WWII Archives - A Keletiből Hongkongba

Elérhetők a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok nyilvántartó kartonjai

akeletibolhongkongba — Fri, 26 Mar 2021 09:21:00 +0000

Megtaláltuk a dédapám szovjet adatlapját, elérhetőek a magyar hadifoglyok adatai!

Megtaláltuk a dédapám szovjet adatlapját!
Dédapám ott volt a Don-kanyarban 1943 januárjában, amikor áttört a Vörös Hadsereg. Onnan fagyási sérüléssel hazajött, újra bevonult, Ausztriában esett fogságba, onnan vitték Moszkva mellé, ahonnan 1947-ben, 37 kilósan tért haza.
Ezeket tudta a család eddig. Lássuk, mit lehet még megtudni egy ilyen kartonról.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és az Oroszországi Állami Hadtörténeti Levéltár 2019-ben állapodott meg arról, hogy az orosz fél átadja a Vörös Hadsereg által foglyul ejtett és a Szovjetunióban hadifogolyként vagy internáltként nyilvántartott, összesen 681 ezer 955 magyar katona, illetve polgári személy nyilvántartó kartonjának beszkennelt másolatát. Ezek váltak most elérhetővé.
Az egyik korábbi posztomban 1848 és a jobbágyfelszabadítás kapcsán Perger István szépapámról írtam.
A mai családi hősöm egy másik ági dédapám, apai nagyanyám apja, Biró Ferenc.
A hadifogságból való elbocsátásakor kiállított karton két oldalát csatoltam. A megfejtések a képek alatt olvashatók. Érdekes lesz!
Köszönet az orosz és magyar levéltárosoknak a kiváló munkáért!
A szovjet kartonok online adatbázisa itt érhető el:
https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai
A táborokat itt lehet keresni:
https://hadisir.hu/szovjet-hadifogolytaborok

Korábbi kapcsolódó bejegyzések:
A Don-kanyar napjainkban, képekkel, leírásokkal.

Kazahsztán, Karaganda és környéke: a Gulag maradványai és magyar hadifoglyok síremléke.

Hogy lássuk a másik oldalt is, bejegyzések a németek sorsfordító vereségéről, Volgográdról, az egykori Sztálingrádról:

Sztálingrád napjainkban. Háborús emlékek. (Különösen ajánlom a német hadifoglyok hosszú soráról készült domborművet a hozzá tartozó szöveggel: “Látni akarták a Volgát, a Vörös Hadsereg megadta nekik ezt a lehetőséget”).

Sztálingrád folytatás.

Volgai naplemente, Guinness-rekorder Lenin-szobor, a Volga-Don csatorna és a volgai németek városkája.

Volgográd: tank az Auchan előtt.

A magyar történelmi tragediákhoz kapcsolódva – minivideó a mohácsi csata tömegsírjának feltárásáról.

Innen indult a magyar 2. hadsereg elleni szovjet támadás 1943 januárjában. Dédapám is itt volt valahol a környéken.

A Don-kanyarról szóló korábbi poszt itt található.

A láger (лагерь), vagyis tábor száma 58/2, ott pedig a 1097. számú „раб.” vagyis munkás zászlóaljban szolgált a dédapám hadifogolyként.

Nemzetiség: венгр = magyar. Mellette: melyik ellenséges hadseregben volt? A magyarban.

1. Családi név „Biro”, 2. keresztnév „Ferenc”, 3. apja neve „Joakim”.

Az orosz névadási szokások szerint az „отчество”, latinosan patronímia, vagyis az atyai név részét képezi a teljes névnek. Ezért a külföldiektől is megkövetelték apjuk keresztnevének megadását. Ez többnyire a mai napig így van orosz hivatalos dokumentumoknál.

(Biró Joákhim nevű ükapám története egyébként külön érdekes. Megtaláltam annak a hajónak az utaslistáját, amelyikkel 1910-ben megérkezett az Egyesült Államokba, Ellis Island-re, ahonnan aztán Ohio államba, Lorrain városba ment. Pont odaért az USA 1910-es népszámlálására, így megvan, hogy hol és kikkel lakott együtt (szegény munkásokkal), és hogy a helyi hajógyárban dolgozott. Ahogy akkoriban – és most is – magyar kivándorlók százezrei, ő is pénzt akart keresni az itthon maradt családjának, három fiának. Ehelyett üzemi balesetben meghalt kint. A családi emlékezet szerint a gyárban ráfolyt a forró vas…)

4. A születés ideje és helye: 1906 „Djulakenszü” (Дюлакенсы) falu.

Így értette az orosz irodista a Balaton-felvidéken fekvő Gyulakeszi nevét.

5. Hol lakott a bevonulás előtt? Itt oroszul az áll, hogy Sopron megye, „Rabocsenok” (Рабоченок).

Ez pedig helyesen Rábacsanak, ma Győr-Moson-Sopron megyében.

6. Állampolgársága: magyar.

7. Párttagság: b p (oroszul б п) ami a párt nélküli (без партийный) rövidítése.

A Szovjetunióban értelemszerűen csak a kommunista pártnak lehetett tagja bárki, hiszen más párt nem volt. Aki nem volt tag, az „b p” volt. Valószínűleg nem sok magyar hadifogoly vagy internált volt a Szovjetunió Kommunista Pártja tagja.

8. Felekezet: katolikus

9. Iskolázottság: 6 osztály (elemi)

10. Foglalkozás: крестьянин, vagyis paraszt/földműves

Nézzük, mi van a másik oldalon.

11. A hadseregbe történő behívás: mozgósították 1944. évben.

Ahogy fentebb írtam, az 1944-es bevonulása nem az első volt. 1943. januárjában a 2. magyar hadsereg katonájaként ott volt az urivi hídfőnél a nagy doni áttöréskor. Onnan vissza tudott vonulni, és Magyarországon leszerelték.
Visszatért Rábacsanakra, és 1944-ben, a nyári mezőgazdasági munkák idején kapta meg újra a behívóját.

12. Haderőnem: gyalogság (пехота)

13. Melyik egységben szolgált a fogságba esése előtt? Ez nem teljesen világos. Talán 5. gyalogezred 1. zászlóalj?

14. Rangja: szoldat (солдат), vagyis közkatona.

15. Beosztása: kocsis (кучер). A Donnál is kocsisként szolgált, jó eséllyel ennek is köze lehetett ahhoz, hogy megmenekült.

16. Ez elég érdekes pont: Foglyul ejtették vagy önként megadta magát. Nála a foglyul ejtették van aláhúzva.

17. A fogságba esés napja és helye. 1945. május 9.

Tehát éppen a volt Szovjetunió utódállamaiban ma is ünnepelt „győzelem napján” (День Победы) került hadifogságba. Mégpedig az ausztriai Grác, vagyis Graz városban (г. Грац). Tehát az alakulata ekkor már nyugat felé elhagyta Magyarországot. Innen vitték – eleinte gyalogmenetben – Moszkva felé. Ráadásul a menet éppen a faluja, Rábacsanak mellett haladt el. Állítólag volt olyan is a menetben, aki hazament, megetette az állatait, majd visszatért a hadifoglyok közé. Más történet szerint a szovjet katonák egyes bámészkodókat is bevágtak a menetbe.

18. Ez a legösszetettebb rész, és nem is minden világos belőle.

Megjegyzések. 1945. február 15-én érkezett meg a 149-es táborból az 1984-es számú speciális táborba. 1947. június 14-én 98373. számú vonattal (?) küldték a 176-is táborba, a romániai Foksány (Focșani) városba az (?) akta alapján.
Mivel az aláírásnál 1947. április 30 (?) szerepel, feltételezhető, hogy vagy ez a dátum nem stimmel (például IV-es római számot írt az ügyintéző VI. helyett), vagy a 18-as pontot utólag írták rá a kartonra.

Hát ennyi olvasható ki a papírból.

A családi emlékezet szerint csonttá-bőrré fogyva, tüdőbetegen érkezett haza a dédapám. Olyan ijesztő külsővel, hogy a kislányai eleinte féltek tőle. Azt mesélte, hogy a fogságban gyakorlatilag végig marharépát ettek. Amikor volt. Dédapám öccse a hadifogságban halt meg, tífuszban.

EPILÓGUS

Utólag eszembe jutott még egy történet.
Idős, egyedül maradt, betegeskedő dédapámat a hetvenes évek végén nagyszüleim magukhoz költöztették Óbudára. Hogy mégse a panelben üljön, megmutatták neki, hogy tud kijárni a Margitszigetre. Onnantól jórészt ott töltötte a napjait. Reggel kigyalogolt vagy kibuszozott, este meg hazament. Nem igazán derült ki, mit csinált ott, de láthatóan jól érezte magát.
Nagypapám mesélte, hogy elmentek egyszer meglesni. Egy másik idős emberrel ült egy padon.
Kiderült, ő is ott volt a Donnál, és talán hadifogságban is volt.
Nem beszélgettek. Csak ültek egymás mellett.

Orosz barátomnak, Deninek ezúton is köszönöm a segítséget a szöveg értelmezéséhez.
Az orosz és magyar levéltárosoknak pedig az adatbázis elkészítésébe fektetett sok munkát.

The post Elérhetők a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok nyilvántartó kartonjai appeared first on A Keletiből Hongkongba.

A Don-kanyar hősei előtt hajtottam fejet

akeletibolhongkongba — Tue, 12 Jan 2021 14:43:00 +0000

A Don-kanyar hősei előtt hajtottam fejet

Oroszország

1943. január 12-én innen, az alább látható urivi hídfőből indult meg a szovjet támadás a II. magyar hadsereg ellen.
A mínusz 30-40 fokos hidegben, túlerővel szemben védekező honvédség arcvonala pár nap után összeomlott. A január elején még 204 ezer fős II. magyar hadsereget mintegy 100-130 ezer fős veszteség érte. Ennyien estek el a harcban, fagytak halálra, sebesültek meg, tűntek el, vagy kerültek fogságba.
A Keletiből Hongkongba tartó utazásomon Kijev és Harkov után, vonattal érkeztem Voronyezsbe.
Onnan jártam be pár helyszínt: Urivot, Korotojakot, valamint Rudkinót és Boldirevkát, ahol összesen közel 30 ezer magyar katona nyugszik.
Innen mutatok most képeket.

A doni áttörés a sztálingrádi csata mellékhadszíntere volt. A most Volgográdnak nevezett városról és az ottani háborús emlékekről itt posztoltam és itt és itt.
A történelmi katasztrófáink közül a mohácsi csatáról pedig például itt és itt.

A II. magyar hadsereg az innenső, vagyis a nyugati partot tartotta megszállás alatt 1942 nyara óta. Szemben, a Don túloldalán volt a vörös hadsereg. Pontosabban éppen ezen a részen egy fontos hídfőállást alakítottak ki a szovjetek, vagyis a nyugati partot is ők ellenőrizték, és pontonhídon biztosították az itt lévő alakulataik utánpótlását. 1942 nyara és 1943 eleje között itt és a Don délebbi, délkeletebbi szakaszain folytak a hídfőcsatáknak nevezett összecsapások, amelyekben a II. magyar hadsereg már a doni áttörés előtt többtízezer katonát veszített.

Kicsit északabbra. Rudkino (Рудкино). A II. Magyar Központi Katonai Temető. 20 ezer 315 magyar katona sírhelye. A temető legmagasabb pontjáról látni lehet a lent hömpölygő Dont. Felemelő érzés.

A rudkinói temető kis múzeumában a Don-kanyarban talált, a magyar hadsereghez köthető tárgyakat állítottak ki.

A gránit emléktáblákra 12 ezer 595 elhunyt magyar honvéd és munkaszolgálatos, valamint 51 ezer 906 eltűnt magyar katona nevét vésték fel. Amint itt is látható, ebbe a központi temetőbe gyűjtötték össze a tágabb térségben szétszórtan eltemetett magyarokat is. A rudkinói temetőt 2003-ban avatták fel.

Kísérőm – téma orosz kutatója – itt mutatott körbe azzal, hogy az áttörés után “itt mindenütt magyar holttestek feküdtek”.

Mindössze 50-szer 60 méter. Ezen a kis területen 8 ezer 375 magyar nyugszik. Innen készült az előző fotó.

Ezt a temetőt 1997-ben avatták fel.

Látható, milyen keskeny itt a folyó.

Itt, Korotojakban volt egy másik jelentős szovjet hídfő a Don “innenső”, itt déli partján.

Nem véletlen, hogy a Don sok magyar katonát a Tiszára emlékeztetett.

A másik oldalról nézve. A honvédő háború orosz emlékműve Korotojak környékén az 1943. januári hadműveletek sematikus rajzával.

Egy másik szovjet-orosz emlékmű. Szoldatszkoje polje. A 141. szovjet gyalogoshadosztály emlékműve. Hálából Gremjácsje falu 1943. januári felszabadításáért. A doni harcokban 1942-ben és 1943-ban a szovjet csapatok is brutális veszteségeket szenvedtek, nem beszélve a civil lakosság szenvedéséről.

Voronyezs (Воронеж – oroszosan inkább “varónyizs” a kiejtése). Szökőkúttal fényképezkedő lányok. A háttérben Nagy Péter szobra. A legendás cár építtette a voronyezsi hajógyárat. Itt gyártották le az első orosz flottát, amelynek a segítségével az azovi hadjáratokban 1695-1696-ban Nagy Péter legyőzte a törököket.

Voronyezst 1942. június végén támadták meg a németek. A magyar második hadsereg ezzel párhuzamosan Voronyezstől délre, a Don vonala felé támadott. Ez volt a Kaukázus, illetve Sztálingrád felé előretörő 1942. nyári német offenzíva (Fall Blau) nyitóakkordja. 1943 januárjában fordult a kocka, és a sztálingrádi csata északi mellékhadszíntereként többek között itt, Voronyezstől délre, a Don-kanyarban törték át a frontot a szovjetek. Voronyezst 1943. január 25-én foglalták vissza. A harcokban a város épületeinek 92 százaléka megsemmisült.

Itt, Voronyezsben fejlesztették ki és gyártották 1941 júniusától a BM-13-at. Ez valószínűleg nem tűnik olyan izgalmasnak, mintha azt mondanánk, hogy ez volt a Katyusa rakétavető, amelyet Sztálin-orgona néven rettegtek a németek és szövetségeseik. És hogy hogy lett Katyusa a BM-13-ból? A voronyezsi gyárat a kommunista internacionáléról, a Kominternről nevezték el, ezt pedig egy K betű jelezte a rakétavetőn. Ezt kapcsolták össze a népszerű katonadallal, amely a katona vőlegényét váró-gyászoló Katyusáról szólt.

Kiállítási tárgy a voronyezsi háborús múzeumban.

Búcsúzóul még egy kép az urivi magaslatról. Dédapám emlékére.

The post A Don-kanyar hősei előtt hajtottam fejet appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

akeletibolhongkongba — Sun, 29 Dec 2019 11:12:00 +0000

Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával

Észak-Egyiptomban: érkezés Alexandriába, az el-alameini csata emlékhelyei és halvacsora.

Az alexandriai vasútállomás előtt mindenképpen le szeretett volna fényképeződni ez a két fiú.

Dohányozni nem hogy szabad, nekem úgy tűnt, mintha kötelező lett volna.

Irány nyugat. A Földközi-tenger partján végig hatalmas kész és félkész üdülőtelepek. Közös tulajdonságuk, hogy mind töküres.

A Rommel vezette Afrika Korps 4200 katonájának csontjait helyezték itt örök nyugalomra. Az épület a dél-olaszországi Castel del Montéra (az olasz egycentesen is látható) emlékeztet.

Az obeliszk – felirata szerint – emléket állít mindazon katonáknak is, akiket sosem találtak meg a tengeren, vagy a sivatagban.

Kicsit nyugatabbra 4800 olasz katona emlék- és nyughelye.

El-Alamein városában a zárás előtt öt perccel sikerült berimánkódni a csatáról szóló, kimondottan jól összerakott múzeumba. Itt olasz katonák ülnek a homokzsákokkal körbevett géppuskaállásban.

Az oldalán “Erika” felirat, a csomagtartón pedig pálmás horogkereszt, az Afrika Korps jelvénye. A géppuska takarásában ideges teremőr. Itt két perce túlórázott. Kicsit félelmetes az oldalkocsiban ülő német. Mintha engem bámulna.

El-Alameinnél is tevékenykedett Violette Szabó, a francia-brit mesterkémnő. A németek elfogták, és 1945-ben a ravensbrücki koncentrációs táborban kivégezték. Nem ő, hanem a férje, Étienne (István?) Szabó, az idegenlégió katonája volt magyar származású.

Balra egy amerikai Sherman tank. Mellette brit harckocsik. Számos olasz és német harci jármű is van itt.

Itt például “Stain” mondja, hogy csak az emberi akarat erejében hisz.

Az első emeletén volt a brit kémközpont a háború idején. Churchill és Montgomery tábornok is megfordult a bárjában, amelynek most Monty Bar a neve.

Következnek az alexandriai látnivalók, aztán kelet felé indulunk.

The post Alexandriai képek, az el-alameini csata emlékhelyeivel és halvacsorával appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Karaganda: nyomasztó poszt a Gulag maradványaival

akeletibolhongkongba — Fri, 01 Nov 2019 17:26:00 +0000

Karaganda: nyomasztó poszt a Gulag maradványaival

Karaganda és környéke: egykori német többségű város a szovjet kazah pusztában, a Gulag maradványai és magyar hadifoglyok sírja. Valamint a világ egyik legnagyobb acélműve, ahonnan Nazarbajev karrierje indult. Az átlagosnál kicsit nyomasztóbb poszt az utat záró asztanai előtt.

A ma félmilliós várost az 1930-as években alapították.

Dolinka, a karagandai központú kényszermunkatábor-szigetrendszer, a KARLAG egykori igazgatási épülete. Ma múzeum. A harmincas és ötvenes évek között összesen mintegy egymillió kényszermunkás élt a Gulag (“Javítómunka-táborok Főigazgatósága”) Karaganda környéki táboraiban.

A múzeum bemutatja az egykori körülményeket. Itt egy kihallgató tiszt. Az ide deportáltakat szörnyű állapotok fogadták. Errefelé nem ritka a télen mínusz negyven, nyáron plusz negyven fok. Nem volt megfelelő szállás, ruházat, élelmezés, orvosi ellátás, a munkakörülmények pedig szörnyűek voltak, különösen a bányákban. Főleg a háború alatt és közvetlenül utána nagyon magas volt a halálozási arány.

Valójában ennél sokkal rosszabb állapotok voltak. Nem szép nagy téglaépületekben tartották a foglyokat, és ilyen fűtőtestek sem voltak.

Hitelesebb lett volna egy egykori barakkban berendezni ezt a kiállítást.

Dolinka faluban ma is több ilyen egykori, mára felújított és lakott barakk található.

Karagandától délre. Tömegsír Szpasszk falu mellett.
A kerítés vonalából látszik, mekkora területen fekszenek a sírok. Számos országból és a Szovjetunió legkülönbözőbb területeiről deportáltak ide tömegesen hadifoglyokat és olyan embereket, akiket a kommunista rendszer az ellenségének tekintett. Sok ország emlékköve áll itt.
Ez az itt raboskodott és meghalt magyar hadifoglyoké.

Sajnos nem találtam adatot arról, hogy hány magyar nyugszik itt.

Pedig a kép készítésekor még messze nem a temető túlsó végében álltam.
A tömegsír hatalmas területén csak a német hadifoglyok közül több mint 5000 nyugszik itt.
Az emlékművek megemlékeznek többek között ide temetett lengyel, cseh, szlovák, román, török, koreai, japán, orosz, ukrán, észt, lett, litván, kirgiz, francia és olasz halottakról is.

Karaganda területén született Nurken Abdirov, a Szovjetunió hőse. A történet szerint a sztálingrádi csata idején találatot kapott gépét egy német hadoszlopba vezette.
Érdekesség, hogy a negyvenes években a frontvonal közeléből ide telepített volgai németek (majd a német hadifoglyok) miatt Karaganda kb. 70 százalékban német lakosságú volt. A rendszerváltás idején közülük mintegy 100 ezren vándoroltak ki innen Németországba.
Ma a város nagyjából fele-fele arányban kazah, illetve szláv (orosz-ukrán) lakosságú.

Karaganda és környéke az egész Szovjetunió egyik legfontosabb szénbányászati központja volt. Ez itt a bányászok dicsőségét hirdető szobor.

Itt, a helyi “vállalkozóknál” lehet fuvart intézni például az innen mintegy kétórás útra fekvő fővárosba, Asztanába/Nurszultánba. A végül kiválasztott sofőr előleget kért, hogy le tudja adni belőle a sápot a kamangyírnak, vagyis a “parancsnoknak”.

Látni kellett a világ egyik legnagyobb acélgyárát. Még japán hadifoglyok kezdték építeni az ötvenes években, ma az indiai-luxemburgi ArcelorMittal, a világ legnagyobb acélkonszernje tulajdona.
Mintegy 17 ezren dolgoznak itt, a nyolcvanas években 41 ezer volt a létszám.
Itt, a temirtaui acélműben dolgozott karrierje kezdetén a nemrég hivatalosan visszavonult kazah vezető (“elbaszi”), Nurszultan Nazarbajev is.
Még egy nyelvi érdekesség: a vas kazahul temir (törökül demir), mongolul tömör.

Visszaérkezünk Asztanába, ahol a nagy kazah kört (kis kirgiz kitérővel) elkezdtük. Jön még tehát egy búcsúposzt a fővárosból, aztán másfelé tekintünk.

The post Karaganda: nyomasztó poszt a Gulag maradványaival appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Sztálingrádban még mindig vannak úttörök – igaz, nem úgy

akeletibolhongkongba — Wed, 19 Jul 2017 13:52:00 +0000

Sztálingrádban még mindig vannak úttörök - igaz, nem úgy

Sztálingrád – úttörők krokodillal és békákkal, háborús körkép, mini-Ikea és “csekista hősök”.

A Volga partján álló, romosan megőrzött malom, a háború alatt heves harcok színtere. Sokan összekeverik a vele átellenben álló, sokszor gazdát cserélt “Pavlov házával”, amely viszont megsemmisült. Az előtérben a híres, sok háborús filmből ismert, krokodil körül körjátékot játszó úttörők szobra.

Vagy ez az igazi? Amelyik a szintén sok filmből, illetve lövöldözős játékból ismert pályaudvar előtt áll? Itt még békák is locsolják az úttörőket.

Nos, az eredeti szoborcsoport nincs meg. A pályaudvar előtt álló, működő szökőkutat csak 2013-ban állították fel. Ezen a pályaudvaron robbantottak terroristák ugyanebben az évben.

Az eredeti szobor a háború idejéből. Nem pontos a másolat. (Apropó: ki érti, miért járnak körtáncot az úttörők egy krokodil körül? És miért köpködik őket békák hátulról? Mintha nem lenne elég bajuk..)

Az általam eddig látott legjobb történelmi harci demonstráció. A makettre vetitik a frontvonalak változását.

Például így. A vékony vörös terület a Volga innenső partján válló szovjetek helyzetét jelzi.

Ez a kemény. A város tele van “100 éves az FSZB – csekista hősök” plakátokkal. Itt egy Karabljov nevű úr érdemeit sorolják.

The post Sztálingrádban még mindig vannak úttörök – igaz, nem úgy appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Sztálingrád ma: háborús emlékek Volgográdban és környékén

akeletibolhongkongba — Mon, 17 Jul 2017 13:27:00 +0000

Sztálingrád ma: háborús emlékek Volgográdban és környékén

Sztálingrád ma. Háborús emlékek Volgográdban és környékén.

A Mamajev kurgán nevű magaslat többször is gazdát cserélt Sztálingrád 1942-1943-as ostroma idején. Tetején ma az 1959 és 1967 között épült Родина-мать зовёт! – “haza anyácska hív” nevű szobor, Jevgenyij Vucsetics alkotása áll. A rozsdamentes acélból készült kard 27 méteres. A nőalak a világ legnagyobb nőt ábrázoló szobra, 52 méteres, betonból készült. Talpától a kard csúcsáig 85 méter.

Sokan virággal, családostól érkeznek.

A katonák nem voltak túl jól a nagy melegben. A parancsnokuk valamit (szalmiákszeszt?) szagoltatott velük..

Alul német hadifoglyok vonulnak. A felirat: “A fasiszta katonák látni akarták a Volgát: a vörös hadsereg megadta nekik ezt a lehetőséget.”

A folyó előtt a Vörös Október gyár. Itt is súlyos harcok dúltak.

Rosszoska: önkéntesek által létrehozott múzeum a német, a román és a szovjet katonai temető mellett.

Kivételként egy magyar “dögcédulát” is találtak. A magyar második hadsereg innen jóval északnyugatabbra, Voronyezs térségében harcolt. Itt a városban és attól nyugatra főleg a német 6. hadsereg és a kis létszámú horvát, illetve egyéb alakulat mellett a két szárnyon románok, a magyarok és a románok között pedig olaszok helyezkedtek el. Mindannyian brutális veszteségeket szenvedtek, ahogy a frontvonalon 1942 novemberében több helyen áttörő, és az ostromlókat átkaroló szovjetek is.

A rosszoskai német temetőben közel 58 ezer katona nyugszik. A vele átellenben lévő szovjetben 19 ezer.

A német katonák neveit kockákra vésték fel, névsorban, születési és halálozási dátummal. Ezen a kockán itt például csak Wagner nevűek.

Ezen a részen is folyamatosan szállították az utánpótlást a szovjetek.

Itt rohantak fel a vasútállomás és a német állások felé a Volga partján kitett szovjet csapatok.

Videón a haza anyácska előtti térség. A gyártelep, az előtérben az örök láng és persze a Volga. A folyóra néz Csujkov, a várost elsősorban védő 62. szovjet hadsereg parancsnokának sírja.

Az örök láng mozgóképen. Még lesz egy kis sztálingrádozás, aztán békésebb (?) témák jönnek..

The post Sztálingrád ma: háborús emlékek Volgográdban és környékén appeared first on A Keletiből Hongkongba.