Kalandozások Ujgurföldön, ahol már Magyarország neve is ismeretlen

Kucsa és környéke – tovább Ujgurföldön: kanyon, mecsetek, buddhista barlangtemplomok, Stein Aurél nyomdokai és az ujgur hölgy, aki nem tudja, hogy van Magyarország kínaiul.

Kucsa (库车, pinjin: Kuqa, angolul Kuche/Kucha) Akszu tartomány második legnagyobb városa, mintegy félmillió lakossal. A közelben volt az egykori buddhista Kucsa (Quici) királyság központja, a Selyemút jelentős városa.

Ahogy MINDENHOL Hszingcsiangban, itt is felírják az adatokat az útlevél alapján. A jegypénztáros ujgur hölgy hosszasan forgatta az útlevelet. – Mi az a HUN? A kínai sofőr mondogatta neki, hogy 匈牙利 – vagyis Xiōngyálì, amit nagyjából így kell kiejteni: “son já lí” -, de nem ment át az üzenet. Bemondtam, hogy Vengrije (így, oroszosan nevezik Magyarországot ujgurul, ahogy a többi közép-ázsiai nép is). – Áá, Vengrije – csillant fel a szeme a hölgynek, aki a következő pillanatban már azon aggódott, hogy fogja ezt beírni a jegyzőkönybe, mert láthatóan nem ismerte a son já lí szó leírásához szükséges, fenti kínai karaktereket. (Máshol nem problémáztak ennyit, az ujgur rendőrök, múzeumőrök simán beírták ujgurul, arab betűkkel, ahogy kell.) Itt a képen már az látszik, ahogy a han kínai sofőr és a kísérő lány igyekszik megmutatni, hogy van kínaiul Magyarország… Amúgy: HOGY LEHET AZ, HOGY A MAGYAR ÚTLEVÉLBEN SEM KÍNAIUL, SEM OROSZUL, SEM ARABUL NINCS BENNE AZ, HOGY MAGYARORSZÁG?????

A Han dinasztia idején, tehát Kr.e. 202 és Kr.u. 220 között épített kínai katonai létesítmény Kucsa mellett. Ilyen tornyokról adtak egymásnak jeleket nagy távolságra is. Ez a legrégebbi ilyen, ma is álló épület a Selyemút mentén.

A legrégibb buddhista komplexum egész Kínában, egyes barlangfestmények Kr.u. 300 környékéről származnak. Az előtérben a 4-5 században élt Kumarajiva szobra. Apja indiai, anyja kucsai volt, ő lett a buddhista szent szövegek első jelentős fordítója. Szanszkritről kínaira.

Két kilométer hosszan 236 barlangszentélyt vágtak a sziklába. (Ezek közül 135 a mai napig nagyjából eredeti állapotban maradt fent.) A barlangokban összesen mintegy 10 ezer négyzetméter, vagyis egy hektár falfestmény található! A barlangok közül csak pár látogatható, de azok – megcsonkított állapotukban is – lenyűgöző látványt nyújtanak.

Magyar látogató Stein Aurél nevét mutatja az egyik barlangban. Az ő (és a tőle jobbra feltüntetett Le Coq nevű német kutató) megítélése errefelé nem túl pozitív. Inkább az ősi értékeket vesztegetéssel, átveréssel nyugatra csempésző, romboló fosztogatókként tekintenek rájuk. Mai fejjel is nehéz okosnak lenni ebben a kérdésben. Egyrészt tényleg szörnyű látni a megcsonkított ősi festményeket, illetve azok hűlt helyét, másrészt ki tudja, mi lett volna ugyanezen értékekkel a kulturális forradalom alatt. Én mindenesetre örülök, hogy a rombolásos-elvivős kutatók “hőskorának” leáldozott. Annak kevésbé, hogy most a turisták pusztítják le ezeket az értékeket.

Az eredeti aranyozást a fosztogatók már jóval a nyugati felfedezők előtt lekaparták. Az iszlám buddhizmus utáni előtetörése sem segített sokat a műemlékvédelemnek. A muszlimoknál főszabályként tilos az emberábrázolás, sok festményt ezért csonkítottal meg.

Azért még így is nagyon szép. Képzeljük el, hogy nézhetett ki mondjuk 476-ban, amikor errefelé éppen összeomlott a Nyugat-Római Birodalom. Vagy akár a magyar honfoglalás idejében. Teljes felületen festve, aranyozással.