozás, madárpiac. Meg még mi nem?
Pesavar/Peshawar vitathatatlanul az utazásom egyik legizgalmasabb állomása.
Most viszont a pakisztáni szakasz végéhez közeledünk.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban pedig: AFGANISZTÁN
Így mentem Pesavarból az afgán határra

Az előző posztban is Pesavarral ismerkedtünk

Gyümölcsárus fiúk Pesavarban.
Az előző posztban az óvárosban kóboroltunk. Egy szakaszon egy kínai turistával – vele osztottam meg a sült birkaagyat is – és egy helyi kísérővel. Most viszont teljesen egyedül akartam sétálni. Úgyhogy ez lett. Sokan hiányolták a nőket a képekről. Most véletlenül rákerült a fotóra egy hölgy. Mondtam, hogy konzervatív vidéken járunk. A háttérben pedig Pesavar egyik fő jelképe tűnik fel.
Ez a Mahabat Khan mecset, Pesavar ikonikus műemléke. A mogul (mughal) korban, 1660 és 1670 között épült. Az udvari medencét éppen tatarozták. Idén januárban 50-nél többen haltak meg egy főleg rendőrök által látogatott pesavari mecsetben, amikor egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát. Nem ez a mecset volt.
Nagyon szép mecset.
Egyúttal iszlám iskola, medresze is működik itt. Szigorú tanár a diákjaival. Pálca is előkerült..
Medresze.
Haladok tovább a bazárban.
A rőtre festett szakáll és haj gyakori látvány.
Bazári portré.
Ennél a késes-ollós-bőrös helynél hosszabban elidőztem. Meghívtak teára, a bal oldali úr kimondottan ékes angolsággal kérdezett az útitervemről. Lényegében felsorolta, hogy milyen útvonalat javasol Budapestig. Természetesen tudta, mi Magyarország fővárosa.
Az egykori brit kormányzóról elnevezett Cunningham óratorony. Viktória királynő, Brit India császárnője tiszteletére emelték 1900-ban.
Halas.
Megmaradt néhány egészen lenyűgöző épület.
A Gor Khuttree kapuja Pesavar óvárosának közepén. Egy karavánszeráj, amely korábban buddhista és hinduista szent hely is volt. A Selyemút egyik fontos állomása az ősi Ghandarában, amelyről az előző posztban volt szó.
A karavánszeráj Pesavar közepén.
Mindent meg lehet oldani.
A karavánszerájtól tuktukkal igyekeztem a Gunj kapuhoz.
Rövid út volt, mindenesetre a pilóta nem volt hajlandó pénzt elfogadni, akármennyire is erőlködtem. Köszi.
A Gunj Gate melletti városfalszakaszon állatpiac van. A büszke tenyésztő – vagy az ott sorakozó mészárosok valamelyike – a vásárló kérésére helyben le is vágja a bárányt vagy kecskét.
Portré.
Ő lett a kedvencem. Remélem, azóta nem esett baja… 🙁
Forgatag a Gunj kapunál.
Fokhagymadomb naplementében.
Helyi ital készül sok édességgel.
Banános.
Kicsit odébb. Ez a Kohati kapu.
A mindenszentek temploma. Kevesen, de élnek keresztények is Pesavarban.
Az utcán teáztak, beszélgettek ezek a férfiak. Megismerkedtem velük. A középső úr keresztény volt. Megkértem, hogy vigyen be az amúgy zárva lévő templomba.
Így is lett.
2013-ban egy bombamerényletben többtucatnyian meghaltak itt.
Az óra balra azt az időpontot jelzi, amikor a vasárnapi misén felrobbantotta magát a merénylő.
Madárpiac. Rengeteg ilyen üzlet van egymás mellett. Szinte mindenhol kikérdeztek kedvesen, hogy honnan jöttem, hova megyek.
A Kohati Gate Pesavarban.
Gyorsszervíz.
Biztonságos hinta. Innen nem kóborol el a gyerek..
A csengettyűs teherautók dizájnja buszokon is menő.
Ez pedig újra az előző posztban megismert Kabuli kapu.
Jó éjszakát, jó étvágyat! Búcsúzunk Pesavartól. Most pedig valami egészen más kezdődik..

Pár kép Pesavarból

Pár kép Pesavarból

Pár kép Pesavarból, Pakisztán Haibar-Pahtúnhva tartományának kétmilliós fővárosából.
Ezt az afgán határhoz közeli várost még sok pakisztáni szerint is a legbarátságosabb emberek lakják. Ennek magam is sok tanújelét tapasztaltam. Nézzünk szét kicsit.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban még egy kis Pesavar:
Az előző epizódban Rawalpindiből Pesavarba vonatoztunk

Pesavar óvárosának egyik legfontosabb kapuja, a Kabuli kapu. Értelemszerűen hagyományosan ez volt a város bejárata az afganisztáni Kabul felől. Mindjárt visszajövünk ide.
De előbb a város egy másik pontján kellett elintéznem valami fontosat, aminek még nagy jelentősége lesz az út folytatása szempontjából. Itt a metróbusz pályája alatt haladunk.
Teaszalon Pesavarban.
Beteázunk.
És irány a pesavari múzeum. Gyönyörű épület a brit gyarmati időkből.
1907-ben épült. Victoria Hall volt a neve a hat évvel korábban meghalt királynő, egyúttal India császárnője tiszteletére. Aztán itt rendezkedett be a múzeum.
Pesavar az 1-5. század táján Purusapura néven a gandharai kusan birodalom fővárosa volt. A birodalom Észak-Pakisztánon túl mai afgán és tadzsik területekre is kiterjedt. A buddhizmus egészen a 8. századig, a muszlim hódításig a legfőbb vallás volt itt.
Sziddharta herceg – a későbbi Buddha – megszületik Maja királyné méhéből. Dombormű a 2-3. századból.
De mi volt a kusanok előtt? Pesavart a hagyományosan a Haiber-hágón át (ez ma Afganisztán és Pakisztán határa is) érkező hódítók között a perzsa Kürosz után Nagy Sándor is meghódította. És a görög hódítással érkeztek görög kézművesek, művészek is. Görög kultúra virágzott itt évszázadokig, ennyire messze Hellasztól, keveredve buddhizmussal, hinduizmussal, meg még sok mindennel. Szóval görög szobrászat Pakisztánban. Ugye milyen izgalmas?
Árnyék ventillátorral. Persze sokmindent tudnék még mutatni a múzeumban, de most tovább a belvárosba.
Pesavari utcakép.
A kabuli kapun belül.
Bazár.
Birjani gazdagon.
A kabuli kapu drótfelhővel.
Utcai pékség.
Ebédidő.
Ebéd motoron. Ő is megkínált.
Friss resztelt máj készült. Kimondottan jó volt.
Odébb.
Tejes ital. Erre pont nem fogok rászokni.
Fogtisztítóként használt faágak.
Agysült. Ez is nagyon jó volt!
További kifőzdék. Itt már nem ettem. Telítődtem egy időre a korábbiakkal.
..
Utcai pékség.
Sültkrumpliárus. A jobb oldali srác is helyi. Ránézésre elmenne amerikai filmsztárnak.
Mikiegér őrzi a kaput.
Óvárosi útvesztők.
Pláza.
Kábelezés.
Folytatjuk a pesavari városnézést. Aztán tovább napnyugat, a Keleti felé.
 

Vonatozás Pakisztánban

Vonatozás Pakisztánban

Az egyik legnagyobb élményem Pakisztánban: vonatozás Rawalpindiből Peshawarba. Attockon keresztül. Útitársak, büfések, vasutasok.
Hangok, zajok, csapkodó ajtók.
Mindez naplementében, nyugat felé.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A Keleti pályaudvar Peshawar/Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.

A folytatásban Pesavar
Az előző epizódban, Pakisztán nemzeti imahelye Iszlamabadban

Indulás tovább nyugatra. A Keleti felé. A pakisztáni vasúton.
Így indult. Ez Rawalpindi vasútállomása. 1881-ben adták át, a korra és a brit birodalomra jellemző viktoriánus stílusban.
Jegypénztár. Elég sietős volt, mert perceken belül indulnia kellett a vonatnak Pesavarba.

Amikor nagy nehezen sorra kerültem. A pénztáros közölte, hogy erre a vonatra nem itt kell jegyet venni.

Oké. Rohanás át a szomszéd csarnokba. De még itt is továbbküldtek egy harmadik pénztárhoz.
Megvan a jegy! Ki a peronra. Ez nem az a vonat.
Megkérdeztem egy vasutast. Mondta, hogy Pesavar felé, az a négyes vágány. Oké, rohanás át a felüljárón.
Ez lesz az.
A vonatnak már el kellett volna indulnia, de az emberek nyugodtan pakolásznak. Oke, akkor én is ráérek.
Még csak most érkeznek az utasok.
Úgyhogy van idő egy szelfire. Hú de meleg volt..
A szomszéd vágányon ez a roncs várakozott.
Szálljunk fel. Termes hálókocsi. Kicsit mint a kínai, vagy az orosz plackart.
A rövid oldalon hosszában vannak az ágyak.
..
Indulunk.
Egy család lefüggönyözte a termes kocsi egyik részét, így alakítva ki privát fülkét magának. A családapa pár óra után odajött hozzám, és bemutatta a lányait, hogy beszélgethessenek velem angolul.
Iszonyú jó élmény volt Pakisztánban vonatozni. Utoljára Kínában, Ujgurföldön, Hotan és Kasgar között ültem vonaton. És most egy jó darabig nem is fogok újra.
Az economy osztályra szólt a jegyem.
A kalauz kedvesen figyelmeztetett, hogy a jegyem a legalacsonyabb osztályra szól, de tekintsem magam a pakisztáni vasút vendégének ebben az eggyel jobb kocsiban. Köszönöm.
A büfés ember mondta, hogy kövessem. Megmutatja az első osztályt. Így néz ki a hálókocsi. Van hozzá külön mosdó is.
A vonat konyhája. Jobbra a főnök, balra a beosztott.
Pakisztáni utasellátós portré. Kaptam egy hideg üdítőt is. Nem engedték kifizetni.
Fiatal vasutasok. Nagyon barátságosak voltak ők is. Ők takarítják a vonatot menet közben. Ilyenkor egy huzamban kb. egy hétig dolgoznak. Panaszkodtak a fizetésükre.
Utasbarátság.
Megálló Attock városban.
Utastársak.
Szintén.
Naplemente. Tovább napnyugat felé. Arra van a Keleti.
Ez lett itt a kedvenc képem.
Attock erődje a vonatból. 1583-ban épült! Attock stratégiai helyen fekszik. Itt torkollik a Kabul folyó az Indusba. Igen, ez a folyó megy keresztül Kabulon, Afganisztán fővárosán is. Attól nyugatra ered. Szóval Attock. Ide is vissza kell jönnöm..
Follow the sun. Tovább nyugatra.
Kicsit több mint három óra után megérkeztem Pesavarba. Elképesztően izgalmas és szép út volt.
Pesavar vasútállomásának fogadócsarnoka.
Pesavar állomása kívülről.
Megérkeztem tehát Pesavarba. A szállásra hajtatok a metróbusz felüljárója mellett. A következő epizódban körülnézünk itt. Aztán tovább nyugatra. A Keleti felé.