Továbbra is az ország második legnagyobb városában

Továbbra is az ország második legnagyobb városában

Kandahar, Afganisztán.
Továbbra is az ország második legnagyobb városában, a talibán szellemi központjában járunk.

Felmászunk az Indiát elfoglaló mogul uralkodó, Bábur lépcsőn. De mi köze ennek Nagy Sándorhoz, a görögökhöz és Jézushoz?
Aztán a kandahari egyetem és a mecset, ahol legutóbb látták a tálibok és az ország legfőbb vezetőjét.

Aztán egy jó kis citromlé után indulunk tovább nyugat felé, a Keleti felé.
Emléktetek még, hogy milyen a kandahari fejfedő?

Nézzétek az instát is: akeletibol


A következő epizódban Helmand tartományban halakat itatok és csirkepörköltözöm
Az előző posztban kezdtünk körülnézni Kandaharban
Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton 5527 km.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Kandahar, Afganisztán, az ország második legnagyobb városa

Kandahar, Afganisztán, az ország második legnagyobb városa

Kandahar, Afganisztán.
Az ország második legnagyobb városa (650 ezer lakossal), a talibán szellemi központja, főhadiszállása. Olyannyira, hogy források szerint a tálibok, egyúttal Afganisztán legfőbb vezetője, a rejtőzködő életet vivő Haibatullah Akhundzada is itt székel, nem a főváros Kabulban.

Súlyos harcok folytak itt a szovjet intervenció idején az 1980-as években, aztán 2001 és 2021 között, az USA vezette nemzetközi beavatkozás idején is. Számos összecsapás, merénylet, terrortámadás, bombázás színhelye volt Kandahar.

Teljesen véletlen az évforduló, de a várost éppen három éve, 2021. augusztus 12-én foglalták el újra a talibán csapatok a nyugat által támogatott afgán nemzeti hadseregtől.
Kandahar a világ egyik legősibb eredetű városa. A perzsáktól Kr.e. 330-ban Nagy Sándor foglalta el Arachosia tartományt, aztán jó szokása szerint alapított is egy magáról elnevezett várost:  Alexandriát

Így ez lett Alexandria Arachosziasz. Az egyik, elég valószínű megfejtés szerint innen ered a város mai neve is. Eszerint Alekszandrosz muszlim nevéből, Iszkandarból, alakult volna ki Szkandar, Kandar, Kandahar.

Kandahar egyébként a forró sivatagi éghajlat határán helyezkedik el. A látogatásomkor is 40 fok körüli meleg volt.
A sokat szenvedett város sok jelentős műemlékkel és más érdekességgel rendelkezik. Ezekből mutatok meg most párat.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban még mindig Kandahar
Az előző posztban találkozásom a kandahári kulturális és tájékoztatási főnökkel
Illetve Gazni városa
Afganisztánban

Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton kicsit több: 5527 km.

 Viszont a kínai-ujgurföldi Kasgar után innentől újra közeledtem a Keleti felé! Kasgartól még 4575/5777 km volt a Keleti, de a pakisztáni kanyar átmenetileg csak növelte a távolságot. Mostantól viszont sima!

FONTOS 1.
Az itteni posztok nem politikai állásfoglalások, semmiképpen nem jelentik bármilyen rendszer vagy annak bizonyos politikái támogatását. Amikor utazom, természetesen el kell fogadnom az adott ország aktuális szabályait. Így volt ez itt is és bármely más országban, ahol jártam, Észak-Koreában is például. Így tudom megmutatni nektek is, hogy mit láttam, tapasztaltam.

FONTOS 2.
Az itteni posztoknak nem céljuk, hogy bárkit Afganisztánba vagy bármely más országba történő utazásra buzdítsanak. Az utazás egyéni felelősség, a posztjaim semmiképpen nem minősülnek biztonsági ajánlásnak. Sajnos Afganisztánban és más általam meglátogatott országokban is előfordulnak terrortámadások és egyéb veszélyhelyzetek. A veszélyeket mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.

Kandahar, Afganisztán, a talibán kormányzatnál

Kandahar, Afganisztán, a talibán kormányzatnál

Kandahar, AfganisztánAhogy más tartományokban, a városnézés megkezdése előtt itt is el kellett látogatnom a talibán kormányzat helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjéhez. Ő adott írásos engedélyt arra, hogy körülnézhessek. Kollégáihoz hasonlóan ő is kedvesen fogadott, meghívott egy teára, elbeszélgettünk, majd utamra bocsájtott. 

Jobbra tőle Afganisztán jelenlegi zászlaja, amely egyúttal a tálibok zászlaja is: fehér alapon a sahada, vagyis az iszlám hitvallás.

Ahogy másutt, itt is érvényes, hogy a képek nem politikai állásfoglalások.
Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Sok érdekesség lesz Kandaharban is!

Ez az első részletes poszt onnan:

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban Gazni városa Afganisztánban
Mindenesetre Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton kicsit több: 5527 km.

Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán. Gazni/Ghazni városa. Esti érkezés, kis defekt, aztán citadella és 900 éves tornyok a Gaznavida birodalom idejéből. És az első találkozásom a talibán helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjével. Plusz szovjet tankok. Aztán haladunk Afganisztán belseje, Kandahar felé.
Azt még előrebocsájtanám, hogy az itteni posztok természetesen nem politikai állásfoglalások. Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Gaznitól amúgy a Keleti pályaudvar légvonalban már csak 4368 kilométer, közúton pedig 5777.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kandahar:
A sztoriban megelőző poszt: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja. Hattyús vízibiciklivel
Ez pedig Bamjan és a Buddha-szobrok völgye

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.

Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet

Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet

Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet, vagyis hogy hogy jutottam haza Hongkongból a Keleti pályaudvarig, repülés nélkül.
 
A képen az látható, amikor a nyugat-afganisztáni Farah városban éppen arra vártam, hogy megérkezzen az irodájába a tartományi talibán kormányzat információs és kulturális elnöke. Ez a találkozó – ahogy más tartományokban is – szükséges volt ahhoz, hogy minden rendben legyen az utazásommal és az engedélyekkel, és lehetőleg ne tartóztassanak fel (vagy le) a talibánok valamelyik ellenőrzőpontnál, ahogy az Kabulban – meg itt is előző este – megtörtént. Meg azért is, hogy az amúgy unatkozó hivatalnokokkal is történjen valami érdekes.
 
Ők – a képen – az információs és kulturális osztály. Úgy tűnt, ők felelnek az – egyelőre meglehetősen gyér – turizmusért is.
 
A bal oldalon lévő kedves úr, nos…, a social media manager.
 
Velük és főnökükkel mentem aztán piknikezni 46 fokban a város szélén megmaradt Szaszanida-kori várba. Erről is meséltem az egyik itt megosztott podcastban.
 
Szóval öveket becsatolni, jönnek a posztok. Lehet, hogy nem lesznek olyan részletesek, mint korábban, de lesznek!
 
Na de hogy is jutottam el Afganisztánig?
 
Hongkong után vonattal szeltem át a népi Kínát. Megállókkal a Guilin-környéki mészkőkúpoknál, a Covidról híressé vált Vuhanban, Csongcsingban, Landzsouban, aztán viszonylag hosszabb, kalandos ujgurföldi tartózkodást követően busszal átkeltem a Hundzserab-hágón Pakisztánba.
Meghökkentően szép tájakon áthaladva ereszkedtem le a főváros Iszlamabadig, majd Rawalpindiből Pesavarba vonatoztam, utána pedig a Hajbar-hágón átkelve megérkeztem Afganisztánba.
Korábban már mutattam képeket Kabulról, a Buddha-szobrokról ismert Bamjanról és Afganisztán nemzeti parkjáról, ahol a tavon nagy szakállú helyi urak vízibicikliztek. Hattyúformájú vízibiciklin.
Lejjebb pörgetve, illetve az alábbi linkeken minden megtalálható.
 
Szóval Afganisztánban haladunk tovább a Keleti felé. Sok érdekességgel, sok képpel.
Végig Afganisztánon, Iránon, Törökországon, aztán Bulgárián-Románián át haza, a Keletibe.
Aztán, ha hazatértünk, jön az újabb dobásom, egy kicsit más műfajban. Remélem, azt is szeretni fogjátok!
 
A legutóbbi afgán posztom ez volt: Stein Aurél kabuli síremlékének felújításáról.
Az afgán történet pedig itt maradt abba: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja
Itt az összes kínai poszt egy helyen 
Itt pedig a pakisztáni posztok

Ők – a képen – az információs és kulturális osztály. Úgy tűnt, ők felelnek az – egyelőre meglehetősen gyér – turizmusért is.

A bal oldalon lévő kedves úr, nos…, a social media manager.

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?
Ez az egyik témája ennek beszélgetésnek, észak-koreai, iráni, ujgurföldi, pakisztáni, indiai utazásaim mellett.
A korábbi interjúkhoz képest talán elemzőbb, ismeretterjesztőbb, filozofikusabb lett ez a felvétel, és ez nekem kimondottan tetszett. Remélem, nektek is fog.
Köszönöm a lehetőséget az engem faggató Júlia Sziváknak, valamint a mindenképpen ígéretes nevű Orient Expressz podcastnak, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Modern Kelet-Ázsiai Kutatócsoportjának tagjai készítenek.
A nyitókép a pakisztáni Lahore mellett, a Salimar-kertekben készült. Kommentben pedig egy fotó a piknikről.

Felújíttattam Stein Aurél sírját

Felújíttattam Stein Aurél sírját

Felújíttattam Stein Aurél sírját Kabulban, Afganisztánban.
Egy tavalyi posztból emlékezhettek rá: ott jártam a kabuli brit temetőben, ahol a pesti születésű, nagy magyar-brit Kelet-kutató nyugszik 1943 óta.

Stein Aurél, akinek az örökségével számtalan helyen találkoztam az egykori selyemutak mentén, Kínában, Afganisztánban, Iránban, Indiában. Általa feltárt buddhista szentélyek Ujgurföldön, múzeumi – sokszor erősen kritikus, mégis elismerő és tiszteletteljes – megemlékezések szerte Kínában. Kasgarban beszöktem a brit konzulátus egykori, mára az összeomlás szélére jutott épületébe is, ahol hosszasan tartózkodott. Sőt a teheráni iráni nemzeti múzeumban is kiemelt helyen áll egy pártus nemesember általa megtalált szobra. Azóta az újdelhi indiai nemzeti múzeum Stein Aurélnak szentelt különtermeiben is jártam.

Szóval megható élmény volt felkeresni Stein nyughelyét Kabulban. Viszont a sírt meglehetősen elhanyagolt állapotban találtam. Nem csoda – nem Stein sírjának állapota volt a legnagyobb probléma Afganisztánban az elmúlt évtizedekben.

Mindenesetre a kereszt hátsó része levált, a sírkövet évtizedes kosz lepte, és a köré helyezett díszkövek is erősen megkoptak. 

Kiváló kezdeményezés volt, hogy 2003-ban Bodolai László és Dávid László egy magyar nyelvű emléktáblát készíttetett és vitt a sírhoz, ugyanakkor annak elhelyezése – az eredeti sírkövön – nem volt a legszerencsésebb. (Erről nem a készíttetők tehettek. Bodolai László utóbb azt mondta nekem, hogy azért került a sírkőre a tábla, mert a temető felügyeletét akkor ellátó brit nagykövetség csak így adott nekik engedélyt.)

Szerettem volna kicsit rendbehozni a sírt. Beszéltem erről a temető őrével és afgán vezetőmmel, Abozárral.

Aztán, amikor afganisztáni tartózkodásom utolsó napján Heratból az iráni határ felé autóztunk, átadtam némi pénzt Abozárnak, és megbeszéltem vele, hogy – miután egyeztetek a magyar emléktábla készíttetőivel – felújítja-felújíttatja a sírt, és kicsit rendbehozza a környékét. Így is lett.
Az ide kitett posztom után villámgyorsan kapcsolatba tudtam lépni Bodolai Lászlóval, a 2003-as emléktábla egyik készíttetőjével (mint kiderült, több közös ismerősöm is volt vele), aki egyből beleegyezett, hogy az ő táblájukat levegyék a sírkőről, és a sír elé helyezzék el. Miután hazaértem a Hongkongból a Keleti pályaudvarig tartó utazásomról, készítettem egy tervet arról, hogy nézne ki a sír a rendbehozatal után, és elküldtem ezt Abozárnak. 

Megkértem arra is, hogy csináltasson egy új emléktáblát. Stein Aurél neve magyarul eddig nem jelent meg a sír környékén sehol. Természetesen nem szerepelt az eredeti, angol nyelvű sírfeliraton, de a 2003-as, amúgy szépen megfogalmazott, magyar nyelvű szöveggel ellátott táblán sem. Ezt a hiányt most pótoltuk.

Mivel úgy gondoltam, nem egyedül vagyok Stein tisztelője, sokunk nevében igyekeztem megfogalmazni az új tábla egyszerű feliratát. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e innen légvonalban mintegy 4300 kilométerre minden magyar ékezetet – az í, é, pláne ú és ő betűn – pontosan felvésni. De úgy tűnik, remekül megoldotta a feladatot az afgán mester. A saját nevemet nem akartam megjeleníteni Stein sírjánál, így csak a monogramom került a táblára.

Megkértem még Abozárt, szórja körbe a sírt zúzott fehér díszkővel, és ültessen pár rózsabokrot is. Ez utóbbi miatt késett kicsit a projekt, de talán megérte kivárni a kabuli tavaszt.
A mesterek megragasztották a keresztet, a 2003-as emléktábla kíméletes eltávolítása után megtisztították az eredeti sírkövet (sajnos az azon lévő nagy repedéssel most sok mindent nem lehetett kezdeni), és rögzítették a sír előtt az immáron két magyar emléktáblát.
A Kabul külvárosában vásárolt zúzott díszkő most még kicsit soknak tűnik, de idővel majd szépen besüpped. A rózsabokrok is megnőnek egyszer. 

Stein Aurél tisztelői – nem csak a temetőőr elmondása szerint a sírra édességet, gyümölcsöt, cigarettát helyező kínai zarándokok, hanem minél több magyar is – reményeim szerint a korábbiakhoz képest méltóbb körülmények között tudnak itt megemlékezni a nagy Kelet-kutatóról.
Ha Kabulban jártok, mindenképpen látogassatok el a brit temetőbe. És kérlek, küldjetek képet!
Most Abozar képeit tudom mutatni. Köszönjük az ő és helyi segítői munkáját!
Kabul amúgy a Keleti pályaudvartól légvonalban 4362, közúton 6021 kilométer.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A korábbi posztom Stein Aurélről és sírja felkereséséről

Abozar, afgán segítőm Stein Aurél felújított sírjával, a kabuli brit temetőben. Szabaddá vált az eredeti sírkő, és a régi és az új magyar emléktábla a sír elé került. Fehér zúzott díszkő és rózsabokrok.

Egy korai munkafázis. Sajnos csak egy rossz minőségű telefonos videófelvételből tudtam kivágni, ahogy Abozar mutatja, mivel ragasztotta vissza a kőkereszt levált hátsó részét.

Az új emléktábla még a sír szélén, a sírkőről levett régi fekete már elhelyezve az új helyén.

Abozar fotója a Kabul külvárosában található kőkereskedőnél készült. Itt vette a fehér zúzott követ.

Itt pedig már a sírnál. A korábbi, belinkelt posztomban ugyanitt még az én markomban volt a zúzott kő. Őrülök, hogy sikerült ezzel is kicsit szebbé tenni Stein síremlékét.

Itt látszik a két magyar emléktábla az eredeti sírkő előtt. Korábban a fekete tábla a sírkőre volt erősítve. Érdemes megnézni a korábbi képeket a linkelt posztban.
Sajnos olyan képet nem kaptam, amelyen a díszkőszórás után le lenne tisztítva fekete keret. Majd legközelebb.

A korábbinál mindenképpen rendezettebb lett, és egy darabig a kereszt sem esik szét.

Stein Aurél sírja Kabulban. Rózsabokrokkal.

Köszönjük, Abozar!

Csandígarh India

Csandígarh, India

Chandigarh, India. A híres svájci-francia építész, Le Corbusier tervezte. Vagyis egy tervezett település, sok ikonikus – és megosztó – vasbeton épülettel. Az egyik leggazdagabb és legélhetőbb indiai városnak tartják. Kicsit engem Kelet-Németországra emlékeztetett.
Egymillió lakosa van, indiai uniós terület, egyúttal két Indiai állam: Pandzsab és Harijána fővárosa.
De vajon mi India válasza a barcelonai Güell-parkra?
Modernista építészetet kedvelők előnyben!

Az előző epizódban az egyik legszentebb szikh helyen jártunk. Anandpur Sahib

Nézzétek az instát is: akeletibol

A rend kedvéért: Chandigarh a Keleti pályaudvartól légvonalban 5185 km, közúton 6924 km.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet. 

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.
Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.
A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.
Szép, na.
Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.
A temető és kabuli látkép a magasból.
A hegy másik oldalán a modern Kabul.

Anandpur Sahib

Úton tovább India belsejébe. Anandpur Sahib. Itt áll az egyik legszentebb szikh templom, és ez a khalsa közösség alapításának helyszíne is. De mi az a Grand Trunk Road?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Chandigarh, indiai Pandzsab és Harijána Le Corbusier által tervezett fővárosa
Az előző epizódban még Amritszárban

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.

Amrisztári Aranytemplom

Amrisztári Aranytemplom

Amritszár, India. Aranytemplom, ingyenkonyha, szikh vezető, fegyverek és egy marék halva.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Anandpur Sahib szikh szentélye
Az előző epizódban érkeztem meg Pakisztánból Indiába
A folytatásban haladunk tovább, India belseje felé.
Amúgy Amritszár a Keleti pályaudvartól légvonalban 4908 km, közúton pedig 6641.

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.
Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.
Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.
És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.
Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.
Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.
És egy másik réztárgy.
Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.
A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.
Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.
Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.
A hegy lábánál hatalmas temető.
Innen már jól látszik a Sakhi mecset.
Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.
Erősen tűzött a nap.
A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet.