A harminchárom (perzsául szi-o-sze) lyukúnak is hívott iszfahani híd kicsivel naplemente után. A hivatalos nevén Allahverdi Khan híd 1599 és 1602 között épült, tehát a Magyarországon éppen nagy pusztítást hozó tizenöt éves háború idején. A Zajande folyón átívelő Szafavida-kori építmény 298 méter hosszú.
A két legfontosabb iráni bankjegy. 100ezer rial, illetve 500ezer rial. Az a különösen szuper, hogy így senki nem nevezi őket, ugyanis mindenki tomanban számol, ami meg a rial tízszerese. Vagyis senkit ne tévesszenek meg a nullák, ezek valójában 10ezer, illetve 50ezer tomanosok. Röviden 10 és 50. A nagyobb pénzre rá is írtak egy 50-est. Az évi 20-30 százalékos infláció is indokolja, hogy hamarosan hivatalosan is levágjanak négy nullát a rial végéről. Ja, a 10-es, vagyis a 10ezres, tehát a 100ezres nagyjából 800 forintot ér, az 50-es pedig értelemszerűen (néha erre is lehet hagyatkozni) 4000 forintot.
Mozgóképen az iszfahani Nakse Dzsahan (Naqsh-e Jahan, korábban Sah, ma hivatalosan Imám tér), a világörökség része.
A Tiananmen után a világ második legnagyobb tere: 160-szor 560 méter, vagyis majdnem 90 ezer négyzetméter. A tér 1598 és 1629 között, vagyis a magyarországi török megszállás közepe táján épült. A videót az Ali kapu (Ali Qapu, igen, a perzsa és a magyar is a török kapı szót vette át) teraszáról készítettem, ahonnan egykor a sah szemlélte a lovaspólómeccseket, valamint a bazársorral körülvett tér nyüzsgését. Balra a nagy bazár bejárata, szemben a sejk és háreme külön bejáratú mecsete (Sejk Lotf Allah), jobbra pedig a köz számára építtetett Sah mecset. Elég szép, na.