Tömény történelem-kontent az Egyiptomi Múzeum kincseivel Kairóban
Kairó – Az Egyiptomi Múzeum kincsei, a kopt (keresztény) negyed és Kairó első mecsete. Vigyázat! Időigényes poszt, tömény történelmi tartalom. Viszont ha feldolgozzuk, megvan az alapfokú egyiptomi turista fokozat, és jöhet az önfeledt szórakozás.
Bónusz: Egyiptom kedvenc étele, a kosari.
A kosari az egyiptomiak nagy kedvence. Sajnos a képen csak kevéssé vehető ki az itt készülő egytálétel. Van benne rövid makaróni- és spagettiszerű hosszúkás tészta, rizs, lencse, csípős paradicsomszósz és pirított hagyma. Vegetariánus.
Senkit nem szeretnék megbántani, de – ha nem tudnék arról, mennyire imádják az egyiptomiak – inkább hóvégi fiúkollégiumi vagy agglegényételnek tippelném.
Emlékezzünk meg viszont a nagy magyar történész Kosáry Domokosról. Görgei pedig nem volt áruló! (De erről majd talán egy másik posztban..)
A Tahrír tér északi felén álló Egyiptomi Múzeumot 1902-ben adták át. Marcel Dourgnon, francia építész tervezte. Ez a világ legnagyobb és legtekintélyesebb egyiptomi gyűjteményének otthona. De már nem sokáig. A Nílus túlpartján, a Gízai-fennsíkon, a piramisok közelében már épül az új, Nagy Egyiptomi Múzeum. Sőt, már a műkincsek átköltöztetése is gőzerővel folyik. Ha minden jól megy, még idén meg is nyílik.
Talán ez a kedvencem a leletegyüttesből. Tutanhamon sírkamrájától jobbra nyílt egy Carter által kincstárnak elnevezett kisebb helyiség. Ott egy Anubisz-szobor őrizte a mintegy két méter magas, aranyozott kanópuszedény-tartó szentélyt. Ezt pedig négy oldalról egy-egy istennőszobor oltalmazta. Ő az egyikük. Ki tudja, melyik istennő ő?
Az előbb látott szentélyben helyezték el a négy kanópuszedényt, illetve alabástromból készült urnát. Ezek láthatók ezen a képen. Ezekben volt egy-egy mini aranykoporsó, és ezek szolgáltak tulajdonképpeni kanópusz-edényekként, vagyis ezekben őrizték a fáraó belső szerveit. Hagyományosan a négy kanópuszedénybe került az elhalt tüdeje, mája, gyomra, valamint az egyéb belső szervei. Az agy a mumifikálás során megsemmisült. Az orron át feltolt kampószerű eszközökkel lényegében cseppfolyósították, aztán kifolyatták. További érdekesség, hogy a szívet – amit az intelligencia és az érzelmek központjának tartottak – a múmiában hagyták.
Tutanhamon híres halotti maszkja más értékes leletekkel együtt egy külön teremben van, ahol nem szabad fényképezni. Így én sem (nagyon) fotóztam.
Itt van viszont két másik, kevésbé híres, bár nem kevésbé izgalmas halotti maszk. Ők Tuja és férje, Juja. Jobbra Juja, aki egy gazdag és befolyásos nemes és minden bizonnyal Ehnaton fáraó nagyapja volt. (Egyes feltételezések szerint Ehnaton fia volt Tutanhamon.) Esélyes, hogy ő volt Tutanhamon utódja, Ay fáraó apja is. (Az ókori Egyiptom urainál elég gyakori volt a közeli családtagok közötti házasodás, így nem érdemes nagyon fennakadni.)
Tutanhamon sírjának felfedezése előtt Juja és Tuja sírja volt az egyik legépebben megtalált egyiptomi sír (KV46). Juja és Tuja összes koporsója és szarkofágja is megvan. Ezek is itt vannak kiállítva, ahogy mindkettejük múmiája is.
Számos fáraó múmiája is itt fekszik egyébként, meglehetősen méltatlan körülmények között, egy fizetős különteremben. Nagyjából a látogatók derékmagasságában fekszenek szegények koporsójuk és díszeik nélkül, teljesen kiszolgáltatott módon, kicsit sem emelkedett környezetben. Remélhetőleg ez is változni fog az új múzeumban.
Eknaton fáraó légkondival. A feltételezések szerint Eknaton (Akhenaton) volt Tutanhamon apja, és bizonyosan az ő első számú felesége volt a híres fejszobráról ismert Nofertiti/Nefertiti. Eknaton különösen izgalmas személyisége az egyiptomi történelemnek. Kr.e. 1353 és 1336 között uralkodott, eredetileg IV. Amenhotep néven, amely névben megjelenik Amon isten neve, aki akkoriban a sok közül a leginkább tisztelt istenség volt Egyiptomban. Igen ám, de a fáraó úgy gondolta, véget vet az Amon-papság uralmának és az istenkavalkádnak, és – talán a világtörténelemben elsőként – egyistenhitet vezetett be: Aton napisten kultuszát. A nevét Ekn-Atonra változtatta. A fővárost Tébából (a mai Luxorból) a ma Amarna néven ismert település környékére, Ahet-Atonba költöztette, és gazdagon díszítette Aton isten sugaras napkorongjával. Ezt hívják a történészek Amarna-reformnak.
Utóda, Tutanhaton folytatta művét, de csak egy darabig. A papság és még ki tudja mi nyomására visszatért az Amon-hithez, és a nevét is megváltoztatta: így lett Tutanhamon. Hoppá! Minden mindennel összefügg. Mindennel is.
Az ókor után egy kis muszlim Kairó. Ez itt az Al-Azhar mecset és egyetem. Több mint ezer éves, 972-ben, a Fatimida kalifátus idején kezdte meg működését. Mára a szunnita iszlám egyik világszerte leginkább elismert létesítménye. Számos magyar orientalista is itt tanult, és a 19. századi felújításában nagy szerepet játszott az Alexandriában már megismert Herz Miksa.
Izgalmas a balra látható dupla minaret. 1509-ben építtette al-Ghuri. Tőle jobbra régi alexandriai és rasidi ismerősünk, Káitbej minarete. Ez az 1400-as évek végén épült. Tehát mindkettő még Egyiptom (és Magyarország) török inváziója előtt.
És végül egy bónuszfotó. Nem én készítettem, több okból sem.
Azt ábrázolja, ahogy Howard Carter felnyitja a már eltávolított első aranyozott szentély után a második, a harmadik és a negyedik ajtaját is, és megpillantja Tutanhamon szarkofágját. A Királyok Völgyében, 1922-ben.
Szorgalmi feladat: visszalapozni ahhoz a képhez, amely ezt az előtérben látható ajtót ábrázolja!
Kimerítő poszt volt, tudom, viszont most megvan az alapfokú egyiptomi utazó képzésünk, úgyhogy elindulhatunk dél felé! (Kikérdezem!)
