Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba. Szóval eljött a nagy nap. Hosszú sorbanállás, ellenőrzések, Szabin-cseppek és pénzváltás után útra kelünk Kabul felé. Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is. Egyre inkább..
Szóval: akeletibol

A következő részben megérkezünk Kabulba.

Az előző epizódban Pesavarból a Haibar-hágón keresztül elértem az afgán határt:

Az első tájképem Afganisztánból. De hogy kerültem ide?

Itt még Pakisztánban. A Haibar-hágóról leereszkedve a hosszú kamionsor mellett haladunk el.

Jó hosszú várakozásra rendezkedtek be.

Éppen építik az új határállomást. Nagy a por.

Itt a csilingelő teherautók után más népművészeti motívumok tűnnek fel.

BENZ. GERM. ANYS. UPER stb. De mi az eleje?

MERC. EDES. Szóval lehet azzal menőzni, ha rápingáltatod a teherautódra, hogy Mercedes Benz, Germany Super, meg még ami belefér.

Ez a határátkelő. Itt érzékeny búcsút vettem a sofőrömtől, és a bőröndömmel nekivágtam.

Nem egyedül.

Mindenféle átvilágítások, válogatott szívatások, valutadeklaráció után útlevélellenőrzére várakozás. Na de aztán még egy meglepetés.

Polio, azaz gyermekbénulás elleni szérumot kaptam. Egy fiolából a számba. Igazolásként ilyen kiemelő filctollal kaptam egy jelet a körmömre. Ez itt marad még hetekig. A gyermekbénulás Afganisztánban és Pakisztán egyes részein még komoly probléma. (A zöldes tetőzet miatt van mindennek ilyen árnyalata.)

És jön a hosszas várakozás és araszolgatás ebben a karámban. Ez az oldal Afganisztán, a másik Pakisztán felé. Közben afgán csempészgyerekek ugráltak át a lyukakon egyik oldalról a másikra. Pakisztánban jóval olcsóbb egy csomó termék, például a cukor. Sokan próbálnak abból megélni, hogy ezeket hordják át a határon.

Tülekedés. A helyzetet súlyosbítják a szintén nyomakodó hordárok, akik minden áron el akarják venni az ember csomagját. Természetesen nem hagytam. Sokmindent láttam itt, amit sehol máshol. Engem nem ért bántódás, de ezt sokan nem mondhatták el magukról. De erről inkább majd előadásokon.

Balra, a drótkerítésen túl látszik a határkapu. Onnantól Afganisztán. Egy fiatal pakisztáni orvos, akivel itt találkoztam, rámutatott és azt mondta: ezzel osztottak minket ketté a britek. A pastu (vagy pastun vagy pakhtun) népre gondolt. Eredetileg őket nevezték afgánoknak. Ma mintegy 18 millió pastu él Afganisztánban és 40 millió Pakisztánban. A gyarmatok pusztán geopolitikai szempontokon és nagyhatalmi alkukon alapuló felosztása sokmillió ember életébe került világszerte, é… Továbbiak

Nagy nehezen átértem. Még a pakisztáni oldalon leültettek várakozni. Két hivatalnok is odajött hozzám. Az egyiket láttam, amint átment a tálibokhoz valamit tárgyalni rólam. A várakozás közben hozzámcsapódott egy kínai történész fiú. Felajánlottam neki, hogy elviszem a leszervezett kocsival Kabulba. Az afgán beléptetés gond nélkül ment. Kedvesen, mosolyogva fogadtak az orvosi ellenőrző ponton, aztán az útlevélellenőrzés is sima volt. Itt pedig már pénzt váltok.

A 100 eurómért kaptam ezt a köteg afghanit. Hamarosan kiderült, hogy Afganisztán Pakisztánnál drágább hely.

Elindulunk Kabul felé.

Ilyen tájakon.

Meg ilyeneken.

Meg ilyeneken át.

Útmenti település.

Megálló dinnyevásárlással. Itt például nem teljesen értettem, hogy mennyit kérnek, és becslés alapján egy huszast adtam. Aztán korlátozott perzsaszám-értésem alapján rájöttem, hogy 50, és visszamentem. Nem reklamáltak különben. Egy afghani kb. 5 forint amúgy.

Mecset a benzinkúton.

Haladunk.

A Darunta víztározó. A Kabul folyót duzzasztották fel. Emlékeztek, a Kabul folyó Pakisztánban, Attock váránál torkollik az Indusba. A vonatos posztban említettem. Tessék figyelni a hátsó sorban is!