Karimabadból Gilgitig
Karimabadból Gilgitig. Megnézünk két erődöt, megcsodáljuk a 7788 méter magas Rakaposi-csúcsot, aztán családi körben vacsorázunk. Egy esős-ködös, ám nagyon szép nap Észak-Pakisztánban.
De hogy jönnek ide a hunok??
Nézzétek az instát is: akeletibol
A Gilgitbe való megérkezéssel a Keleti pályaudvarhoz légvonalban közelítettünk, már csak 4660 km, közúton viszont távolodtunk: 6876 km.
A folytatásban az Indus mentén haladunk a Raikot-hídhoz, és elindulunk Fairy Medows-hoz. Terepjáróval
Az előző epizódban a látványos Attabad-tótól Karimabadig, Hunza fővárosáig jutottam
Kényszerpihenő az út mentén. A háttérben a Rakaposi gleccsre, alul a Hunza folyó. Földcsuszamlás miatt állt a kocsisor, amíg meg nem tisztították az utat. Kényszernek legalábbis nem a legrosszabb hely.
Korábban: kitekintés az 1100 éves Altit erőd erkélyéről a Hunza folyóra.Jobbra lent a Karakoram-autópálya.
Mindjárt visszatérünk ide.
Komor, esős, ködös, mégis nagyon izgalmas reggelre virradtunk Karimabadban, ahol előző este azt a szép naplementét láttuk.
Az Altit erőd bejáratától ilyen a kilátás.
Ez már fentről. Keletre. Figyeljük meg a kanyargó utakat a túlparton.
Nyugatra.
Hagyományos tetőzet. Ez a vár mintegy 1100 éves. Évszázadokon keresztül ez volt Hunza állam mir névvel illetett uralkodóinak székhelye. Altit körül a legenda szerint fehér hun népesség élt. Olyannyira, hogy Altit neve is Hunukushal, vagyis Hunfalva lett volna. A teljesen ellenőrizhetetlen történet szerint Nagy Sándor seregéből érkezett fehér hunok alapították. Ma mindenesetre buruso etnikum ér errefelé, és nincs bizonyíték arra, hogy a fehér hunok leszármazottai lennének. (A fehér hunokat egyes kutatók a hefthalitákkal azonosítják, akik ugyancsak a tágabb térségben, de inkább nyugatabbra éltek.)
Vár a sziklán.
A Shikari torony. 1100 éve. Ez a palota teteje, balra a település. Mi lehet az a kis épület a toronytól balra? Nézzük meg.
Valószínűleg ebből sem könnyű megállapítani. Nos, ez a hunzai uralkodó, a mir külön bejáratú házi mecsete volt. Az iszlám csak a 15. században érkezett ide, addig sámánizmis, buddhizmus, hinduizmus volt a jellemző. 1830 körül pedig az iszlámon belül is a síitizmus iszmailita ágára tért át a vidék. Az előző posztokban meséltem IV. Aga Khanról, az iszmailiták Svájcban élő, dúsgazdag imámjáról. Az ő alapítványa újíttatta fel ezt a várat is.
Altit
Felülről. A Hunza folyó és a Karakoram-autópálya.
Kilátás a várból, most a folyóval ellentétes irányba. Menjünk át a másik várba, a Baltit-erődbe.
Útközben.
Altit erődjéből ide, a párszáz évvel fiatalabb Baltit erődbe költöztek a mirek, vagyis Hunza állam uralkódói.
Itt tartották a tanácskozásokat az állam vezetői. Hunza csak 1947-ben veszítette el önálló államiságát (amely persze már a brit uralom alatt sem volt teljes). Az utolsó uralkodó ekkor kérte – nyilván nagyon önként és boldogan -, hogy állama beolvadhasson az újonnan létrejövő Pakisztánba, Brit India utódállamába. A nagy lelkesedésben az uralkodói család ki is költözött innen egy alacsonyabban fekvő, modern épületbe. Az azért fontos, hogy ezen a részen a határok sem teljesen egyértelműek, Kasmir egyes részeire Kína, India és Pakisztán formál jogot, és ezek az igények jelentős részben átfedik egymást.
A palota teteje. A bal hátsó sarkot nézzük meg közelebbről.
Ez itt az uralkodó trónja. Innen nézegette az alattavalókat és a nem túl csúnya tájat.
Kilátás a hálószobából.
Indulunk tovább. Helyi, illetve indiai számok mennek folyamatosan az autóban. A fő téma a szerelem, meg a többi téma is az, ahogy elnéztem. Erről a képről az Aranka, szeretlek! c. mű jutott eszembe. Nézze meg, aki nem ismeri.
Még egy kis séta a környéken.
Itt ilyen házakban laknak.
Itt ilyen házakban laknak.
Indulunk tovább. Itt egy hidat mosott el a földcsuszamlás. Meg az utat.
Itt a kényszerpihenős rész. Alul a Hunza.
Panoráma. Lent híd, jobbra fent Rakaposi.
A híd túl messze van, úgyhogy zúmolunk.
Esőben sem csúnya.
Ez pedig a következő megálló. Fent a Rakaposi. Itt derült ki, hogy kísérőim miért nem esznek napok óta semmi olyan ételt, amelyben hús van. Nem, nem vegetariánusok. Hanem szunniták, mégpedig elég szigorúan értelmezve. Ezért iszmailita síita vidéken nem esznek húst, mert – hiába muszlimok az iszmailiták is – az általuk készített hús a szunniták számára nem halal, vagyis nem felel meg az iszlám előírásoknak. Mindenekelőtt azért, mert a síita muszlimok más imát mondanak az állat levágásakor.
Ugyanott a másik irány
Karbantartás.
Piac az út mentén. A kóbor kutyák potya húscafatra ácsingóznak.
Bazár.
.
Hiányos híd. Gilgitbe érünk lassanként.…
Gilgitben vagyunk. Az itteni vezetőm, Szaíd – ő jobbra, balra pedig az egyik testvére a nyolc közül – meghívott a sógoráék lakásába vacsorára. Köszönöm. A sógornak is. És főleg a hölgyeknek, akik készítették.…
Vacsoramenü. Szívesen megköszöntem volna személyesen is a ház asszonyainak, de erre nem volt mód.
Amikor idegen férfi van a házban, nekik a konyhába kell visszahúzódniuk.
Úgyhogy csak a hangjukat hallottam.…
A helyi mecset, ahol Szaíd bátyja az imám.…
Ez pedig a szállásom Gilgitben. Elég elemi volt a szoba, de a célnak megfelelt. A nem is nagyon távolból kis megszakítással lövések zaja hallatszott. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot és félreértelmezni a dolgot, úgyhogy megkérdeztem, hogy esküvői tűzijáték van-e. Ja nem, a hadsereg gyakorlatozik, itt van a laktanya a közelben.
– Minden nap van éleslövészet.
– Ja, oké. Jó éjszakát!
Hú, de szép helyek jönnek most!…