Stein Aurél sírjánál

Stein Aurél sírjánál. Kabul, Afganisztán. Pontosan ma 80 éve, 1943. október 26-án, Kabulban halt meg a nagy magyar-brit Kelet-kutató, utazó, felfedező, író, akinek a hagyatékával a Hongkongból a Keletibe tartó úton is többször találkozhattunk.

Az utam egyik legnagyobb élménye volt ellátogatni a sírjához. Mindenképpen el akartam jutni ide.
Stein Aurél Pesten született 1862-ben. Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Angliában tanult.

Aztán Brit Indiában (főleg a mai Pakisztán területén) élt és kutatott, és innen – a brit indiai, illetve a pandzsabi kormány támogatásával – 1900 és 1930 között vezette leghíresebb expedícióit kínai Turkesztánba (lényegében a mai kínai Ujgurföldre), Tibetbe, Kanszu tartományba és Közép-Ázsia más részeire.

Kína Kanszu (Gansu) tartományában, Dunhuangban, a Mogao-barlangban tette a leghíresebb-hírhedtebb felfedezését, amely – más “anyaggyűjtő expedíciók” mellett – nagy hírnevet szerzett neki világszerte, és amiért Kínában a mai napig “kulturális ragadozóként”, kínai műkincsek eltulajdonítójént tartják számon.

1907-ben, a 17. számú barlang rejtett fülkéjéből egy helyi taoista szerzetestől, Wang Yuanlutól mintegy 7000 darab, 4-11. századi kéziratot és 6000 töredéket – buddhista, taoista, keresztény, zsidó vallási szövegeket és más, hotani, szanszkrit, szogd, tibeti, ujgur, ótörök nyelvű anyagokat – vásárolt meg és vitt ki Kínából.

Az általam meglátogatott kínai múzeumokban általában ezt a negatív oldalt emelik ki, de például Taskurganban azt is kiírták, hogy vitathatatlanul jelentősen hozzájárult a Kelet tanulmányozásához.

Amikor négy éve a Mogao-barlangban jártam, a helyi kínai vezető is elég negatívan nyilatkozott róla.
Amit viszont Ainullah, a kabuli brit temető őre mesélt nekem, az ennek fényében különösen hátborzongató, egyúttal lélekemelő volt.

Azt mondta, gyakran érkeznek kínai látogatók Stein Aurél sírjához. És a hagyományaikhoz – konfuciánus, buddhista, taoista, vagy más népi szokásokhoz – híven ajándékokat, adományokat helyeznek a sírkőre. Gyümölcsöket, kekszet, pénzt és néha … egy-egy doboz cigarettát..

Kísérőmnél hagytam valamennyi pénzt Kabulban, hogy kicsit felújítsák a sírt, és elrendezzék a környékét. És hogy az Afganisztánban meghalt magyar katonáknak is legyen emléktáblájuk. Remélhetőleg hamarosan beszámolhatok a fejleményekről.

*** köszi ez meg is oldódott kb. 15 perc alatt ***
Egyúttal segítséget is szeretnék kérni. Kérem, aki tud, kössön össze Bodolai Lászlóval és Dávid Lászlóval, akik húsz évvel előttem jártak a sírnál, és egy emléktáblát is elhelyeztek rajta. Szeretnék beszélni velük. Köszönöm előre is.
*** kiderült, hogy sok közös ismerősünk van ***

Ja, és nézzétek az instát is: akeletibol

A Keleti Kabultól amúgy még 4362 kilométer légvonalban, közúton pedig 6021.

Az előző posztban érkeztünk meg Kabulba

A folytatásban kabuli városnézés

Idelinkelek pár, steinaurélos posztot is a Hongkong-Keleti út kínai szakaszáról:

• Stein Aurélról a taskurgani múzeum is megemlékezik. Megmutatom az általa a várról készített fotót is.
• Kasgar, Ujgurföld, Kína. Beszöktem az egykori brit konzulátus már balesetveszélyes és lezárt épületébe, ahol Stein Aurél is időzött egykor.
• Rawak, az 1600 éves buddhista sztúpa Hotan mellett, Ujgurföldön. Stein Aurél fedezte fel 1901-ben.
• Csarkilik, Ujgurföld, Kína. Ahol a múzeumban meghatódtam Magyarország és Stein Aurél említésén. Látható itt az általa feltárt Krorän város makettje is.
• Végül Landzsou, Kanszu tartomány fővárosa. A múzeumban Stein Aurélt is említik, nem a leghízelgőbb kontextusban.

A folytatásban most már tényleg körülnézünk Kabulban, Afganisztán fővárosában. És igyekszem sűrűbben posztolni..

Stein ásott Iránban is. A hazaúton fogunk még találkozni vele..