Felújíttattam Stein Aurél sírját Kabulban, Afganisztánban.
Egy tavalyi posztból emlékezhettek rá: ott jártam a kabuli brit temetőben, ahol a pesti születésű, nagy magyar-brit Kelet-kutató nyugszik 1943 óta.
Stein Aurél, akinek az örökségével számtalan helyen találkoztam az egykori selyemutak mentén, Kínában, Afganisztánban, Iránban, Indiában. Általa feltárt buddhista szentélyek Ujgurföldön, múzeumi – sokszor erősen kritikus, mégis elismerő és tiszteletteljes – megemlékezések szerte Kínában. Kasgarban beszöktem a brit konzulátus egykori, mára az összeomlás szélére jutott épületébe is, ahol hosszasan tartózkodott. Sőt a teheráni iráni nemzeti múzeumban is kiemelt helyen áll egy pártus nemesember általa megtalált szobra. Azóta az újdelhi indiai nemzeti múzeum Stein Aurélnak szentelt különtermeiben is jártam.
Szóval megható élmény volt felkeresni Stein nyughelyét Kabulban. Viszont a sírt meglehetősen elhanyagolt állapotban találtam. Nem csoda – nem Stein sírjának állapota volt a legnagyobb probléma Afganisztánban az elmúlt évtizedekben.
Mindenesetre a kereszt hátsó része levált, a sírkövet évtizedes kosz lepte, és a köré helyezett díszkövek is erősen megkoptak.
Kiváló kezdeményezés volt, hogy 2003-ban Bodolai László és Dávid László egy magyar nyelvű emléktáblát készíttetett és vitt a sírhoz, ugyanakkor annak elhelyezése – az eredeti sírkövön – nem volt a legszerencsésebb. (Erről nem a készíttetők tehettek. Bodolai László utóbb azt mondta nekem, hogy azért került a sírkőre a tábla, mert a temető felügyeletét akkor ellátó brit nagykövetség csak így adott nekik engedélyt.)
Szerettem volna kicsit rendbehozni a sírt. Beszéltem erről a temető őrével és afgán vezetőmmel, Abozárral.
Aztán, amikor afganisztáni tartózkodásom utolsó napján Heratból az iráni határ felé autóztunk, átadtam némi pénzt Abozárnak, és megbeszéltem vele, hogy – miután egyeztetek a magyar emléktábla készíttetőivel – felújítja-felújíttatja a sírt, és kicsit rendbehozza a környékét. Így is lett.
Az ide kitett posztom után villámgyorsan kapcsolatba tudtam lépni Bodolai Lászlóval, a 2003-as emléktábla egyik készíttetőjével (mint kiderült, több közös ismerősöm is volt vele), aki egyből beleegyezett, hogy az ő táblájukat levegyék a sírkőről, és a sír elé helyezzék el. Miután hazaértem a Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utazásomról, készítettem egy tervet arról, hogy nézne ki a sír a rendbehozatal után, és elküldtem ezt Abozárnak.
Megkértem arra is, hogy csináltasson egy új emléktáblát. Stein Aurél neve magyarul eddig nem jelent meg a sír környékén sehol. Természetesen nem szerepelt az eredeti, angol nyelvű sírfeliraton, de a 2003-as, amúgy szépen megfogalmazott, magyar nyelvű szöveggel ellátott táblán sem. Ezt a hiányt most pótoltuk.
Mivel úgy gondoltam, nem egyedül vagyok Stein tisztelője, sokunk nevében igyekeztem megfogalmazni az új tábla egyszerű feliratát. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e innen légvonalban mintegy 4300 kilométerre minden magyar ékezetet – az í, é, pláne ú és ő betűn – pontosan felvésni. De úgy tűnik, remekül megoldotta a feladatot az afgán mester. A saját nevemet nem akartam megjeleníteni Stein sírjánál, így csak a monogramom került a táblára.
Megkértem még Abozárt, szórja körbe a sírt zúzott fehér díszkővel, és ültessen pár rózsabokrot is. Ez utóbbi miatt késett kicsit a projekt, de talán megérte kivárni a kabuli tavaszt.
A mesterek megragasztották a keresztet, a 2003-as emléktábla kíméletes eltávolítása után megtisztították az eredeti sírkövet (sajnos az azon lévő nagy repedéssel most sok mindent nem lehetett kezdeni), és rögzítették a sír előtt az immáron két magyar emléktáblát.
A Kabul külvárosában vásárolt zúzott díszkő most még kicsit soknak tűnik, de idővel majd szépen besüpped. A rózsabokrok is megnőnek egyszer.
Stein Aurél tisztelői – nem csak a temetőőr elmondása szerint a sírra édességet, gyümölcsöt, cigarettát helyező kínai zarándokok, hanem minél több magyar is – reményeim szerint a korábbiakhoz képest méltóbb körülmények között tudnak itt megemlékezni a nagy Kelet-kutatóról.
Ha Kabulban jártok, mindenképpen látogassatok el a brit temetőbe. És kérlek, küldjetek képet!
Most Abozar képeit tudom mutatni. Köszönjük az ő és helyi segítői munkáját!
Kabul amúgy a Keleti pályaudvartól légvonalban 4362, közúton 6021 kilométer.
Nézzétek az instát is: akeletibol
A korábbi posztom Stein Aurélről és sírja felkereséséről
