Még egy kis Pesavar
Még egy kis Pesavar, Északnyugat-Pakisztán.
Medresze, karavánszeráj, szívességi tuktukozás, madárpiac. Meg még mi nem?
Pesavar/Peshawar vitathatatlanul az utazásom egyik legizgalmasabb állomása.
Most viszont a pakisztáni szakasz végéhez közeledünk.
Nézzétek az instát is: akeletibol.
A Keleti pályaudvar Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.
A folytatásban pedig: AFGANISZTÁN
Így mentem Pesavarból az afgán határra
Az előző posztban is Pesavarral ismerkedtünk
Gyümölcsárus fiúk Pesavarban.
Az előző posztban az óvárosban kóboroltunk. Egy szakaszon egy kínai turistával – vele osztottam meg a sült birkaagyat is – és egy helyi kísérővel. Most viszont teljesen egyedül akartam sétálni. Úgyhogy ez lett. Sokan hiányolták a nőket a képekről. Most véletlenül rákerült a fotóra egy hölgy. Mondtam, hogy konzervatív vidéken járunk. A háttérben pedig Pesavar egyik fő jelképe tűnik fel.
Ez a Mahabat Khan mecset, Pesavar ikonikus műemléke. A mogul (mughal) korban, 1660 és 1670 között épült. Az udvari medencét éppen tatarozták. Idén januárban 50-nél többen haltak meg egy főleg rendőrök által látogatott pesavari mecsetben, amikor egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát. Nem ez a mecset volt.
Nagyon szép mecset.
Egyúttal iszlám iskola, medresze is működik itt. Szigorú tanár a diákjaival. Pálca is előkerült..
Medresze.
Haladok tovább a bazárban.
A rőtre festett szakáll és haj gyakori látvány.
Bazári portré.
Ennél a késes-ollós-bőrös helynél hosszabban elidőztem. Meghívtak teára, a bal oldali úr kimondottan ékes angolsággal kérdezett az útitervemről. Lényegében felsorolta, hogy milyen útvonalat javasol Budapestig. Természetesen tudta, mi Magyarország fővárosa.
Az egykori brit kormányzóról elnevezett Cunningham óratorony. Viktória királynő, Brit India császárnője tiszteletére emelték 1900-ban.
Halas.
Megmaradt néhány egészen lenyűgöző épület.
A Gor Khuttree kapuja Pesavar óvárosának közepén. Egy karavánszeráj, amely korábban buddhista és hinduista szent hely is volt. A Selyemút egyik fontos állomása az ősi Ghandarában, amelyről az előző posztban volt szó.
A karavánszeráj Pesavar közepén.
Mindent meg lehet oldani.
A karavánszerájtól tuktukkal igyekeztem a Gunj kapuhoz.
Rövid út volt, mindenesetre a pilóta nem volt hajlandó pénzt elfogadni, akármennyire is erőlködtem. Köszi.
A Gunj Gate melletti városfalszakaszon állatpiac van. A büszke tenyésztő – vagy az ott sorakozó mészárosok valamelyike – a vásárló kérésére helyben le is vágja a bárányt vagy kecskét.
Portré.
Ő lett a kedvencem. Remélem, azóta nem esett baja… 🙁
Forgatag a Gunj kapunál.
Fokhagymadomb naplementében.
Helyi ital készül sok édességgel.
Banános.
Kicsit odébb. Ez a Kohati kapu.
A mindenszentek temploma. Kevesen, de élnek keresztények is Pesavarban.
Az utcán teáztak, beszélgettek ezek a férfiak. Megismerkedtem velük. A középső úr keresztény volt. Megkértem, hogy vigyen be az amúgy zárva lévő templomba.
Így is lett.
2013-ban egy bombamerényletben többtucatnyian meghaltak itt.
Az óra balra azt az időpontot jelzi, amikor a vasárnapi misén felrobbantotta magát a merénylő.
Madárpiac. Rengeteg ilyen üzlet van egymás mellett. Szinte mindenhol kikérdeztek kedvesen, hogy honnan jöttem, hova megyek.
A Kohati Gate Pesavarban.
Gyorsszervíz.
Biztonságos hinta. Innen nem kóborol el a gyerek..
A csengettyűs teherautók dizájnja buszokon is menő.
Ez pedig újra az előző posztban megismert Kabuli kapu.
Jó éjszakát, jó étvágyat! Búcsúzunk Pesavartól. Most pedig valami egészen más kezdődik..
