Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet
Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet, vagyis hogy hogy jutottam haza Hongkongból a Keleti pályaudvarig, repülés nélkül.
A képen az látható, amikor a nyugat-afganisztáni Farah városban éppen arra vártam, hogy megérkezzen az irodájába a tartományi talibán kormányzat információs és kulturális elnöke. Ez a találkozó – ahogy más tartományokban is – szükséges volt ahhoz, hogy minden rendben legyen az utazásommal és az engedélyekkel, és lehetőleg ne tartóztassanak fel (vagy le) a talibánok valamelyik ellenőrzőpontnál, ahogy az Kabulban – meg itt is előző este – megtörtént. Meg azért is, hogy az amúgy unatkozó hivatalnokokkal is történjen valami érdekes.
Ők – a képen – az információs és kulturális osztály. Úgy tűnt, ők felelnek az – egyelőre meglehetősen gyér – turizmusért is.
A bal oldalon lévő kedves úr, nos…, a social media manager.
Velük és főnökükkel mentem aztán piknikezni 46 fokban a város szélén megmaradt Szaszanida-kori várba. Erről is meséltem az egyik itt megosztott podcastban.
Szóval öveket becsatolni, jönnek a posztok. Lehet, hogy nem lesznek olyan részletesek, mint korábban, de lesznek!
Na de hogy is jutottam el Afganisztánig?
Hongkong után vonattal szeltem át a népi Kínát. Megállókkal a Guilin-környéki mészkőkúpoknál, a Covidról híressé vált Vuhanban, Csongcsingban, Landzsouban, aztán viszonylag hosszabb, kalandos ujgurföldi tartózkodást követően busszal átkeltem a Hundzserab-hágón Pakisztánba.
Meghökkentően szép tájakon áthaladva ereszkedtem le a főváros Iszlamabadig, majd Rawalpindiből Pesavarba vonatoztam, utána pedig a Hajbar-hágón átkelve megérkeztem Afganisztánba.
Korábban már mutattam képeket Kabulról, a Buddha-szobrokról ismert Bamjanról és Afganisztán nemzeti parkjáról, ahol a tavon nagy szakállú helyi urak vízibicikliztek. Hattyúformájú vízibiciklin.
Lejjebb pörgetve, illetve az alábbi linkeken minden megtalálható.
Szóval Afganisztánban haladunk tovább a Keleti felé. Sok érdekességgel, sok képpel.
Végig Afganisztánon, Iránon, Törökországon, aztán Bulgárián-Románián át haza, a Keletibe.
Aztán, ha hazatértünk, jön az újabb dobásom, egy kicsit más műfajban. Remélem, azt is szeretni fogjátok!
A legutóbbi afgán posztom ez volt: Stein Aurél kabuli síremlékének felújításáról.
Az afgán történet pedig itt maradt abba: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja
Itt az összes kínai poszt egy helyen
Itt pedig a pakisztáni posztok
Podcast: Hogyan piknikeztem a tálibokkal?
Ők – a képen – az információs és kulturális osztály. Úgy tűnt, ők felelnek az – egyelőre meglehetősen gyér – turizmusért is.
A bal oldalon lévő kedves úr, nos…, a social media manager.