A beni haszani síroknál

Nem sok maradt meg Ehnaton egykori fővárosából

A beni haszani síroknál

A “forradalmár fáraó”, az egyistenhitet bevezető Ehnaton fővárosa Amarnában és előkelőségek 4000 éves sírjai Beni Haszanban. Minjából Abüdoszba érkezünk.

III. Baqet, az Oryx nevű tartomány (nome) kormányzója volt, nagyjából 4000 évvel ezelőtt. Ez az ő képmása a sziklába vájt síremlékében Beni Haszanban. (Mármint balra, a falon.)

A sok olasz felirat elárulja, honnan érkezett ide.

A pillérek között látszik a nemrégiben elkészült, de még meg nem nyitott múzeum, amelyet Akhenaten/Ehnaton fáraóról neveztek el. Ide is muszáj lesz visszajönni. Minja közvetlen közelében rendkívül jelentős régészeti emlékek vannak. Tuna el-Gebel, az egykori Hermeszpolisz romjai, Amarna, Beni Haszan.

Itt pedig jól látszik a beni haszani sírok elhelyezkedése. Itt a legtöbb nekropolisztól, Gízától, Szakkarától, a luxori királyok völgyétöl eltérően a Nílus keleti, vagyis jobb partján építették ki a halottak városát. Ha belenagyítunk, látható a Nílus és az azt körülvevő termékeny síkság, aztán a terméketlen sivatag, végül a jobb oldalon a sziklába vájt sírok.

Kheti valószínűleg a nyitóképen említett Baqet fia volt, és szintén az Oryx nevű tartomány kormányzója, nomarchja Kr.e. 2000 körül. Az eredetileg hat lótusz formájú oszlopból még kettő megvan.

A 4000 éves falfestményen Kheti felügyeli a munkásokat. Jobbra a két kolléga mintha egy zsiráfcombot cipelne.

Birkózási útmutató 4000 évvel ezelőttről. Nem csodálatos?

Ez után mentünk Kheti apja, a III. Baqet sírjába, amelyet a nyitóképen láttunk.

Egészen gyönyörű falfestményekkel.

Panorámaképen. Érdemes körbenézni. A falakon tulajdonképpen Khnumhotep önéletrajza látható. Jobbra, a fakorláttal elkerített részen, a mélyben volt a sírkamra.

Még megvan a hat oszlop. Ez itt pont elég érdekesen maradt meg. Mindenesetre itt is birkóznak a falon.

Továbbmegyünk dél felé a Nílus jobb partján. Tell el-Amarna az egykori Ahetaton (Akhetaten) város romjait rejti. Ahetatent Ehnaton (Akhenaten) fáraó – az ő felesége volt a fejszobráról híres Nefertiti – alapította, amikor Amon isten és a sok-sok egyéb istenség kultusza helyett egyistenhitet vezetett be – elsőként az ismert történelemben. Az egyetlen isten Aton napisten lett. A fáraó a nevében is megjelenítette a változást. IV. Amenhotep helyett lett Ehnaton. A fővárosa elnevezése szintén Aton kultuszára utalt.

Ehnaton 1352-1336 körül uralkodott, Krisztus előtt. Szóval nagyjából a magyar Anjou királyokat, Nagy Lajost és Károly Róbertet kell Jézus születésére tükröznünk.. Ez a hely a sziklák között Ehnaton sírja.

A generátor nem működött, zseblámpákkal kellett világítani.

Itt halványan kivehető a fáraó, felesége és leánya alakja, amint a napistent imádják.

Az egyistenhit bukása után sokhelyütt leverték a pogánynak tartott ábrázolásokat.

Elég rossz állapotban. Elképzelhető, hogy a fáraót sosem temették ide, hanem eleve a régi-új fővárosban, a Théba (ma Luxor) melletti királyok völgyében helyezték – nem teljesen örök – nyugalomra. Később ott találták meg ugyanis az üres koporsóját, amelyet már megmutattam a kairói Egyiptomi Múzeumról szóló posztban. Mindenesetre biztosan ide temették Ehnaton egyes családtagjait.

Az uralkodóénál sokkal jobb állapotban maradtak fenn egyes előkelőségek sírjai.

Minden bizonnyal nagy hatalmú szereplője volt a korabeli politikai életnek. A falakon mindenütt jól látszik a napkorong.

Ehnaton fáraó és a mögötte – az egyiptomi ábrázolás értelmében mellette – haladó Nefertiti áldozatot mutat be a napkorongként mutatkozó Aton istennek. Velük szemben Meryre és egy másik pap hajlong.

Oroszlános dombormű. Az Aton által megáldott uralkodót szolgák viszik.

Utóda vissza is helyezte a fővárost Thébába, és újra Amon isten ottani papjai lettek a politika meghatározó figurái Egyiptomban. Hogy is hívták utódát, aki egyes feltételezések szerint a fia is volt? Az Aton-kultusz jegyében Tutanh-aton néven lépett a trónra, de aztán megváltoztatta a nevét, és Tutanh-amon néven lett ismert. Hamarosan az ő sírját is megnézzük!

A sok fűtetlen szállás után végre egy egész kellemes szálloda. A következő posztban eljutunk Luxorig. De közben megnézzük Abüdoszt és Denderát. Szép lesz!

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.

Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.

A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.

Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.

Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.

Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.

Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.

Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.

A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.

Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.

Kicsit odébb. Katakombák rengeteg mumifikált állat, főleg pávián, íbisz, sólyom számára. Ez az oltár itt épp egy ma is megtekinthető páviánt rejt.

Egy harmadik századi papirusz szerint hétemeletes épületek is álltak itt.

Megérkeztünk Minya (Minja) városába. Egy szállodahajón alszunk, de előbb megkóstoljuk a helyi specialitást: sült galamb. Nagyon csontos, de finom.

Ez már a következő nap hajnala. Pirkadat a Níluson. A folytatásban megnézzük Ehnaton fáraó fővárosát Amarnában, aztán jön Abüdosz.

Egyiptom étel panorámakép piramis történelem Tuna el-Gebel

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Még egy kis piramisozás. Ez a legrégibb piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában. Megnézzük továbbá pl. “Gazdag” Ti sírját és Ramszesz memphiszi kolosszusát. Aztán kis esti séta Kairóban. Bónusz: gázpalack-szállító lovaskocsi és az utolsó perzsa sah nyughelye.

Dzsózser (Zoser) fáraó a Kr.e. 2600-as évek közepén uralkodott. Az ő 60 méter magas síremlékét tartják a világ első piramisának. Az előző posztban látott vörös piramis előtt mintegy fél évszázaddal épült. Elképesztő jelentőségű építmény. Innentől kezdett az emberi civilizáció valóban a magasba törni – építészetileg is.

Az előbb látott Szakkara az ősi Memphisz halotti városa, nekropolisza volt. Memphisz (arabul Menf) fekszik a Nílus melletti termékeny síkságon, a nekropolisz pedig attól kicsit nyugatra, a sivatagban. Most kicsit visszatérünk Memphiszbe. Emlékszünk, ugye, a falafelárusra? Ez ugyanott egy gázszállító jármű.

Memphiszt a hagyomány szerint Kr.e. 3100 (máshol 2950) körül alapította az Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő legendás uralkodó Ménész vagy Meni, akit általában azonosítanak Narmer fáraóval. Azért itt, mert ez volt a két korábbi királyság határa. A délről északra folyó Nílus itt válik szét több ágra, vagyis itt kezdődik a Nílus deltája.

Minden bizonnyal többszáz évvel korábbi alkotás, és csak később vésték rá Ramszesz nevét. Megvannak a rendőrök jobbra, a fa alatt? Az a trükkjük, hogy odacsalnak a szobor hátoldalához, hogy megmutassanak valamit (meg, hogy takarásban legyenek az esetleges felettestől), aztán baksisért fényképezkednek a turistákkal. Oké, én is csináltam velük fotót…

Nagyjából kétszáz méterrel odébb egy erre a célra emelt épületben őrzik II. Ramszesz másik, mintegy 10 méteres kolosszusát. Jól látszanak az arányok. 1820-ban találta meg Giovanni Caviglia olasz régész, arccal lefele egy mocsaras területen az egykor itt állt Ptah templom romjainál. Először úgy volt, hogy Itáliába, majd hogy a British Museumba szállítják, de szerencsére senki nem vállalta a költségeket.

És akkor átjövünk Szakkarába. (Arabul egyébként a második szótagon van a hangsúly.) Az előző posztban nagyon messziről láthattuk, most viszont itt állunk előtte: ez Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa.
Kr.e. 2650-ben kérte fel Dzsószer fáraó a főépítészét, Imhotepet, hogy építsen neki síremléket. Addig a masztaba (arabul padot jelent) típusú temetkezési helyek voltak divatban. Téglalap alakú építmény, amely alatt a mélyben volt a sírkamra. Ez az épület is így indult, de aztán a masztabát közel négyzetté bővítették, majd ráépítettek egy szintet, meg még egyet, meg még egyet stb. Így lett az egész egy hat szintes lépcsős piramis, amely mintegy az égbe vezető lépcsőként is funkcionált az ide temetett fáraó számára. Csodálatos építmény! Bemenni még (már) nem lehetett, éppen munkások dolgoztak bent, megerősítendő az épület szerkezetét. Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy korábban arról lehetett hallani, hogy az összedőlés határán áll a világ első piramisa.

Megkezdjük a lenyűgöző díszítésű sírok feldolgozását. Masztabákról, főtisztviselők síremlékeiről, tehát nem piramisokról beszélünk. Ez itt Kagemni, Teti fáraó főbírája sírja, a falon a Nílusban halászó, aztán a zsákmányt szállító emberekkel. Jó lesz vigyázni, a Nílusban krokodilok is vannak! (Voltak.)

Ez pedig a legszebben díszített masztaba Szakkarában. A “gazdag” előnévvel illetett Ti sírja. Ti a Szakkara és Gíza között elterülő abu szíri piramisok felügyelője volt, de övé volt az “udvari fő fodrász” és “a király egyetlen barátja” megtisztelő címe is. Ezekkel biztosan jól lehetett menőzni akkortájt.

Felül maga Ti. Lent pedig mészárosok szarvasmarhát vágnak.

Nem kevesebb, mint ezer éven keresztül temették ide a Memphiszben szentként tisztelt és kényeztetett Ápisz-bikákat, miután mumifikálták őket, akárcsak a fáraókat. Az Ápisz-bikákat Ptah isten megtestesülésének tartották. 1851-ben találta meg a homok alatt Auguste Mariette francia régész. Ő ásta ki többek között a fentebb látott memphiszi szfinxet és Ti sírját is.

A hatalmas gránit- vagy mészkőszarkofágok akár 80 tonnát is nyomhatnak. Persze nekem meg sem kottyan egy ilyen sírfedél. A sok szarkofágból egyetlen egyet találtak meg sértetlenül, az összes többit sok évszázada feltörték és kirabolták.

A háttérben az abu szíri piramisok sejlenek fel. Illetve nagyon piciben, balra a gízai nagy piramis. Dzsószer piramisa most nagyjából mögöttünk van, attól még inkább mögöttünk pedig Dahsúr és a vörös, valamint a tört piramis.

Illetve még zárás előtt gyorsan beugrunk az itteni múzeumba. Ez itt Imhotep, az építészetet forradalmasító királyi főépítész fakoporsója.

Ez pedig egy megdöbbentő, 4300 éves dombormű, amely eredetileg Unasz fáraó szakkarai sétányán állt. Az éhező, csontsovány emberek ábrázolása a kutatók szerint egy akkortájt bekövetkezett éghajlatváltozásra és az ennek következtében kialakult éhínségre emlékeztet.

Azért tettem ide, mert elég tipikus. Hosszú szakaszokon ez látszik. Több helyen is úgy tűnik, hogy a tűzfalakba is ablakokat vágnak, ami nem mondható túl biztonságos megoldásnak.

Még a híres Szaláh ad-Dín (Szaladin) szultán építtette a 12. században. Egészen a 19. századig ez volt az egyiptomi uralkodók, helytartók székhelye. Az albán származású Muhammad Ali, aki helytartóként, alkirályként jórészt függetlenítette magát az Isztambulban székelő török szultántól, 1811-ben ide hívta egy nagy szabású lakomára a mameluk vezetőket, vagyis a számára potenciálisan rivális urakat. A buli végén a távozni készülő urakat a Muhammad Alihoz hű albán csapatok a citadella falai között csapdába csalták, és mind egy szálig lemészárolták. Muhammad Ali pedig Egyiptom megkérdőjelezhetetlen ura lett.
Emlékszünk a magyar történelmi párhuzamra? Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) megvakíttatta testvérét, Álmost és annak fiát, Bélát, hogy semmiképpen ne legyenek alkalmasak trónkövetelőnek. Miután azonban Kálmán fia, II. István király 1131-ben meghalt, a trónért folyó küzdelemből mégis (Vak) Béla került ki győztesen, és II. Béla néven ő lépett a trónra. Aztán a főurakat országgyűlésre hívta Arad mellé. Aztán amikor szépen összegyűltek, berontottak a királyi csapatok, és a potenciálisan vele ellenséges urakat, hatvannyolcat, lemészároltatta.

Balra Hasszán szultán mecsete és medreszéje 1363-ból. Jobbra pedig az Al-Rifai mecset, amely 1912-ben készült el. Ami miatt különösen érdekes, az az, hogy ide temették el az iráni uralkodót, Reza Pahlavi sahot 1944-ben. Később visszaszállították a holttestét Teheránba, ahol mauzóleumát 1979-ben üresen találták az iszlamista forradalmárok. Pár éve került elő mumifikálódott holtteste egy közeli építkezésen. Erről írtam is itt tavaly áprilisban. A 79-es iszlám forradalom elől apjához hasonlóan emigrációba menekült az utódja Mohammad Reza Pahlavi sah is. Őt is itt temették el, ő viszont a mai napig itt nyugszik.

És még egy kis jutalomital a szálláson. Sakara sör, 15 százalék alkohollal. Kevés – keresztények által üzemeltetett – italbolt van Egyiptomban, onnan van. Ott a lépcsős piramis, de mintha eggyel kevesebb szintje lenne. Sebaj, egész finom volt.

A következő posztban elhagyjuk Kairót, és elkezdjük felderíteni az ország középső, a turisták által rendszerint kihagyott szakaszát. Legközelebb Al-Minya városban alszunk.

Egyiptom Kairó piramis történelem

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Tört piramis, vörös piramis, fekete piramis – kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisok Kairótól délre, Dahsúrban. Bónusz: falafelezés (taamijázás) Mempfiszben.

Első látásra is feltűnő, hogy itt valami nem stimmel. Ez a tört falú piramis. Más néven kettős lejtésű, megint más néven romboid, eredetileg pedig “déli ragyogó” piramis. Gyerekkoromban sokat nézegettem könyvekben.. Úgyhogy mindjárt be is megyünk!

Ez pedig húsüzlet, mellette fűszeres Memphisz főutcáján. Ide is hamarosan visszatérünk.

Szóval megérkeztünk Kairóból a 40 kilométerre délre fekvő Dahsúrba. A Kr.e. 2600-as, 2500-as években épült két piramis otthonába. Igen, ezek a piramisok a híres gízai piramisok ELŐTT épültek. Jobbra a vörös, vagy északi piramis, középen a tört piramis, mindkettőt Szneferu vagy más néven Sznofru fáraó építtette. Balra nagyon kicsiben látszik a fekete piramis, III. Amenemhat jóval később, a Kr.e. 1800-as években épített síremléke.

Itt már megkerültük a vörös piramist. Az is felsejlik, hogy miért nevezték vörösnek. Ez az első, a mai felfogás szerint “piramis formájú”, szóval négyzetes gúla alakú piramis.
Jobbra, a távolban pedig a legrégibbnek tartott piramis, Dzsószer (Zoszer) fáraó lépcsős piramisa a 2600-as évekből. Dzsószer 2648 körül halt meg, Szneferu, a vörös piramis építtetője 2589 környékén.

A remekül sikerült vörös piramis előtt Szneferu más épületekkel is kísérletezett. Összesen három vagy négy piramis fűzödik a nevéhez. Meg is nézünk majd még egyet, most viszont itt a mai fő attrakciónk, Szneferu tört falú piramisa (angolul Bent Pyramid néven ismert). Ugye milyen szép?
Pedig valószínűleg egyszerűen el lett … tervezve.
Ez LETT VOLNA az első gúla alakú piramis, aztán mégsem az lett.
Meredek, 54 fokos szögben kezdték el építeni, így 125 méter magas lett volna. Igen ám, de minden bizonnyal repedésék keletkeztek az épületen, és a statikai problémák miatt 45 méteres magasságnál úgy döntöttek, lecsapják a végét, és tompább, 43 fokos szögben fejezik be a piramist.
Főnök, 43 lett, maradhat?
Így 100 méter magas lett.

Voltak kétségeim, hogy be szabad-e menni. 4600 éve veszélyesnek nyilvánították. Azóta talán javult az állapota?? Na mindegy. Először megyünk 74 métert lefelé.

Valószínűleg sosem temettek ide.
Sok-sok denevér viszont jól érzi itt magát.
– Na jól van, ez sem sikerült. Akkor építsünk egy újat – mondta Szneferu, és belefogtak a vörös piramisba párszáz méterrel odébb. Elképesztő belegondolni, hogy az akkori GDP mekkora százalékát fordították ezekre a megalomán presztízsberuházásokra.

Egy piramis megvolt. És még rám sem dőlt.

Ja, ott kellett bemenni. Az őr bácsi kedvesen integet. Pedig, azt hiszem, nem is kapott borravalót.

A túloldalról. Balra egy kisebb kísérő piramis, minden bizonnyal valamelyik fáraónének/hercegnőnek épült.

Jól látszik, hogy nagy felületen megmaradt az eredeti mészkőborítás. El lehet képzelni, milyen volt teljesen befedve. Balra, a háttérben a vörös piramis. Mindjárt oda is bemegyünk.

Itt látható közelről. A lépcsőzetesen egymás fölé rakott rétegekből a megfelelő méretre szabott mészkőelemekkel alakítottak ki sima felületet.

Azért ez nagyon szép. Én legalábbis sokáig nézegettem.

Átjövünk a vörös piramishoz. Na, ez sikerült! Valószínűleg Szneferu is megnyugodott. És biztos sokszor megmutatta az építkezést kisfiának.
Hogy mi volt a fiú neve? Hufu mond valamit?
Bizony, ő lett Hufu, vagy más néven Keopsz fáraó! És ő építtette a valaha volt legnagyobb piramist. Innen északnyugatra, Gízában. Szneferu büszke lett volna, ha látja.
Szóval ez az első négyzetes gúla alakú piramis. 105 méter magas volt, még ma is megvan 100. Nem bízták a véletlenre a dőlésszöget, a tört piramis felső részének megfelelő szögben építették az egészet.
A sírkamrában találtak csontvázat, de egyáltalán nem biztos, hogy Szneferué.
Csak most látom, hogy kicsiben ott van jobbra a tört piramis is.

Jól látszik a szerkezet.

Elhagyjuk Dahsúrt. A Nílus egyik csatornája mentén haladunk Memphisz felé.

Kicsit máshogy néz ki, mint az amerikai Memphis, Tennessee-ben. De garantáltan ez az eredeti! Innen kapta a nevét az 1819-ben alapított amerikai város.
Mutatom az óriási mangókat!

A legjobb falafel, amit valaha ettem, komolyan! Mindenki keresse ott, a piros feliratú étkezdében, Menfben! (A csomagolóanyag a havi alapanyag-rendelési lista.)

Most megtekintjük Mempfisz ókori emlékeit, aztán a tört piramis felkeresése után egy másik gyerekkori vágyam is teljesül: megnézzük Dzsószer fáraó lépcsőzetes piramisát, a világ első piramisát! Szakkarában.
A következő posztban.

Egyiptom panorámakép piramis történelem

Tömény történelem-kontent az Egyiptomi Múzeum kincseivel Kairóban

Tömény történelem-kontent az Egyiptomi Múzeum kincseivel Kairóban

Kairó – Az Egyiptomi Múzeum kincsei, a kopt (keresztény) negyed és Kairó első mecsete. Vigyázat! Időigényes poszt, tömény történelmi tartalom. Viszont ha feldolgozzuk, megvan az alapfokú egyiptomi turista fokozat, és jöhet az önfeledt szórakozás.
Bónusz: Egyiptom kedvenc étele, a kosari.

Howard Carter 1922-ben találta meg a KV (Kings’ Valley / Királyok Völgye) 62-es számú sírban, a Nílus Luxorral átellenes, nyugati partján. Balra ül Tutanhamon, jobbról neje (mellesleg féltestvére, egyúttal a fejszobráról híres Nofertiti lánya), Anheszenamon, aki olajjal kenegeti a fáraót. 3450 éves bútordarab..

Balra Tutanhamon egyik cartouche-a, magyarosan kártusa. A fáraók neveit ilyen, keretbe foglalt módon ábrázolták. Ez segített a rosette-i kő és a hieroglifák megfejtésében is. Ez itt Tutanhamon ötödik kártusa. Nem a Tutankhamon („Amon élő képmása”) nevet, hanem Alsó- és Felső Egyiptom uralkodójának címét jeleníti meg: Nebheperuré, vagyis Ré isteni megtestesülése (máshol „Ré, a megjelenések ura”). Finom munka.

Kicsit visszaugrunk. Ez Kairó keresztény negyede. Jézus és Szűz Mária szőnyegformátumban. A mintegy százmilliós ország lakosságából az adott becsléstől függően 10-15-20 millió keresztény, messze a legnagyobb részben kopt.

A legtöbbek által ismert keresztény egyházszakadás, görögösen szkizma 1054-ben történt, ekkor vált el a nyugati, római katolicizmus és a keleti, ortodox kereszténység. A koptok ennél jóval korábban elszakadtak. Mégpedig 451-ben, a khalkedoni zsinaton. A koptok és más keleti keresztény gyülekezetek tartották magukat ahhoz, hogy Krisztus egy természetű (mono füszisz, innen jön az ebben hívők monofizita megnevezése), vagyis csak isteni lényegű. Az egyház többsége viszont úgy döntött, Krisztus diafizita, vagyis emberi és isteni természete is van.

A kosari az egyiptomiak nagy kedvence. Sajnos a képen csak kevéssé vehető ki az itt készülő egytálétel. Van benne rövid makaróni- és spagettiszerű hosszúkás tészta, rizs, lencse, csípős paradicsomszósz és pirított hagyma. Vegetariánus.
Senkit nem szeretnék megbántani, de – ha nem tudnék arról, mennyire imádják az egyiptomiak – inkább hóvégi fiúkollégiumi vagy agglegényételnek tippelném.
Emlékezzünk meg viszont a nagy magyar történész Kosáry Domokosról. Görgei pedig nem volt áruló! (De erről majd talán egy másik posztban..)

Most újra nekivágunk az egyiptomi múzeumnak. Vele szemben a Poire (franciául körte) nevű menő cukrászdába biztonsági átvilágítás után lehet csak belépni.

A Tahrír tér északi felén álló Egyiptomi Múzeumot 1902-ben adták át. Marcel Dourgnon, francia építész tervezte. Ez a világ legnagyobb és legtekintélyesebb egyiptomi gyűjteményének otthona. De már nem sokáig. A Nílus túlpartján, a Gízai-fennsíkon, a piramisok közelében már épül az új, Nagy Egyiptomi Múzeum. Sőt, már a műkincsek átköltöztetése is gőzerővel folyik. Ha minden jól megy, még idén meg is nyílik.

Ahogy azt már legkésőbb az előző poszt óta tudjuk, a három gízai piramis közül a legkisebb Menkauré fáraóé. Itt ő látható középen. A Kr.e. 2500-as években uralkodott. Balra Hathor istennő, akivel még sokat fogunk találkozni Egyiptomban. Gyönyörű alkotás.

Az Egyiptomi Múzeum legértékesebb tárgyai Tutanhamon fáraó sírjából származnak. Az ő szarkofágját négy, egymásba illeszkedő aranyborítású faszentély vette körül. Ezek mind ebben a múzeumban vannak kiállítva. Ha nem tévedek, ez éppen kívülről a második. Annak is a bal oldali ajtaja. Az Alsó- és Felső-Egyiptom egyesített koronáját viselő fáraó (középen) Ozirisz istennel találkozik.

Talán ez a kedvencem a leletegyüttesből. Tutanhamon sírkamrájától jobbra nyílt egy Carter által kincstárnak elnevezett kisebb helyiség. Ott egy Anubisz-szobor őrizte a mintegy két méter magas, aranyozott kanópuszedény-tartó szentélyt. Ezt pedig négy oldalról egy-egy istennőszobor oltalmazta. Ő az egyikük. Ki tudja, melyik istennő ő?

Az előbb látott szentélyben helyezték el a négy kanópuszedényt, illetve alabástromból készült urnát. Ezek láthatók ezen a képen. Ezekben volt egy-egy mini aranykoporsó, és ezek szolgáltak tulajdonképpeni kanópusz-edényekként, vagyis ezekben őrizték a fáraó belső szerveit. Hagyományosan a négy kanópuszedénybe került az elhalt tüdeje, mája, gyomra, valamint az egyéb belső szervei. Az agy a mumifikálás során megsemmisült. Az orron át feltolt kampószerű eszközökkel lényegében cseppfolyósították, aztán kifolyatták. További érdekesség, hogy a szívet – amit az intelligencia és az érzelmek központjának tartottak – a múmiában hagyták.

Tutanhamon híres halotti maszkja más értékes leletekkel együtt egy külön teremben van, ahol nem szabad fényképezni. Így én sem (nagyon) fotóztam.
Itt van viszont két másik, kevésbé híres, bár nem kevésbé izgalmas halotti maszk. Ők Tuja és férje, Juja. Jobbra Juja, aki egy gazdag és befolyásos nemes és minden bizonnyal Ehnaton fáraó nagyapja volt. (Egyes feltételezések szerint Ehnaton fia volt Tutanhamon.) Esélyes, hogy ő volt Tutanhamon utódja, Ay fáraó apja is. (Az ókori Egyiptom urainál elég gyakori volt a közeli családtagok közötti házasodás, így nem érdemes nagyon fennakadni.)
Tutanhamon sírjának felfedezése előtt Juja és Tuja sírja volt az egyik legépebben megtalált egyiptomi sír (KV46). Juja és Tuja összes koporsója és szarkofágja is megvan. Ezek is itt vannak kiállítva, ahogy mindkettejük múmiája is.
Számos fáraó múmiája is itt fekszik egyébként, meglehetősen méltatlan körülmények között, egy fizetős különteremben. Nagyjából a látogatók derékmagasságában fekszenek szegények koporsójuk és díszeik nélkül, teljesen kiszolgáltatott módon, kicsit sem emelkedett környezetben. Remélhetőleg ez is változni fog az új múzeumban.

A múzeum vécéinek bejáratánál négy nyelven van kiírva, hogy ne adj borravalót. Ehhez képest a vécésnénik, -bácsik első szavai bent: baksis, baksis. Egész Egyiptomban epidemikus a borravalókunyerálás. Ha van cserében szolgáltatás, ha nincs.

Gőzerővel folyik a múzeum költöztetése az új, nagy múzeumba. Muszáj lesz hamarosan visszatérnem Kairóba.. Tud valaki szponzort?

Ez a Hórusz isten védelmezte kisfiú nem más, mint a talán legnagyobb egyiptomi fáraó, a nagy hódító és építtető, II. Ramszesz ifjú kiadása. Kr.e. 1279-től 1213-ig uralkodott, vagyis 66 évig! Az ő múmiája is itt fekszik a fent említett különteremben. 90 vagy 91 évesen halt meg, ami igencsak matuzsálemi kornak számított akkoriban.

Az itt látható festett sztélén a már idősebb II. Ramszeszt látjuk, amint éppen hadifoglyokat részesít lealacsonyító bánásmódban. Sok ehhez hasonlóval fogunk még találkozni, ahogy a Níluson felfele (vagyis délre) haladunk. Figyeljük meg, hogy a foglyok között van egészen sötét bőrű núbiai, valamint szakállas kis-ázsiai (talán hettita) figura is, ezzel is jelképezve, hogy a fáraó minden égtájon aprította az ellent.

Eknaton fáraó légkondival. A feltételezések szerint Eknaton (Akhenaton) volt Tutanhamon apja, és bizonyosan az ő első számú felesége volt a híres fejszobráról ismert Nofertiti/Nefertiti. Eknaton különösen izgalmas személyisége az egyiptomi történelemnek. Kr.e. 1353 és 1336 között uralkodott, eredetileg IV. Amenhotep néven, amely névben megjelenik Amon isten neve, aki akkoriban a sok közül a leginkább tisztelt istenség volt Egyiptomban. Igen ám, de a fáraó úgy gondolta, véget vet az Amon-papság uralmának és az istenkavalkádnak, és – talán a világtörténelemben elsőként – egyistenhitet vezetett be: Aton napisten kultuszát. A nevét Ekn-Atonra változtatta. A fővárost Tébából (a mai Luxorból) a ma Amarna néven ismert település környékére, Ahet-Atonba költöztette, és gazdagon díszítette Aton isten sugaras napkorongjával. Ezt hívják a történészek Amarna-reformnak.
Utóda, Tutanhaton folytatta művét, de csak egy darabig. A papság és még ki tudja mi nyomására visszatért az Amon-hithez, és a nevét is megváltoztatta: így lett Tutanhamon. Hoppá! Minden mindennel összefügg. Mindennel is.

Megvan, mi a Lonely Planet címlapján látható motívum! Ez Ehnaton fáraó koporsója.

Híres ülőírnok-szobor. Portrészerűen. Mintegy 4700 éves.. Egy másik, még híresebb írnokszobor a párizsi Louvre-ben van.

És egy másik híres írnok és pap, Kaaper faszobra, a Kr.e. 2500-as évekből, Szakkarából.

Felirat csak a legnagyobb világnyelveken: angol, arab, szerbhorvát, francia, német, magyar és lengyel. Az Egyiptomi Múzeum boltjának bejárata.

Az ókor után egy kis muszlim Kairó. Ez itt az Al-Azhar mecset és egyetem. Több mint ezer éves, 972-ben, a Fatimida kalifátus idején kezdte meg működését. Mára a szunnita iszlám egyik világszerte leginkább elismert létesítménye. Számos magyar orientalista is itt tanult, és a 19. századi felújításában nagy szerepet játszott az Alexandriában már megismert Herz Miksa.
Izgalmas a balra látható dupla minaret. 1509-ben építtette al-Ghuri. Tőle jobbra régi alexandriai és rasidi ismerősünk, Káitbej minarete. Ez az 1400-as évek végén épült. Tehát mindkettő még Egyiptom (és Magyarország) török inváziója előtt.

1154-ben épült eredetileg. Az Egyiptomban erős kisebbségben lévő síiták úgy tartják, itt temették el Mohammed próféta unokája, Ali kalifa fia, a 680-as kerbalai csatában elesett Husszein fejét.

És végül egy bónuszfotó. Nem én készítettem, több okból sem.
Azt ábrázolja, ahogy Howard Carter felnyitja a már eltávolított első aranyozott szentély után a második, a harmadik és a negyedik ajtaját is, és megpillantja Tutanhamon szarkofágját. A Királyok Völgyében, 1922-ben.
Szorgalmi feladat: visszalapozni ahhoz a képhez, amely ezt az előtérben látható ajtót ábrázolja!
Kimerítő poszt volt, tudom, viszont most megvan az alapfokú egyiptomi utazó képzésünk, úgyhogy elindulhatunk dél felé! (Kikérdezem!)

Egyiptom Kairó történelem

Egyiptomi piramisok, egy kicsit másképp és máshol

Szóval akkor a piramisok. Másképp.
Mégpedig a gízai piramisok.
Ez után ugyanis jönnek még a kevésbé ismert, ám talán még izgalmasabb piramisok Kairótól délre.
Olyan intenzív és izgalmas az egyiptomi utam, hogy most jutottam odáig, hogy posztoljak. (Ráadásul a mobilnetem is megszűnt működni.)

Huhh, hol is kezdjük?

Először kelünk át a Níluson. Úton a nyugati part felé.

Hoppá, feltűnik egy piramis.

Bejutottunk. Ez itt a “nagy piramis”, vagyis Hufu, görögösen Keopsz fáraó piramisa. Fentebb a megbontott álbejárat. Jobbra lentebb a most használatos bejárat.

Először lefelé megyünk, majd egy 1,3 méter magas, 1 méter széles, 40 méteres folyosón felfelé. Indul a piramisfitnesz. Lesz még sok! Klausztrofób hajlamúaknak nem ajánlott.

Sokan jó ötletnek tartják a sírral fotózkodást. Mutatom a légkondit..

Itt már visszafelé. Lefelé a nagy galérián. 47 méter hosszú, 8 és fél méter magas.

Kis pihenő. Áttekintő ábra. Nem megszokott perspektívából.
Az előbb a jobb oldalon látható Hufu-piramisban voltunk. Kr.e. 2570 táján készült el. Eredetileg 146 méter magas volt, most – a kőbányászat és a természet okozta erózió miatt – már csak 137. Ez a legnagyobb piramis. Mára csak kicsivel nagyobb, mint a tőle balra látható Hafré-, görögösen Kefrén-piramis. 136 méter magas, de – ha nem pont innen nézzük – nagyobbnak tűnik az előzőnél, mert az egész építmény magasabban fekszik. Hafré Hufu fia volt. Hafré fia pedig Menkauré (Mükerinosz). Az ő piramisa ezen a képen csak egy pici gúla Hafré piramisától balra. 62 méter magas. Innen sokkal nagyobbnak látszanak Hufu feleségénék és nővéreinek valójában jóval kisebb piramisai az előtérben. Egyébként a kép jobb szélén Faruk egykori egyiptomi király nyaralója látható. Szerény kilátással.

Egy másik perspektíva. Menkauré, Hafré, Hufu, jobbra pedig az utóbbi családtagjai.

Innen már Hafré piramisa tűnik a legnagyobbnak. Különös ismertetőjele, hogy a tetején megmaradt valamennyi az eredeti, világosabb, simára csiszolt mészkőborításból. Tőlem balra Hufu/Keopsz és Hafré/Kefrén, jobbra Menkauré/Mükerinosz és az utóbbi családtagjainak piramisai. A fejembe pedig éppen repülőcsík hatol. A háttérben vékony csíkként Kairó sejlik fel.

Éppen nem látogatható. Legalább több erőm maradt a Kefrén-piramisra.

Ez a kép a kedvencem ebből a sorozatból. Balra Keopsz, középen a mészkősüveges Kefrén, jobbra a távolban Mükerinosz.

Ebből a szögből korábban nem láttam őket képen sem.

Még szűkebb járatokkal, mint Keopsz/Hufu piramisában. Folytatódik a piramisfitnesz!

Hufu sírkamrájában vízszintes a mennyezet, itt nyeregtetőre emlékeztető. Számos turista lelkesen ugrál bele a szarkofágba egy-egy humorosnak szánt fotó kedvéért. Ne tegyünk ilyet! Már ha kultúrember címre pályázunk. És nem félünk a fáraó haragjától.
A falon a piramist a modern korban először – 1818-ban – felnyitó Giovanni Belzoni itáliai utazó, felfedező graffitije. Sajnos Egyiptom legszebb műemlékei is tele vannak a 19. századi európai utazók menőző falfirkáival, véseteivel. Hozzájuk se csatlakozzunk lehetőleg. Belzoni egyébként már csak a kirabolt, feltört és üres szarkofágot találta meg.

Takarítani a piramisban is kell! Látható, milyen szűkös a folyosó. De már látni a fényt a végén.

Keopsz öt halotti bárkáját viszonylagos épségben találták meg 1954-ben, a piramisa mellett eltemetve. Felújítás, restaurálás után a piramis mellett állították ki ezt a példányt.

Elképzelhető, hogy ezen hajók valamelyikén szállították a fáraó múmiáját a piramishoz. A cél egyébként az volt, hogy a fáraónak a túlvilágon is a rendelkezésére álljon megfelelő vízijármű. 4500 éves hajó, helló!

Ilyen szögből viszonylag kevés kép készül róla. Valószínűleg Kefrént ábrázolja. Mármint szemből..

Így kicsit ismertebb. Arab forrásokból kiderül, hogy valamikor a 11. és a 15. század között veszítette el az orrát, mégis makacsul tartja magát a legenda, amely szerint Napoleon Bonaparte gyakorlatozó katonái lőtték volna szét ágyúval. Ez utóbbi valószínűleg csak az ellenfél britek propagandája.

Ja, nem így kell vele pózolni?

Búcsúzunk a gízai piramisoktól. Egy újabb szokatlan szögből. Balra bazársor, jobbra pedig széksorok. Innen nézik az ilyen iránt érdeklődők a fény- és hangjátékot.

Mostantól sűrűbben jönnek a posztok. Megnézzük még egy kicsit Kairót, aztán dél felé indulunk. Egészen a szudáni határig!

Egyiptom Gíza panorámakép piramis

Alexandriából a Szuezi-csatornán át hajóztam Kairóba

Alexandriából a Szuezi-csatornán át hajóztam Kairóba

Alexandriából a Szuezi-csatornán át Kairóba. A rosette-i kő megtalálásának helye Rasidban, kompozás a csatornán Port Szaídban, sportklub Iszmailiában.

Kicsit visszaugrunk. Alexandriából kelet felé az első állomás – szó szerint. Ez Ar-Rashid, vagyis Rasíd, vagyis Rosette, vagyis Rosetta vasútállomása.

Ez az a hely, ahol 1799-ben Napoleon Bonaparte egyiptomi hadjáratának mérnök résztvevője, Pierre-François Bouchard meglelte a híres rosette-i követ (magyarul általában valamiért “rozettinek” vagy “rozettainak” ejtik, pedig a z helyett helyesebb az sz hangzó). Az erődöt az előző, alexandriai posztból megismert Káitbej építtette 1470 környékén.
A mamelukok az építkezéshez számos, a környéken talált követ is felhasználtak, nem különösebben törődve azok esetleges eszmei értékével. Az egyik ilyen építőanyag-elem tűnt fel a franciáknak, akik a Fort Julienre átkeresztelt erőd megerősítésén dolgoztak. Az ő egyiptomi hadjáratuk hamarosan elbukott, az izgalmasnak tűnő követ pedig át kellett adniuk a győztes briteknek. 1802 óta a londoni British Museumban látható. A fenti képen pedig az egyik (gyengébb) másolata.
A rosette-i kő egy a Kr.e. 196-ból származó sztélé, vagyis ünnepélyes alkalmakra állított kőtábla töredéke. A sztélé V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó isteni mivoltáról értekezik, mindezt pedig – hogy az egyiptomi köznép és a görögajkúak számára is érthető legyen – három verzióban: hieroglifákkal, démotikus írással és görögül. Mivel az utóbbi dekódolásával nem volt különösebb probléma, nyilvánvaló volt, hogy ez a tábla lehet a kulcs az addigra már hosszú évszázadok óta érthetetlen hieroglifák megfejtéséhez.
Ez végül 1822-ben, a francia Jean-François Champollionnak sikerült. Szerencsére a franciák pontos másolatot készítettek a kőről, mielőtt átadták volna azt a briteknek.

Itt is jól látszik a reciklálás. A mamelukok antik oszlopokat is beépítettek.

A hieroglifákkal ékesített ősi díszkőből egyszerű lépcsőt csináltak a mamelukok idejében.

Sötétedés utáni érkezés Damiettába (Tamiatba). A város számos arab-bizánci, majd keresztes háborúnak volt színhelye. Ez itt az Amr Ibn Al-aasz mecset, eredetileg a második legrégibb mecset egész Egyiptomban és így Afrikában. A keresztes háborúk idején többször is keresztény templomként működött. IX. (Szent) Lajos francia király János Trisztán nevű fiát itt keresztelték meg.

Amint kiderült, hogy külföldiek vannak a belvárosban, a mecset egyébként nagyon segítőkész felügyelője ideges telefonálgatásba kezdett, a rendőrség pedig tucatnyi fegyveressel vonult a helyszínre.

Oké, nincs éppen szezon..

Ferdinand de Lesseps francia konzul javasolta 1854-ben Szaíd pasának a Szuezi-csatorna megépítését. A Földközi- és a Vörös-tengert összekötő, egyúttal az ázsiai és az afrikai kontinenst elválasztó csatornát 1869-ben adták át. Ez itt Lesseps 1956-ban, a csatorna egyiptomi államosítása után ledöntött, eredetileg a csatornára néző szobrának a talapzata Port Szaídban. Lesseps szobra már nem áll itt, a város viszont továbbra is Szaíd pasa nevét viseli.

A kompok autósoknak és gyalogosoknak is ingyenesek, és gyakran járnak a nyugati parti Port Szaíd és a keleti parti Port Fuad között.

Itt a kompról mutatom.

Itt tehát éppen Ázsiában vagyunk.

Vissza Afrikába. A nyugati oldali kompkikötő melletti buszpályaudvaron az egykor szebb napokat látott Hotel National épülete.

Némiképp meglepő látvány. Az 1890-ben felszentelt Szent Eugénia katolikus templom, még mindig Port Szaídban.

Gamal Abdel Nasszer Egyiptom elnöke volt 1956 és 1970 között. Ő vette 1956-ban egyiptomi állami tulajdonba a csatornát, ami a szuezi válsághoz, brit-francia-izraeli beavatkozáshoz, majd visszavonulásukhoz vezetett. Éppen a magyar forradalom napjaiban.

A csatornával párhuzamosan észak-déli irányú autópálya is fut.

Ez már Iszmailia, a csatorna közepe táján. Napi 25 órában nyitva.

A Szuezi-csatornát nem is olyan könnyű megközelíteni. Itt, Iszmailiában egy sport- és szabadidőklubba kellett bemenni ahhoz, hogy lejussak a partra. Az élesebb szeműek egy “welcome to Egypt” feliratot is kiszúrhatnak a parton.

Iszmailia várost a csatorna építésekor alapították, és az 1860-as években Egyiptomot vezető helytartóról, Iszmail pasáról kapta a nevét.

Az északi kanyar után visszatértünk Kairóba. A képen a Ramses Hilton magas épületétől balra a Nílus és hídja.
Akkor nézzük meg a piramisokat! A következő posztban.

Egyiptom étel Kairó Szuezi-csatorna

A gízai piramisokkal kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra!

A gízai piramisokkal kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra!

Ezzel a ma készült duplapanorámával kívánok mindenkinek sok szépet 2020-ra! Folytatjuk..

A gízai piramisok

Egyiptom Gíza panorámakép újév

Még több fotó Alexandriából: óriás káposzták, villamosozás és történelmi emlékek

Római amfiteátrum, színház, fürdő (hátul, a sötét téglák) és tantermek Alexandria közepén

Még több fotó Alexandriából: óriás káposzták, villamosozás és történelmi emlékek

Nagy Sándor alapította Kr.e. 331-ben, ma Egyiptom második legnagyobb városa több mint 5 millió lakossal. Óriás káposzták, villamosozás, hellenisztikus és római emlékek.

A Nagy Sándor utáni, makedón-görög erdetű uralkodók igyekeztek összegyúrni a görög és az egyiptomi hitvilágot. Ennek terméke lett Szerapisz is, aki az egyiptomi Ozirisztól, Ápisztól és a görög Hádésztól, Démétértől, Dionüszosztól is örökölt tulajdonságokat. A templomkomplexum könyvtárnak is otthont adott, és itt áll a mai napig az a tévesen Pompeius oszlopának nevezett, Krisztus után 297-ben, vagyis bőven a római időkben állított, 285 tonnás gránitoszlop, amely valójában Diocletianus császárnak állít emléket. Ez látható jobbra. A két szfinx később került ide. De jól mutatnak végülis.

Az óriási kőtömböktől kidudorodik a teherautó platójának oldalfala.

Az erőd 1477-ben épült Egyiptom mameluk szultánja, Al-Asraf Kaitbej rendelésére, az addigra leomlott alexandriai világítótorony, az ókori világ egyik csodája helyén. A sötétebb építőkövek jó eséllyel a világítótoronyból származnak. Az erőd restaurálását a magyar Herz Miksa irányította.

A távolban az újjáépített alexandriai könyvtár is felsejlik.

Lehetne jobban karbantartott is. Ez a kép engem valahogy Havannára emlékeztetett.

Kilátás a corniche alexandria sétányról a régi kikötőre

Kilátás a sétányról a régi kikötőre.

Jelenlegi formáját a huszadik századi átépítéskor nyerte.

1995 és 2002 között épült óriási könyvtár, kulturális, kiállítási és konferenciaközpont. Szép-szép, de számomra kicsit franciásan sok benne a felesleges betonnyúlvány. (Főleg az egyéb részein, nem a képen láthatón.)
Itt állt az ókor egyik legnagyobb és legnagyobb hatású könyvtára a Kr.e. 3. századtól egészen a római korig, egyesek szerint a Kr.u. 3. századig. Az biztos, hogy súlyos károkat szenvedett Kr.e. 48-ban, amikor
Julius Caesar katonái ügyesen felgyújtották, több tízezer papírtekercs pusztulását okozva.

Teljesen véletlenül találták meg a helyet építőmunkások az 1960-as években. Lengyel régészek tárták fel.

Úgy tűnik, feleslegesen jöttem ide, a felújítás alatt álló épületnek ugyanis éppen nincs teteje. És ez még csak az egyik probléma. Mutatom viszont a Lada taxit, ebből rengeteg fut Alexandria utcáin.

Az alexandriai nemzeti múzeum egyik kincse az egyiptomi óbirodalomból. Veska és családja. Figyeljük meg, ahogy anyu finoman apu vállára helyezi bal kezét.

Izgalmas példa a hellenisztikus kor művészetéből. Egyiptomi fejdísz, mégis görög módra megmozduló, három dimenziós figura. Ő Harpokratész, egy másik egyiptomi-görög fúziós istenség. A fentebb megénekelt Szerapisz fia. Ahogy Szerapisz az egyiptomi Ozirisz reformváltozata volt, a fia az egyiptomi Ozirisz fia, vagyis Hórusz hellenisztikus változata lett. Ahogy a kéztartás is elárulja, ő többek között a hallgatás és a titkok istene volt a hellenisztikus Alexandriában.

Ez a ház is a Szerapeumra néz.

Még mindig Alexandria és a görög, sőt már a római és a régi egyiptomi kultúra összeolvadása. Jobbra Ízisz új életre kelteti Oziriszt, balra pedig a sakálfejű Anubisz isten – hoppá! – római legionárius szerkóban. (Nem úgy néz ki, mint a Willy Fogg rajzfilmben az egyik gonosz kutya?) Mindez pedig a Kom El Sokafa (Shoqafa) katakombákban, vagyis római kori, földalatti temetkezési helyen.

Szintén ott: Balra fent az előző képen is látott egyiptomi jelenet, alul viszont klasszikus görög: Hádész, az alvilág istene elrabolja majdani feleségét, Perszepónét. A sírrablók nem sokat finomkodtak, ahogy jobbra látható, olyan lukat ütöttek a falon, hogy a szarkofágot is szétverték.

Ugye milyen szép?

Következik Rozetta, arabul Rasid, ahol megtalálták a rosette-i kő néven elhíresült obeliszkdarabot, amely alapján sikerült megfejteni a hieroglifákat. Aztán elugrunk a Szuezi-csatornához is…

Alexandria Egyiptom étel

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

Észak-Egyiptomban: érkezés Alexandriába, az el-alameini csata emlékhelyei és halvacsora.

Az alexandriai vasútállomás előtt mindenképpen le szeretett volna fényképeződni ez a két fiú.

Dohányozni nem hogy szabad, nekem úgy tűnt, mintha kötelező lett volna.

Irány nyugat. A Földközi-tenger partján végig hatalmas kész és félkész üdülőtelepek. Közös tulajdonságuk, hogy mind töküres.

A Rommel vezette Afrika Korps 4200 katonájának csontjait helyezték itt örök nyugalomra. Az épület a dél-olaszországi Castel del Montéra (az olasz egycentesen is látható) emlékeztet.

Az obeliszk – felirata szerint – emléket állít mindazon katonáknak is, akiket sosem találtak meg a tengeren, vagy a sivatagban.

olasz katona emlék- és nyughelye egyiptom

Kicsit nyugatabbra 4800 olasz katona emlék- és nyughelye.

El-Alamein városában a zárás előtt öt perccel sikerült berimánkódni a csatáról szóló, kimondottan jól összerakott múzeumba. Itt olasz katonák ülnek a homokzsákokkal körbevett géppuskaállásban.

Az oldalán “Erika” felirat, a csomagtartón pedig pálmás horogkereszt, az Afrika Korps jelvénye. A géppuska takarásában ideges teremőr. Itt két perce túlórázott. Kicsit félelmetes az oldalkocsiban ülő német. Mintha engem bámulna.

El-Alameinnél is tevékenykedett Violette Szabó, a francia-brit mesterkémnő. A németek elfogták, és 1945-ben a ravensbrücki koncentrációs táborban kivégezték. Nem ő, hanem a férje, Étienne (István?) Szabó, az idegenlégió katonája volt magyar származású.