Reptéri kudarc Kabulban és piacozás
Kilátás Mohammad Nadir sah mauzóleumától. Visszatérünk ide.
A reggelem a kabuli reptéren indult. Emlékezhettek még arra, milyen drámai jelenetek zajlottak le itt, amikor az amerikaiak elhagyták Afganisztánt 2021 nyarán. A nagy tolongásban és merényletekben többen meghaltak, és voltak olyanok is, akik a felszállni készülő repülőkbe kapaszkodtak, és lezuhantak a magasból. Most minden békés és szervezett volt.
Úgy volt, hogy belföldi járattal átrepülök Mazar-i Sharifba, másnap pedig vissza Kabulba. Ez nem rontottam volna el azt a koncepciót, hogy végig szárazföldön haladok Budapest felé, hiszen ugyanúgy Kabulból folytattam volna az utat. Már be is csekkoltam, sokadmagammal vártam a gépet.
Itt a sokad. Viszont több órás várakozás után közölték, hogy a rossz időjárás miatt törölték a járatot. Ez van. Mazarba és Balhba még vissza kell jönnöm egyszer.
Vissza a szállodába. Mivel kora reggel kellett elhagynom a szállást, mire visszaértem pedig már nem volt nyitva az étterem, a szobámba küldtek késői reggelit.
Végül egyáltalán nem bántam, hogy lett egy extra napom Kabulban. Ez itt a kabuli madárpiac.
Sürgölődés.
Ez jó lesz.
Adásvétel.
Köszörűs mester.
Hentes.
Utcai kifőzde.
A hagyományos pastu fejfedőt, a pakolt próbálom. Sok a pakisztáni gyártmány (Afganisztánban mintegy 18 millió pastu él, Pakisztánban 40 millió!), de végül csak sikerült afgán modellt vásárolnom.
Kandahári típusú fejfedő praktikus dobozban. Nézzük csak meg, milyen kartonból készült..
A kandahári sapik jellemzője a homlok feletti, kapuszerű kivágás. Lehet, hogy ez nem a méretem..
Szabóság. Mindenképpen akartam helyi viseletet vásárolni. Shalwar kameez az egyik neve a hagyományos afgán ruhának. Nem sikerült teljesen megértenem, mi a különbség eközött és a kurta meg a perahan tunban között, de hátha itt valaki tud segíteni.
Ő volt a szabómester, aki hozzámmérte magát, és azt mondta, egyforma magasak vagyunk, úgyhogy a magának félrerakott ruhát adta el nekem, amelyet már elkezdett hímzésekkel díszíteni. Az volt készen kékben, én pedig olyat akartam. Az erdeményt már láthattátok egy beharangozó fotón, de lesz még. Kb. 4000 forintba került.
Kabuli utcakép mecsettel.
Ebbe a mecsetbe be is lehetett végre menni. Sajnos nem mindegyikbe engedik a belépést a talibán hatalomátvétel óta.
Mecsetbelső.
Szőnyeg- (és mindenféle) kereskedésbe érünk.
Rengeteg szőnyeg. Nagyon szépek voltak, de nem igazán volt módom végigcipelni egy szőnyeget egészen a Keletiig. Kicsit bánom már…
2019-es kiadású szőnyeg tankokkal, RPG-vel, géppisztollyal, kézigránátokkal.
Ez egy 2012-es modell. Hasonlókat gyártottak az 1979-es szovjet invázió idejében is, csak akkor szovjet fegyverek szerepeltek rajtuk.
Egy másik dizájn.
A New York-i, World Trade Center elleni támadás és az azt követő amerikai invázió szőnyegen megörökítve.
Emlékeztek a napindító repteres sztorira. Amikor emberek zuhantak le az Afganisztánból evakuált amerikai gépekről. Igen, ez is megvan szőnyegben.
Amúgy ilyen finom szőnyegeket is árulnak. Legközelebb veszek.
Mohammad Nadir sah mauzóleuma. Ő volt az utolsó előtti afgán király (nem összekeverendő Nader sahhal a 18. századi nagy perzsa uralkodóval.) Itt esett meg a podcast-adásban is elmesélt történetem, amikor a helyi, erősen felfegyverkezett talibán őrség szó szerint a szőnyeg szélére ültetett és hosszasan faggatott arról, hogy honnan jöttem és miért. Végül adtak mellék két fegyverest, akik végigkísértek az emlékhelyen.
Kilátás a mauzóleumtól.
Ez itt az utolsó előtti afgán király sírja. 1933-ban meggyilkolták.
Hazafelé egy ilyen erősen száraz, majd parázson tovább szárított csirkét sikerült vásárolnom. Nem ez lett az első számú gasztroélményem, na.
Búcsú a hentestől. A következő posztban elbúcsúzunk Kabultól, és az óriási Buddha-szobrokról, pontosabban azok hűlt helyéről ismert Bamjan felé vesszük az irányt. A Keleti felé.