Kasgar: félmilliós város az egykori Selyemúton
Ujgurföld – Kasgar: félmilliós város az egykori Selyemúton, az egykori kínai Turkesztánban. Mecsetek, Mao és sok-sok megfigyelőkamera. Aztán éjszakai vonatozás termes hálókocsiban.
A legszentebb muszlim zarándokhely Kasgar mellett: a 17. századi Naksbandi (Naqshbandi)-rendi szúfi mester, Muhammad Juszuf és fia, Afak Hodzsa mauzóleuma. Ide van eltemetve az utóbbi lánya, Iparhan is, aki Kínában “illatos hercegnőként” ismert. A legenda szerint olyan, természetesen vonzó illata volt, hogy folyamatosan követték a pillangók (a gonosz interpretáció szerint a legyek meg a darazsak is). A számos divatos kínai filmben, rajzfilmben is megénekelt történet szerint az ujgur hercegnőt Pekingbe vitték, ahol a császár ágyasa lett. A hercegnőt erős honvágy gyötörte, ezért a császár – hogy kedvére tegyen – Pekingbe telepített jópárat a hölgy kedvenc gyümölcsét, a datolyaszerű dzsigdét termő fából. A legenda ujgur változata kevésbé romantikus. Eszerint Iparhan fellázadt fogvatartója, a gonosz császár ellen, ezért meggyilkolták (vagy végül öngyilkos lett).
Rendszeres olvasóink még emlékezhetnek a Naksbandi szúfi rend alapítójára, a 14. században élt (a rigómezei csata évében, 1389-ben halt meg) Baha-ud-Din Naksband Buharira, akinek buharai mauzóleumáról tavaly mutattam itt képet.
Kilátás a kasgari szállodából. Jól látható, ahogy a régi épületek fokozatosan átadják helyüket az újaknak. Kasgar lakosságának még mintegy 80 százaléka ujgur.
Reggeli kínai módra: marhacsontból készül az alaplé. Ez kerül a tésztára vagy rizsre és zöldségekre.
Aki nem mobillal fizet, egy jüent dob bele a buszvezető melletti perselybe.
Jelentős erőkkel zajlik a felújítás és némiképp disneylandesítés.
Itt is belóg egy megfigyelő kamerákat tartó oszlop. Nehéz úgy fotózni, hogy egy se kerüljön a képbe. Ennyi kamerát sehol nem láttam, mint Kasgarban. A kereszteződésekben áthaladó összes autót, minden alkalommal lefényképezik (vakuval), így hosszú időre visszamenőleg visszakövethető, ki, mikor, merre járt. Az éttermek, a taxik, minden alaposan be van kamerázva. A kínai kormány biztonsági intézkedésként tekint erre, emberijogvédő csoportok inkább megfélemlítésként és totális megfigyelésként. A kínai hatóságok idegessége azzal is magyarázható, hogy elejét akarják venni a korábbi, többtucat emberéletet is követelt, szerintük szeparatista, sok ujgur szerint pedig jogvédő megmozdulásoknak és merényleteknek Hszincsiang tartományban és Kína többi részén.
Háttérben a nagymecset.
1442-ben (!) készült el, tehát I. Ulászló király és Hunyadi János korában. 16800 négyzetmétere akár 20 ezer hívet is be tudna fogadni. Ezzel ez Kína legnagyobb mecsete. Érdekes az asszimetrikus minaretelhelyezés.
2014-ben ujgur szélsőségesek leszúrták a mecset imámját, akit egyébként itteni szabály szerint a kínai kormány nevezett ki.
Az ujgurok türk nyelvet beszélő nép (igen, az alma ujgurul is alma (a balta inkább palta)), és sokan közülük kinondottan törökösnek is néznek ki. Érdekesség, hogy arab betűvel írnak (ahogy Atatürk reformja előtt a törökök is tették). Még érdekesebb, hogy a nyelvükön Magyarország nem a magyar/madzsar szóból ered, hanem az oroszból (!) történt átvétellel Vengrija. Ahogyan a többi Közép-Ázsiai türk népnél, a kazahoknál, kirgizeknék, üzbégeknél, türkméneknél is.
A hagyományos helyi orvoslás alapanyagai a sarki fűszeresnél.
Kézzel húzott tészta, marha- és bárányhús, paprika, paradicsom, hagyma. Csípős, tápláló és finom.
A büfés fiúk megpróbáltak két-háromszoros turistaárat kérni a sörért. De volt a bőröndben is bolti!
Egymás felett három fekvőhely van. Ja, és nem cserélnek ágyneműt az előző utas után. Ez korábbi kínai utazásaim során nem tűnt fel, mert – mint végiggondoltam – mindig első utasként foglaltam el a helyemet. Most nem így esett. Indulunk tovább keletre! Következő állomásunk Kucsa.
