Jaszawi tanítója, Arystanbob mauzóleuma kicsit odébb

Otrar, Simkent, Szajram és Taraz - nagyvárosok Türkisztántól keletre

Indulás tovább Türkisztánból keletre. Horezm egykori fővárosa, Otrar, Kazahsztán harmadik legnagyobb városa, Simkent, aztán Szajram és Taraz, a kirgiz határon.

Még egy kép a türkisztáni Hodzsa Ahmed Jaszawi mauzóleumról, ahol éppen a következő turistaszezonra építkeznek.

Na jó, még egy, olyan szép.

1218-ban egy karaván (egyes források szerint 100, mások szerint 450 fős) érkezett ide Mongóliából. A kereskedőkkel utazott Dzsingisz kán küldötte is. A helyi horezmi kormányzó, Inalcsuk kémeknek tekintette a jövevényeket, és a nagy hatalmú uralkodó, II. Muhammed egyetértésével a teljes delegációt lemészároltatta. Dzsingisz magyarázatot követelt, és újabb küldöttséget menesztett Horezmbe, de ennek tagjait is kivégezték. Ez nem bizonyult túl bölcs döntésnek, ugyanis 1219-ben óriási, bosszúra éhes mongol hadsereg érkezett ide, és elpusztította a várost és rövidesen az egész hatalmas, a Perzsa-öböltől idáig érő Horezmi Birodalmat is. Ezzel kezdődött az Ázsia mélyéből egészen Magyarországig és Lengyelországig érő mongol pusztítás.
A képen egyébként balra egy karavánszeráj központi kútja, elöl lakóépületek, mögötte mecset romjai.

Ja, és itt, a mongol pusztítás után újjáépített Otrarban érte a halál a nagy hódítót, Timur Lenket is, 1405-ben.

Paradicsomszósszal, sajttal, lilahagymával és … lóhússal. Ez már egy simkenti üzbég étterem.

Simkent Almaty és Nurszultán/Asztana után Kazahsztán legnagyobb városa. A jelképe a tulipán. Locsolni is kell erősen.

Mai nyelvlecke: a kabat kazahul (kirgizül is amúgy) emelet.

Az autónk szerencsére épp egy autószerelő műhely előtt robbant le (épphogy nem folyt rám a hűtővíz a kesztyűtartóból). A műhely grúziai török (!) származású tulajdonosa behívott az udvarába, ott lakik ez a kéthónapos kisállat.

A kazah hős helyett itt a rendszerváltásig Lenin szobra állt.
A város egyébként 1936-ban a nem túl kazahos Mirzoján nevet kapta, mégpedig a karabahi örmény Levon Mirzojánról, aki ekkor a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kommunista pártjának első titkára volt. Viszont róla két évvel később kiderült, hogy mégsem elég jó elvtárs (kritikát fogalmazott meg például a Dél-Kazahsztánban élő koreaiak északra telepítésével kapcsolatban), ezért a sztálini tisztogatások során kivégezték.
Kemény brainstormingot követően aztán egy kazah népi énekesről Dzsambulnak keresztelték át a várost, amely az ő nevét viselte 1938-tól 1997-ig.
Azóta pedig a korábban itt állt ősi település után: Taraz. De azért, hogy ne legyen ilyen egyszerű: mi a neve annak a régiónak, amelyiknek Taraz a fővárosa? Dzsambul.

Itt éppen egy magyar érdemrend, az oklevélen Sólyom László aláírásával.

A térségben rengeteg ilyen, balbalnak nevezett kőszobor áll. Az ősi türkök állították őket jeles személyiségeik tiszteletére.

A székely rovásírásban is megvan közülük pár karakter, bár – feltételezem – itt más hangokat jelöltek. Van itt székely n, ny, k, z, b is például.

Termez mellett: Aisa baba, a 10-11. században élt, messze földön híres szépleány – nemrégiben felújított – mauzóleuma, mellette pedig a nevelőnőjéé. Nagyon szép. Mármint a mauzóleum.

Az előtérben régebbi, jobbra új elemek. Nem emlékszem, hogy korábban láttam volna hasonlót.

Valahol errefelé zajlott 751-ben a Talasz-menti csata, ahol az Abbaszida muszlim sereg – szövetségben a tibeti hadakkal, és az áruló karluk türköknek is köszönhetően – megállította a kínai Tang dinasztia nyugati terjeszkedését. Ekkor dőlt el, hogy ez a térség az iszlám befolyása alá kerül. (folyt. köv.)

Hodzsa Ahmed Jaszawi türkisztáni mauzóleuma a timurida építészet egyik ékköve

Még mindig a Selyemúton: Kyzylordából Türkisztánba

Kyzylordából Türkisztánba, Kazahsztán legszebb épületéhez, 32 fokban.
Korábbi fővárosokon át a Szir-daria völgyében – a Selyemúton.

A tavalyi üzbegisztáni utam óta szerettem volna ide eljutni. Most a legszebb időben sikerült ideérni.
A 11-12. században élt türk költő és szúfi miszticista sírhelye fölé a nagy szamarkandi uralkodó, Timur Lenk rendelte meg ezt a hatalmas és díszes építményt a rigómezei csata évében, 1389-ben. A legjobb iszfaháni és sirázi mesterek dolgoztak rajta, és a legenda szerint maga Timur is részt vett a tervezésében.
A tervek szerinti két minaret és a belső-külső díszítés jelentős része sosem készült el, mert az építkezést Timur 1405-ös váratlan halála miatt abbahagyták.
Akárhogy is, minden bizonnyal ez Kazahsztán legszebb épülete. (Elnézést azoktól, akik az asztanai csilivili új monstrumokat preferálják.)

Innen jobban látszik, hogy befejezetlen az épület. Képzeljük el milyen lenne ez a hatalmas kapuzat (ivan) teljesen beborítva színes csempékkel. Meg ugye a két minaret..

Elég sok régi Lada van errefelé. Milyen jó színe van ennek például! Láttam egyet extramenő kék keréktárcsákkal is.

Az amúgy tökéletes szállodában a padlókövet védő szőnyeget végtelenített lepedő védi. Lehetett volna még újságpapírt szigszalagozni rá.

Ez a sugárút is a Selyemút része volt egykor. Ma speciel Nurszultán Nazarbajev útnak hívják. Jobbra látszik a kyzylordai új nagymecset.

De ami itt számunkra még érdekesebb: ezek Sziganak (igen, hasonlít a neve a görög sajtéhoz) romjai – rekonstrukció alatt. Igen jelentős történelmi hely. Mivel itt a Selyemút több ága is összefut, több állam központja is volt. Már a 10. századból említik török, arab, perzsa források, a 11-13. században a kipcsakok, aztán a mongol Fehér Horda fővárosa volt. A 16-17. században pedig a Kazah Kánságé. Van, aki ezért Kazahsztán első fővárosának tekinti.

Szauran a 13-18. században volt élő település, a 14. század egy részében a Fehér Horda fővárosa lett. A fallal körülvett város észak-déli kiterjedése 850, a kelet-nyugati pedig 660 méter.