Megtaláltuk a dédapám szovjet adatlapját, elérhetőek a magyar hadifoglyok adatai!
Megtaláltuk a dédapám szovjet adatlapját!
Dédapám ott volt a Don-kanyarban 1943 januárjában, amikor áttört a Vörös Hadsereg. Onnan fagyási sérüléssel hazajött, újra bevonult, Ausztriában esett fogságba, onnan vitték Moszkva mellé, ahonnan 1947-ben, 37 kilósan tért haza.
Ezeket tudta a család eddig. Lássuk, mit lehet még megtudni egy ilyen kartonról.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és az Oroszországi Állami Hadtörténeti Levéltár 2019-ben állapodott meg arról, hogy az orosz fél átadja a Vörös Hadsereg által foglyul ejtett és a Szovjetunióban hadifogolyként vagy internáltként nyilvántartott, összesen 681 ezer 955 magyar katona, illetve polgári személy nyilvántartó kartonjának beszkennelt másolatát. Ezek váltak most elérhetővé.
Az egyik korábbi posztomban 1848 és a jobbágyfelszabadítás kapcsán Perger István szépapámról írtam.
A mai családi hősöm egy másik ági dédapám, apai nagyanyám apja, Biró Ferenc.
A hadifogságból való elbocsátásakor kiállított karton két oldalát csatoltam. A megfejtések a képek alatt olvashatók. Érdekes lesz!
Köszönet az orosz és magyar levéltárosoknak a kiváló munkáért!
A szovjet kartonok online adatbázisa itt érhető el:
https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai
A táborokat itt lehet keresni:
https://hadisir.hu/szovjet-hadifogolytaborok
Korábbi kapcsolódó bejegyzések:
A Don-kanyar napjainkban, képekkel, leírásokkal.
Kazahsztán, Karaganda és környéke: a Gulag maradványai és magyar hadifoglyok síremléke.
Hogy lássuk a másik oldalt is, bejegyzések a németek sorsfordító vereségéről, Volgográdról, az egykori Sztálingrádról:
Sztálingrád napjainkban. Háborús emlékek. (Különösen ajánlom a német hadifoglyok hosszú soráról készült domborművet a hozzá tartozó szöveggel: “Látni akarták a Volgát, a Vörös Hadsereg megadta nekik ezt a lehetőséget”).
Volgográd: tank az Auchan előtt.
A magyar történelmi tragediákhoz kapcsolódva – minivideó a mohácsi csata tömegsírjának feltárásáról.

Innen indult a magyar 2. hadsereg elleni szovjet támadás 1943 januárjában. Dédapám is itt volt valahol a környéken.
A Don-kanyarról szóló korábbi poszt itt található.

A láger (лагерь), vagyis tábor száma 58/2, ott pedig a 1097. számú „раб.” vagyis munkás zászlóaljban szolgált a dédapám hadifogolyként.
Nemzetiség: венгр = magyar. Mellette: melyik ellenséges hadseregben volt? A magyarban.
1. Családi név „Biro”, 2. keresztnév „Ferenc”, 3. apja neve „Joakim”.
Az orosz névadási szokások szerint az „отчество”, latinosan patronímia, vagyis az atyai név részét képezi a teljes névnek. Ezért a külföldiektől is megkövetelték apjuk keresztnevének megadását. Ez többnyire a mai napig így van orosz hivatalos dokumentumoknál.
(Biró Joákhim nevű ükapám története egyébként külön érdekes. Megtaláltam annak a hajónak az utaslistáját, amelyikkel 1910-ben megérkezett az Egyesült Államokba, Ellis Island-re, ahonnan aztán Ohio államba, Lorrain városba ment. Pont odaért az USA 1910-es népszámlálására, így megvan, hogy hol és kikkel lakott együtt (szegény munkásokkal), és hogy a helyi hajógyárban dolgozott. Ahogy akkoriban – és most is – magyar kivándorlók százezrei, ő is pénzt akart keresni az itthon maradt családjának, három fiának. Ehelyett üzemi balesetben meghalt kint. A családi emlékezet szerint a gyárban ráfolyt a forró vas…)
4. A születés ideje és helye: 1906 „Djulakenszü” (Дюлакенсы) falu.
Így értette az orosz irodista a Balaton-felvidéken fekvő Gyulakeszi nevét.
5. Hol lakott a bevonulás előtt? Itt oroszul az áll, hogy Sopron megye, „Rabocsenok” (Рабоченок).
Ez pedig helyesen Rábacsanak, ma Győr-Moson-Sopron megyében.
6. Állampolgársága: magyar.
7. Párttagság: b p (oroszul б п) ami a párt nélküli (без партийный) rövidítése.
A Szovjetunióban értelemszerűen csak a kommunista pártnak lehetett tagja bárki, hiszen más párt nem volt. Aki nem volt tag, az „b p” volt. Valószínűleg nem sok magyar hadifogoly vagy internált volt a Szovjetunió Kommunista Pártja tagja.
8. Felekezet: katolikus
9. Iskolázottság: 6 osztály (elemi)
10. Foglalkozás: крестьянин, vagyis paraszt/földműves
Nézzük, mi van a másik oldalon.

11. A hadseregbe történő behívás: mozgósították 1944. évben.
Ahogy fentebb írtam, az 1944-es bevonulása nem az első volt. 1943. januárjában a 2. magyar hadsereg katonájaként ott volt az urivi hídfőnél a nagy doni áttöréskor. Onnan vissza tudott vonulni, és Magyarországon leszerelték.
Visszatért Rábacsanakra, és 1944-ben, a nyári mezőgazdasági munkák idején kapta meg újra a behívóját.
12. Haderőnem: gyalogság (пехота)
13. Melyik egységben szolgált a fogságba esése előtt? Ez nem teljesen világos. Talán 5. gyalogezred 1. zászlóalj?
14. Rangja: szoldat (солдат), vagyis közkatona.
15. Beosztása: kocsis (кучер). A Donnál is kocsisként szolgált, jó eséllyel ennek is köze lehetett ahhoz, hogy megmenekült.
16. Ez elég érdekes pont: Foglyul ejtették vagy önként megadta magát. Nála a foglyul ejtették van aláhúzva.
17. A fogságba esés napja és helye. 1945. május 9.
Tehát éppen a volt Szovjetunió utódállamaiban ma is ünnepelt „győzelem napján” (День Победы) került hadifogságba. Mégpedig az ausztriai Grác, vagyis Graz városban (г. Грац). Tehát az alakulata ekkor már nyugat felé elhagyta Magyarországot. Innen vitték – eleinte gyalogmenetben – Moszkva felé. Ráadásul a menet éppen a faluja, Rábacsanak mellett haladt el. Állítólag volt olyan is a menetben, aki hazament, megetette az állatait, majd visszatért a hadifoglyok közé. Más történet szerint a szovjet katonák egyes bámészkodókat is bevágtak a menetbe.
18. Ez a legösszetettebb rész, és nem is minden világos belőle.
Megjegyzések. 1945. február 15-én érkezett meg a 149-es táborból az 1984-es számú speciális táborba. 1947. június 14-én 98373. számú vonattal (?) küldték a 176-is táborba, a romániai Foksány (Focșani) városba az (?) akta alapján.
Mivel az aláírásnál 1947. április 30 (?) szerepel, feltételezhető, hogy vagy ez a dátum nem stimmel (például IV-es római számot írt az ügyintéző VI. helyett), vagy a 18-as pontot utólag írták rá a kartonra.
Hát ennyi olvasható ki a papírból.
A családi emlékezet szerint csonttá-bőrré fogyva, tüdőbetegen érkezett haza a dédapám. Olyan ijesztő külsővel, hogy a kislányai eleinte féltek tőle. Azt mesélte, hogy a fogságban gyakorlatilag végig marharépát ettek. Amikor volt. Dédapám öccse a hadifogságban halt meg, tífuszban.
EPILÓGUS
Utólag eszembe jutott még egy történet.
Idős, egyedül maradt, betegeskedő dédapámat a hetvenes évek végén nagyszüleim magukhoz költöztették Óbudára. Hogy mégse a panelben üljön, megmutatták neki, hogy tud kijárni a Margitszigetre. Onnantól jórészt ott töltötte a napjait. Reggel kigyalogolt vagy kibuszozott, este meg hazament. Nem igazán derült ki, mit csinált ott, de láthatóan jól érezte magát.
Nagypapám mesélte, hogy elmentek egyszer meglesni. Egy másik idős emberrel ült egy padon.
Kiderült, ő is ott volt a Donnál, és talán hadifogságban is volt.
Nem beszélgettek. Csak ültek egymás mellett.
Orosz barátomnak, Deninek ezúton is köszönöm a segítséget a szöveg értelmezéséhez.
Az orosz és magyar levéltárosoknak pedig az adatbázis elkészítésébe fektetett sok munkát.