Megérkezünk Naranba

Pakisztán tovább. Fairy Meadowsról legyalogolunk, terepjárózunk, aztán vízámosásokkkal – inkább vízesésekkel – súlyosbított utakon és gyönyörű tájakon át megérkezünk Naranba.
Vajon hogy szállítják fel a szállodai bútorokat a hegyre?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban hajnali indulás Naranból, aztán szép tájakon át egészen Iszlamabadig jutunk.
Az előző epizódban Fairy Meadowson néztünk körül.

A Keleti pályaudvar Narantól 4710 kilométer légvonalban, közúton 6618.

A Kunhar folyó völgye. Naran felé. Ez már estefelé. De fentről indultunk, a 3300 méteren fekvő Fairy Meadowsról.
Reggeli indulás. Egyszerre ködös és napos.
Köd fölött.

Erre a látványra egész könnyen felébred az ember.

Szembeforgalom.
Igen, ez pont az, aminek látszik. Legalább 5 kilométeren át, hegynek felfele, a faluból Fairy Meadowsra. Ekkora bútort nem lehet az öszvérre erősíteni. Viszi az ember gyalog. A velem szemben, felfelé haladó, bútorszállító helyiek láttán még én is kissé meghökkentem, ezért készült a kép kis késéssel, miután már elhaladtak mellettem.
Megérkezünk a faluba. Itt várnak a terepjárók, amelyek levisznek a Raikot-hídig.
Szerencsére nem ezzel a terepjáróval ereszkedtem le a világ egyik legveszélyesebb útján.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Aztán már lent. Autócsere, és indulunk tovább dél, a főváros felé. Viszont földcsuszamlás miatt áll a sor. Több óra volt, mire eltakarították az akadályt. De később sem lett teljesen sima.
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Ebéd út közben
Ugyanott már lentről. Búcsú új barátaimtól.
Tovább.
Ilyen tájakon.
Meg ilyeneken.
Felfelé vezet az út. A Babuszar-hágóra.
4173 méteres magasságon.
Majd tovább.
Újabb földcsuszamlás, újabb torlódás.
Kisebb vízesések és folyók keletkeztek az esőzések miatt. Ilyen átmosásokon kell áthaladnunk.
Elnézést.
Útviszonyok.
Tájak.
..
Útmenti büfé. Mutatom a zéró kibocsájtású hűtőrendszert.
Naran közelében. Beeseteledett.
Érkezés.
Zöldséges Naranban.
Üzlet.
Utcakép.
Star Bucks Coffee.
Kebabsütő éjszakai műszakban.
Utcai kávézó. Durva nap volt. Folyt. köv.

Gyalogtúra a Fairy Meadowsra

Karimabadból Gilgitig

Terepjárózás után gyalogtúra fel a Fairy Meadows nevű hegyi rétre. Eleinte nem úgy nézett ki az idő, de aztán – kiváló dramaturgiai érzékkel – a felkapaszkodás utolsó szakaszára csak előbukkan a felhők mögül a Nanga Parbat, a világ kilencedik legmagasabb, 8126 méteres csúcsa. Talán kiderült már, hogy nem én vagyok Female Yeti, több okból sem, de nagyon jólesett ez a kis túra.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar már csak 4620 kilométer légvonalban, közúton 6689…

A folytatásban egy ködös, ám szép nap Fairy Meadowson

Az előző epizódban terepjáróval indultunk felfele az Indus folyótól 

Nanga Parbat, 8126 méterrel a tengerszint felett.
És újra csak Nanga Parbat. De ugorjunk vissza kicsit.
Tato faluba terepjáróval érkeztünk. Innen gyalog indulunk tovább. Oszlanak a felhők.
Erőgyűjtés a túra előtt. Két tál lencse.
Felfelé.
Anyagszállítás.
A rengetegben.
Ott hátul a Nanga Parbat. Itt kezdtek reménykedni, hogy eloszlanak a felhők.
Gyors szelfi, hátha most látszik a legjobban.
Aztán kicsit rosszabbak lettek a látási viszonyok.
Megálló egy hegyi büfében. Tea készül.
Valamint sültkrumpli.
Tadaaam!
Elég sokáig nézegettem.
Felértünk, 3300 méterről nézem a 8126 métert.
Belföldi turisták csomagjait málházzák le a helyi segítők.
A konyhában már készül a vacsora.
Órákon keresztül gyártják a paratát. Ez nagyjából 100 darabra elég alapanyag. Komoly fizikai munka a gyúrás.
Aztán labdacsokat formáznak.
A chef.
Vaslapon.
Hú, de finom volt!
Pakisztáni egyetemisták a forró délről a hegyekben keresnek enyhülést. Este viszont túl hideg van.
A kalyibában is jó hideg van. Holnap körülnézünk. Vajon sikerül-e feljutni a Nanga Parbat alaptáborába?

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig. Megnézünk két erődöt, megcsodáljuk a 7788 méter magas Rakaposi-csúcsot, aztán családi körben vacsorázunk. Egy esős-ködös, ám nagyon szép nap Észak-Pakisztánban.

De hogy jönnek ide a hunok??

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Gilgitbe való megérkezéssel a Keleti pályaudvarhoz légvonalban közelítettünk, már csak 4660 km, közúton viszont távolodtunk: 6876 km.

A folytatásban az Indus mentén haladunk a Raikot-hídhoz, és elindulunk Fairy Medows-hoz. Terepjáróval
Az előző epizódban a látványos Attabad-tótól Karimabadig, Hunza fővárosáig jutottam

Kényszerpihenő az út mentén. A háttérben a Rakaposi gleccsre, alul a Hunza folyó. Földcsuszamlás miatt állt a kocsisor, amíg meg nem tisztították az utat. Kényszernek legalábbis nem a legrosszabb hely.

Korábban: kitekintés az 1100 éves Altit erőd erkélyéről a Hunza folyóra.Jobbra lent a Karakoram-autópálya.
Mindjárt visszatérünk ide.

Komor, esős, ködös, mégis nagyon izgalmas reggelre virradtunk Karimabadban, ahol előző este azt a szép naplementét láttuk.

Az Altit erőd bejáratától ilyen a kilátás.
Ez már fentről. Keletre. Figyeljük meg a kanyargó utakat a túlparton.
Nyugatra.
Hagyományos tetőzet. Ez a vár mintegy 1100 éves. Évszázadokon keresztül ez volt Hunza állam mir névvel illetett uralkodóinak székhelye. Altit körül a legenda szerint fehér hun népesség élt. Olyannyira, hogy Altit neve is Hunukushal, vagyis Hunfalva lett volna. A teljesen ellenőrizhetetlen történet szerint Nagy Sándor seregéből érkezett fehér hunok alapították. Ma mindenesetre buruso etnikum ér errefelé, és nincs bizonyíték arra, hogy a fehér hunok leszármazottai lennének. (A fehér hunokat egyes kutatók a hefthalitákkal azonosítják, akik ugyancsak a tágabb térségben, de inkább nyugatabbra éltek.)
Vár a sziklán.
A Shikari torony. 1100 éve. Ez a palota teteje, balra a település. Mi lehet az a kis épület a toronytól balra? Nézzük meg.
Valószínűleg ebből sem könnyű megállapítani. Nos, ez a hunzai uralkodó, a mir külön bejáratú házi mecsete volt. Az iszlám csak a 15. században érkezett ide, addig sámánizmis, buddhizmus, hinduizmus volt a jellemző. 1830 körül pedig az iszlámon belül is a síitizmus iszmailita ágára tért át a vidék. Az előző posztokban meséltem IV. Aga Khanról, az iszmailiták Svájcban élő, dúsgazdag imámjáról. Az ő alapítványa újíttatta fel ezt a várat is.
Altit
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Kilátás a várból, most a folyóval ellentétes irányba. Menjünk át a másik várba, a Baltit-erődbe.
Útközben.
Altit erődjéből ide, a párszáz évvel fiatalabb Baltit erődbe költöztek a mirek, vagyis Hunza állam uralkódói.
Itt tartották a tanácskozásokat az állam vezetői. Hunza csak 1947-ben veszítette el önálló államiságát (amely persze már a brit uralom alatt sem volt teljes). Az utolsó uralkodó ekkor kérte – nyilván nagyon önként és boldogan -, hogy állama beolvadhasson az újonnan létrejövő Pakisztánba, Brit India utódállamába. A nagy lelkesedésben az uralkodói család ki is költözött innen egy alacsonyabban fekvő, modern épületbe. Az azért fontos, hogy ezen a részen a határok sem teljesen egyértelműek, Kasmir egyes részeire Kína, India és Pakisztán formál jogot, és ezek az igények jelentős részben átfedik egymást.
A palota teteje. A bal hátsó sarkot nézzük meg közelebbről.
Ez itt az uralkodó trónja. Innen nézegette az alattavalókat és a nem túl csúnya tájat.
Kilátás a hálószobából.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Még egy kis séta a környéken.
Itt ilyen házakban laknak.
Itt ilyen házakban laknak.
Indulunk tovább. Itt egy hidat mosott el a földcsuszamlás. Meg az utat.
Itt a kényszerpihenős rész. Alul a Hunza. 
Panoráma. Lent híd, jobbra fent Rakaposi. 
A híd túl messze van, úgyhogy zúmolunk. 
Esőben sem csúnya. 
Ez pedig a következő megálló. Fent a Rakaposi. Itt derült ki, hogy kísérőim miért nem esznek napok óta semmi olyan ételt, amelyben hús van. Nem, nem vegetariánusok. Hanem szunniták, mégpedig elég szigorúan értelmezve. Ezért iszmailita síita vidéken nem esznek húst, mert – hiába muszlimok az iszmailiták is – az általuk készített hús a szunniták számára nem halal, vagyis nem felel meg az iszlám előírásoknak. Mindenekelőtt azért, mert a síita muszlimok más imát mondanak az állat levágásakor. 
Ugyanott a másik irány
Karbantartás. 
Piac az út mentén. A kóbor kutyák potya húscafatra ácsingóznak. 
Bazár. 
.
Hiányos híd. Gilgitbe érünk lassanként.…
Gilgitben vagyunk. Az itteni vezetőm, Szaíd – ő jobbra, balra pedig az egyik testvére a nyolc közül – meghívott a sógoráék lakásába vacsorára. Köszönöm. A sógornak is. És főleg a hölgyeknek, akik készítették.…
Vacsoramenü. Szívesen megköszöntem volna személyesen is a ház asszonyainak, de erre nem volt mód. Amikor idegen férfi van a házban, nekik a konyhába kell visszahúzódniuk. Úgyhogy csak a hangjukat hallottam.…
A helyi mecset, ahol Szaíd bátyja az imám.…

Ez pedig a szállásom Gilgitben. Elég elemi volt a szoba, de a célnak megfelelt. A nem is nagyon távolból kis megszakítással lövések zaja hallatszott. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot és félreértelmezni a dolgot, úgyhogy megkérdeztem, hogy esküvői tűzijáték van-e. Ja nem, a hadsereg gyakorlatozik, itt van a laktanya a közelben.
– Minden nap van éleslövészet.
– Ja, oké. Jó éjszakát!
Hú, de szép helyek jönnek most!…

Az Attabad-tótól Karimabadig

Attabad-tótól Karimabadig

Az Attabad-tótól Karimabadig. Észak-Pakisztánban, Gilgit-Baltisztanban.
Ha gondoljátok, írjatok értékelést az oldalról. Van egy ilyen rovat itt a Facebook-oldalamon, felül, lehetőleg oda. Nagyon köszi előre is!
 
A Keleti pályaudvar Hunzától légvonalban 4713 km, közúton 6154 km.
A folytatásban várakat nézünk, valamint a Rakaposi hegycsúcsát. Gilgit felé.

Az előző epizódban a Passzu-gleccseren jártunk

Passzu-gleccser, Attabad-tó

passzu gleccser

Passzu-gleccser, Attabad-tó

Tovább Pakisztánban. Passzu (Passu, nem Passau) falutól felmegyünk a Passzu-gleccserre, a 7478 méteres Passzu-csúcsnál.

Aztán gyönyörű tájakon az Attabad-tóig. Közben a legfinomabb csirke karahi az út mentén.
A folytatásban az Attabad-tó és rövid története, aztán megérkezünk Karimabadba, a Hunza régió fővárosába

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar Karimabadtól légvonalban 4713 km, közúton 6154 km.
 

Passu és környéke Észak-Pakisztánban

passu és környéke észak-pakisztánban

Passu és környéke

Jártam már pár szép helyen, de ez mindenképpen dobogóesélyes. A mai posztot nem is bonyolítanám túl: Passu és környéke Észak-Pakisztánban.

Eléggé magukért beszélnek a képek. Ha egy napról többet is posztolok, és 2-3 naponta vannak posztok, valószínűleg sosem érek haza. Legalábbis itt, virtuálisan. De ezt tényleg nem érdemes más közé bezsúfolni. És még lesz sok ilyen…

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar Passutól légvonalban 4668 km, közúton 6104 km.

A folytatásban a Passu gleccser és tovább Pakisztánban