Átkelés a Haibar-hágón

Pakisztánból Afganisztánba. Az utam egyik legizgalmasabb szakasza.
Átkelés a Haibar-hágón, amely összeköti a nyugatot a kelettel, Közép-Ázsiát Indiával és Kínával.
A Haibar (Khyber) 1070 méteres tengerszint feletti magassága nem tűnik túl izgalmasnak, mégis ez a világtörténelem egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonala.

A Selyemút fontos szakasza. Erre jöttek nyugatról az Indiát elfoglaló árják, a perzsa Kürosz, a makedón-görög Nagy Sándor, a muszlim hódítók, a mongol Dzsingisz kán, Timur Lenk és az afgán vezérek seregei. Aztán 1849-ben keletről a britek, akik vasutat is építettek itt, eleinte éppen az orosz terjeszkedéssel szemben. De ez volt az afganisztáni amerikai, illetve NATO-erők fő utánpótlási útvonala is.
De hogy jönnek ide a németek?

Torkhamtól, a pakisztáni-afgán határtól a Keleti pályaudvar közúton már csak 6065 kilométer.

Nézzétek az instát is: akeletibol.

A folytatásban átmegyek a határon. Pakisztánból Afganisztánba.

Az előző posztban felvillantottam egy már Afganisztánban készült képet.

Pakisztán széle. Ez itt Torkham, a pakisztáni határtelepülés. A fejemtől balra látszik az átkelőhely. Mögötte pedig Afganisztán. Idáig jutunk el a poszt végére.
De előbb visszaugrunk Pesavarba. A pakisztáni hadsereg katonája a pesavari afgán konzulátus előtt. Ez volt az a program, amelyről nem számoltam be a korábbi posztokban. Afgán vízumot kellett szereznem. Helyi segítséggel – és az adminisztráció kis megolajozásával – elég simán ment. Ez volt az első találkozásom a talibánnal. Sok lesz még. Szóval meglett az afgán vízumom.
Ez már az Afganisztánba indulás napja. Reggeli. Iszlamabadnál mondtam, hogy soha többé nem indulok neki a napnak csirkepörkölt nélkül. Itt is ilyesmi volt..
Egy másik edényben halwa. Édesség. Ez nem a Törökországból ismert halva. Az állaga inkább a császármorzsára emlékeztetett.
És akkor irány Afganisztán. Búcsú Pesavartól. Jobbra látszik a metróbusz felüljárója és a busz maga.
Kabul 224 kilométer, a határ 36. Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis egészséges izgalom.
Jamrud városba érkezünk.
Utcakép. Közkívánatra nőkkel.. De újra szeretném hangsúlyozni, hogy ezután sem, Afganisztánból főleg nem fogok sok képet mutatni nőkről. Eleve kevésbé vannak az utcákon, másrészt konzervatív muszlim vidékeken kimondottan nem szabad, illetve illetlenség nőket fényképezni, különösen idegen férfiként.
A Haibar (angolosan Khyber) – hágó jelképes kapuja Jamrudban.
Jamrudi utcakép.
“Az inváziók és a kereskedelem folyosója”. A Haibar-hágó lényegének tömör összefoglalása a kapu melletti emléktáblán.
Jamrudi bazár. Ez a környék egyébként nem a legbiztonságosabb része Pakisztánnak. A többségi pastuk mellett számos más törzs lakja a hegyeket. Előfordulnak támadások a hadsereg, illetve más célpontok ellen.
A Haibar-hágó és a Haibar-hágói vasút. A britek kezdték el építeni 1905-ben, hogy egy esetleges orosz támadás esetén gyorsabban fel tudják vonultatni az erőiket Pesavar és az afgán határ között. Aztán az 1907-es brit-orosz egyezmény aláírásával, vagyis a francia-brit-orosz hármas antant létrejöttével enyhült a feszültség, a térség felosztására menő “nagy játék” (Great Game) véget ért. Az 1920-as évekre azért csak megépült az akkor még brit indiai vasút a Haibar-hágóban.
Csilingelő teherautók kínlódnak az emelkedőn. A dekorációtól nem lesz nagyobb a nyomaték..
Nagyon izgalmas volt felmászni ide.
A 2008-as esőzések több helyen elmosták a töltést. Azóta sem állították helyre.
Vasúti épület romjai belülről.
Tovább a hágón. Erre haladtak az amerikai konvojok is Afganisztánba.
Megállunk kicsit. Na, itt jobbra vajon mi van?
Mik lehetnek ezek?
Tankcsapdák. Brit tankcsapdák a második világháború idejéből. A britek tartottak attól, hogy a németek gyorsan legyűrik a Szovjetuniót, és India felé indulnak. Ezért akadályok építésébe kezdtek a stratégiai fontosságú hágón. A mai napig itt állnak a tankcsapdák, az utat pedig kicsit odébb, itt balrább vezették.
Csilingelő teherautó a náciellenes tankcsapdák mellett.
Nem csak árucikkek és hadseregek mozogtak a Selyemúton, hanem vallások is terjedtek. Itt egy buddhista sztúpa a muszlim hódítás előtti időkből. Tehát vagy 1500 éves.
A brit vasút is itt haladt..
Érdemes belenagyítani a képbe. Sínek a levegőben.
Ez sem a legbiztonságosabb vasúti szakasz.
Brit vasúti alagút a Haibar-hágón.
Landi Kotal az utolsó jelentős település a pakisztáni oldalon. Utána nem sokkal feltűnik az Afganisztán felé várakozó hosszú kamionsor.
Ez pedig a nyitóképen látott helyszín. Torkham. A határtelepülés a pakisztáni oldalon.
Belenagyítva. A határállomás. A háttérben pedig a következő ország a Keleti felé. Hongkong, Kína és Pakisztán után. A következő epizódban átmegyek Afganisztánba. Gyalog.
MEGOSZTÁS

Ajánlott Bejegyzések

Vilniusról szóló program az Európa Pontban
Pár kép Vilniusból
Ilyen is lehet egy EU-s pénzből felújított vasútállomás
Pár kép Varsóból