Felfedeztem az Aral-tó kazah oldalát

Felfedeztem az Aral-tó kazah oldalát

Az Aral-tó kazah oldalán. Hajóroncsok, homokba vesző falu és besbarmak az Infinyitiben.
A bajkonuri rakétafellövés elsodorta az Aral-tavas posztot, most pótolom.

Egykor a világ negyedik legnagyobb tava volt, a kétezres évekre csak egy egészen pici rész maradt meg belőle.
Ez a világ egyik legnagyobb ember okozta természeti katasztrófája.
A kazah oldalon 2005-ben gátat építettek, leválasztva az északi kisebb részt a déli, végérvényesen eltűnni látszó, sokkal nagyobb területtől. Azóta ez az északi Aral szépen lassan növekszik.
Tavaly az üzbég oldalon jártam. Onnan ezt posztoltam: https://akeletibol.com/mindaz-ami-az-aral-tenger-fo-uzbeg-kikotojebol-mujnakbol-maradt/

Kicsit visszalépünk. Megérkezés Aral teńizi, vagyis Aral-tenger (igen, a tenger is türk eredetű szó) állomásra. A várost oroszosan Aralszknak hívják. Az aral szó egyébként türkül szigetet jelent.

A vasútállomás várótermében található eredeti szovjet mozaik arról a dicső tettről emlékezik meg, amikor az aralszkiak Lenin kérésére nem kevesebb, mint 14 vagon halat küldtek. Gondolom, Moszkvába.

A mester nem helyi, az üzbegisztáni Fergana városból érkezett idénymunkára. Nagyon örült, amikor elújságoltam neki, hogy tavaly én is voltam a városában. Az egész régióban nagy becsben tartják az üzbég konyhát.

Saslik salátával, ecetes hagymával, fokhagymás szósszal, üzbég kenyérrel és grúz ásványvízzel. Kazahsztánban.

Ez még bőven Aral város. A központtól pár utcára.

A hullámok korábban a jobbra lévő magaslatot verdesték.

A cipőm viszont teljes mosást igényelt a nap végén.

Még megvan a sarló és a kalapács. Legalább harminc éve rohad itt ez a hajó. Ez látható egyben a poszt nyitóképén.

Aral város jobbra fent. Az előző képeken onnan haladtunk nyugat felé. A Kokaral-gátat 2005-re a fenti kis tótól délre építették fel, és úgy tűnik, ezt a részt sikerül is megmenteni: a vízszint évről évre emelkedik, és egyre több a hal és a vízi madár.
Ettől délre továbbra is súlyos katasztrófa. Az egykor egységes, hatalmas tó keleti fele 2014-re kiszáradt, csak a nyugati, egyre vékonyodó vízfelület maradt meg. Látható a déli részen Mujnak. A korábban virágzó kikötőváros ma 150 kilométerre van a legközelebbi vízfelülettől.
Ott voltam tavaly.
Ezt posztoltam róla: https://akeletibol.com/vacsora-es-hajnal-az-aral-tonal-es-ami-abbol-maradt/

Az előző térképen bejelöltem Akeszpe falut. Ennek egy részlete látható ezen a képen. Kísérteties látvány, különösen a süvöltő szélben. A kiszáradt meder nem köti meg a homokot, amely lassan az egész települést beborítja.

Rég láttam ennyi Ladát, mint Aralban. Talán Azerbajdzsánban négy éve. Ez itt az Infinyiti kávézó.

Bal elöl oroszos szoljanka, jobbra tradicionális “isztáni” étel, a besbarmak (kazahul beszbarmak): tésztás, hagymás húsétel, itt ráadásként krumplival és répával. A beszbarmak öt ujjat jelent, mert hagyományosan így eszik. Hozzá jár a balra fent látható leves: sorpo.

Sajnos aznap nem volt buli.

A víz már messzire húzódott innen. Talán pár év-évtized múlva visszatérhet.

A múzeumot éppen átrendezik. Megkérdeztem, hogy ez itt az újságpapíron nem egy mamutfog-e. De.

Kissé kísértetiesre sikerült ez az installáció. Egykor itt élt halfajták pszichedelikus fényben.

Indulás Bajkonurba!

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira lenyűgőző sziklái és az Aral-tó páratlan látképe

Bozzhira (Boz-zsira): lenyűgöző sziklaformációk Nyugat-Kazahsztánban. Aztán indulás az Aral-tóhoz.

Naplemente panorámaképen

Kazah útitársak ajánlata: lóhús hagymával, hozzá Kazahsztán konyak.

Spontán útitársak: baráti társaság Asztanából (Nurszultánból) szarvasból készült kuirdakkal (hagymás hús, jellemzően krumplival).

Napfelkelte panorámaképen. Érdemes körbenézni. Nekem egy hatalmas természetes katedrális jutott az eszembe a látványról. Az arányokat jól érzékelteti a kis terepjárós táborunk és a hegy egymáshoz viszonyítása. Nem a kép jobb szélén álló autók, hanem ott, középen!

Az egyik terepjáró utánfutóján lévő cserekerékre franciakulccsal tudtam rögzíteni a timelapse-et készítő kamerát.

Én kazah omlett névvel illettem, amin rendkívül jól szórakoztak az új barátok.

Jobbra egy használaton kívüli atomerőmű.

A mellette fekvő temetőben készült ez a kép egy, a hetvenes években állított síremlékről. Biztosra mentek: muszlim félhold és sarló-kalapács is van.

Tea, kenyér, sütemény mindenkinek jár. Sopan ata egykori barlanglakásában és ugyanott lévő sírjánál nem lehetett fotót készíteni. Mindenesetre érdekes volt kazah vidéki zarándokokkal részt venni egy kisebb muszlim ceremónián. A szúfi tanító Sopan ata életrajza olyannyira bizonytalan, hogy már csak annyit tudni, hogy valamikor a 9. és a 13. század között élt.

Ő a 18-19. században élt. A képen kivehető, hogy a magasból kell hosszan legyalogolni a mélyben lévő barlangszentélyhez. A táj itt is lenyűgöző. És izzasztó.

Aral-tó Bozzhira étel Kazahsztán panorámakép vonat

Vacsora és hajnal az Aral-tónál – és ami abból maradt

Vacsora és hajnal az Aral-tónál - és ami abból maradt

Utazás a kiszáradt medren keresztül a még megmaradt Aral-tóhoz. Vacsora és hajnal az Aral-tónál.

Plov: üzbég specialitás (rizses-répás hús) helyi Karatau vodkával a jurtában.

Dinnye és a karakalpak vodka: Karatau.

Több ipari létesítmény is van a mederben. Nem úgy tűnik, mintha a víz visszatérésére számítanának.

Folyt. köv.

Aral-tó Üzbegisztán

Mindaz, ami az Aral-tenger fő üzbég kikötőjéből, Mujnakból maradt

Mindaz, ami az Aral-tenger fő üzbég kikötőjéből, Mujnakból maradt

Az Aral-tó forró helye. Hajótemető és emlékezés a szebb időkre Mujnakban. Ami a tengerből megmaradt, ma 150 kilométerre van innen.

Az Aral-tenger egykori fő üzbegisztáni kikötője, Mujnak (Moynaq). Balra látható a part vonala.

Az 1960-as években még 66 ezer négyzetkilométer felületű tenger elsősorban az azt tápláló folyókból történő pazarló öntözés miatt már 2010-re 12 ezer négyzetkilométeresre zsugorodott. Ennél is beszédesebb, hogy 1064 köbkilométeres vízmennyisége 110 köbkilométerre csökkent.