Szóval Afganisztán

Szóval Afganisztán. Gazni/Ghazni városa. Esti érkezés, kis defekt, aztán citadella és 900 éves tornyok a Gaznavida birodalom idejéből. És az első találkozásom a talibán helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjével. Plusz szovjet tankok. Aztán haladunk Afganisztán belseje, Kandahar felé.
Azt még előrebocsájtanám, hogy az itteni posztok természetesen nem politikai állásfoglalások. Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Gaznitól amúgy a Keleti pályaudvar légvonalban már csak 4368 kilométer, közúton pedig 5777.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kandahar:
A sztoriban megelőző poszt: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja. Hattyús vízibiciklivel
Ez pedig Bamjan és a Buddha-szobrok völgye

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.

Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.

Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.

És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.

Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.

Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.

És egy másik réztárgy.

Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.

A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.

Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.

Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.

A hegy lábánál hatalmas temető.

Innen már jól látszik a Sakhi mecset.

Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.

Erősen tűzött a nap.

A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet.

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.