Állatpiac Kabul szélén

Állatpiac Kabul szélén

Állatpiac Kabul szélén.
Aztán indulunk tovább, Afganisztán belsejébe.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
Az előző epizódban Kabul
A folytatásban Bamjan felé utazunk
A Keleti pályaudvar Kabultól még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az új kék ruhámban próbálok beleolvadni a böllérválogatottba.

Kabul peremén. Megállítottam az autót, amikor megláttam a piacot, és lemásztam a töltésről.

A kis fülkében látható hentesek arra várnak, hogy valamelyik gazda velük vágassa le a marháját, birkáját, kecskéjét. Ott helyben el is intézik. Nagyon kedvesen fogadtak. Ott készült a nyitókép.

Fiúk és juhok.

Etetés.

Böllérmester a kését mutatja. Ha jobban megfigyeljük a nyitóképet, már ott is mutatta szépen.

Eggyel nagyobb böllérkés.

Afgán Bud Spencer.

Szállítmány.
Út.
Kabultól nyugatra. Irány Afganisztán belseje. Nézzük meg Bamjant.

Reptéri kudarc Kabulban és piacozás

Reptéri kudarc Kabulban és piacozás

Reptéri kudarc és piacozás Kabulban. Gránátos-tankos szőnyegek, ruhavásárlás és mauzóleumos naplemente, száraz csirkével lefojtva.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
Az előző részben Bábur kertjeiben és a talibán országzászlónál voltam:
A folytatásban: Állatpiac Kabul külvárosában 
A Keleti pályaudvar Kabultól 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Kilátás Mohammad Nadir sah mauzóleumától. Visszatérünk ide.

A reggelem a kabuli reptéren indult. Emlékezhettek még arra, milyen drámai jelenetek zajlottak le itt, amikor az amerikaiak elhagyták Afganisztánt 2021 nyarán. A nagy tolongásban és merényletekben többen meghaltak, és voltak olyanok is, akik a felszállni készülő repülőkbe kapaszkodtak, és lezuhantak a magasból. Most minden békés és szervezett volt.
Úgy volt, hogy belföldi járattal átrepülök Mazar-i Sharifba, másnap pedig vissza Kabulba. Ez nem rontottam volna el azt a koncepciót, hogy végig szárazföldön haladok Budapest felé, hiszen ugyanúgy Kabulból folytattam volna az utat. Már be is csekkoltam, sokadmagammal vártam a gépet.

Itt a sokad. Viszont több órás várakozás után közölték, hogy a rossz időjárás miatt törölték a járatot. Ez van. Mazarba és Balhba még vissza kell jönnöm egyszer.

Vissza a szállodába. Mivel kora reggel kellett elhagynom a szállást, mire visszaértem pedig már nem volt nyitva az étterem, a szobámba küldtek késői reggelit.

Végül egyáltalán nem bántam, hogy lett egy extra napom Kabulban. Ez itt a kabuli madárpiac.

Sürgölődés.

Ez jó lesz.

Adásvétel.

Köszörűs mester.

Hentes.

Utcai kifőzde.

A hagyományos pastu fejfedőt, a pakolt próbálom. Sok a pakisztáni gyártmány (Afganisztánban mintegy 18 millió pastu él, Pakisztánban 40 millió!), de végül csak sikerült afgán modellt vásárolnom.

Kandahári típusú fejfedő praktikus dobozban. Nézzük csak meg, milyen kartonból készült..

A kandahári sapik jellemzője a homlok feletti, kapuszerű kivágás. Lehet, hogy ez nem a méretem..

Szabóság. Mindenképpen akartam helyi viseletet vásárolni. Shalwar kameez az egyik neve a hagyományos afgán ruhának. Nem sikerült teljesen megértenem, mi a különbség eközött és a kurta meg a perahan tunban között, de hátha itt valaki tud segíteni.

Ő volt a szabómester, aki hozzámmérte magát, és azt mondta, egyforma magasak vagyunk, úgyhogy a magának félrerakott ruhát adta el nekem, amelyet már elkezdett hímzésekkel díszíteni. Az volt készen kékben, én pedig olyat akartam. Az erdeményt már láthattátok egy beharangozó fotón, de lesz még. Kb. 4000 forintba került.

Kabuli utcakép mecsettel.

Ebbe a mecsetbe be is lehetett végre menni. Sajnos nem mindegyikbe engedik a belépést a talibán hatalomátvétel óta.

Mecsetbelső.

Szőnyeg- (és mindenféle) kereskedésbe érünk.

Rengeteg szőnyeg. Nagyon szépek voltak, de nem igazán volt módom végigcipelni egy szőnyeget egészen a Keletiig. Kicsit bánom már…

2019-es kiadású szőnyeg tankokkal, RPG-vel, géppisztollyal, kézigránátokkal.

Ez egy 2012-es modell. Hasonlókat gyártottak az 1979-es szovjet invázió idejében is, csak akkor szovjet fegyverek szerepeltek rajtuk.

Egy másik dizájn.

A New York-i, World Trade Center elleni támadás és az azt követő amerikai invázió szőnyegen megörökítve.

Emlékeztek a napindító repteres sztorira. Amikor emberek zuhantak le az Afganisztánból evakuált amerikai gépekről. Igen, ez is megvan szőnyegben.

Amúgy ilyen finom szőnyegeket is árulnak. Legközelebb veszek.

Mohammad Nadir sah mauzóleuma. Ő volt az utolsó előtti afgán király (nem összekeverendő Nader sahhal a 18. századi nagy perzsa uralkodóval.) Itt esett meg a podcast-adásban is elmesélt történetem, amikor a helyi, erősen felfegyverkezett talibán őrség szó szerint a szőnyeg szélére ültetett és hosszasan faggatott arról, hogy honnan jöttem és miért. Végül adtak mellék két fegyverest, akik végigkísértek az emlékhelyen.

Kilátás a mauzóleumtól.

Ez itt az utolsó előtti afgán király sírja. 1933-ban meggyilkolták.

Hazafelé egy ilyen erősen száraz, majd parázson tovább szárított csirkét sikerült vásárolnom. Nem ez lett az első számú gasztroélményem, na.

Búcsú a hentestől. A következő posztban elbúcsúzunk Kabultól, és az óriási Buddha-szobrokról, pontosabban azok hűlt helyéről ismert Bamjan felé vesszük az irányt. A Keleti felé.

Kabuli életképek

Kabuli életképek

Életképek, ebéd – és a nagy hódító, Babur kertje. Végül naplemente a talibán országzászlónál, ahol nem szerencsés tálibokat fotózni, viszont érdemes kikerülni a dzsipek platójáról meredező géppuskákat. De mi köze Kabulnak az indiai Taj Mahalhoz?
 
A Keleti pályaudvar Kabultól 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.
 
Nézzétek az instát is: akeletibol
 
A következő elutazásomig igyekszem befejezni a nagy, Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utam közvetítését. Sok kaland lesz még!
 
A folytatásban reptéri kudarc, piac és szőnyegek.
Emlékeztetőül: az előző epizódban voltam fodrásznál Kabulban, aztán a nemzeti múzeumban. És megnéztem a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig.

Karavánszeráj Bábur kertjeinek bejáratánál. Mindjárt visszatérünk ide.

Ez pedig már este. Afgán fiatalok az országzászló hegyén. Ide is visszatérünk.

A Dahan-e Bagh tér a 2022 decemberében felállított, forgó földgömbbel a közepén. Belenagyítva látszik, hogy Afganisztánt a mostani állami zászlóval, a talibán zászlajával jelölték.

Kiadós ebéd a forróságban. Levettek a lábamról.
Aztán irány Kabul déli városnegyede.
Bábur kertjeinek kapuja balra, jobbra pedig az azt kívülről körbeölelő karavánszeráj részlete. Itt készült a nyitókép is.
Bábur kertjei – ez a neve ennek a sokteraszos parkkomplexumnak, amely a hagyományok szerint 1504-től épült ki, és többek között névadója, a nagy mogul uralkodó sírját őrzi. A képen látszik, hogy szerencsés esetben víz csordogál itt.
Ez itt Bábur sírkertje. A ükunokája, Dzsahán sah (Shah Jahan) építtette. De honnan is lehet ismerős az ő neve?
Kicsit közelebbről Bábur sírja.
Íme Bábur sírja. Bábur rendkívül jelentős történelmi személyiség. 1483-ban, a ma Üzbegisztánhoz tartozó, Fergana-völgyi Andidzsanban született. Én 2018-ban jártam ott, azóta különösen el akartam jutni ide.

Nagy hódítók, Dzsingisz kán és Timur leszármazottja volt. El is foglalta a Timuridák fővárosát, Szamarkandot, cserébe elveszítette Ferganát. Aztán visszafoglalta Ferganát, de elveszítette Szamarkandot. Ezután úgy érezte, hogy ez így nem poén, ezért inkább délnek vette az irányt, és 1504-ben elfoglalta Kabult. Kabul lett a kedvenc városa. Miután sikerült harmadszor is elveszítenie Szamarkandot, végleg délkeletnek fordult, és – hoppácska – elfoglalta Indiát.
 
Oké, (ő még) nem az egészet, de megdöntötte a szubkontinenst uraló Delhi Szultánságot, és ezzel létrehozta a Mogul (vagy Mughal) Birodalmat, amely aztán egészen a brit hódításig fennállt. A döntő csatára Panipat város mellett került sor, itt lelte halálát Bábur ellenfele, Ibrahim Lodi, Delhi szultánja.

Szomorú, ám érdekes párhuzam, hogy ugyanebben az évben kicsit idébb egy másik jelentős csata is lezajlott. Abban szintén életét veszítette a legyőzött állam uralkodója. A vesztes ott is egy jelentős középkori birodalom volt, amelynek a fővárosát a csata után el is foglalta a hódító. És amely birodalom szintén megsemmisült, és abban a formában soha nem is támadt fel.

És akkor a panipati csata évszáma: 1526.

Szóval a mohácsi csata évében hódította meg Bábur Delhit és Észak-Indiát.
Agrában halt meg, 1530-ban, de végakaratában kikötötte, hogy kedvenc városában, Kabulban legyen a végső nyughelye. Így is lett.
Őt a Mogul Birodalom élén a fia, Humajun (Humayun) követte, őt annak a fia, Akbar, őt annak a fia Dzsahangir (Jahangir), őt annak a fia Dzsahán (Jahan).

Dzsahangir, Bábur dédunokája vetette körbe fallal a kertet 1607-es zarándoklata idején, és ő állíttatta az emléktáblát is.
Az ő fia, Dzsahán sah építtette ezt a díszes márvány emlékhelyet ükapja sírja köré. És mit is építtetett még Dzsahán? Nos, például … a Tádzs Mahalt. A mogul építészet kiemelkedő alkotását Agrában, ahol Bábur is meghalt kicsit több mint száz évvel korábban.

Tehát egyetlen rövid történeten belül Dzsingisz kántól Üzbegisztánon és Kabulon át a Tádzs Mahalig jutottunk. Hát nem szép?

Pár méterrel odébb: Dzsahán sah mecsete Bábur kertjében. A ükunoka, miután legyőzte a betörő üzbégeket, 1647-ben Kabulban járt. Akkor építtette ezt a kicsi ám annál szebb mecsetet.

Kicsit odébb. Háremszeráj a 18. századból. Felette a hegyen kicsit balra Kabul citadellája. Jelenleg a talibán katonai területe, ezért nem látogatható.

Közeleg a naplemente, elindulunk az országzászló hegyére.

Kabuli naplemente.

Megálló egy útszéli boltnál. Szépen rendezett gyümölcsök.

Hegynek fel. Közelítünk.

Kabuli naplemente 2. Az országzászló hegyéről.

2022 áprilisában húzták fel először ezt a 40-szer 26 méteres zászlót. A talibán zászlaja – fehér alapon fekete betűkkel az iszlám hitvallás, a sahada – most Afganisztán állami zászlaja is egyben. Fontos zarándokhely ez, különösen az országot uraló tálibok számára. Sokan jönnek fel ide az esti imára. Nőket nem láttam itt sehol. Dzsipekkel érkező, hosszú fekete hajú tálibokat annál inkább. Rám is szóltak, hogy tilos a mudzsaheddineket – így hívják magukat az iszlám harcosai – fényképeznem, úgyhogy ők nem látszanak a képeken. Máshol ez nem volt ekkora probléma. Viszont a bejáratnál álló terepjárók platójáról rám meredő géppuskákat igyekeztem minél hamarabb magam mögött hagyni. Fegyvert tilos bevinni, úgyhogy a kapunál lévő asztalokon sorakoztak a géppisztolyok és egyéb hasonló eszközök.

Fotózkodás, séta, beszélgetés. Hamar körém gyűlt egy kisebb csoport. Faggattak, kedvesen, hogy honnan jöttem, hogy tetszik Afganisztán, és hogy miért nem vagyok muszlim…

Naplemente 3.

Vissza a szállásra. Kabul belvárosa. Folytatódnak a kalandok.

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés

Kabuli városnézés. Afgán fodrásznál jártam, aztán a nemzeti múzeumban. És megnézzük a Sakhi mecsetet, ahol a hagyomány szerint a próféta ruháját is őrizték egy ideig. 

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.
Az előző epizódban Stein Aurél sírjánál jártam a kabuli brit temetőben:
A folytatásban még egy kis Kabul, aztán tovább indulunk Afganisztán belsejébe.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.
A hegy másik oldalán a modern Kabul.
És itt is. Ott kicsit jobbra a háttérben egy hatalmas fehér zászló látható. Innen nem látszik, de az iszlám hitvallás (sahada) szövege van ráírva fekete betűkkel. Ez a talibán és most az afgán állam hivatalos zászlaja. A zászló hegye pedig a tálibok egyik fő zarándok- és találkozóhelye Kabulban. A következő epizódban én is felmegyek oda.

Stein Aurél sírjánál Kabul

Stein Aurél sírjánál

Stein Aurél sírjánál. Kabul, Afganisztán. Pontosan ma 80 éve, 1943. október 26-án, Kabulban halt meg a nagy magyar-brit Kelet-kutató, utazó, felfedező, író, akinek a hagyatékával a Hongkongból a Keletibe tartó úton is többször találkozhattunk.

Az utam egyik legnagyobb élménye volt ellátogatni a sírjához. Mindenképpen el akartam jutni ide.
Stein Aurél Pesten született 1862-ben. Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Angliában tanult.

Aztán Brit Indiában (főleg a mai Pakisztán területén) élt és kutatott, és innen – a brit indiai, illetve a pandzsabi kormány támogatásával – 1900 és 1930 között vezette leghíresebb expedícióit kínai Turkesztánba (lényegében a mai kínai Ujgurföldre), Tibetbe, Kanszu tartományba és Közép-Ázsia más részeire.

Kína Kanszu (Gansu) tartományában, Dunhuangban, a Mogao-barlangban tette a leghíresebb-hírhedtebb felfedezését, amely – más “anyaggyűjtő expedíciók” mellett – nagy hírnevet szerzett neki világszerte, és amiért Kínában a mai napig “kulturális ragadozóként”, kínai műkincsek eltulajdonítójént tartják számon.

1907-ben, a 17. számú barlang rejtett fülkéjéből egy helyi taoista szerzetestől, Wang Yuanlutól mintegy 7000 darab, 4-11. századi kéziratot és 6000 töredéket – buddhista, taoista, keresztény, zsidó vallási szövegeket és más, hotani, szanszkrit, szogd, tibeti, ujgur, ótörök nyelvű anyagokat – vásárolt meg és vitt ki Kínából.

Az általam meglátogatott kínai múzeumokban általában ezt a negatív oldalt emelik ki, de például Taskurganban azt is kiírták, hogy vitathatatlanul jelentősen hozzájárult a Kelet tanulmányozásához.

Amikor négy éve a Mogao-barlangban jártam, a helyi kínai vezető is elég negatívan nyilatkozott róla.
Amit viszont Ainullah, a kabuli brit temető őre mesélt nekem, az ennek fényében különösen hátborzongató, egyúttal lélekemelő volt.

Azt mondta, gyakran érkeznek kínai látogatók Stein Aurél sírjához. És a hagyományaikhoz – konfuciánus, buddhista, taoista, vagy más népi szokásokhoz – híven ajándékokat, adományokat helyeznek a sírkőre. Gyümölcsöket, kekszet, pénzt és néha … egy-egy doboz cigarettát..

Kísérőmnél hagytam valamennyi pénzt Kabulban, hogy kicsit felújítsák a sírt, és elrendezzék a környékét. És hogy az Afganisztánban meghalt magyar katonáknak is legyen emléktáblájuk. Remélhetőleg hamarosan beszámolhatok a fejleményekről.

*** köszi ez meg is oldódott kb. 15 perc alatt ***
Egyúttal segítséget is szeretnék kérni. Kérem, aki tud, kössön össze Bodolai Lászlóval és Dávid Lászlóval, akik húsz évvel előttem jártak a sírnál, és egy emléktáblát is elhelyeztek rajta. Szeretnék beszélni velük. Köszönöm előre is.
*** kiderült, hogy sok közös ismerősünk van ***

Ja, és nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól amúgy még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az előző posztban érkeztünk meg Kabulba

A folytatásban kabuli városnézés

Idelinkelek pár, steinaurélos posztot is a Hongkong-Keleti út kínai szakaszáról:

A folytatásban most már tényleg körülnézünk Kabulban, Afganisztán fővárosában. És igyekszem sűrűbben posztolni..

Stein ásott Iránban is. A hazaúton fogunk még találkozni vele..

Stein Aurél sírjánál. A kabuli brit temetőben.
Ez a brit temető bejárata. Korábban itt volt a Sherpur Cantonment, a brit-indiai csapatok katonai tábora az angol-afgán háborúk idején. 1879-ben, a második háborúban sikeresen védekeztek itt a megszálló britek a rájuk támadó afgánok ellen. Az akkor meghalt brit katonákat temették ide, innentől lett végleg temető ez a terület. De temettek ide már briteket az 1838-1842-es első angol-afgán háború idején is. Ma keresztény – nem csak brit – temető, a helyiek Kabre Gora, külföldiek temetője néven ismerik.
A bejárat után balra, egy keskeny, kővel felszórt úton a fal felé. És ott jobbra. Itt nyugszik Stein Aurél, aki Kabulban halt meg 1943. október 26-án. Az angol nyelvű sírfelirat megemlíti, hogy Budapesten született 1862. november 26-án. Lejjebb mutatok jobban olvasható képet is.
A sír teljes méretben. Látszik, hogy egy fekete emléktáblát is ráhelyeztek utólag. Egy magyar nyelvű emléktáblát! Köszönet érte. Lehet viszont, hogy még szebben is meg tudnánk oldani.

A kis magyar emléktábla szövege:

Magyarország felnevelte
Anglia taníttatta
Afganisztán befogadta
A nagy magyar Kelet-kutató
halálálnak 60. évfordulóján
főhajtással
Bodolai László
Dávid László
2003. augusztus

Pont húsz évvel előttem járt itt a két magyar utazó.
A szöveg szerintem teljesen jó, köszönet nekik ezúton is az erőfeszítésért és a gesztusért. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem a legjobb megoldás, ha valakinek a sírján megjelenik a saját nevünk. Feltételezem, hogy nem is ez volt az eredeti szándék. Mindenesetre helyesebb lenne, ha ez a tábla a sír előtt vagy mellett lenne. Így a szép eredeti sírkő is teljes szépségében látszana. Mit gondoltok? Mindenesetre kérem, hogy aki ismeri a két úr valamelyikét, kössön össze vele. Köszönöm.

A temetőőrtől kértem virágot.
Ő Ainullah, a temető őre. Azt mondta, ő állította fel körbe ezeket a kő(beton?)lapokat, és ő tisztította meg a sírt. Köszönet érte. Jó lenne még kicsit letisztítani, megcsiszolni, javítani a sírkövet és a környékét. És akár pár rózsabokrot is lehetne köré ültetni.
Az angol nyelvű sírfelirat magyarul nagyjából így hangzik: Stein Márk Aurél az indiai régészeti felméréstől tudós, felfedező, író Indiában, Kínai Turkesztánban, Perzsiában és Irakban tett fáradtságos utazásaival kitágította a tudás határait Született Budapesten 1862. november 26-án Angol állampolgár lett 1904-ben Meghalt Kabulban 1943. október 26-án Egy nagyon szeretett ember
A kereszt hátsó része is levált.
Ainullah mutatja, hogy ilyen kőzúzalékkal tudná körbeszórni a sírt. Szerintem jó lenne.
A temető falán körbe végig emléktáblák vannak. Itt 2006-ban Afganisztánban meghalt amerikai, olasz, francia, holland katonák neveivel.
Itt spanyolok.
Itt finnek.
Itt britek. De vannak kanadai, ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, lengyel emléktáblák is. Magyart nem találtam, és a temetőőr sem tudott ilyenről. Pedig az afganisztáni háborúban meghalt hét magyar katona megérdemelné, hogy emléktáblát kapjon itt. Felveszem a kapcsolatot a magyar hadisírgondozással. Köszönöm, ha ti is segítetek ebben. 2003 és 2021 között összesen 7666 magyar katona szolgált Afganisztánban. A csúcson, 2013-ban egyidejűleg 620-an.
Ez az Afganisztánban meghalt újságírók emléktáblája.
Sok orosz nyelvű tábla is van a temetőben. Itt az 1979-1989-es afganisztáni háborúban elesett szovjet desszantosok emlékére.
Itt pedig egy orosz sír. Egy doni kozák, bizonyos Geraszimov nevével. Felül a felirat: Dicsőség Istennek, hogy kozákok vagyunk.
Visszatérünk Stein Aurél sírjához és Ainullahhoz. Megbeszéltem vele, hogy felújitja a sírt, ha megmondom, mit szeretnék. Köszönjük előre és visszamenőleg is.
Búcsúzunk Stein Auréltől és a brit temetőtől.
Tehát körülnézünk Kabulban.

Afganisztán érkezés Kabulba

Afganisztán, érkezés Kabulba

Afganisztán. Érkezés Kabulba.
Szovjet tank az út mentén, halsütöde és naplemente. Valamint óriásdinnyék.
A következő posztban szétnézünk a két éve a tálibok uralta afgán fővárosban.
És találkozunk egy régi ismerőssel..

Kabul a Keletitől még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Ja, és nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kabulban felkeresem Stein Aurél sírját.

Az előző epizódban átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Szovjet tank naplementében. Afganisztánban sok helyen találkozhatunk az 1979-1989-es szovjet megszállás ilyen jellegű emlékeivel.
Halsütöde a Kabul folyó és a Kabul felé vezető út mentén. Sok ilyen halsütő van itt egymás mellett. Kicsit fáradt az olaj, de a célnak megfelel.
Kilátás a halsütő teraszáról. A Kabul folyóra.
És a sült hal. Kissé meglepő, hogy koreai újságon szervírozták.
Bolt a halsütők között.
Tovább Kabul felé. Széles vásznon.
Szép tájakon.
Naplemente kimaxolva.
Sőt.
Útmenti bazársor.
Valahol erre vonult Nagy Sándor is India felé..
A nyitóképen látott tank kicsit máshogy.
Összefoglalás. Tank, dinnyszállító teherautó és kóbor kutya.
Igen, az egy kecske a csomagtartóban.
Megérkeztünk Kabulba.
Nagyon késő lett. Vacsorára dinnyét vettem.
Boltban.
És a szálloda. Átvilágítás és motozás – jó, inkább átvizsgálás – után lehetett belépni.
Dinnyevacsora Kabulban. Ezúttal nem volt szükség a vuhani fésűre. A következő epizódban megkezdjük Kabul felfedezését. Izgalmas lesz!

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba

Átsétáltam Pakisztánból Afganisztánba. Szóval eljött a nagy nap. Hosszú sorbanállás, ellenőrzések, Szabin-cseppek és pénzváltás után útra kelünk Kabul felé. Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is. Egyre inkább..
Szóval: akeletibol

A következő részben megérkezünk Kabulba.

Az előző epizódban Pesavarból a Haibar-hágón keresztül elértem az afgán határt:

Az első tájképem Afganisztánból. De hogy kerültem ide?
Itt még Pakisztánban. A Haibar-hágóról leereszkedve a hosszú kamionsor mellett haladunk el.
Jó hosszú várakozásra rendezkedtek be.
Éppen építik az új határállomást. Nagy a por.
Itt a csilingelő teherautók után más népművészeti motívumok tűnnek fel.
BENZ. GERM. ANYS. UPER stb. De mi az eleje?
MERC. EDES. Szóval lehet azzal menőzni, ha rápingáltatod a teherautódra, hogy Mercedes Benz, Germany Super, meg még ami belefér.
Ez a határátkelő. Itt érzékeny búcsút vettem a sofőrömtől, és a bőröndömmel nekivágtam.
Nem egyedül.
Mindenféle átvilágítások, válogatott szívatások, valutadeklaráció után útlevélellenőrzére várakozás. Na de aztán még egy meglepetés.
 
Polio, azaz gyermekbénulás elleni szérumot kaptam. Egy fiolából a számba. Igazolásként ilyen kiemelő filctollal kaptam egy jelet a körmömre. Ez itt marad még hetekig. A gyermekbénulás Afganisztánban és Pakisztán egyes részein még komoly probléma. (A zöldes tetőzet miatt van mindennek ilyen árnyalata.)
 
És jön a hosszas várakozás és araszolgatás ebben a karámban. Ez az oldal Afganisztán, a másik Pakisztán felé. Közben afgán csempészgyerekek ugráltak át a lyukakon egyik oldalról a másikra. Pakisztánban jóval olcsóbb egy csomó termék, például a cukor. Sokan próbálnak abból megélni, hogy ezeket hordják át a határon.
Tülekedés. A helyzetet súlyosbítják a szintén nyomakodó hordárok, akik minden áron el akarják venni az ember csomagját. Természetesen nem hagytam. Sokmindent láttam itt, amit sehol máshol. Engem nem ért bántódás, de ezt sokan nem mondhatták el magukról. De erről inkább majd előadásokon.
Balra, a drótkerítésen túl látszik a határkapu. Onnantól Afganisztán. Egy fiatal pakisztáni orvos, akivel itt találkoztam, rámutatott és azt mondta: ezzel osztottak minket ketté a britek. A pastu (vagy pastun vagy pakhtun) népre gondolt. Eredetileg őket nevezték afgánoknak. Ma mintegy 18 millió pastu él Afganisztánban és 40 millió Pakisztánban. A gyarmatok pusztán geopolitikai szempontokon és nagyhatalmi alkukon alapuló felosztása sokmillió ember életébe került világszerte, é… Továbbiak
Nagy nehezen átértem. Még a pakisztáni oldalon leültettek várakozni. Két hivatalnok is odajött hozzám. Az egyiket láttam, amint átment a tálibokhoz valamit tárgyalni rólam. A várakozás közben hozzámcsapódott egy kínai történész fiú. Felajánlottam neki, hogy elviszem a leszervezett kocsival Kabulba. Az afgán beléptetés gond nélkül ment. Kedvesen, mosolyogva fogadtak az orvosi ellenőrző ponton, aztán az útlevélellenőrzés is sima volt. Itt pedig már pénzt váltok.
A 100 eurómért kaptam ezt a köteg afghanit. Hamarosan kiderült, hogy Afganisztán Pakisztánnál drágább hely.
Elindulunk Kabul felé.
Ilyen tájakon.

Meg ilyeneken. 

Meg ilyeneken át.
Útmenti település.
Megálló dinnyevásárlással. Itt például nem teljesen értettem, hogy mennyit kérnek, és becslés alapján egy huszast adtam. Aztán korlátozott perzsaszám-értésem alapján rájöttem, hogy 50, és visszamentem. Nem reklamáltak különben. Egy afghani kb. 5 forint amúgy.
Mecset a benzinkúton.
Haladunk.
A Darunta víztározó. A Kabul folyót duzzasztották fel. Emlékeztek, a Kabul folyó Pakisztánban, Attock váránál torkollik az Indusba. A vonatos posztban említettem. Tessék figyelni a hátsó sorban is!
És még egy tájkép. Gyönyörű útszakasz volt.
A Kabul folyó mentén haladunk.
Tovább Kabul, aztán a Keleti felé. Napnyugat felé.