Felújíttattam Stein Aurél sírját

Felújíttattam Stein Aurél sírját

Felújíttattam Stein Aurél sírját Kabulban, Afganisztánban.
Egy tavalyi posztból emlékezhettek rá: ott jártam a kabuli brit temetőben, ahol a pesti születésű, nagy magyar-brit Kelet-kutató nyugszik 1943 óta.

Stein Aurél, akinek az örökségével számtalan helyen találkoztam az egykori selyemutak mentén, Kínában, Afganisztánban, Iránban, Indiában. Általa feltárt buddhista szentélyek Ujgurföldön, múzeumi – sokszor erősen kritikus, mégis elismerő és tiszteletteljes – megemlékezések szerte Kínában. Kasgarban beszöktem a brit konzulátus egykori, mára az összeomlás szélére jutott épületébe is, ahol hosszasan tartózkodott. Sőt a teheráni iráni nemzeti múzeumban is kiemelt helyen áll egy pártus nemesember általa megtalált szobra. Azóta az újdelhi indiai nemzeti múzeum Stein Aurélnak szentelt különtermeiben is jártam.

Szóval megható élmény volt felkeresni Stein nyughelyét Kabulban. Viszont a sírt meglehetősen elhanyagolt állapotban találtam. Nem csoda – nem Stein sírjának állapota volt a legnagyobb probléma Afganisztánban az elmúlt évtizedekben.

Mindenesetre a kereszt hátsó része levált, a sírkövet évtizedes kosz lepte, és a köré helyezett díszkövek is erősen megkoptak. 

Kiváló kezdeményezés volt, hogy 2003-ban Bodolai László és Dávid László egy magyar nyelvű emléktáblát készíttetett és vitt a sírhoz, ugyanakkor annak elhelyezése – az eredeti sírkövön – nem volt a legszerencsésebb. (Erről nem a készíttetők tehettek. Bodolai László utóbb azt mondta nekem, hogy azért került a sírkőre a tábla, mert a temető felügyeletét akkor ellátó brit nagykövetség csak így adott nekik engedélyt.)

Szerettem volna kicsit rendbehozni a sírt. Beszéltem erről a temető őrével és afgán vezetőmmel, Abozárral.

Aztán, amikor afganisztáni tartózkodásom utolsó napján Heratból az iráni határ felé autóztunk, átadtam némi pénzt Abozárnak, és megbeszéltem vele, hogy – miután egyeztetek a magyar emléktábla készíttetőivel – felújítja-felújíttatja a sírt, és kicsit rendbehozza a környékét. Így is lett.
Az ide kitett posztom után villámgyorsan kapcsolatba tudtam lépni Bodolai Lászlóval, a 2003-as emléktábla egyik készíttetőjével (mint kiderült, több közös ismerősöm is volt vele), aki egyből beleegyezett, hogy az ő táblájukat levegyék a sírkőről, és a sír elé helyezzék el. Miután hazaértem a Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utazásomról, készítettem egy tervet arról, hogy nézne ki a sír a rendbehozatal után, és elküldtem ezt Abozárnak. 

Megkértem arra is, hogy csináltasson egy új emléktáblát. Stein Aurél neve magyarul eddig nem jelent meg a sír környékén sehol. Természetesen nem szerepelt az eredeti, angol nyelvű sírfeliraton, de a 2003-as, amúgy szépen megfogalmazott, magyar nyelvű szöveggel ellátott táblán sem. Ezt a hiányt most pótoltuk.

Mivel úgy gondoltam, nem egyedül vagyok Stein tisztelője, sokunk nevében igyekeztem megfogalmazni az új tábla egyszerű feliratát. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e innen légvonalban mintegy 4300 kilométerre minden magyar ékezetet – az í, é, pláne ú és ő betűn – pontosan felvésni. De úgy tűnik, remekül megoldotta a feladatot az afgán mester. A saját nevemet nem akartam megjeleníteni Stein sírjánál, így csak a monogramom került a táblára.

Megkértem még Abozárt, szórja körbe a sírt zúzott fehér díszkővel, és ültessen pár rózsabokrot is. Ez utóbbi miatt késett kicsit a projekt, de talán megérte kivárni a kabuli tavaszt.
A mesterek megragasztották a keresztet, a 2003-as emléktábla kíméletes eltávolítása után megtisztították az eredeti sírkövet (sajnos az azon lévő nagy repedéssel most sok mindent nem lehetett kezdeni), és rögzítették a sír előtt az immáron két magyar emléktáblát.
A Kabul külvárosában vásárolt zúzott díszkő most még kicsit soknak tűnik, de idővel majd szépen besüpped. A rózsabokrok is megnőnek egyszer. 

Stein Aurél tisztelői – nem csak a temetőőr elmondása szerint a sírra édességet, gyümölcsöt, cigarettát helyező kínai zarándokok, hanem minél több magyar is – reményeim szerint a korábbiakhoz képest méltóbb körülmények között tudnak itt megemlékezni a nagy Kelet-kutatóról.
Ha Kabulban jártok, mindenképpen látogassatok el a brit temetőbe. És kérlek, küldjetek képet!
Most Abozar képeit tudom mutatni. Köszönjük az ő és helyi segítői munkáját!
Kabul amúgy a Keleti pályaudvartól légvonalban 4362, közúton 6021 kilométer.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A korábbi posztom Stein Aurélről és sírja felkereséséről

Abozar, afgán segítőm Stein Aurél felújított sírjával, a kabuli brit temetőben. Szabaddá vált az eredeti sírkő, és a régi és az új magyar emléktábla a sír elé került. Fehér zúzott díszkő és rózsabokrok.

Egy korai munkafázis. Sajnos csak egy rossz minőségű telefonos videófelvételből tudtam kivágni, ahogy Abozar mutatja, mivel ragasztotta vissza a kőkereszt levált hátsó részét.

Az új emléktábla még a sír szélén, a sírkőről levett régi fekete már elhelyezve az új helyén.

Abozar fotója a Kabul külvárosában található kőkereskedőnél készült. Itt vette a fehér zúzott követ.

Itt pedig már a sírnál. A korábbi, belinkelt posztomban ugyanitt még az én markomban volt a zúzott kő. Őrülök, hogy sikerült ezzel is kicsit szebbé tenni Stein síremlékét.

Itt látszik a két magyar emléktábla az eredeti sírkő előtt. Korábban a fekete tábla a sírkőre volt erősítve. Érdemes megnézni a korábbi képeket a linkelt posztban.
Sajnos olyan képet nem kaptam, amelyen a díszkőszórás után le lenne tisztítva fekete keret. Majd legközelebb.

A korábbinál mindenképpen rendezettebb lett, és egy darabig a kereszt sem esik szét.

Stein Aurél sírja Kabulban. Rózsabokrokkal.

Köszönjük, Abozar!

Stein Aurél sírjánál Kabul

Stein Aurél sírjánál

Stein Aurél sírjánál. Kabul, Afganisztán. Pontosan ma 80 éve, 1943. október 26-án, Kabulban halt meg a nagy magyar-brit Kelet-kutató, utazó, felfedező, író, akinek a hagyatékával a Hongkongból a Keletibe tartó úton is többször találkozhattunk.

Az utam egyik legnagyobb élménye volt ellátogatni a sírjához. Mindenképpen el akartam jutni ide.
Stein Aurél Pesten született 1862-ben. Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Angliában tanult.

Aztán Brit Indiában (főleg a mai Pakisztán területén) élt és kutatott, és innen – a brit indiai, illetve a pandzsabi kormány támogatásával – 1900 és 1930 között vezette leghíresebb expedícióit kínai Turkesztánba (lényegében a mai kínai Ujgurföldre), Tibetbe, Kanszu tartományba és Közép-Ázsia más részeire.

Kína Kanszu (Gansu) tartományában, Dunhuangban, a Mogao-barlangban tette a leghíresebb-hírhedtebb felfedezését, amely – más “anyaggyűjtő expedíciók” mellett – nagy hírnevet szerzett neki világszerte, és amiért Kínában a mai napig “kulturális ragadozóként”, kínai műkincsek eltulajdonítójént tartják számon.

1907-ben, a 17. számú barlang rejtett fülkéjéből egy helyi taoista szerzetestől, Wang Yuanlutól mintegy 7000 darab, 4-11. századi kéziratot és 6000 töredéket – buddhista, taoista, keresztény, zsidó vallási szövegeket és más, hotani, szanszkrit, szogd, tibeti, ujgur, ótörök nyelvű anyagokat – vásárolt meg és vitt ki Kínából.

Az általam meglátogatott kínai múzeumokban általában ezt a negatív oldalt emelik ki, de például Taskurganban azt is kiírták, hogy vitathatatlanul jelentősen hozzájárult a Kelet tanulmányozásához.

Amikor négy éve a Mogao-barlangban jártam, a helyi kínai vezető is elég negatívan nyilatkozott róla.
Amit viszont Ainullah, a kabuli brit temető őre mesélt nekem, az ennek fényében különösen hátborzongató, egyúttal lélekemelő volt.

Azt mondta, gyakran érkeznek kínai látogatók Stein Aurél sírjához. És a hagyományaikhoz – konfuciánus, buddhista, taoista, vagy más népi szokásokhoz – híven ajándékokat, adományokat helyeznek a sírkőre. Gyümölcsöket, kekszet, pénzt és néha … egy-egy doboz cigarettát..

Kísérőmnél hagytam valamennyi pénzt Kabulban, hogy kicsit felújítsák a sírt, és elrendezzék a környékét. És hogy az Afganisztánban meghalt magyar katonáknak is legyen emléktáblájuk. Remélhetőleg hamarosan beszámolhatok a fejleményekről.

*** köszi ez meg is oldódott kb. 15 perc alatt ***
Egyúttal segítséget is szeretnék kérni. Kérem, aki tud, kössön össze Bodolai Lászlóval és Dávid Lászlóval, akik húsz évvel előttem jártak a sírnál, és egy emléktáblát is elhelyeztek rajta. Szeretnék beszélni velük. Köszönöm előre is.
*** kiderült, hogy sok közös ismerősünk van ***

Ja, és nézzétek az instát isakeletibol

A Keleti Kabultól amúgy még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az előző posztban érkeztünk meg Kabulba

A folytatásban kabuli városnézés

Idelinkelek pár, steinaurélos posztot is a Hongkong-Keleti út kínai szakaszáról:

A folytatásban most már tényleg körülnézünk Kabulban, Afganisztán fővárosában. És igyekszem sűrűbben posztolni..

Stein ásott Iránban is. A hazaúton fogunk még találkozni vele..

Stein Aurél sírjánál. A kabuli brit temetőben.
Ez a brit temető bejárata. Korábban itt volt a Sherpur Cantonment, a brit-indiai csapatok katonai tábora az angol-afgán háborúk idején. 1879-ben, a második háborúban sikeresen védekeztek itt a megszálló britek a rájuk támadó afgánok ellen. Az akkor meghalt brit katonákat temették ide, innentől lett végleg temető ez a terület. De temettek ide már briteket az 1838-1842-es első angol-afgán háború idején is. Ma keresztény – nem csak brit – temető, a helyiek Kabre Gora, külföldiek temetője néven ismerik.
A bejárat után balra, egy keskeny, kővel felszórt úton a fal felé. És ott jobbra. Itt nyugszik Stein Aurél, aki Kabulban halt meg 1943. október 26-án. Az angol nyelvű sírfelirat megemlíti, hogy Budapesten született 1862. november 26-án. Lejjebb mutatok jobban olvasható képet is.
A sír teljes méretben. Látszik, hogy egy fekete emléktáblát is ráhelyeztek utólag. Egy magyar nyelvű emléktáblát! Köszönet érte. Lehet viszont, hogy még szebben is meg tudnánk oldani.

A kis magyar emléktábla szövege:

Magyarország felnevelte
Anglia taníttatta
Afganisztán befogadta
A nagy magyar Kelet-kutató
halálálnak 60. évfordulóján
főhajtással
Bodolai László
Dávid László
2003. augusztus

Pont húsz évvel előttem járt itt a két magyar utazó.
A szöveg szerintem teljesen jó, köszönet nekik ezúton is az erőfeszítésért és a gesztusért. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem a legjobb megoldás, ha valakinek a sírján megjelenik a saját nevünk. Feltételezem, hogy nem is ez volt az eredeti szándék. Mindenesetre helyesebb lenne, ha ez a tábla a sír előtt vagy mellett lenne. Így a szép eredeti sírkő is teljes szépségében látszana. Mit gondoltok? Mindenesetre kérem, hogy aki ismeri a két úr valamelyikét, kössön össze vele. Köszönöm.

A temetőőrtől kértem virágot.
Ő Ainullah, a temető őre. Azt mondta, ő állította fel körbe ezeket a kő(beton?)lapokat, és ő tisztította meg a sírt. Köszönet érte. Jó lenne még kicsit letisztítani, megcsiszolni, javítani a sírkövet és a környékét. És akár pár rózsabokrot is lehetne köré ültetni.
Az angol nyelvű sírfelirat magyarul nagyjából így hangzik: Stein Márk Aurél az indiai régészeti felméréstől tudós, felfedező, író Indiában, Kínai Turkesztánban, Perzsiában és Irakban tett fáradtságos utazásaival kitágította a tudás határait Született Budapesten 1862. november 26-án Angol állampolgár lett 1904-ben Meghalt Kabulban 1943. október 26-án Egy nagyon szeretett ember
A kereszt hátsó része is levált.
Ainullah mutatja, hogy ilyen kőzúzalékkal tudná körbeszórni a sírt. Szerintem jó lenne.
A temető falán körbe végig emléktáblák vannak. Itt 2006-ban Afganisztánban meghalt amerikai, olasz, francia, holland katonák neveivel.
Itt spanyolok.
Itt finnek.
Itt britek. De vannak kanadai, ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, lengyel emléktáblák is. Magyart nem találtam, és a temetőőr sem tudott ilyenről. Pedig az afganisztáni háborúban meghalt hét magyar katona megérdemelné, hogy emléktáblát kapjon itt. Felveszem a kapcsolatot a magyar hadisírgondozással. Köszönöm, ha ti is segítetek ebben. 2003 és 2021 között összesen 7666 magyar katona szolgált Afganisztánban. A csúcson, 2013-ban egyidejűleg 620-an.
Ez az Afganisztánban meghalt újságírók emléktáblája.
Sok orosz nyelvű tábla is van a temetőben. Itt az 1979-1989-es afganisztáni háborúban elesett szovjet desszantosok emlékére.
Itt pedig egy orosz sír. Egy doni kozák, bizonyos Geraszimov nevével. Felül a felirat: Dicsőség Istennek, hogy kozákok vagyunk.
Visszatérünk Stein Aurél sírjához és Ainullahhoz. Megbeszéltem vele, hogy felújitja a sírt, ha megmondom, mit szeretnék. Köszönjük előre és visszamenőleg is.
Búcsúzunk Stein Auréltől és a brit temetőtől.
Tehát körülnézünk Kabulban.