Vonatozás Pakisztánban
Az egyik legnagyobb élményem Pakisztánban: vonatozás Rawalpindiből Peshawarba. Attockon keresztül. Útitársak, büfések, vasutasok.
Hangok, zajok, csapkodó ajtók.
Mindez naplementében, nyugat felé.
Nézzétek az instát is: akeletibol.
A Keleti pályaudvar Peshawar/Pesavartól légvonalban már csak 4574 kilométer, közúton 6306.
A folytatásban Pesavar
Az előző epizódban, Pakisztán nemzeti imahelye Iszlamabadban
Indulás tovább nyugatra. A Keleti felé. A pakisztáni vasúton.
Így indult. Ez Rawalpindi vasútállomása. 1881-ben adták át, a korra és a brit birodalomra jellemző viktoriánus stílusban.
Jegypénztár. Elég sietős volt, mert perceken belül indulnia kellett a vonatnak Pesavarba.
Amikor nagy nehezen sorra kerültem. A pénztáros közölte, hogy erre a vonatra nem itt kell jegyet venni.
Oké. Rohanás át a szomszéd csarnokba. De még itt is továbbküldtek egy harmadik pénztárhoz.
Megvan a jegy! Ki a peronra. Ez nem az a vonat.
Megkérdeztem egy vasutast. Mondta, hogy Pesavar felé, az a négyes vágány. Oké, rohanás át a felüljárón.
Ez lesz az.
A vonatnak már el kellett volna indulnia, de az emberek nyugodtan pakolásznak. Oke, akkor én is ráérek.
Még csak most érkeznek az utasok.
Úgyhogy van idő egy szelfire. Hú de meleg volt..
A szomszéd vágányon ez a roncs várakozott.
Szálljunk fel. Termes hálókocsi. Kicsit mint a kínai, vagy az orosz plackart.
A rövid oldalon hosszában vannak az ágyak.
..
Indulunk.
Egy család lefüggönyözte a termes kocsi egyik részét, így alakítva ki privát fülkét magának. A családapa pár óra után odajött hozzám, és bemutatta a lányait, hogy beszélgethessenek velem angolul.
Iszonyú jó élmény volt Pakisztánban vonatozni. Utoljára Kínában, Ujgurföldön, Hotan és Kasgar között ültem vonaton. És most egy jó darabig nem is fogok újra.
Az economy osztályra szólt a jegyem.
A kalauz kedvesen figyelmeztetett, hogy a jegyem a legalacsonyabb osztályra szól, de tekintsem magam a pakisztáni vasút vendégének ebben az eggyel jobb kocsiban. Köszönöm.
A büfés ember mondta, hogy kövessem. Megmutatja az első osztályt. Így néz ki a hálókocsi. Van hozzá külön mosdó is.
A vonat konyhája. Jobbra a főnök, balra a beosztott.
Pakisztáni utasellátós portré. Kaptam egy hideg üdítőt is. Nem engedték kifizetni.
Fiatal vasutasok. Nagyon barátságosak voltak ők is. Ők takarítják a vonatot menet közben. Ilyenkor egy huzamban kb. egy hétig dolgoznak. Panaszkodtak a fizetésükre.
Utasbarátság.
Megálló Attock városban.
Utastársak.
Szintén.
Naplemente. Tovább napnyugat felé. Arra van a Keleti.
Ez lett itt a kedvenc képem.
Attock erődje a vonatból. 1583-ban épült! Attock stratégiai helyen fekszik. Itt torkollik a Kabul folyó az Indusba. Igen, ez a folyó megy keresztül Kabulon, Afganisztán fővárosán is. Attól nyugatra ered.
Szóval Attock. Ide is vissza kell jönnöm..
Follow the sun. Tovább nyugatra.
Kicsit több mint három óra után megérkeztem Pesavarba. Elképesztően izgalmas és szép út volt.
Pesavar vasútállomásának fogadócsarnoka.
Pesavar állomása kívülről.
Megérkeztem tehát Pesavarba. A szállásra hajtatok a metróbusz felüljárója mellett.
A következő epizódban körülnézünk itt. Aztán tovább nyugatra. A Keleti felé.
