Gyalogtúra a Fairy Meadowsra

Karimabadból Gilgitig

Terepjárózás után gyalogtúra fel a Fairy Meadows nevű hegyi rétre. Eleinte nem úgy nézett ki az idő, de aztán – kiváló dramaturgiai érzékkel – a felkapaszkodás utolsó szakaszára csak előbukkan a felhők mögül a Nanga Parbat, a világ kilencedik legmagasabb, 8126 méteres csúcsa. Talán kiderült már, hogy nem én vagyok Female Yeti, több okból sem, de nagyon jólesett ez a kis túra.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti pályaudvar már csak 4620 kilométer légvonalban, közúton 6689…

A folytatásban egy ködös, ám szép nap Fairy Meadowson

Az előző epizódban terepjáróval indultunk felfele az Indus folyótól 

Nanga Parbat, 8126 méterrel a tengerszint felett.
És újra csak Nanga Parbat. De ugorjunk vissza kicsit.
Tato faluba terepjáróval érkeztünk. Innen gyalog indulunk tovább. Oszlanak a felhők.
Erőgyűjtés a túra előtt. Két tál lencse.
Felfelé.
Anyagszállítás.
A rengetegben.
Ott hátul a Nanga Parbat. Itt kezdtek reménykedni, hogy eloszlanak a felhők.
Gyors szelfi, hátha most látszik a legjobban.
Aztán kicsit rosszabbak lettek a látási viszonyok.
Megálló egy hegyi büfében. Tea készül.
Valamint sültkrumpli.
Tadaaam!
Elég sokáig nézegettem.
Felértünk, 3300 méterről nézem a 8126 métert.
Belföldi turisták csomagjait málházzák le a helyi segítők.
A konyhában már készül a vacsora.
Órákon keresztül gyártják a paratát. Ez nagyjából 100 darabra elég alapanyag. Komoly fizikai munka a gyúrás.
Aztán labdacsokat formáznak.
A chef.
Vaslapon.
Hú, de finom volt!
Pakisztáni egyetemisták a forró délről a hegyekben keresnek enyhülést. Este viszont túl hideg van.
A kalyibában is jó hideg van. Holnap körülnézünk. Vajon sikerül-e feljutni a Nanga Parbat alaptáborába?

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig

Karimabadból Gilgitig. Megnézünk két erődöt, megcsodáljuk a 7788 méter magas Rakaposi-csúcsot, aztán családi körben vacsorázunk. Egy esős-ködös, ám nagyon szép nap Észak-Pakisztánban.

De hogy jönnek ide a hunok??

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Gilgitbe való megérkezéssel a Keleti pályaudvarhoz légvonalban közelítettünk, már csak 4660 km, közúton viszont távolodtunk: 6876 km.

A folytatásban az Indus mentén haladunk a Raikot-hídhoz, és elindulunk Fairy Medows-hoz. Terepjáróval
Az előző epizódban a látványos Attabad-tótól Karimabadig, Hunza fővárosáig jutottam

Kényszerpihenő az út mentén. A háttérben a Rakaposi gleccsre, alul a Hunza folyó. Földcsuszamlás miatt állt a kocsisor, amíg meg nem tisztították az utat. Kényszernek legalábbis nem a legrosszabb hely.

Korábban: kitekintés az 1100 éves Altit erőd erkélyéről a Hunza folyóra.Jobbra lent a Karakoram-autópálya.
Mindjárt visszatérünk ide.

Komor, esős, ködös, mégis nagyon izgalmas reggelre virradtunk Karimabadban, ahol előző este azt a szép naplementét láttuk.

Az Altit erőd bejáratától ilyen a kilátás.
Ez már fentről. Keletre. Figyeljük meg a kanyargó utakat a túlparton.
Nyugatra.
Hagyományos tetőzet. Ez a vár mintegy 1100 éves. Évszázadokon keresztül ez volt Hunza állam mir névvel illetett uralkodóinak székhelye. Altit körül a legenda szerint fehér hun népesség élt. Olyannyira, hogy Altit neve is Hunukushal, vagyis Hunfalva lett volna. A teljesen ellenőrizhetetlen történet szerint Nagy Sándor seregéből érkezett fehér hunok alapították. Ma mindenesetre buruso etnikum ér errefelé, és nincs bizonyíték arra, hogy a fehér hunok leszármazottai lennének. (A fehér hunokat egyes kutatók a hefthalitákkal azonosítják, akik ugyancsak a tágabb térségben, de inkább nyugatabbra éltek.)
Vár a sziklán.
A Shikari torony. 1100 éve. Ez a palota teteje, balra a település. Mi lehet az a kis épület a toronytól balra? Nézzük meg.
Valószínűleg ebből sem könnyű megállapítani. Nos, ez a hunzai uralkodó, a mir külön bejáratú házi mecsete volt. Az iszlám csak a 15. században érkezett ide, addig sámánizmis, buddhizmus, hinduizmus volt a jellemző. 1830 körül pedig az iszlámon belül is a síitizmus iszmailita ágára tért át a vidék. Az előző posztokban meséltem IV. Aga Khanról, az iszmailiták Svájcban élő, dúsgazdag imámjáról. Az ő alapítványa újíttatta fel ezt a várat is.
Altit
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Kilátás a várból, most a folyóval ellentétes irányba. Menjünk át a másik várba, a Baltit-erődbe.
Útközben.
Altit erődjéből ide, a párszáz évvel fiatalabb Baltit erődbe költöztek a mirek, vagyis Hunza állam uralkódói.
Itt tartották a tanácskozásokat az állam vezetői. Hunza csak 1947-ben veszítette el önálló államiságát (amely persze már a brit uralom alatt sem volt teljes). Az utolsó uralkodó ekkor kérte – nyilván nagyon önként és boldogan -, hogy állama beolvadhasson az újonnan létrejövő Pakisztánba, Brit India utódállamába. A nagy lelkesedésben az uralkodói család ki is költözött innen egy alacsonyabban fekvő, modern épületbe. Az azért fontos, hogy ezen a részen a határok sem teljesen egyértelműek, Kasmir egyes részeire Kína, India és Pakisztán formál jogot, és ezek az igények jelentős részben átfedik egymást.
A palota teteje. A bal hátsó sarkot nézzük meg közelebbről.
Ez itt az uralkodó trónja. Innen nézegette az alattavalókat és a nem túl csúnya tájat.
Kilátás a hálószobából.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Még egy kis séta a környéken.
Itt ilyen házakban laknak.
Itt ilyen házakban laknak.
Indulunk tovább. Itt egy hidat mosott el a földcsuszamlás. Meg az utat.
Itt a kényszerpihenős rész. Alul a Hunza. 
Panoráma. Lent híd, jobbra fent Rakaposi. 
A híd túl messze van, úgyhogy zúmolunk. 
Esőben sem csúnya. 
Ez pedig a következő megálló. Fent a Rakaposi. Itt derült ki, hogy kísérőim miért nem esznek napok óta semmi olyan ételt, amelyben hús van. Nem, nem vegetariánusok. Hanem szunniták, mégpedig elég szigorúan értelmezve. Ezért iszmailita síita vidéken nem esznek húst, mert – hiába muszlimok az iszmailiták is – az általuk készített hús a szunniták számára nem halal, vagyis nem felel meg az iszlám előírásoknak. Mindenekelőtt azért, mert a síita muszlimok más imát mondanak az állat levágásakor. 
Ugyanott a másik irány
Karbantartás. 
Piac az út mentén. A kóbor kutyák potya húscafatra ácsingóznak. 
Bazár. 
.
Hiányos híd. Gilgitbe érünk lassanként.…
Gilgitben vagyunk. Az itteni vezetőm, Szaíd – ő jobbra, balra pedig az egyik testvére a nyolc közül – meghívott a sógoráék lakásába vacsorára. Köszönöm. A sógornak is. És főleg a hölgyeknek, akik készítették.…
Vacsoramenü. Szívesen megköszöntem volna személyesen is a ház asszonyainak, de erre nem volt mód. Amikor idegen férfi van a házban, nekik a konyhába kell visszahúzódniuk. Úgyhogy csak a hangjukat hallottam.…
A helyi mecset, ahol Szaíd bátyja az imám.…

Ez pedig a szállásom Gilgitben. Elég elemi volt a szoba, de a célnak megfelelt. A nem is nagyon távolból kis megszakítással lövések zaja hallatszott. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot és félreértelmezni a dolgot, úgyhogy megkérdeztem, hogy esküvői tűzijáték van-e. Ja nem, a hadsereg gyakorlatozik, itt van a laktanya a közelben.
– Minden nap van éleslövészet.
– Ja, oké. Jó éjszakát!
Hú, de szép helyek jönnek most!…

Az Attabad-tótól Karimabadig

Attabad-tótól Karimabadig

Az Attabad-tótól Karimabadig. Észak-Pakisztánban, Gilgit-Baltisztanban.
Ha gondoljátok, írjatok értékelést az oldalról. Van egy ilyen rovat itt a Facebook-oldalamon, felül, lehetőleg oda. Nagyon köszi előre is!
 
A Keleti pályaudvar Hunzától légvonalban 4713 km, közúton 6154 km.
A folytatásban várakat nézünk, valamint a Rakaposi hegycsúcsát. Gilgit felé.

Az előző epizódban a Passzu-gleccseren jártunk
Az Attabad-tó. Hegyi tó ősidők óta. HELYETT 2010 óta. Csak akkor keletkezett. Földrajz LIVE. 2010. január 4-én egy hatalmas földcsuszamlás elzárta a Hunza folyó útját Attabad falunál. A katasztrófában 20 ember meghalt, többezer ember a hegyi falvakban rekedt, a Karakoram autópályát mintegy 25 kilométer hosszan elmosta a víz. A vízszint pedig egyre csak emelkedett, és öt hónap múlva, 2010 júniusára már egy 12 kilométer hosszú, 100 méter mély tó alakult ki. Csak ekkor kezdett el átfolyni a Hunza folyó a természet által emelt gáton. A víz további falvakat mosott el, de a helyzet lassan stabilizálódott. Létrejött az Attabad-tó.
Estére pedig megérkezünk a Hunza régió központjába, Karimabadba, régiesen Baltitba. Ilyen tájra.
Az Attabad-tó fenti szakasza népszerű kirándulóhellyé vált.
Csónakok, hajók, jetskik.
És nézelődők.
A hegy lábánál szálloda is épült.
Hajóka.
A Karakoram autópálya elmosott szakaszát kínai segítséggel építették újjá. Erre utal a felirat: 2012-2015 – a Karakoram Highway kiigazítása az Attabad-tónál. Ez itt az egyik az öt pakisztáni-kínai barátság alagútból.
A szebb időket is megélt Margo büfé. Szívküldi minden kedves Margó nevű olvasómnak..
Éljen soká!
Féltó.
És a másik irány. Látjuk balra a semmibe vesző utat? Az volt a Karakoram-autópálya a földcsuszamlás előtt..
Tovább nyugat felé.
Megérkezünk Karimabadba.
Egy Gologota-szerű domb emelkedik a város tején. Pár érdekes sziklaformációval. Ez itt minden kétséget kizáróan egy megkövült sasmadár.
Híres és hatalmas hegyek veszik körül a várost.
Naplemente Karimabadban. Lent a völgyben a Hunza folyó.
Kilátások.
…
Megfáradt utazók naplementében.
Megfáradt én a recepción. Az itteni erődök megtekintése után folytatjuk az utat Gilgit felé. És aztán vajon merre?

Gilgittől a Raikot-hídig

Karimabadból Gilgitig

Észak-Pakisztánban tovább: Gilgittől a Raikot-hídig. De előbb megnézzük, hol találkozik a három hatalmas hegység: a Himalája, a Karakoram és a Hindukus. Mindezt az Indus folyó völgyében.
Aztán terepjáróval fel a meserét, vagy tündérrét, vagyis Fairy (Tale) Meadows felé. A világ egyik legveszélyesebbnek tartott útján.
De vajon meglátjuk-e a Nanga Parbatot, a nyugati Himalája 8126 méteres csúcsát, amelyet a hegymászók gyilkos hegynek is neveznek?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A Raikot-hídtól a Keleti pályaudvar 4615 kilométer. Légvonalban, mert közúton 6704..

A folytatásban felkapaszkodunk a Fairy Meadows nevű hegyi rétre, és megpillantjuk a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsát, a Nanga Parbatot 

Az előző epizódban Karimabadtól Gilgitig, hunza várakkal és a Rakaposival

Úton Fairy Meadows, vagyis a “tündérrétek” felé. Idáig jutunk el a mai posztban.
Különféle listákon a világ egyik legveszélyesebb útjaként jelzik a Raikot-hídtól Tato faluig vezető utat. Pedig a kép alapján simának tűnik, nem? (Itt amúgy még egész széles is az út.) Na de ugorjunk vissza.
Gilgitben ébredtem. Itt volt a lövöldözés az este. A szomszédban lévő katonai támaszponton.
Kellemes reggelizőhely. Együnk valamit.
Vaslapon készül a paratha.
Omlettel. Itt én sem kaptam evőeszközt. Mellesleg máshol éppen túlkompenzálást figyeltem meg. A hunzai szállodám éttermében nekem, az utazó fehér embernek még a kedves gesztusként desszertnek kihozott cseresznyéhez is adtak villát.
A szállásom a város szélén volt. Nézzünk be Gilgitbe.
Gilgiti utcakép mecsettel.
Közúti romantika. Elindulunk délkelet felé.
Megállóhely. Három hegy találkozása. Borús az idő, de érdekes lesz. Balra a Hindukus, hátul ködbe veszően a Karakoram, jobbra pedig a Himalája hegyláncai. Balról jobb lefele pedig nem más, mint az Indus folyó hömpölyög. Balra, fentebb torkollik bele a Gilgit folyó.
Az előző képhez képest mögöttünk: az Indus folyó és hídja.
Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Megérkezünk a Raikot-hídhoz.

Az Indus a Raikot-hídról.

Minden út balra. Innen csak terepjáróval mehetünk.

Dzsipelosztó.

Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.

Felfelé, a cél Tato falu.

Elakadásos tanácskozás.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Dzsippanoráma. Volt pár szűkebb kanyar, hozzá vízmosások, szembejövő autók és többszáz méteres szakadékok. Ezzel együtt nem éreztem, hogy különösebb veszélyben lennék.
Ilyen tájakon.
Meg ilyeneken. Balra látszik az út.
Közeledünk Tato faluhoz.
..
Felértünk a terepjáróval.
Innentől gyalog folytatjuk a helyiek nyelvén Joot, vagyis Fairy Meadows felé. Szép lesz, látni fogjátok a folytatásból! Köszi amúgy az aggódó üzeneteket. Valóban csúszott kicsit a poszt. De bízzatok bennem, előbb-utóbb megérkezünk a Keletibe. De előbb nézzük meg a Nanga Parbatot Pakisztánban!