Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.

Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.

A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.

Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.

Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.

Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.

Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.

Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.

A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.

Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.

Kicsit odébb. Katakombák rengeteg mumifikált állat, főleg pávián, íbisz, sólyom számára. Ez az oltár itt épp egy ma is megtekinthető páviánt rejt.

Egy harmadik századi papirusz szerint hétemeletes épületek is álltak itt.

Megérkeztünk Minya (Minja) városába. Egy szállodahajón alszunk, de előbb megkóstoljuk a helyi specialitást: sült galamb. Nagyon csontos, de finom.

Ez már a következő nap hajnala. Pirkadat a Níluson. A folytatásban megnézzük Ehnaton fáraó fővárosát Amarnában, aztán jön Abüdosz.

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Tört piramis, vörös piramis, fekete piramis – kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisok Kairótól délre, Dahsúrban. Bónusz: falafelezés (taamijázás) Mempfiszben.

Első látásra is feltűnő, hogy itt valami nem stimmel. Ez a tört falú piramis. Más néven kettős lejtésű, megint más néven romboid, eredetileg pedig “déli ragyogó” piramis. Gyerekkoromban sokat nézegettem könyvekben.. Úgyhogy mindjárt be is megyünk!

Ez pedig húsüzlet, mellette fűszeres Memphisz főutcáján. Ide is hamarosan visszatérünk.

Szóval megérkeztünk Kairóból a 40 kilométerre délre fekvő Dahsúrba. A Kr.e. 2600-as, 2500-as években épült két piramis otthonába. Igen, ezek a piramisok a híres gízai piramisok ELŐTT épültek. Jobbra a vörös, vagy északi piramis, középen a tört piramis, mindkettőt Szneferu vagy más néven Sznofru fáraó építtette. Balra nagyon kicsiben látszik a fekete piramis, III. Amenemhat jóval később, a Kr.e. 1800-as években épített síremléke.

Itt már megkerültük a vörös piramist. Az is felsejlik, hogy miért nevezték vörösnek. Ez az első, a mai felfogás szerint “piramis formájú”, szóval négyzetes gúla alakú piramis.
Jobbra, a távolban pedig a legrégibbnek tartott piramis, Dzsószer (Zoszer) fáraó lépcsős piramisa a 2600-as évekből. Dzsószer 2648 körül halt meg, Szneferu, a vörös piramis építtetője 2589 környékén.

A remekül sikerült vörös piramis előtt Szneferu más épületekkel is kísérletezett. Összesen három vagy négy piramis fűzödik a nevéhez. Meg is nézünk majd még egyet, most viszont itt a mai fő attrakciónk, Szneferu tört falú piramisa (angolul Bent Pyramid néven ismert). Ugye milyen szép?
Pedig valószínűleg egyszerűen el lett … tervezve.
Ez LETT VOLNA az első gúla alakú piramis, aztán mégsem az lett.
Meredek, 54 fokos szögben kezdték el építeni, így 125 méter magas lett volna. Igen ám, de minden bizonnyal repedésék keletkeztek az épületen, és a statikai problémák miatt 45 méteres magasságnál úgy döntöttek, lecsapják a végét, és tompább, 43 fokos szögben fejezik be a piramist.
Főnök, 43 lett, maradhat?
Így 100 méter magas lett.

Voltak kétségeim, hogy be szabad-e menni. 4600 éve veszélyesnek nyilvánították. Azóta talán javult az állapota?? Na mindegy. Először megyünk 74 métert lefelé.

Valószínűleg sosem temettek ide.
Sok-sok denevér viszont jól érzi itt magát.
– Na jól van, ez sem sikerült. Akkor építsünk egy újat – mondta Szneferu, és belefogtak a vörös piramisba párszáz méterrel odébb. Elképesztő belegondolni, hogy az akkori GDP mekkora százalékát fordították ezekre a megalomán presztízsberuházásokra.

Egy piramis megvolt. És még rám sem dőlt.

Ja, ott kellett bemenni. Az őr bácsi kedvesen integet. Pedig, azt hiszem, nem is kapott borravalót.

A túloldalról. Balra egy kisebb kísérő piramis, minden bizonnyal valamelyik fáraónének/hercegnőnek épült.

Jól látszik, hogy nagy felületen megmaradt az eredeti mészkőborítás. El lehet képzelni, milyen volt teljesen befedve. Balra, a háttérben a vörös piramis. Mindjárt oda is bemegyünk.

Itt látható közelről. A lépcsőzetesen egymás fölé rakott rétegekből a megfelelő méretre szabott mészkőelemekkel alakítottak ki sima felületet.

Azért ez nagyon szép. Én legalábbis sokáig nézegettem.

Átjövünk a vörös piramishoz. Na, ez sikerült! Valószínűleg Szneferu is megnyugodott. És biztos sokszor megmutatta az építkezést kisfiának.
Hogy mi volt a fiú neve? Hufu mond valamit?
Bizony, ő lett Hufu, vagy más néven Keopsz fáraó! És ő építtette a valaha volt legnagyobb piramist. Innen északnyugatra, Gízában. Szneferu büszke lett volna, ha látja.
Szóval ez az első négyzetes gúla alakú piramis. 105 méter magas volt, még ma is megvan 100. Nem bízták a véletlenre a dőlésszöget, a tört piramis felső részének megfelelő szögben építették az egészet.
A sírkamrában találtak csontvázat, de egyáltalán nem biztos, hogy Szneferué.
Csak most látom, hogy kicsiben ott van jobbra a tört piramis is.

Jól látszik a szerkezet.

Elhagyjuk Dahsúrt. A Nílus egyik csatornája mentén haladunk Memphisz felé.

Kicsit máshogy néz ki, mint az amerikai Memphis, Tennessee-ben. De garantáltan ez az eredeti! Innen kapta a nevét az 1819-ben alapított amerikai város.
Mutatom az óriási mangókat!

A legjobb falafel, amit valaha ettem, komolyan! Mindenki keresse ott, a piros feliratú étkezdében, Menfben! (A csomagolóanyag a havi alapanyag-rendelési lista.)

Most megtekintjük Mempfisz ókori emlékeit, aztán a tört piramis felkeresése után egy másik gyerekkori vágyam is teljesül: megnézzük Dzsószer fáraó lépcsőzetes piramisát, a világ első piramisát! Szakkarában.
A következő posztban.

Egyiptom panorámakép piramis történelem

Egyiptomi piramisok, egy kicsit másképp és máshol

Szóval akkor a piramisok. Másképp.
Mégpedig a gízai piramisok.
Ez után ugyanis jönnek még a kevésbé ismert, ám talán még izgalmasabb piramisok Kairótól délre.
Olyan intenzív és izgalmas az egyiptomi utam, hogy most jutottam odáig, hogy posztoljak. (Ráadásul a mobilnetem is megszűnt működni.)

Huhh, hol is kezdjük?

Először kelünk át a Níluson. Úton a nyugati part felé.

Hoppá, feltűnik egy piramis.

Bejutottunk. Ez itt a “nagy piramis”, vagyis Hufu, görögösen Keopsz fáraó piramisa. Fentebb a megbontott álbejárat. Jobbra lentebb a most használatos bejárat.

Először lefelé megyünk, majd egy 1,3 méter magas, 1 méter széles, 40 méteres folyosón felfelé. Indul a piramisfitnesz. Lesz még sok! Klausztrofób hajlamúaknak nem ajánlott.

Sokan jó ötletnek tartják a sírral fotózkodást. Mutatom a légkondit..

Itt már visszafelé. Lefelé a nagy galérián. 47 méter hosszú, 8 és fél méter magas.

Kis pihenő. Áttekintő ábra. Nem megszokott perspektívából.
Az előbb a jobb oldalon látható Hufu-piramisban voltunk. Kr.e. 2570 táján készült el. Eredetileg 146 méter magas volt, most – a kőbányászat és a természet okozta erózió miatt – már csak 137. Ez a legnagyobb piramis. Mára csak kicsivel nagyobb, mint a tőle balra látható Hafré-, görögösen Kefrén-piramis. 136 méter magas, de – ha nem pont innen nézzük – nagyobbnak tűnik az előzőnél, mert az egész építmény magasabban fekszik. Hafré Hufu fia volt. Hafré fia pedig Menkauré (Mükerinosz). Az ő piramisa ezen a képen csak egy pici gúla Hafré piramisától balra. 62 méter magas. Innen sokkal nagyobbnak látszanak Hufu feleségénék és nővéreinek valójában jóval kisebb piramisai az előtérben. Egyébként a kép jobb szélén Faruk egykori egyiptomi király nyaralója látható. Szerény kilátással.

Egy másik perspektíva. Menkauré, Hafré, Hufu, jobbra pedig az utóbbi családtagjai.

Innen már Hafré piramisa tűnik a legnagyobbnak. Különös ismertetőjele, hogy a tetején megmaradt valamennyi az eredeti, világosabb, simára csiszolt mészkőborításból. Tőlem balra Hufu/Keopsz és Hafré/Kefrén, jobbra Menkauré/Mükerinosz és az utóbbi családtagjainak piramisai. A fejembe pedig éppen repülőcsík hatol. A háttérben vékony csíkként Kairó sejlik fel.

Éppen nem látogatható. Legalább több erőm maradt a Kefrén-piramisra.

Ez a kép a kedvencem ebből a sorozatból. Balra Keopsz, középen a mészkősüveges Kefrén, jobbra a távolban Mükerinosz.

Ebből a szögből korábban nem láttam őket képen sem.

Még szűkebb járatokkal, mint Keopsz/Hufu piramisában. Folytatódik a piramisfitnesz!

Hufu sírkamrájában vízszintes a mennyezet, itt nyeregtetőre emlékeztető. Számos turista lelkesen ugrál bele a szarkofágba egy-egy humorosnak szánt fotó kedvéért. Ne tegyünk ilyet! Már ha kultúrember címre pályázunk. És nem félünk a fáraó haragjától.
A falon a piramist a modern korban először – 1818-ban – felnyitó Giovanni Belzoni itáliai utazó, felfedező graffitije. Sajnos Egyiptom legszebb műemlékei is tele vannak a 19. századi európai utazók menőző falfirkáival, véseteivel. Hozzájuk se csatlakozzunk lehetőleg. Belzoni egyébként már csak a kirabolt, feltört és üres szarkofágot találta meg.

Takarítani a piramisban is kell! Látható, milyen szűkös a folyosó. De már látni a fényt a végén.

Keopsz öt halotti bárkáját viszonylagos épségben találták meg 1954-ben, a piramisa mellett eltemetve. Felújítás, restaurálás után a piramis mellett állították ki ezt a példányt.

Elképzelhető, hogy ezen hajók valamelyikén szállították a fáraó múmiáját a piramishoz. A cél egyébként az volt, hogy a fáraónak a túlvilágon is a rendelkezésére álljon megfelelő vízijármű. 4500 éves hajó, helló!

Ilyen szögből viszonylag kevés kép készül róla. Valószínűleg Kefrént ábrázolja. Mármint szemből..

Így kicsit ismertebb. Arab forrásokból kiderül, hogy valamikor a 11. és a 15. század között veszítette el az orrát, mégis makacsul tartja magát a legenda, amely szerint Napoleon Bonaparte gyakorlatozó katonái lőtték volna szét ágyúval. Ez utóbbi valószínűleg csak az ellenfél britek propagandája.

Ja, nem így kell vele pózolni?

Búcsúzunk a gízai piramisoktól. Egy újabb szokatlan szögből. Balra bazársor, jobbra pedig széksorok. Innen nézik az ilyen iránt érdeklődők a fény- és hangjátékot.

Mostantól sűrűbben jönnek a posztok. Megnézzük még egy kicsit Kairót, aztán dél felé indulunk. Egészen a szudáni határig!

Egyiptom Gíza panorámakép piramis

A gízai piramisokkal kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra!

A gízai piramisokkal kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra!

Ezzel a ma készült duplapanorámával kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra! Folytatjuk..

A gízai piramisok

Egyiptom Gíza panorámakép újév

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira (Boz-zsira): lenyűgöző sziklaformációk Nyugat-Kazahsztánban. Aztán indulás az Aral-tóhoz.

Naplemente panorámaképen

Kazah útitársak ajánlata: lóhús hagymával, hozzá Kazahsztán konyak.

Spontán útitársak: baráti társaság Asztanából (Nurszultánból) szarvasból készült kuirdakkal (hagymás hús, jellemzően krumplival).

Napfelkelte panorámaképen. Érdemes körbenézni. Nekem egy hatalmas természetes katedrális jutott az eszembe a látványról. Az arányokat jól érzékelteti a kis terepjárós táborunk és a hegy egymáshoz viszonyítása. Nem a kép jobb szélén álló autók, hanem ott, középen!

Az egyik terepjáró utánfutóján lévő cserekerékre franciakulccsal tudtam rögzíteni a timelapse-et készítő kamerát.

Én kazah omlett névvel illettem, amin rendkívül jól szórakoztak az új barátok.

Jobbra egy használaton kívüli atomerőmű.

A mellette fekvő temetőben készült ez a kép egy, a hetvenes években állított síremlékről. Biztosra mentek: muszlim félhold és sarló-kalapács is van.

Tea, kenyér, sütemény mindenkinek jár. Sopan ata egykori barlanglakásában és ugyanott lévő sírjánál nem lehetett fotót készíteni. Mindenesetre érdekes volt kazah vidéki zarándokokkal részt venni egy kisebb muszlim ceremónián. A szúfi tanító Sopan ata életrajza olyannyira bizonytalan, hogy már csak annyit tudni, hogy valamikor a 9. és a 13. század között élt.

Ő a 18-19. században élt. A képen kivehető, hogy a magasból kell hosszan legyalogolni a mélyben lévő barlangszentélyhez. A táj itt is lenyűgöző. És izzasztó.

Aral-tó Bozzhira étel Kazahsztán panorámakép vonat

A Kaszpi-tenger legkékebb öble és Fort Sevcsenko városa

Érdemes volt idezötykölődni az országúttól idevezető földúton

A Kaszpi-tenger legkékebb öble és Fort Sevcsenko városa

A Kaszpi-tenger kék öble Aktau mellett, aztán kirándulás Fort Sevcsenko városkába, a 19. századi orosz Közép-Ázsia terjeszkedés egyik kiindulópontjába.

Az otthont szimbolizáló módon jurta alakú második világháborús emlékmű. Oldalt pedig a győztes harcosok. A dombormű bal szélén maga a berlini Reichstag!

Ez egy a környéken talált víziállat, ichthyosaurus csontváza. Kis unszolásra a raktárban mutatta meg az egyik muzeológus.

A grúziai török (!) származású sofőr úgy kért telefonos segítséget, hogy ismételgette: golubaja kukta, golubaja kukta. A vonal túlsó végén viszont ezt nem értették. A nagy nehezen közbekiabált buhtát már igen.

Panorámaképen

Egykor oguz törzsek laktak itt. Az oroszok 1846-ban építettek itt erődöt Novopetrovszk, majd 1857-től Alekszandrovszkij néven, hogy a Kaszpi-tenger keleti partján is erős katonai támaszpontot létesítsenek. Innen indult útjára számos, Közép-Ázsiát felfedező-meghódító orosz expedíció. Sevcsenko tiszteletére 1939-ben átnevezték a várost.

Kicsit olyan, mint a Feszty-körkép egy jelenete, csak tengerrel.

Kilátás onnan – panorámaképen

Az ukránok nemzeti költője, Tarasz Sevcsenko is itt volt kényszersorozott, száműzött katona 1850 és 1857 között. Ezen a festményen látszik is az erőd.

Majdnem elfelejtettem!! Ő Murad, a grúziai török sofőr Tbilisziből, illetve a kazah Aktauból. Büszkén mutatja a rendszám alatt a Georgia feliratot. Még az öbölben.

Indulunk újra kelet felé. Egészen elképesztő természeti szépségek következnek!

Aktau Fort Sevcsenko Kaszpi-tenger Kazahsztán panorámakép

A kirgiz út az Alakul-tónál és Karakol völgyénél indult

A kirgiz út az Alakul-tónál és Karakol völgyénél indult

Alakul-tó és a Karakol völgye. Indul a kirgiz túra.

A köl tavat jelent kirgizül. 3600 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik.

De előbb el kell oda jutni, eleinte a Karakol folyó völgyében. 1984-es gyártmányú szovjet katonai UAZ-zal.

Gyalogosan felfelé. Nem mondom, hogy nem fáradtam ki.

Fotózásra hivatkozva lehet pihenni.

Ez onnan készült.

Az Alakul látképe panorámafotón

Ez már a visszaúton

Karakolt 1869-ben, oroszok alapították. Még ma is megvan sok régi orosz ház, hol jobb, hol – mint ez itt – rosszabb állapotban.

1910-ben készült el, a sztálini időkben raktárként használták. Eszméletlen izgalmas, nem? Kínai muszlimok az orosz Kirgíziában!

Karakolt 1888-ban az orosz felfedezőről Przsevalszknak nevezték el. 1991 óta ismét Karakol.

A híres kirgiz író, Csingiz Ajtmatov regényéből emlékeztem erre a sztorira. Az elítélt fejére nedves tevebőrt húznak, amely, miután megszárad, olyan feszesen gyógyul oda, hogy a haj befele kezd nőni, amitől az áldozat megőrül. Na, ez szerintem ezt ábrázolja itt, a karakoli helytörténeti múzeumban.

Elle Maillart svájci sportolónő és fotós az 1930-as években fényképezte végig a szovjet Közép-Ázsiát. Ez az ő kiállításának egyik képe: szamarkandi per, az asztalon Lenin-mellszoborral. Indulunk nyugatra!

Alakul-tó Karakol völgy Kirgizisztán panorámakép

Kazahsztán legszebb kanyonjai, a Csarin és a Hold

Kazahsztán – A kanyonok napja. A Csarin és a Hold kanyon.

Holdbéli táj a Hold kanyonban. Nem tudom, én nem pont ilyenre emlékeztem az Apollo-misszió képeiből, de kétségtelenül lenyűgöző a látvány.

Kicsit korábban. Almatytól keletre: Charyn (Csarin), a kazah “Grand Canyon”.

Panorámaképen az évmilliók alatt erodált üledékes vörös homokkő

Az útikönyvek is azt írják, hogy a forró júliusi-augusztusi időszakban nem ajánlott a látogatás.

No de most már így alakult. Önpanoráma a kanyonnal.

Kicsit odébb. A Hold kanyon.

Igazából még jobban is tetszett a Csarinnál. Szokatlanabb és nulla darab turista volt rajtunk kívül.

Fly me to the Moon.. Na most merre tovább?

Csarin kanyon Hold kanyon Kazahsztán panorámakép

Teherán legmenőbb részét is láttam – fotók a fővárosból

Teherán legmenőbb részét is láttam - fotók a fővárosból

Teherán: a legmenőbb gyalogoshíd, rakéták, ételek, a díszdobozkészítés rejtelmei és Khomeini ajatollah mauzóleuma.

Khomeini grandiózus mecsete Teherántól délre, nem messze a róla elnevezett nemzetközi repülőtérről. Mindjárt mutatok még innen is képeket, de előbb …

A Tabiat gyalogoshíd Teherán egyik legmenőbb része. 2010 és 2014 között épült …

és ahogy itt is látható, két parkot köt össze egy nagy forgalmú út fölött.

De nem ám csak úgy egyenesen. Több szintje is van, egyes zugaiban pedig kávézók találhatók. Naplemente idején különösen népszerű.

Tank alakú pad (tényleg), iráni gyártmányú rakétamodellek, valamit jobbra az igazán súlyos megoldás: Dávid-csillaggal ékesített szemetes “az iszlám forradalom és a szent védelem múzeuma” előtt, az előző híd közelében.

A múzeum nagyon látványos és modern, az 1979-es forradalom előzményeitől indulva elsősorban az 1980-88-as milliós áldozatot követelő, tökéletesen értelmetlen irak-iráni háborúra koncentrál. Hűtött teremben a hegyvidéki, felfűtöttben a sivatagi hadviselést mutatja be, de van itt szétlőtt osztályterem, nyomasztó bombatámadás-szimulátor is. Az aknamezőt modellező részen való áthaladáskor pedig én is majdnem össze…izgultam magam.

Ez pedig már a Niavaran palota, Mohammad Reza, az 1979-ben megdöntött utolsó sah lakhelye.

Balra a falon egy eredeti Vasarely-festmény.

Ez a fentitől pár méterre található fürdőszoba viszont nem tűnik annyira luxusnak. A sah kislányáé volt.

Az előző palotától nagyjából száz méterre található ez a régebbi épület, a Kadzsar (Qajar)-dinasztiából való Ahmed sah (1898-1930) pavilonja.

Ikertornyok: jobbra a Milad-torony, a világ hatodik legmagasabb tornya. 2007-ben készült el, az antenna csúcsa 435 méter magasan van.

As (leves), saláta, kenyér, dough (ajran) és alkoholmentes sör.

Ez pedig újra az iszlám forradalom vezetője, Khomeini ajatollah mauzóleuma. Az építése halálát követően, 1989-ben indult, és még ma is tart.

Középen van a sír. Ez a rész készült el leginkább, a többi szárnyon még erősen dolgoznak.

A rácson túl. Jobbra Khomeini szarkofágja, balra fia és hátrébb Hasemi Rafszandzsani, egy másik forradalmi vezető, egy időben államfő sírja.

Panorámaképen a mecsetbelső.

A képen látszik, hogy készülnek az Iránra oly jellemző kis díszdobozkák, legalábbis azok fedele, a drágábbaknál belseje is. Az egyes kis rúdszerű darabkákat (például fából, rézből, tevecsontból) mintába rendezve összeragasztják, majd szeleteket fűrészelnek belőlük.

Ezt a technikát Khatam-karinak hívják.

Árulnak ilyen technikával készült komplett sakkasztalokat is. Van benne meló, az biztos.

És búcsúzóul egy panorámakép a Tabiat-hídról. Következik pár kép Isztambulból.

étel Irán panorámakép Teherán

Irán legkonzervatívabb városát is megnéztem: Kom, a hittudósok otthona

Irán legkonzervatívabb városát is megnéztem: Kom, a hittudósok otthona

Kom (Qom), a síiták egyik legszentebb és Irán egyik legkonzervatívabb városa, vallási-szellemi központja, hittudósok és tanítványaik otthona. Az itteni síita szemináriumokból indult az 1979-es iszlám forradalomhoz vezető mozgalom. Itt töltötte élete jelentős részét a ma Iránban imámként emlegetett Khomeini nagy ajatollah, a forradalom és az az után létrejött teokratikus állam legfőbb vezetője is.

Korábban volt róla szó, hogy Mashad az iráni síiták legszentebb városa, oda temették el ugyanis a 9. században Reza imámot. Kom a második legszentebb: ide Fatimát temették. Ő Reza húga volt.

Az egész komplexum számos udvarból, imateremből áll. A teljes területe 38 ezer négyzetméter.

A hívek síita jogtudósokhoz fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Ott bent, ő a szakértő.

Kom jellegzetes édessége a szohan: sáfrányos, kardamomos, rózsavizes, pisztáciás aprósütemény. Elég finom.

Remélhetőleg nem a Bibliából ismert Onanról kapta a nevét ez a csoki.

Városi gyorsvasútnak indult.

A Jamkaran (Dzsamkaran) mecset Kom mellett kicsivel. Jelentős zarándokhely.

A hagyomány szerint itt jelent meg egyszer egy pillanatra a Mahdi, a rejtőzködő tizenkettedik imám, aki majd a végítélet napja előtt fog visszatérni, hogy megszabadítsa a világot a gonosztól. (A figyelmesebb olvasók arra is emlékezhetnek, hogy ez az örömteli esemény Mashadban várható.)

A poszt végére pedig újra egy kép – panoráma – a Fatima-mecsetről. A folytatásban megnézzük Khomeini ajatollah monumentális szentélyét Teherántól délre.

étel Irán Kom panorámakép